Édesapám köszöntője

 

Újévi köszöntő 1968 január 1-én Magyarókerekén

Lelkészi Jelentés versbe foglalva

Néhai id. Lőrincz János

Pennánk mától fogva nem ír hatvanhetet,

Mert egy év felettünk ismét elsietett.

Elsodorta a szél búját és örömét,

A szíveknek mélyén hagyta az emlékét.

Megkondult a harang összegyűjtött minket

Hadd áldjuk megtartó, édes Istenünket.

Ki, mint őseinket, minket is megtartott,

Búban vagy örömben új évre juttatott.

Itt állunk ezerkilencszázhatvannyolc küszöbén,

Szívünkben még él a hit , szeretet, remény.

Sok száz éve szól itt a harang s az ének,

Isten nem engedte vesztét híveinek.

Megtartott bennünket itt a Kőhegy alatt,

El sokan szóródtak, de még itt is maradt

Egy maroknyi sereg, ki hitét szereti,

S élő reménységét csak Istenbe veti.

Íme Ő bennünket szégyenben nem hagyott,

Pár év óta ugyan előre juttatott.

Adott belénk hitet és egy akaratot,

Hozzunk egyházunkért szíves áldozatot.

Ha kevesen vagyunk az még nem jelenti,

Hogy nekünk kell ezért utolsóknak lenni.

Megsegíti Isten, ki nem hagyja magát,

Íme erősebbek is vehetnek példát.

Mit tud Isten tenni, ha van odaadás.

Előtte nem számít kevés vagy sokaság.

Áldott legyen neve, van mért hálát adnunk,

Felépült, elkészült az új papilakunk!

Benne lakik abban egy boldog kis család,

Mely Krisztust hirdeti s a népért mond imát.

Nem kell pironkodva felfelé tekintenünk,

A papilak felé s szemünket lesütnünk,

Apáink is már, ki ennek előtte

Rendre kiköltöztek a temetőkertbe,

Ha visszatérnének, hogy a munkát lássák,

Mit tettek a fiak és mit az unokák

Szívök és keblök az örömtől dagadna,

Ajkukról imádság s dicséret fakadna.

Legyen hálaadás az egek Urának,

Rendelt oszlopokat Ő szent egyházának..

Akik buzgósággal érte fáradjanak,

Hogy a harang s ige el ne némuljanak.

Csak így tovább, derék fiak és unokák!

Eztán se hagyjátok Isten szentegyházát!

Még van tennivaló, meg ne hátráljatok,

Az Isten áldása így marad rajtatok.

Látjuk némely házban van jövő nemzedék,

Két- három, négy gyermek dicséri Istenét.

Szüleik küszködnek, mindent elkövetnek,

Hogy derék híveknek felneveljék őket.

A Benne bízókat Isten nem hagyja el,

Amíg hitetek van, addig nem fogytok el.

De hit van-e ottan, ahol nem kell gyermek?

Hol a jövendővel ugyan nem törődnek.

Vajon kire marad parókia, templom,

Ha gyermekek nélkül csak apadtok folyton?

Magatokat azért embereljétek meg,

Hogy a Kőhegy alól el ne enyésszetek.

Ki terhét felveszi, senki meg ne szólja,

Sőt hű követőkre találjon példája.

Megkondul a harang, hangzik Isten szava,

Sokszor csak néhányan vagyunk a templomban

A többivel mi van, olyan sok a dolga

Vagy lelke elaludt máris a halálra?

Mi még ifjak vagyunk, járják az öregek,

Mi öregek vagyunk s még hozzá betegek.

Nyáron sok a dolog, nagy a hideg télen,

Kifogás mindig van a kezünk ügyében.

Pedig hát nem mindegy járunk-e avagy nem,

Békességet máshol hol adhatna Isten.

Mint e falak között, hol szól Isten szava

S életnek forrása az áldott Biblia.

Őseink is erőt mind csak itt találtak

S azért építették ők eme falakat,

Hogy minket védjenek, legyen lelki hajlék

Nem hogy mi helyettünk hallgassák az igét.

Testvérem ne bízd hát a kemény falakra,

Sem az elhagyatott és üres padokra,

Hogy hallgassák az, mi neked válna jódra,

Ha szomjazó szívvel jönnél a templomba.

Eddig az tartott meg minket sok viharban,

S elvész a nép amely tudomány nélkül van.

Megtartó tudomány az, amit Isten itt ád,

Ne hagyd a templomot s ne hagyd a Bibliát.

A hit hallásból van s megtart az élő hit

Könnyen ne hanyagold az Úr beszédeit.

Kegyelem jele az, amíg Ő szól hozzád:

Nem tudhatod mikor jön el végső órád,

Mikor te zörgetsz majd, hogy ajtót Ő nyisson

Vigyázz, ó vigyázz, hogy el ne utasítson.

Keresd itt országát, míg nem késő , addig

S Ő jóra fordítja életed bajait.

Éhenhalni nem hagy, bűntől megszabadít,

Meggyógyítja szíved s tested nyavajáit.

Megláttatja veled: addig vagy nincstelen

Míg a mennyei kincs szívedben nincs jelen,

De ha van Megtartód és mennyei Atyád,

Akkor adhatsz s adsz is minden napon hálát.

Adjunk hálát most is, hogy még végünk nincsen

Kérjük adjon békét mostani időnkben.

Békét az országban, békét az egyházban

Békét népek között az egész világban.

Szállítsa áldását itt is mindnyájunkra,

A fáradozókra s jó adakozókra.

Akik nem kímélték pénzük s izzadtságuk

Hogy felvirágozzék ősi szentegyházuk.

Áldja meg kegyével a régi gondnokot

Az újat és mind a presbitériumot.

Árassza áldását az ifjú párokra

Már meglevő s eztán jövő családjukra.

Tartsa meg a hitben mind az ifjainkat,

Rendeljen számukra derék élettársat.

Adjon megélhetést nekik itten helyben,

Hogy maradhassanak az ősi fészekben.

Jó előmenetelt adjon gyermekinknek,

Erőt, hosszú éltet mind az öregeknek.

Mert elhányni való közöttünk egy sincsen

Áldjon meg, tartson meg mindenkit az Isten.

Eddig az új évben verset nem mondtam ám,

Lehet ezután se áll majd rá a pennám

Hogy most így szólottam rossz néven ne vegyék

Inkább szívleljék meg annak a velejét.

Hogy rajtunk maradjon az áldás , kegyelem

S az esztendő vége még boldogabb legyen.

S boldog legyen mindaz, hányat rendelt Isten

Mennyit töltenünk kell földi küszködésben.

Tudjuk békés szívvel vinni keresztünket,

Míg Isten leveszi rólunk terheinket

S azt mondja, ki neki szolgált itt igazán

Az én örömömbe térj be én hű szolgám.

Hát meg ne hátráljunk, tartsunk ki a hitbe

Ezerkilencszázhatvannyolcat kezdve.

Élet koronáját végre az nyeri meg,

Ki halálig hűen szolgál Istenének.

Közeledjünk Hozzá s Neki éljünk híven

Hogy Ő megáldhasson, mindörökké. Ámen