Igehirdetési sorozat Karácsony nagyhetére

 Igehirdetési sorozat 2021 Karácsony nagyhetére

Zakariás, Erzsébet és Keresztelő János II.

 

1 Nap. A Király hírnöke, előfutára Text.Márk 1,1-8

 

            Tudjuk azt, hogy régen a királyoknak voltak hírnökei, előfutárai. Az ő személyük nem volt fontos, de a szolgálatuk fontos volt, mert a király jövetelét hirdették meg, a királyra mutattak. Erről Zakariás beszél az ő énekében. „Te pedig, kis gyermek a Magasságos Isten prófétájának hivattatol, mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed. 

            Az út megkészítése abban állott, hogy Keresztelő János megtérésre és hitre szólította fel az embereket. Az üdvösség tehát a hit és megtérés útján érkezik el az emberekhez.

            Keresztelő János ezzel kezdte az igehirdetését: „ térjetek meg és higgyetek az evangéliumban.” Tudjuk azt, hogy abban az időben a legtöbb ember az üdvösségét vallásos cselekedetek végrehajtásával remélte elérni: a templomba való felmenetel, az áldozatok bemutatása. Keresztelő János nagyon konkrétan mondta el, hogy mit jelent a megtérés:  akinek két ruhája van, az adja az egyiket annak, akinek nincs. A katonáknak azt mondta, hogy elégedjenek meg a zsoldjukkal. 

            Keresztelő János mindig is hangsúlyozta: nem én vagyok a Krisztus, nem én vagyok a világosság, de azért jöttem, hogy a világosságról bizonyságot tegyek. Nem én vagyok a fontos, hanem Ő, a Király! Én csak eszköz szeretnék lenni az ő kezében. Azt gondoljuk, hogy Keresztelő János csak az ítéletet hirdette, pedig az igehirdetésének a középpontjában a kegyelem volt, ami Jézus Krisztus golgotai áldozatában csúcsosodott ki. Az ő feladata az volt, hogy mint a vőlegény barátja, az embereket hívogassa a menyegzőre.

            Ez ma sincs másképp. Ma is hangzik az üzenet. Térjetek meg! Erre a szövetség népét szólította fel, akik a büszkék voltak arra, hogy ők Ábrahám fiai. De a baj az volt, hogy ez csak egy név volt, amire büszkék voltak, de ez nem volt számukra tartalommal telve. Mi is büszkék vagyunk arra, hogy keresztyének vagyunk, de van-e ennek fedezete, látszik-e ez a mi életünkben? 

            Jánosnak az volt a fontos, hogy megtérítse az embereket Istenhez. A kérdés az: meg tudja ezt tenni egy ember, meg tudja ezt tenni egy lelkipásztor? Nem! Embereket megtéríteni, nem a mi lehetőségünk, de mégis tetszett az Istennek, hogy ebben minket eszközként használjon fel. Erre az egyik leggyakrabban használt eszköz: az igehirdetés. Tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket, mondja Pál apostol. Az igehirdetésben ott munkál az Isten Lelke, ami megragad, ami személyessé teszi az igehirdetést, úgy hogy érzem: itt rólam van szó. Itt az evengelium egy ébredésnek az ígéretét adja. Az, hogy az emberek elkezdik az Istent keresni és meg is fogják találni.

            Isten nem mondja azt, hogy mindenki meg fog térni, hanem azt, hogy „sokakat”. Nem az egész nép fog megtérni, hanem sokan a nép közül, sokan a bűnösök és vámszedők közül, de a farizeusok közül is. A kérdés az: te ott vagy-e a „sokak” között?

            A megtérés más szóval azt jelenti, hogy visszamenni az eredetihez, hazamenni Istenhez, megbékülni Istennel. Ez a visszavezetés sokszor kemény szavakkal történt, ítélethirdetéssel. A fejsze immár a fák gyökerére vettetett. És csoda történt, sokan odaálltak a fejsze elé, hogy az rájuk sújtson és bevallják bűneiket, megbánják és elhagyják azokat.

            Kersztelő János mindenki számára egyformán hirdeti a megtérést. Az önigazult farizeusoknak és írástudóknak, a bűnben elmerűlteknek, de ha kell a királyoknak, magas székben ülőknek is. Nincs más út, mint a megtérés, a bűn megvallása és elhagyása. És ez lehetséges, mert eljött az Isten Báránya, aki magára vette a mi bűneinket, akinek vére megtisztít minket minden bűntől és tisztátalanságtól. Krisztus áldozatát hittel magamhoz kell ölelnem, magamhoz kell kapcsolnom.

            Keresztelő János helyet készít az emberek szívében Krisztus számára az ítélet és kegyelem hirdetése által. Ez konkrétan azt jelenti, hogy belátom, hogy természet szerint én Isten nélkül élek, Őt nem szeretem, és az Ő parancsolatait nem tartom meg. Bűneim miatt bűntetést, halált és kárhozatot érdemlek, de Jézus épp azért jött, hogy engem ezektől megszabadítson, hogy ne azt kapjam, amit én megérdemlek, hanem amit Ő érdemelt ki az én számomra. 

            Ez az a nagy szeretet, ami Jézus kKisztusban megjelent, ami kitöltetik a mi szívünkbe is a Szentlélek által s ez boldoggá tesz, életemet neki szentelve az Ő dicsőségére élhetek.

 

2 Nap A második Illés Text. Mal.4 

 

            Tudjuk azt, hogy Keresztelő Jánost szoktuk „második Illésnek” is nevezni. Erről Gábriel angyal beszél Zakariásnak: „és  ő előtte fog járni az Illés Lelkével és erejével” .Ezzel magyarázza a Mal.4,4-5 verseit:”ímé, én elküldöm néktek Illést a prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja.” A Keresztelő János fellépése meg fogja előzni a Jézus fellépését. A hírnök előre mutat és Isten fel fogja őt használni arra, hogy a népet előkészítse a Messiás érkezésére. A próféták feladata mindig is az volt, erre utal ez, hogy „Illés Lelkével és erejével”.

            Keresztelő János Illés lenne? Igen is és nem is. Nem szószerinti értelemben. Ez kiderül akkor, amikor majd megkérdezik tőle: Illés vagy-é? Keresztelő János erre határozottan azt mondja: nem! Tudjuk azt, hogy a zsidók egyfajta hőst láttak Illésben, s egyfajta inkarnációját várták, hogy Illés újra meg fog jelenni. Hisz ő volt a legszimpatikusabb a próféták közül. 

            Az, hogy Illést visszavárták, az az ő mennybemenetelével, elragadtatásával is kapcsolatban volt. Nyílván, hogy Illés nem jött el, de Malakiás mégis azt mondja:”íme, én elküldöm nektek Illést, mielőtt eljönne az Úr nagy és félelmetes napja.”. Hogyan lehetséges ez? Amint már mondtam, ezt nem szószerint kell érteni, hanem jelképesen. Átvitt értelemben Keresztelő János olyan volt, mint Illés. Ugyanolyan lélekkel és ugyanolyan erővel lépett fel, mint Illés. Hisz épp a bátorságával, lelki erejével emelkedett ki a próféták közül, gondoljunk csak arra, hogy miként beszélt Áháb királlyal. Keresztelő János ugyanilyen bátorsággal, merészséggel mondta meg Heródes Antipásnak, hogy nem szabad a testvére feleségével élnie. Illés is egy egyszerű kabátban élt a pusztában, mint Keresztelő János is teveszőr ruhájában. Illés kemény ítéletet mondott a nép és Baál papjai felett.

            Illés munkája is az volt, hogy a kétfelé sántikáló népet megtésérsre hívja. Rámutatott az élet szentségére, hogy ahol nincs életszentség, ahol az emberek nem élnek szentségben, ott nem nem lehet Istennel való közösség. Ahol az apák és fiak széthúznak, ott nem lehet áldás. Tudjuk azt, hogy Malakiás kemény ítéletet mondott a válás felett, ugyanis kimondta azt, hogy a család az alapja a társadalomnak, de az egyháznak is. Ahol a családi élet megbetegszik, ott nagy baj van.

            Keresztelő János azt hirdette: térjetek meg! Megtérés nélkül mit sem ér a keresztség, az ünneplés. Csak a megtérés által gyógyulhatnak meg a családi kapcsolatok, csak így tudnak a családok Istennek szolgálni. Meg kell vallani a bűnt: a szülők meg kell vallják bűneiket a gyermekeknek, és a gyermekek a szüleiknek. Szülők és gyermekek együtt kell megalázkodjanak Isten előtt . Krisztus megtalálása, a megtérés mindig a családi kapcsolatok gyógyulását, rendbejövetelét is jelenti. Mert Krisztus azért is jött, hogy a családi kapcsolatok meggyógyuljanak, ne legyek egymással pereskedő, egymással nem beszélő, veszekedő családtagok. Ahol Krisztus van, ott jól megférnek egymás mellett a különböző nemzedékek. Nem nézik le egymást, hanem kölcsönös tisztelet van egymás iránt és engedelmeskednek egymásnak.

            Mert mennyi baj van manapság a közösségekben. Már nem az a szenzáció, ha elválnak, hanem ha évtizedekig hűségesen kitartank egymás mellett. Malakiás épp erre hegyzi ki mondanivalóját. 

            Mert egy istenfélő, egymással szeretetben és  közösségben élő család egy szép bizonyságtétel a világ felé. Tudjuk, hogy az első században azért terjedt olyan gyorsan a keresztyénség, mert az emberek látták, hogy milyen nagy szeretet van a keresztyének között, a keresztyének családjaiban.

            Mert, ha valaki megtalálja Krisztust, akkor az tudja szeretni a házastársát, gyermekét, adott esetben tud tűrni és szenvedni is. Ha nehézségeket kell elhordozni, akkor tudja, hogy Isten azzal is formálja, alakítja az életét. Az ilyen ember ki tud tartani akkor is, ha a másokkal, a családban való élet kereszthordozással jár. Mert az is bizonyságtétel, ahogy egymás gyengeségeit, gyarlóságait, sőt bűneit elhordozzuk, s ha kell, egymásnak meg tudunk bocsátani. Malakiás bizonyságtétele figyelmeztessen minket erre.

 

3 Nap Hitetlen válasz   Text. Luk.1,17-25

 

            Az Úr csodálatos dolgokat közöl Gábriel angyal által Zakriással. Mennyei öröm lengi körül az oltárt, az áldozatot. Zakariásra áldás esője hull, Isten ígéretei záporoznak az idős papra. Mit kezd mindezzel Zakariás? Leborul imádattal és hálaadással az angyal elé? Valósággal kiugrik a bőréből örömében? Azt mondja: hála, hála, ezerszer is hála? Most végre meghallgattatott évtizedekig mondott imádságunk, amit Erzsébettel mondtunk és beteljesedtek Isten ígéretei. Vajon így lesz?

            Nem! Zakariás szemét a hitetlenség fátyla takarja el. Ő azt gondolja, hogy amit az angyal mond, az lehetetlenség. A hitetlenség vesz erőt rajta s győzedelmeskedik felette. És a hit dicső fényéből, a kételkedés sötétségébe kerül. Ő nem tudja elhinni Isten szavát. Nem tudja magához ölelni Isten ígéretét.

            Visszakérdez: honnan tudhatom ezt, hisz én öreg vagyok s a feleségem is igen idős?  Zakariás ekkor egy jelet kér. Miért baj ez? Nem szabad Istentől jelet kérni? De igen, akkor, ha a hit megerősítéséről van szó. Ábrahám is kért jelet: miről tudhatom meg, hogy Sárának fia fog születni? Ezékiás király is jelet kér, Gedeon kétszer is kér jelet. És ezek mind meg is kapják a jelet hitük megerősítésére. A sákramentumok is ilyen jelek, amiket Isten a mi gyenge hitünk erősítésére adott.

            Igen, de itt Zakariás nem a hite megerősítésére kér jelet, hanem arra nézve, hogy amit Gábriel mond, az valójában igaz. Ő kételkedik Isten szavában, Isten ígéretében. Felteszi a kérdést: vajon nem hazudik-e Isten? Ő nem azt mondja: ó, ez olyan nagy dolog hogy nehéz elhinnem, hanem azt: vajon igaz-e az Isten szava? Ő hitetlenségből kér jelet. Ő el is mondja, hogy azért nem hiszi, mert ő is és felesége is már idősek. Ő érvel és csak az emberi lehetőségekkel számol, kétszer is mondja: én és a feleségem. Isten nevét ki se mondja. Azért kapja a bűntetést. 

            Az emberi lehetőség szerint ez nem teljesedhet be. Az emberi lehetőség: idős kor, elhalt test, Zakariás nem tud ezen túllátni. Ő csak a hitetlenségig jut el: Uram, Te nem mondassz igazat. Az, hogy nekünk gyermekünk legyen, az lehetetlenség. Nincs egy mustármagnyi hite sem. Ez különös és megdöbbentő. Pedig igaz volt az Úr előtt, és életfolytatása is feddhetetlen volt. Hát ilyen az Isten gyermeke? Ilyen egy pap, aki elvégezte az áldozatot és ott áll az oltár mellett? Hogy lehet egy pap, aki Isten gyermeke, aki Isten szolgája ilyen hitetlen?

            Igen, Isten gyermeke is ilyen lehet, ennyire hitetlen, beteljesedik az, amit majd Pál a Római levélben így mond: nem lakozik bennem, azaz az én testemben semmi jó.

            Aszáf is rájön az Úr templomában, hogy milyen bűnös ember ő, aki nem tud hinni. De mi nem vagyunk vajon ugyanilyen hitetlen emberek? Tudunk-e hinni az Isten ígéreteiben? Tudunk-e hinni az evangéliumban? Tudunk-e hinni abban, hogy le tudjuk győzni bűneinket, hogy meg tudunk térni Istenhez? Tudjuk-e hinni, hogy el tudjuk hagyni azt a bűnt, amit eddig nem tudtunk elhagyni, azt a szenvedélyt, amit eddig nem tudtunk elhagyni? Tudjuk-e hinni, hogy Isten megbocsátotta és Krisztus véréért nekem is örök életet ajándékoz? Milyen nehéz ezt elhinni.

            Milyen jelet adjon még Isten, hogy végre mi is hinni tudjunk? Nem adatik más jel, Jézus megmondta, hogy nem adatik más jel, hanem csak a Jónás próféta jele. Mert honnan tudhatom én, hogy Isten megbékélt velem? Honnan tudhatom, hogy Isten gyermeke vagyok? Honnan tudhatom, hogy bűneim megbocsáttattak? Honnan tudhatom, ha meghalok, üdvösségem lesz? Baj az, hogy egyáltalán felteszem ezeket a kérdéseket?

            A jó az, hogy ezekre a kérdésekre van válasz. Ez a válasz az Isten igéje. Isten igéje azt mondja: aki Krisztusban hisz, mint megfeszített és feltámadott Úrban, annak örök élete van. Aki bízik benne, aki bízik abban, aki karácsonykor megszületett, nagypénteken meghalt, húsvétkor feltámadott, pünkösdkor elküldte Szentlelkét, az többé ne kételkedjen. Azt Krisztus vére megtisztítja minden bűntől. Csak higgy benne, bízzál benne. Honnan tudhatom mindezt? Hát onnan, hogy vele közösségben vagyok és az ő Lelke bizonyságot tesz az én lelkemmel együtt.

            Persze, a mi hitünk mindig gyenge, mi mindig hajlamosak vagyunk a kételkedésre, a hitetlenségre, nem tökéletes a hitünk sem, azért kell a tanítványokkal együtt kérjük: Uram, növeljed és erősítsd a mi hitünket.

            De ebben a történetben van örömhír, biztatás, vigasztalás is a mi számunkra. Isten nem veti el, nem írja le Zakariást a hitetlensége miatt. Isten megfeddi és megbűnteti kételkedése miatt, de az ígéret mégis csodálatosan beteljesedik. A gyermek megszületik és Zakariás énekelni fog: áldott az Úr, aki meglátogatta és megváltotta népét.

            A földön még a papoknak, lelkészeknek sincs tökéletes hite, de milyen jó, hogy van egy tökéletes Főpapunk, aki egy pillanatig se ingott meg hitében. Általa mi is mindenben diadalmaskodunk, legyőzzük hitetlenségünket is, ő segít meg, ő erősíti hitünket, ő ad tanácsot, megoldást. Ő megbocsátja nekünk a hitetlenség, a bizalmatlanság bűnét. Hisz Jézus a bűnösök Megváltója, s a legnagyobb és legrettenetesebb bűntől, ami minden más bűnnek a gyökere, a hitetlenségtől is meg tud váltani minket. Ne csüggedj még akkor sem, ha gyenge és bizonytalan a hited. Mond a beteg gyermek apjával: hiszek Urm, légy segítségül az én hitetlenségemnek.

 

4 Nap A hitetlenséggel megbántjuk Istent Text. Mt.1,18-25

 

            Micsoda pillanat lehetett Zakariás számára, amikor ott állt a gyertyatartó és a füstölő oltár között, az Úr angyala megjelent és egy csodálatos üzenetet mondott el számára: a te imádságod meghallgattatott, feleséged fiat fog szülni, és a születendő gyermek a Messiás útkészítője lesz. Ő lesz a második Illés, aki tökéletes népet készít az Úr számára. Az eredeti szövegben ez felkészítettet jelent. Vagyis a nép fel lesz készítve a Messiás fogadására és szolgálatára.

            Mi vajon várjuk a Messiást? És készek vagyunk-e az ő szolgálatára Vagy csak hangulatot várunk, azt hogy vajon milyen ajándékok lesznek a karácsonyfa alatt, hogy újra együtt lesz-e a család? Engedjük-e, hogy az ige és a Szentlélek a mi szívünkben is elkészítse az utat, hogy Jézus Krisztus bevonuljon oda? El tudjuk-e mondani: Krisztus már itt lakozik az én szívemben és én nem tudok egyetlen percig se nélküle élni?

            Természet szerint ez peresze lehetetelen. Ahogy mi megszületünk, vígan élünk Isten nélkül is és úgy érezzük, hogy nincs szükségünk rá. Minden más foglalkoztat minket, csak épp ő nem. Hogy ez megváltozzon, ahhoz arra van szükség, hogy a bűnbánat ott legyen szívünkben. Szükség van arra, hogy a Szentlélek elvégezze bennünk leleplező munkáját. Arra van szükség, hogy megismerjük bűneinket és kiáltsunk: Uram, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!

            Persze, ez még csak az előkészít;s, ez még nem elég. Mert, az hogy megismerjük a bűneinket és bűnös voltunkat, csak a kétségbeesésig jutttatna el bennünket. Fel kell ragyogjon előttünk az, akinek útját Keresztelő János megkészítette, fel kell ragyogjon előttünk Krisztus. Benne kell megnyugodjunk,, az ő elvégzett váltságművében, tökéletes golgotai áldozatában.

            Zakariás nem kiált fel ujjongva: ó, milyen nagy az ő kegyelme, hanem ehelyett kételkedik, hitetlenkedik. Miről tudhatom meg? Ő nem Istenre néz és az ő ígéretére, és így nem is bízik abban. Ő csak magára néz és a feleségére, az öregségükre, tehetetlenségükre. Azt mondja: ez nem lehet igaz! Kételkedik az angyal és annak küldője, vagyis Isten szavában. Én öreg vagyok, feleségem is idős, csak ennyit tud mondani.

            Sajnos, Zakariás nem az első, de nem is az utolsó azok sorában, akik hitetlenkedtek és kételkedtek Isten szavában, bizalmatlnok voltak Isten ígéretével szemben. Nagyon sokan vannak olyanok, akik szószék alatt őszültek meg, de nem hisznek igazán Jézus Krisztusban az ő elvégzett váltságművében. Még mindig ott vergődnek a kételkedés mocsarában, nem tudnak kijönni belőle. Lehet, hogy van bűnbocsánat, van üdvösség, de nem nekem, mondják az ilyenek. Sok ember nem érzi magát bűnösnek, vagy pedig azt gondolja, hogy ő olyan nagy bűnös, hogy neki Isten sem bocsáthat meg. Én nem kaptam semmiféle jelet erre nézve.

            Mégis nagyon nagy baj az, ha nem tudunk hinni. Hisz Jézus Krisztus nem szab feltételeket, amikor hív minket magához, csak annyit hogy szomjazzuk az ő váltságát. Lehet, hogy mi is jelet kérünk, mint Zakariás. Miről tudhatom meg, hogy Isten engem is elfogadott, hogy engem is kegyelmében részesített? Mi volt a baj Zakariással? Nem hitt Istenben? Dehogynem hitt. Erről szó sem lehet. Csak azt nem hitte el, amit neki személyesen mondott. Akik itt vannak, nem olyanok, akik nem hiszik azt, hogy van Isten, hogy van Megváltó, csak azt nem hiszik, hogy ő épp engem váltott meg, az én bűneimet bocsátotta meg.

            Zakariás magára nézett és feleségére, elhalt testükre, s az emberi lehetetlenségre. Ha mi magunkra nézünk, akkor sohasem fogunk hinni. Ez minden bajunk és nyomorúságunk oka. Mi mindig úgy gondolkodunk, ha egy kicsivel jobb lennék, ha nem vétkeztem volna, ha nagyobb lenne a hitem, akkor minden rendben lenne.

            Mi azt gondoljuk, hogy Isten is olyan, mint mi. Azt gondoljuk, hogy a mi bajunk túl nagy ahhoz, hogy azon segíteni lehessen. Mi azt hisszük, hogy a mi bűnünk nagyobb, mint Isten kegyelme. Miért nem hiszünk? Miért nem hiszünk abban, akit ő elküldött? Miért nem hisszük azt, hogy ő azért adta a Fiát, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen?

            Milyen rettenetes dolog, hogy mi visszautasítjuk a hívását. Milyen rettenetes az, amikor azt gondoljuk, hogy Isten nem megbízható!. Milyen rettenetes az ha nem menekülünk a mi bűneinkkel és nyomorúságunkkal Jézushoz, ezzel megszomorítva Isten Szentlelkét.          Milyen nagy az ellentét Zakariás és József között. József kételkedés nélkül elhiszi Jézus Szentlélektől való fogantatását szűztől való születését és azt teszi, amit az angyal parancsol neki. Zakariás el kellett hordozza a bűntetést, mert nem lehet bűntetlenül kételkedni és hitetlenkedni.

            Testvéreim, ne kételkedjünk, ne hitetlenkedjünk, bízzunk Isten szavában, bízzunk Isten ígéretében, bízzunk, abban, akit Isten értünk küldött. A hitetlenségünkkel megbántjuk Istent, megbántjuk az ő szeretetét, de hitünkkel boldoggá tesszük atyai szívét, boldoggá tesszük Megváltónkat. Hisz ő úgy örül, hogy áldozata nem volt hiáabavaló, mi elfogadtuk ezt és így mi is boldogok vagyunk.

 

5 Nap Kegyelmes bűntetés Text. Mikeaás 5, 1-6

 

            Mikeás próféta Betlehemet jelöli meg a Messiás születési helyéül. Ha Mária megszüli a Messiást, az evangéliumot hirdetik pogánynak és zsidónak egyaránt. Keresztelő János lesz az előfutára és Zakariás ezért áldani és magasztalni fogja az Urat. De először hitetlensége miatt el kell hordozza a bűntetését. Megnémul és nem fig tudni beszélni a gyermek születéséig. 

            Zakariás jelet kért hitetlenségében és most ezt a jelet meg is kapja. És ez a jel egy őt érzékenyen erintő bűntetés lesz. Ő a nyelvét rosszra használta és most ez a nyelv néma marad 9 hónapon át, amíg a gyermek meg nem születik. Ez egy sokatmondó jel, sokatmondó bűntetés. Őt az Úr némasággal bűnteti, egyelőre nem fog tudni hitetlen kérdéseket feltenni.

            De itt is igaz, hogy nem bűneink szerint fizet meg nekünk.  Gábriel érezteti Zakariással, hogy milyen szomorú az, hogy nem hitt Isten szavának, hogy kételkedett abban. Tulajdonképpen Istent sértette meg súlyos módon , ezért tűz kellene leszálljon az égből, hogy pillanat alatt megeméssze, megölje őt. De az Úr nem teszi ezt, elhordozza Zakariás hitetlenségét. Gábriel azt is mondhatta volna: jó, akkor ha te nem hiszel, ez nem fog megtörténni. Akkor nem fog gyermeked születni, akkor ebből nem lesz semmi. De milyen kegyelmes Isten. Ez egy enyhe bűntetés. Mert Isten ígérete be fog teljesedni, Zakariás hitetlensége ellenére. Az Úr ígérete dicsőn beteljesül, ahogy az ének mondja. Ezt még Zakariás hitetlensége sem akadályozhatja meg. Mert ő nem értünk, hanem dicsőségéért cselekszik.

            A bűntetésben ráadásul még kegyelem is van. Egy ideig nagy csend lesz Zakariás körül. Így jól elgondolkozhat, hogy mi is történik vele és körülötte. A bűntetésbe áldás is van csomagolva. Ő, ahogy az eredeti szöveg sejteti hallgató lesz, a hallgatók pedig a halottak hazájában vannak. Onnan emeli ki Isten majd a maga idejében, hogy énekkel magasztalja az Urat. Minket is elcsendesített az Úr egy –egy betegség, próba által, hogy utána tudjuk Istent magasztalni nagy tetteiért.

            Eközben az emberek a pitvarban várják, hogy Zakariás az áldozat után kijöjjön és megáldja a népet. Az imádságok elhangzottak és most várnak Isten válaszára. A pap kijön a szentélyből, karját széttárja és megáldja a térdeplő népet az ároni áldással. Az Úr áldjon meg és őrizzen meg téged. De a pap most késik, vajon mi lehet az oka? A füstölő áldozat normális esetben rövid ideig tartott. A nép csodálkozik, hogy Zakariás olyan soká késlekedik a kijövetellel.

            De most íme jön. A tömeg ujjong és letérdepel s várják , hogy Zakariá megszólaljon, de Zakariás néma marad, csak áll és integet. Az arcán mély döbbenet, szemében egy idegen fény csillog. Zavartan áll a tömeg előtt és egy szót sem tud kiejteni. Amikor hallgatnia kellett volna, beszélt és most amikor beszélnie kellene, hallgat. Mennyire így van ez nálunk is. Hányszor hallgatni kellene és mi beszélünk, fecsegünk, haszontalanságokat mondunk, amikor pedig bizonyságot kellene tenni a hitünkről, akkor meg hallgatunk.

            Az emberek sejtik, hogy látomása lehetett s most ők áldás nélkül kell haza menjenek. Mert Zakariás néma maradt nem tud beszélni. Különös bűntetés ez! A hitetlenség miatt Isten némasággal bűntethet meg minket. Mert nincs annál nagyobb bűntetés, mint amikor nevét nem tudjuk megvallani, amikor nem tudunk áldani. Mert átkozni azt tudunk. Egyszer egy családban mondtam, hogy imádkozzunk. Mire a férj azt mondta: az jó lesz, mert itt mi csak káromkodni szoktunk. Milyen rettenetes, amikor a beszédet az Isten egyik legnagyobb ajándékát, amit csak az ember kapott meg a teremtmények közül, nem tudjuk az ő dicsőségére használni. Ha valaki nem tud, vagy nem akar bizonyságot tenni hitéről, az Isten ítélete lehet rajta. Mert a szív teljességéből szól a száj. Ha nem szólunk Istenről , Jézus Krisztusról, akkor ez azt jelenti, hogy nincs telve a szívünk vele.

            Milyen jó, hogy Jézus Krisztus nem ilyen pap volt, mint Zakariás. Hogy ő bemutatta a nagy engesztelési áldozatot a mi bűneinkért. Ő nem hitetlenkedett, akkor sem, amikor a kereszten az Atyja el kellett hagyja. Isten beteljesítette azt, amit Keresztelő János mondott, de még inkább beteljesítette azt, amit Jézus Krisztus felől mondott. Milyen jó, hogy Isten nem a Zakariás hitetlenségére nézett, hanem önmagára, aki számára semmi sem lehetetlen..

            Zakariás most némán kell haza menjen. Minden hazatérő zarándok zsoltárokat énekel, de ő nem tud velük együtt énekelni. El tudjuk képzelni, hogy amikor hazaér Erzsébet csodálkodva kérdezi: jó ember, hát mi történt veled? De Zakaris száján egy szó se jött ki. Egy táblát kér s krétával leírja, hogy mi történt vele, hogy hitetlensége miatt az Úr megbűntette.. És Zakariás ott van a csendben s el kell gondolkodjon azon, hogy Isten mennyire haragszik arra, aki hitetlen és kételkedik az ő szavában.

            És mit tesz Erzsébet?  Szemére hányja férjének a hitetlenségét? Nem, hanem ő hisz Isten ígéretében. Ő hiszi azt, hogy teherbe fog esni, meg fogja szülni Keresztelő Jánost, aki majd a Messiás előfutára, útkészítője lesz. Ő egyszerűen elhiszi azt, amit Isten mondott, nem magára, s elhalt testére gondol, hanem Istenre és így megszégyeníti a férjét.

            Erzsébet a hívő, igaz asszony, aki feddhetetlenül jár az Isten parancsolataiban, aki nagy méltósággal hordozta eddig a meddőségét, megalázott állapotát. Nem volt megkeseredve, nem lázadt fel Isten ellen, hogy miért nem hallgatta meg imádságát s miért nem adott magzatot. Micsoda példa Erzsébet az egyszerű, de bátor és szilárd hitével. Kövessük az ő példáját.

 

6 Nap Erzsébet magasztalja az Urat Text. Luk.1,57-58

 

            Erzsébet, a meddő terhes lesz. Ki gondolta volna ezt? Így olvassuk: e napok után pedig Erzsébet az ő felesége, fogant méhében és elrejtőzött öt hónapig, mert azt mondta: ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor reám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.

            Ez maga az evangélium, hogy Isten beteljesíti az ő ígéretét. Isten szavában meg lehet bízni. Lehet rá építeni. Erzsébet tehát áldott állapotba kerül. Mit tesz ebben a helyzetben? Megy és mindenkinek elmeséli? Nem! Mert az emberek minden valószínűség szerint nem hinnék el, sőt talán még ki is gúnyolnák. Csak öt hónap múlva mutatkozik az emberek előtt, mikor már jól látszik rajta a terhesség. S akkor már senki se fog kételkedni.

            Erzsébet elrejtőzik öt hónapig. Visszavonul a magányba. Az elrejteni szó itt azt jelenti: mindenki felé elhatárolódni. Tulajdonképpen minden kapcsolatot megszakít a világgal. Teljesen kivonul az emberek közül, senkivel sem beszél.

            Micsoda csend volt Zakariás házában! Nincs látogatás, nincs beszélgetés. Teljes a csend. Vajon miért? Azért, hogy elkerülje az emberek csúfolódását? Nem, mert még semmi sem látszik rajta, így az emberek nem vennék észre, hogy terhes. Akkor hát miért? Erre maga Erzsébet adja meg a választ. Ezt tette velem az Úr, azokban a napokban, amikor reám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.

            Erzsébet először is azért vonul vissza, hogy a csendben magasztalja az Urat. Azért, hogy csak az Úrral maradjanak kettesben. Ahogy Jézus mondja majd a Hegyi Beszédben: csukd be a belső szobád ajtaját és úgy beszélgess a te mennyei Atyáddal. Csendes ámulattal áll meg Isten előtt, az ő munkája előtt. Bizonyára sokat elmélkedett a fia, Keresztelő János és a Messiás születése felől..

            Végül Keresztelő János megszületik. Ezt ő most már elhiszi. Hallgassuk csak Erzsébet bizonyságtételét. Ezt tette velem az Úr, azokban a napokban. Erzsébet visszatekint csodálattal arra az útra, amin Isten vezette őt. Olyan út volt ez, amely minden várakozást felülmúlt. Sokszor nem éretette, hogy Isten miért próbálja, hogy miért nem ad gyermeket, de most meglátta, hogy az Úr bőséggel kárpótolta. Érthetetlen volt, hogy miért tartotta vissza évtizedekig a gyermekáldást, hogy miért kellett emiatt az emberek gyalázkodását hordoznia, amikor is ilyeneket mondhattak: no, te úgy hiszel Istenben, annyira megtartod az ő parancsolatait s mégsem ad neked gyermeket.

            De most így visszatekintve meglátja, hogy Isten mégis mindent jól cselekedett. Ezen az úton kellett végigmennie, szüksége volt a próbára, mert ebből nagyon sokat tanult. Az Úr nem tévedett, jót hozott ki a rosszból is, kiderült, hogy igaza van a Káténak, hogy Isten még a rosszat is, amit e siralomvölgyben reánk bocsát javunkra fordítja. Az Úr útja helyes, tiszta és igaz. Amit az Úr tesz, abból nem kell sem elvenni, sem hozzátenni.

            De ezzel mi is így vagyunk, hogy Isten minket is nehéz úton vezet, sokszor mi sem értjük, hogy miért próbál Isten annyira, hisz mi igyekeztünk neki engedelmeskedni, az ő parancsaiban járni, aztán egy adott ponton mi is megláttuk, hogy Isten mindet jól cselekedett, mindent bölcsen igazgatott, hogy minket is sok mindenre megtanított a próbákban, hogy formálta életünket és végül minden a javunkat és üvösségünket szolgálta. Lehet, hogy értek veszteségek, de Isten még azt is nyereséggé tudta tenni. Lehet, hogy elvett földi kincseket, de megajándékozott örökkévalókkal. Lehet, hogy sötétségben járatott, de aztán kivitt az ő csodálatos világosságára.

            Ma karácsony szombatja, áldjuk az Urat Fiáért, Jézus Krisztusért, aki a legnagyobb ajándék és akit nem veszítünk el soha.

 

(Ezen igehirdetési sorozatot C.G.Vreugdenhil Intocht című könyve alapján írtam)