Jakab 3

 

Tanulságos igék Jakab apostol leveléből 3

Text: „Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú testvér az ő nagyságával, a gazdag pedig az ő alacsonyságával. Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek.! „ 8Jak.1,9-10.12)

Mióta Jézus meghalt a kereszten, valami új kezdődött el ebben a világban. A világ nem szűnt meg világnak lenni, továbbra is engedetlen, istentelen, ítéletre méltó, múlandóság alatt nyög, elveszett. Sőt épp a kereszten lett nyilvánvalóvá a világ elveszett volta.

És mégis, ez a világ azóta más lett. Minden szomorkodónak, mélységben levőnek szól a kereszt üzenete: ti nem vagytok magatokra hagyatva. Jézus is volt mélységben, ő is volt szomorú. Azóta van reménység a mélységben is, mert Jézus is volt a mélységben. Jézus jelen van a legnagyobb mélységben, a pokol mélységében is. Számunkra azóta van egy lehetőség, hogy felálljunk minden mélységből és Krisztussal új életet kezdjünk.

Erről beszél itt Jakab apostol is. Ez süt át minden szaván. Itt az apostol épp a szegényekhez, alacsony sorsúakhoz szól. Azt mondja: dicsekedjék pedig az alacsony sorsú testvér az ő nagyságával. Alacsony sorsban, szegénységben élni, ez bizonyára nagyon nehéz lehet. De ebben a helyzetben dicsekedjen a nagysággal. Az alacsony sorsú testvérnek maga Krisztus a nagysága. Az a Krisztus, aki leszállt a mélységbe. Ha valaki szegény, gondolja meg azt, hogy Krisztus is szegénnyé lett miérettünk. Testvérévé lett a nincstelennek.

Ne csüggedj el, mert Krisztus ott van veled a szegénységben is. Az ilyen gondoljon arra, hogy neki van egy óriási kincse, gazdagsága az Úrban. Ő örököse az Isten országának. Neki van egy óriási nagysága: a Királyok Királya az ő Ura és Megváltója. Ne törekedjen arra, hogy emberi dicsőséget szerezzen, földi vagyont hajszoljon, mert ő hasonlíthatatlanul gazdag.

De a gazdagokhoz is szól Jakab. Nekik azt mondja, hogy a gazdag pedig dicsekedjen az ő alacsonyságával. Akinek földi javai vannak, az gondolja meg azt, hogy a gazdagság nem tartja meg az életét. Jaj annak, aki a gazdagságban reménykedik, tanítja az egész Szentírás. A gazdag gondolja meg, hogy őt a földi gazdagság Isten előtt nem teszi naggyá, mert ez az egész gazdagság csak egy látszat. A gazdagot is csak Krisztus kegyelme tudja megtartani. Ő is csak Krisztussal dicsekedhet, mert a gazdagság múlandó. Jöhet egy gazdasági krízis, egy háború és minden oda lesz.

A szegénység és gazdagság olyan relatív dolog. Ki a szegény és ki a gazdag? Aki itt gazdagnak számít, kétezer kilométerrel  odébb már szegény ember. Aki padig itt nálunk úgymond szegény, az Afrikában dúsgazdag embernek számít. Bizonyos értelemben mindnyájan szegények vagyunk. Lehet, hogy szegénységünk abban van, hogy nem szeretnek, nem értékelnek igazán az emberek. Vagy önmagunkat se tudjuk értékelni, se elfogadni.

Mindezen szegénység ellenére mi dicsekedhetünk Krisztusban, az ő nagyságával, az ő keresztjével. Ne legyen másban dicsekedésem csak a Jézus keresztjében, mondja Pál. A gazdag dicsekedjen alacsonyságával, bizonyos tekintetben mindnyájan gazdagok vagyunk. Van valami, amibe belekapaszkodjunk, van talaj a lábunk alatt, amin szilárdan megállhatunk. A gazdagság egy olyan érzés, hogy én magamban is jól megvagyok. Lehet ez a gazdagság a pénz, a ház, az egészség. De lehet a gazdagság egy boldog család, az hogy elismernek az emberek, körülvesznek szeretetükkel. Lehet az is gazdagság, hogy tehetséges ember vagyok, vannak tálentumaim, jó képességeim. Lehet, hogy gazdag vagyok szellemi kincsekben, képzettségben.

Jakab nem azt mondja, hogy mindezekkel nem rendelkezhetünk, hogy baj az, ha van pénzünk, egészségünk, tudásunk, elismert emberek vagyunk. Nem azt mondja, hogy ezek rossz dolgok lennének, hanem azt, hogy ne ezekbe vesd a bizodalmadat. Ezek nem fognak megtartani, üdvözíteni minket. Ha ezekben bízunk, akkor egy nagyon veszélyes gondolat vehet erőt rajtunk, éspedig az, hogy mi Isten nélkül is jól elboldogulunk, Isten nélkül is teljes életet élhetünk. Az a gondolat, hogy nekünk Krisztus kegyelmére nincs is szükségünk.

Ezt mondja Jakab: a gazdag is végső soron csak egy szegény. És ezek után erős szavakkal ecseteli azt, hogy mi már erre a világra. Mert ami most virágzik, minden el fog hervadni. Most ezekben a háborús időkben ez még nyilvánvalóbb előttünk, hisz minden egyetlen pillanatban porrá lehet, amit eddig bizonyosságnak gondoltunk, az teljes bizonytalansággá változhat.

Talán eddig olyan életet éltünk, amiben alig volt kísértés, alig volt próba. De eljöhetnek a nagy megpróbáltatások pillanatai,, amikor semmi más  kapaszkodó nem marad számunkra, mint a Krisztusban való üdvösség.

Az ilyen időkre mondja az apostol: boldog az, aki a kísértésben, a próbákban kitart A kísértés, a próba idején egyetlen kérdés tevődik fel, de az nagyon komolyan: mi miből élünk? Önmagunkból, a saját erőnkből, bölcsességünkből, ügyességünkből élünk, vagy pedig Krisztus szeretetéből?  Abban a veszélyben vagyunk, hogy könnyen rávágjuk: hát persze, Krisztus szeretetéből élünk. De a valóságban mégsem így van, mert ott kinn a hétköznapokban a pénzünkből, a saját erőnkből élünk.  Ez nem kitartás a kísértésben. Mert a nagy próbákat nem lehet gyenge hittel kibírni.

Lehet egy olyan bűn az életedben, amivel nem bírsz, amit nem tudsz legyőzni. De kiálthatsz az Úrhoz, hogy ő szabadítson meg attól. Lehet, hogy csődöt mondtál a mindennapi küzdelmekben. Ott vaggy a padlón és kinyújtod kezed Krisztus segítő keze felé. Egyszer pedig mindnyájan eljutunk halálunk órájára, amikor át kell mennünk a sötétségen és az ítéleten, amikor már semmi mást nem mondhatunk, csak ennyit: Isten, légy irgalmas nekem bűnösnek.

A végén az apostol az élet koronáját ígéri az Istent szeretőknek. Vannak tehát olyan emberek, akik szeretik Istent. Ezek a mélységeken átment emberek, aki9k ott a mélységben megtanulták,, hogy Isten kegyelmes és irgalmas Atyja mindazoknak, akik alázatosak, akik hozzá kiáltanak. Azok szeretik Istent, akik a legnagyobb kísértéseikben, a legrettenetesebb Próbáikban megtapasztalták Isten jóságát és kegyelmét. Mi a magunk erejéből nem tudnánk Istent szeretni, de erre megtanít az a Krisztus, aki leszállt értünk a legnagyobb mélységbe, a pokol mélységébe. S ha megtanultuk Istent szeretni, akkor boldog emberek vagyunk.

Javasolt cím: ki a szegény és a gazdag?                                           Lőrincz István