Tanulságos igék a Római levélről 11
Text:“
Mert nem a törvény alatt, hanem a kegyeleem alatt vagytok.”(Róm.6,14)
A keresztyén ember életének legnagyobb
boldogsága, hogy ő, a halált és kárhozatot érdemlő bűnös kegyelmet nyert. Ez
azért lehetséges, mert valaki megfizetett értünk és helyettünk. Lehet ennél
nagyobb boldogságot elképzelni? Nem, nem lehet.
A gond csak az, hogy mi a megváltásunk után is egy bűnös
világban maradunk . Éveken át börtönszolgálatom épp a szabadulás napján volt, a
szabaduló rabok már fel voltak sorakozva a kapunál. Láttam az arcukon a gyötrő
kérdést: hogyan tovább? Mert az ő szívükben ott borzongott a félelem: jaj, csak
nehogy visszaessek. A múlt bűne el van rendezve, a bűntetés le van töltve, de
mi lesz a jövővel? Nem-e az fog történni, hogy jönnek a kísértések, én nem
tudok ellenállni, a törvényt nem tudom betartani, s akkor újra letartóztatnak s
kezdődik minden előlről? Ha így lesz, akkor sokkal jobb lett volna a börtönben
maradni. Nagyon aktuális tehát a visszaesés kérdése.
De nem csak a börtönlakóknál tevődik fel ez a kérdés.
Akik az iszákosmentő misszióban dolgoznak, szintén sokat mesélhetnének a
visszaesés nyomorúságáról. Mert tudjuk, hogy óriási a visszaesők aránya. De így
van ez a lelki életben is, hisz ott is mindnyájan visszaesők lehetünk. S ha ez
megtörténik, akkor mit ér az, hogy megigazultam, kegyelmet nyertem. Ha
szüntelenül visszaesem a bűnbe, akkor ez egy nyomorúlt élet, jobb lett volna
akkor el se kezdeni.
Pál ezzel a kérdéssel foglalkozik, erre próbál választ
adni. A válasz pedig lélegzetelállítóan merész. Azt mondja: ti már nem vagytok
többé a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt éltek. A ti élteteket már nem a
törvény irányítja, hanem a kegyelem. Erre azt mondhatná valaki:: Pál, te nem
méssz ezzel túl messzire? Nem lesz ebből egy nagy káosz, zűrzavar, teljes
erkölcsi bizonytalanság? Hogy merészeled a kegyelmet a törvény helyére tenni? Képes
lesz-e a törvény annyit elvégezni, amennyit a törvény elvégzett? Hisz a törvény
el elriasztó dolog volt, egy olyan kerítés, védőfal, ami mégis cask biztosított
valamelyes védelmet. Nem úgy járunk ezzel is, hogy egy régit megpróbálunk
valami újjal helyettesíteni, és aztán rájövünk, hogy a régi jobb volt, mint az
új? Vajon a kegyelem elégséges a bűn elleni harcra? Nem fogják erre azt mondnai
a keresztyének: akkor vétkezzünk nyugodtan, mert nem vagyunk törvény alatt, hanem
kegyelem alatt?
Hogy ezt a félreértést elkerülje, Pál olyan módon beszél
a kegyelemről, ami nem megszokott a mi számunkra. Azt mondja: emberi módon
szólok a testetek erőtlensége miatt.A kegyelem, ami megszabadit minket a a
bűntől, szintén parancsoló úr lesz. Tulajdonképpen egy uralomváltás, ma azt
mondanánk főnökváltás lesz az életünkben. Mert mi vagy kegyelem alatt állunk és
akkor nem vagyunk többé a törvény alatt, vagy pedig a törvény alatt vagyunk, és
akkor nem vagyunk a kegyelem alatt.
A kegyelem mint egy parancsoló úr, mint egy lekötelező
valóság jelenik meg az életünkben. Sajnos mi ezt szoktuk félreérteni, s a
kegyelem egy nyugvópárna lett számunkra, s így jól megfér a bűn és a kegyelem
az életünkben. Mert Pál ezt úgy képzeli el, hogy az új főnök, az új gazda
alaposan rendberakja az életünket, sokkal jobban, mint ahogy azt a törvény tette.
Azt akarja tudatosítani bennünk, hogy egy hatalomváltás történt az életünkben.
És ez nem az érzelmeinkben, hanem gyakorlati módon a tagjainkban történik. A ti
tagjaitok ezután már nem a tisztátalaanság szolgálatában állnak, hisz a
kegyelem által meg vannak szentelve. A ti életetekben elkezdődött a
megszentelődés korszaka.
Sajnos ennek a szónak nincs jó hangzása nálunk. Amikor mi
kimondjuk a “szent” szót, akkor vagy a katolikus egyház szentjeire gondolunk,
vagy pedig a szenteskedőkre, a képmutatókra. Pedig a megszentelődés szoros
kapcsolatban áll Krisztussal. Belőle indul ki, ő áll a középpontjában.
Megszentelődni egyszerűen azt jelenti: Krisztussal lenni, a krisztusi erők
hatáskörében.
Svájcban történt a múlt század elején. Egy falu elhatározta, hogy egy fafeszületet
készíttet a falu bejáratához a püspöki látogatás alkalmából. Ezzel a feladattal
a falu asztalosmesterét bízták meg, aki egyáltalán nem a szentségéről volt
hires, hanem cifra káromkodásairól, s üzleti csalásairól. A feszület elkészült,
de mivel a püspök megbetegedett a feszület még hetekig ott állt a műhely
sarkában. S ekkor egy különös dolog történt. A mester élete elkezdett
megváltozni. Mert mielőtt káromkodott vagy klienseit becsapta volna,
rátekintett a keresztre és torkán akadt a szó s a csalást nem tudta elkövetni.
Ez volt a megszentelődés.
A római keresztyének nagyon jól tudták, hogy mi a
hatalomváltás, hiszen ilyenkor a Capitoliumbn a császár szobrán a fejet
lecserélték. A törzs megmaradt, de az új császár fejének mása került a törzsre.
A törzs ugyanaz maradt, de a fej megváltozott. Ennél a hatalomváltásnál, amiről
itt Pál beszél nem a fej, hanem a szív cserélődik ki. És az új szívből új
érzelmek, akarat, cselekedetek, magatartás jön ki.
Ez azért is jó, mert ez hatalomváltás az örök életbe
vezet minket. A bűn a halálba, a kárhozatba visz, ez a zsoldja, a fizetsége, a
kegyelem azonban már itt és majd odaát is egy csodáltos élettel ajándékoz meg.
Ez egy örömteli élet. Erről ifjúkorom szép emléke jut eszembe. Magyarországon
voltunk egy keresztyén ifjúsági táborban vettem részt. Ez azért is nagy élmény volt,
mert nálunk ilyeneket akkor még nem lehetett szervezni. Nagyon szép volt,
reggeltől estig éneklés, bizonyságtétel, önfeledt játék. Este tábortűz volt,
ott is zengett az ének, olyan szent és áldott légkör volt, hogy senki sem akart
volna lefeküdni, valóban a menny előszobájában voltuk, annak előíze volt a
szánkban. A vezetőnk egyszer csak azt mondta nekünk: gyerekek, így is lehet
múlatni, egészen másképp, mint ahogy azt a világ teszi, szentül, tisztán, Isten
jelenlétében, felszabadultan. Mégpedig egy egész életen át.
Az előző történethez visszatérve: ha egy halott feszület
úgy meg tudta annak az istentelen és hitetlen asztalosmesternek az életét
változtatni, mennyivel inkább meg tudja változtatni az élő Krisztus a mi
életünket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése