Jakab 12

 

Tanulságos igék Jakab apostol leveléből 12

Text. Azt kellene mondanotok: ha az Úr akarja és élünk, ím ezt vagy azt fogjuk cselekedni.”(Jak.4,15)

Nem könnyű az apostol szavait megérteni. Aki nagyon hamar meg akarja érteni, az valószínűleg sohasem fogja. Van olyan igemagyarázó, aki azt mondja, hogy ez a rész a zsidó kereskedőkről szól, akik nagyon sokat utaztak, bejárták a fél világot, mindenről és mindenütt terveket készítettek, mindenütt igyekeztek vállalkozásba kezdeni, és ami nyilván a legfontosabb volt, mindenből igyekeztek hasznot húzni.

Itt az apostol azonban nem zsidó kereskedőkhöz ír, amikor e sorokat leírja: ti, akik azt mondjátok, hogy elmegyünk ama városba és ott töltünk egy esztendőt. Ott majd kalmárkodunk, kereskedünk, nyerészkedünk. Jakab itt a keresztyén gyülekezet tagjaihoz szól. Olyanokhoz, akik a gyülekezethez tartoznak, akik Jézus Krisztust, mint személyes Urukat ismerik. Épp ezért azt az igét mi is magunkra kell vegyük, mi is kell érezzük, hogy itt rólunk van szó, erre az igére nekünk is szükségünk van, ez az ige minket szólít meg, minket akar felrázni.

Azok az emberek, akiket itt az apostol megszólít, mind ügyes, talpraesett emberek voltak, vállalkozó szelleműek voltak, tényleg sokat utaztak, terveket készítettek és azokat igyekeztek maradéktalanul megvalósítani. Mi is mindnyájan ismerünk ilyen embereket, ők a mi gyülekezeteinkben is ott vannak. Persze, itt nem kell feltétlenül vállalkozókra, kereskedőkre gondolni, ez az ige szól az orvosokhoz, ügyvédekhez, mérnökökhöz, gazdálkodókhoz, kétkezi munkásokhoz, de még a háziasszonyokhoz is. Sőt, itt egy lelkipásztorról is szó lehet, aki nagyon aktív a gyülekezetében, mindenkit igyekszik bevonni a gyülekezetbe. Itt arról van szó, hogy lehetünk mi nagyon aktívak még a lelki munkában is, de közben az a veszély fenyeget, hogy a fődolog kimarad az életünkből.

 De mi az a fődolog, amit sokszor épp akkor mulasztunk el, amikor nagyon is aktív, mozgalmas az életünk? Mi az, amit itt a gyülekezet tagjai nem vettek figyelembe? Hát az, hogy nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap. Nem tudjuk, hogy holnap fogunk-e még élni, hisz az életünk olyan, mint a pára, ami hamar eltűnik.

Jakab apostol itt azt mondja: ti úgy beszéltek, mintha ti rendelkeznétek az életetekkel . Pedig ez nem így van, az életetek olyan, mint a fövő víz feletti pára, ami pillanatok alatt eltűnik. Mi ma még nagy terveket készítünk, de holnap már oda lehet az életünk.  Ti úgy terveztek, mondja az apostol, mintha a holnap biztos lenne, mintha ti rendelkeznétek azzal. Pedig minden földi dolog felett ott van a halál, a múlandóság fenyegetése. Mert az egyetlen biztos dolog az életünkben, hogy mindnyájan meg fogunk halni.

Vigyázzunk, hogy ez az ige ne vezessen minket egy pesszimista világnézethez, hogy hát ha meg kell halni, akkor ne is csináljunk semmit, mert akkor úgyis minden hiábavalóság, ahogy azt a Prédikátor mondja. Amit az apostol mond, azt a Jézus Krisztus szempontjából mondja. De hát akkor nem azt kellene mondja, hogy Jézus elvette a halál hatalmát és a haláltól való félelmet? Ha mi ismerjük Jézus Krisztust, akkor még beszélhetünk úgy az életről, amit a halál fenyegetése vesz körül? Hát Jakab nem tud húsvétról és a halál feletti győzelemről? Hisz ő ott a Golgotán és húsvét hajnalán nekünk pára sorsú embereknek örök reménységet adott. A mi pára életünknek Jézus halála és feltámadása ad örök értéket és jelentőséget.

De itt arról van szó, hogy mi mindent az Isten akarata szerint kell tegyünk. Ezért kell mindig kimondjuk: ha az Úr akarja és élünk. Jakab apostol itt attól akar megőrizni, hogy ne éljünk vissza a kegyelemmel. Nehogy elbizakodjunk, nehogy azt gondoljuk, hogy minden a mi kezünkben van, nehogy azt gondoljuk, hogy mi Isten kegyelme nélkül is jól elboldogulunk. Sokszor azt gondoljuk, hogy Isten munkája a megigazítás, de utána már mi következünk.

Ezzel kapcsolatban három dologra kell figyeljünk. Az első, hogy mi egy bizonytalan korban élünk, nem tudhatjuk, hogy lesz-e még holnap. Minden percben bekövetkezhet valamilyen rettenetes dolog. Csak egy dolog bizonyos: hogy életünk ott van az Isten kezében, és ebből a kézből senki és semmi nem szakíthat ki, még a halál sem, ez a mi bizonyosságunk.

A második dolog, hogy amikor Jakab a kalmárkodásról, nyerészkedésről beszél, akkor ő a mai kor emberét is leírja. Hisz mi mindent olyan jól kikalkulálunk a mi szuper számítógépeinkkel, terveket készítünk hosszú évekre előre. Mindenki arról beszél, hogy mit fog csinálni holnap és a jövőben. De ezeket a terveket, csak Isten kegyelmében reménykedve lehet készíteni.  Ha az Úr akarja és élünk. Legyen ott mindig ez a „ha” szócska. Ha Ő akarja, ha neki kedves, ha Ő ezt megengedi és dicsőségét szolgálja.

A harmadik dolog az, hogy Isten azt akarja, hogy mi sok jót cselekedjünk. Ez azt jelenti, hogy Isten nekünk feladatokat ad, s nekünk ezeket a feladatokat teljesíteni kell. A jó mindaz, amit Jézus Krisztus bele akar vinni ebbe a világba . Ez a jó sok minden lehet adott esetben: egy bátor szó, amit egy kényes helyzetben ki kell mondani, lehet egy határozott igen van nem egy adott helyzetben, lehet egy nemet mondás a bűnre, vagy épp egy irgalmas cselekedet embertársaink felé.

Aki Krisztus útján jár, az minden pillanatban kap olyan feladatokat, amelyeket el kell végezzen . Nagyon súlyos mondat ez: ha valaki tudna jót cselekedni és nem teszi, bűne az annak. A mi egyházunkban, a mi köreinkben túl keveset beszélünk a mulasztási bűnökről, pedig ezek is súlyosak lehetnek, láthatjuk ezt a pap és lévita esetében, akik elkerülték a bajba jutott embert.

Vigyáznunk kell, mert ez a mai ige nem azt akrja mondani, hogy mi nem szőhetünk terveket, hogy nem kereskedhetünk, hisz az adás-vétel életünk szinte mindennapi része, de eközben tudatában kell legyünk annak, hogy mi mindenben rá vagyunk utalva Isten kegyelmére, hogy mi mindenben az Isten akaratához kell igazodjunk és minden az ő dicsőségét kell szolgálja.  Igen, a mi életünk valóban csak egy pára ezen a földön, de a párának is küldetése van. Pára életünket meg kell töltenünk azzal a jóval, jó cselekedetekkel, amiket Isten elkészített a mi számunkra. A pára felszáll, de a mi életünk is felszáll a mennybe, ahova cselekedeteink követnek minket. Mi itt is és ott is boldogok lehetünk.

Javasolt cím Tervezni Istennel                                               Lőrincz István