Tanulságos igék a Római levélről 20
Text. „Mert a nekem adatott kegyelem által mondom mindenkinek, hogy ne gondoljon senki többet magáról, mint amennyit kell. Sokan egy test vagyunk a Krisztusban, a nekünk adott kegyelem szerint, különböző ajándékaink vannak.” ( Róm.12,3.5.6)
Érdekes, hogy itt most Pál a római gyülekezetet mértékletességre, mértéktartásra hívja. Egy kicsit meglepő ez a mi számunkra, hisz a múlt alkalolommal megújulásra, áldozatra, teljes átadásra hívta fel őket. Most pedig azt mondja, hogy mindenki csak egy bizonyos mérték szerint cselekedjen. Mit jelentsen az, hogy senki se bölcselkedjék afelett, ahogy kell bölcselkedni, más fordítás szerint: ne gondolja magát senki többnek, amint gondolnia kell, józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint?
Eddig Pál mintha teljes erejével azon lett volna, hogy a hit tüzét felcsiholja, felgerjessze a római keresztyének szívében, most pedig mintha félne ettől a tűztől és oltásba fog. Erről szó sem lehet. Dehát akkor miről van itt szó, miért beszél így az apostol? Tudjuk, hogy az ókori, poány filozófiában a bölcsesség, bátorság, igazságosság mellett, a negyedik nagy erény a mértékletesség, a kiegyensúlyozottság volt. Vajon most Pál is azt akarja mondani, hogy ez nem csak a pogányokra, hanem a keresztyénekre is érvényes?
Nem gondolnám. Hisz akkor nem kezdené így ezt a mondatot: mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek. Azt jelenti, hogy amit most mond, azt ő nem mondaná, ha ő kegyelmet nem kapott volna. Itt ő nem általános filozófiát, életbölcsességet tanít, hanem egy sajátos kijelentése van, vagyis a benne levő kegyelemnek egy kijelentését akarja tovább adni. Valami olyasmit akar mondani, tovább adni, ami a Szentlélek kijelentése volt az ő számára. Rögtön meg is jegyzi, hogy itt nem emberi mértékről van szó, hanem az Isten által adott mértékről. Ki-ki annyira bölcselkedjen, amennyire azt a hit mértéke adja neki.
Talán jó meggondolni azt, hogy Pál a Római levelet Korintusban írja ott pedig nagyon sok baj volt a felettébb bölcselkedőkkel. Talán ilyen hírek érkeztek hozzá Rómából is, ezért az intés: vigyázzatok, hogy a hit mértékét túl ne haladjátok. Nem tudom, hogy mit írna ma Pál nekünk. Attól félek, hogy most épp az ellenkezőjét írná, nem azt, hogy ne haladjuk meg, hanem legalább érjük a hit minimumát, mértékét. Egy olyan egyházi minimalizmus, ígénytelenség vett erőt rajtunk, hogy ha még kevesebb lenne, akkor már egyáltalán semmi se lenne.
Mert mit jelent ma a hit az embereknek? Mennyire vesszük komolyan azt? Gondolom, hogy Rómában annyi volt a bizonyságtétel, prófétálás, hogy azt már korlátozni kellett. Nálunk, azt hiszem épp a fordítottja van. Van magas és alacsony vérnyomás, mind a kettő nagyon rossz, ártalmas , pont így van ez a lelki életben is. Van rajongás és van nagy lelki közömbösség, ígénytelenség. Azt gondolom, hogy nálunk az alacsony vérnyomással van a baj, nem pedig a magassal.
Talán nem véletlen az, hogy sokan felsóhajtunk: újra kellene egy Luther, egy Kálvin, újra kellenének lánglelkű igehirdetők, akik felráznák a mai egyházat tespedtségéből, közömbösségéből. Mert mi ezek miatt szenvedünk nagyon.
Mert olyan jó lenne, ha elkezdenénk gondolkozni a hitnek mértékéről, hogy vjon én, hogy is állok ezzel? De mi is ennek a hitnek a mértéke? Ennek mustármag alakja van. Ez a legkisebb a magok közül, de mégis óriási erő rejlik benne. Óriási dolog, hogy ha valaki hitben él és hitben hal meg. Pál apostol nagyon sokra becsüli a hit erejét. Valaki ezt így mondta, hogy ha valaki hitben vet el egy ágyás hagymát, az nagyobb dolog, mintha hit nélkül rakétát küld a Holdra. Egyetlen mustármygnyi hit, többet ér, mint egy tonna emberi teljesítmény.
Ez a hit mértéke mindenki számára adott. Ezt nem lehet megvásárolni. A lényeg az, hogy amennyi adatott, azt használjuk is. Nem az a fontos, hogy valaki öt, kettő, vagy csak egy mértéknyit kapott, hanem, hogy azzal sáfárkodjon. Ezért nincs fontosabb kérés, mint amit a tanítványok mondtak: Uram, növeljed a mi hitünket! Hisz a hit csodákat munkál, rejtett és nyilvánvaló csodákat.
Ehhez az első intéshez kapcsolódik a második, ami arra vonatkozik,hogy a nekünk adott hittel ne maradjunk egyedül, hanem tagolódjunk be a gyülekezetbe. Pál a gyülekezetet Krisztus testének nevezi. Aki Krisztusban hisz, az a Krisztus testének egyik tagja lesz. De nem egyedül, hanem a többiekkel együtt. Aki Krisztusban hisz, az már megszűnt egyedül lenni. A hívő ember beletartozik egy hatalmas családba, az Isten családjába. Ahogy egy családban mindenkinek megvan a maga helye és szerepe, úgy van ez az Isten családjában is. Ez egy sokszínű család. Itt ne tűnik el az ember egy nagy szürke tömegben, mint a méh a kasban, vagy a hangya bolyban. Krisztus mindenkinek feladatot és küldetést ad. A Krisztus családjában senki sincs kegyelmi ajándék nélkül, ez egy csodálatos test, ehhez hasonló nincs ezen a földön.
A kegyelmi ajándékok közül Pál itt fel is sorol néhányat. Első helyen a prófétálást nevezi meg. Feltesszük a kérdést: hol van ma a prófécia? Azok a próféták, akik az Isten akaratát meg tudják mondani. A prófécia nem csak a jövőben bekövetkező eseményekre vonatkozik, hanem egy , az Isten Lelkétől áthatott beszéd.
A második helyen a szolgálatot, a diakóniát említi. Tudjuk, hogy a szónak az eredeti jelentése: a poron át. A szolgálat a gyüleekezetben valóban a poron át történik. A harmadik ajándék a tanítás, a teológis, a szent tudomány. Az intés a llkigondozás a következő.
Pál arra akarja bíztatni a gyülekezetet, hogy használják a kegyelmi ajándékokat. Mert ha valaki nem használja azokat, akkor az elsorvad.
Ezek után még három ajándékot említ: az adakozás, az előljárás és a könyörület. Az adakozás is a kegyelem munkája, hogy az ember tud adni, de ez alázatban történjen, az előljáró szorgalmatossággal, vagyis buzgósággal tegye azt, amit tesz. Aki pedig könyörül, valószínűleg a beteggondozókra gondol Pál, az vidámsággal tegye. Ez a felhívás a kegyelmi ajándékokkal kapcsolatban, ma különösképpen időszerű.
Mert ma nagyon sok olyan ember van, aki valami nagyot tud alkotni. De a gyülekezetben nem magányos hősökre van szükség, hanem olyanokra, akik a közösségért tudnak dolgozni. Mert ma a világnak jó közösségekre van szüksége. Látjuk azt, hogy most már ezt belátták a népek vezetői is, ők is úniót, közösséget akarnak létrehozni. De mi tudjuk, hogy az egyetlen közösség, ami ennek a földnek áldást fog adni, az a gyülekezet, a Krisztus teste.
Ezért nincs ma fontosdabb dolog, mint hogy mindenki munkálkodjon a hitnek neki adott mértéke szerint a gyülekezetben. Ebből erő áradhat. Ha van egy ilyen közösség, amely összegyűl a templomban, ha van egy ilyen közösség, amely így indul el a napi munkájára, akkor az kimondhatatlan áldás világ számára. Bárcsak lehetnénk mi is ilyen közösséggé, ebben az új évben is!
Javasolt cím Hitben munkálkodni Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése