Jakab 1

 

Tanulságos igék Jakab apostol leveléről 1

Text: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésbe estek. Tudva hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság tökéletes cselekedetet jelent, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.”Jak.1,2-4)

Először is szóljunk néhány szót a levél szerzőjéről. Tudjuk azt, hogy a Jézus tanítványai közül ketten is viselték a Jakab nevet, az egyik Jakab a Zebedeus fia, János testvéra, a másik Jakab, az Alfeus fia. Jakabot a János testvérét K..u.44 ben I Heródes Agrippa király lefejeztette. Utána Pétert is letartóztatta, de ő csodálatos módon kiszabadult a börtönből. Itt is láthatjuk, hogy Isten nem egyformán bánik az ő gyermekeivel, az egyik meghal, a másik megszabadul. Ez számunkra titok, majd csak az örökkévalóságban látunk e titkok mögé. A másik Jakab nevű tanítvány életéről vajmi keveset tudunk, ezért ne4m valószínű, hogy ők írták volna ezt a levelet. Az ősegyházi hagyomány azonban egy harmadik Jakabot tart a levél szerzőjének, még pedig a Jézus testvérét. Az evangéliumok három fiútestvért neveznek meg és több leánytestvért, ami József és Mária házasságából származott.

Jakab volt a legidősebb testvére Jézusnak, és a legtekintélyesebb is. Először ő sem hitt Jézusban, ő is azt gondolta, hogy Jézus magán kívül van, hogy őrült, amikor konfliktusba került az írástudókkal és farizeusokkal,ő is küldte Jézus, hogy menjen fel az ünnepre, mutassa meg magát a világnak, de húsvét után az ő életében is nagy fordulat következett be. Nemsokára már ő a jeruzsálemi gyülekezet vezetője, döntő szerepe volt a jeruzsálemi zsinaton, amikor megszületik az az egyháztörténeti jelentőségű döntés, hogy a pogányokból lett keresztyének nem kell megtartsák a mózesi törvény előírásait, vagyis a ceremoniális törvényeket. Biblián kívüli forrásokból tudjuk, hogy Kr.u.60-ig élt Jeruzsálemben, és a zsidók „igaznak” nevezték. Tudjuk azt is róla, hogy ő szigorúan betartotta a mózesi törvényeket, sokat imádkozott és böjtölt. A haláláról is a Biblián kívüli forrásokból, a hagyományból tudunk. Ennek két változata is van. Ami egészen bizonyos, hogy ő mártírhalált halt a Jézus Krisztusba vetett hitéért. Jozefus Flavius történetíró szerint Jakabot Kr.u.62-ben megkövezték, mint István vértanút. Eusebius egyházatya feljegyzése szerint Kr.u.66-ban Jeruzsálemben a felbőszült tömeg felvitte a templom párkányára és onnan a mélybe taszították.

A levél nagy témája az evangélium és a törvény viszonya, illetve a megigazulás és megszentelődés kérdése. A levél a szétszórtságban élő keresztyének  szól. Ez a mindenkori gyülekezet sorsa. A gyülekezet mindig is szétszórtságban él, pedig ott van benne a vágy, hogy milyen jó lenne mindig együtt lenni, de akkor hogyan lehet sóvá és világossággá ebben a világban?

Ezt a szétszórtságban élő népet Jézus Krisztus tartja össze. Az ő jelenléte, az ő ereje, az ő Lelke tartja össze a gyülekezetet. Isten népe Jézus Krisztusból él. Az első szó ebből a levélből, ami megüti fülünket: az öröm, méghozzá teljes öröm. Ez annál inkább feltűnő, mert ez egy szigorú, egy kemény hangú levél. Ennek a levélnek a hangja a régi prófétákra, például Ámósra emlékeztet, akik kemény hangon hívja megtérésre a népet. Az egész levélen át parancsok és intések egész sora van. De mindezeket az örömre való felszólítás előzi meg.

Mert az, hogy valaki int minket, az mindig öröm. Ez azt jelentik, hogy törődik velünk. Jaj annak a gyermeknek, akit senki se int, senki sem fegyelmez. A börtön olyan emberekkel van tele, akiket gyerekkorukban senki se intett, senki sem fegyelmezett. Isten emberei mindig is vágyakoztak Isten intő szavát hallani. Nemrég láttuk, hogy milyen boldogtalan Saul az élete utolsó napjaiban, mert már semmilyen utasítást, intést sem kap az Úrtól. Ez a Saul életében annak a jele, hogy az úr elvetette, sorsára hagyta.

A Jakab levele tele van intésekkel, utasításokkal, de ez annak a jele, hogy Jézus Krisztus minket nem hagyott el, nem vetett el magától. Az apostol így szól: teljes örömnek tartsátok, amikor a kísértések között parancsokat, intéseket kaptok. Természetesen ezek Jézus Krisztustól kapott parancsok és egészen mások, mint a katonának a felettesétől kapott parancsa. A tiszt parancsol, a katona pedig engedelmeskedik. Amikor Jézus Krisztus parancsol, akkor ő ott már előbb engedelmeskedett. Ezek az intések különféle kísértések között érnek minket.

Tudjuk, hogy a „kísértés” szó a görög nyelvben két dolgot is jelent. Jelenti nyilván a kísértést, de jelent próbát is. Ezt az ördög is ki akarja használni olyan értelemben, hogy ilyenkor azt akarja, hogy elbukjunk, eltávolodjunk Istentől. De Isten azt akarja, hogy ebben a helyzetben is bízzunk benne és engedelmeskedjünk neki. A kísértésből, a próbából kikerülhetünk vesztesen, de hitünkben megerősödve is. Győztesek lehetünk a kísértések, próbák között. A próbák elengedhetetlenek. Egyik diák sem szereti a vizsgát, a próbák nem kellemesek, de szükségesek.

A próbákban mi kitartást tanulunk, szó szerint ezt így lehetne fordítani: valami alatt hosszú ideig, türelmesen megmaradni. Nehéz körülmények, terhes feladatok, testi-lelki szenvedések között megmaradni azon a helyen, ahová Isten állított minket. A próbákban megtanulunk egyre jobban Istenbe gyökerezni, pont úgy vagyunk, mint a fák, minél erősebb viharok vannak, a fa annál mélyebbre ereszti a gyökerét. A hit azt jelenti, hogy tudom, hogy Isten megsegít a próbákban és a maga idejében kisegít, kihoz a próbából.

A próbák Isten eszközei a mi tökéletessé tételünkben. A „ tökéletes” szó a görög nyelvben célt, irányt is jelent. A próbák által közelebb jutunk a célhoz. A próbák a végső célhoz, a végső teljességhez visznek minket közelebb. Amikor az Úr elé megérkezünk, tökéletesek és épek kell legyünk, minden fogyatkozás nélkül.

Az Úr Jézus Krisztus vállalt az Atya előtt garanciát arra, hogy ő ama napra elkészít. A „tökéletes” egy teljességet, egy teljes örökséget jelent. Ezt akarja az Úr nekünk adni. Azért nem kell zúgolódni a próbák alatt és a próbák miatt, hanem ahogy az apostol mondja, örülni kell azokban. Mert Isten a próbák által munkálkodik bennünk. Isten azok által formálja ki bennünk a maga képét. Tanuljuk hát meg mi is örömmel fogadni életünk próbáit, akármilyen nagyok és nehezek is legyenek azok, tudván, hogy Isten ezekkel is javunkat és üdvösségünket munkálja.

Javasolt cím:Öröm a próbák között                                     Lőrincz István