Tanulságos igék a Dániel könyvéről 12
Text: „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égbolt fényessége, és akik sokakat
eljuttattak az igazságra.” Dán.12,3
Az Isten csodálatos kiválasztása, vezetése, hogy ő a történelem egy adott pontján egy államférfit,
egy politikust tesz prófétává. Mert Dániel tetőtől-talpig egy államférfi, politikus. Egyik tisztét se
ő választotta magának. Mindkettő sorsszerűen jutott neki. Attól a naptól fogva, amikor
szülőföldjén meglátta az idegen hódítók seregeit, akik aztán őt is, sok többi társával együtt
elhurcolták, el egészen addig, hogy egy idegen birodalom udvarába került, idegen királyok teszik
őt helytartóvá, államférfivá.
Ezért nem csodálkozunk azon, hogy ez a könyv, amelynek magyarázatát most befejezzük, tele
van politikával és történelemmel. Elmasíroznak szemeink előtt királyok és népek, hallunk itt
udvari intrikákról, uralkodói rendeletekről, háborúkról, vereségekről és győzelmekről, látunk
királyi lakomákat, betekintést nyerünk a királyi udvar belső ügyeibe, de még álmaikba,
gondolataikba is. Talán valaki azt kérdezhetné: miért van mindez a Bibliában?
Dániel egy olyan ember, aki két lábbal áll ebben a világban, aki szembenéz az élet kemény
valóságaival, ő ott végzi munkáját, ahol az élet a legmocskosabb és legvéresebb, a politikában.
Biztos, hogy sokszor gondolt már arra, hogy ezt az egészet abbahagyja, és egy olyan területen
próbál elhelyezkedni, ahol sokkal könnyebb az élet, ahol sokkal könnyebb hívő életet élni. De ez
neki nem sikerült, mert Isten akarata az volt, hogy ott kellett maradjon. Olyan nehéz kérdésekben
kellett megoldásokat találjon, mint az egyház és állam viszonya, a birodalom és Isten országa. Ő
végig szenvedte ezeket a kérdéseket el egészen az oroszlánok verméig. Neki sikerült két lábbal a
földön élni, de ugyanakkor mennyei embernek is maradni, a Szentlélek vezetése alatt élni.
Úgy tűnik mintha ezt az államférfit, aki Istenhez mindvégig hű akar maradni, a végén Isten meg
akarná jutalmazni. Isten kijelenti neki, hogy mi lesz a világgal, mi lesz a történelem végén. Ez az
utolsó fejezet épp ezért nem hétköznapi, valami ünnepi ragyogás van felette. Ez a fejezet olyan a
többi fejezet után, mint a vasárnap a hétköznapok után.
De a vasárnap még nincs itt, az ünnep még nem érkezett meg. Még sötét éjszaka van, az utolsó
este és a végső reggel között. Amit Dániel a világ végéről lát, az nagyon sötét éjszaka. Mert
nyomorúságos idő lesz, amilyen még nem volt mindez idáig. Mintha a föld még szeretné magát
utoljára kitombolni. A pokol utolsó támadásra készül. De abban az időben megszabadul a nép,
aki csak beírva találtatik a könyvben.
Ebben az időben sokan, akik nyugszanak a föld porában felserkennek. Ez az utolsó idők második
jele: halál nem lesz többé. Az a halál, ami most leginkább jellemzi a világtörténelmet. Isten
szavára a sírok meg fognak nyílni. Valami hallatlanul nagy dolgot jelent ki Isten a prófétának. Ő
olyasmit láthat, amit előtte még senki nem láthatott ilyen világosan és nyilvánvalóan. Nem
csodálkozhatunk, hogy Dániel sem érti a hallott dolgokat. Mi, jóllehet Jézus Krisztus után
vagyunk, de vajon érthetjük teljesen ezeket a dolgokat? Ki tudná megérteni emberi ésszel a
csodák legnagyobbikát, a halottak feltámadását?
A harmadik jellemzője az utolsó időnek, hogy az ellentéteket nem fogja áthidalni, az embereket
nem fogja egyesíteni. Megtisztulnak, megfehérednek, megpróbáltatnak sokan, de az istentelenek
istentelenül cselekszenek, és az istentelenek közül ezt senki meg nem érti.Az istentelenség nem
fog megszűnni, sőt növekedni fog, elvétetik a mindennapi áldozat s megjeleni a pusztító
utálatosság. De megtörténik a szétválasztódás is. Lesznek olyanok, akik be vannak írva a
könyvbe, mások pedig kimaradnak abból. Egyesek örök életre, mások örök gyalázatosságra
serkennek fel.
De egy valaki mégis csak volt, aki ezt a fejezetet tökéletesen értette és ez maga az Úr Jézus
Krisztus. Ha elolvassuk Jézus beszédeit az utolsó időkről, akkor látjuk, hogy az Úr Jézus sokat
tanulmányozta ezt a fejezetet. Amit Jézus az utolsó időkről mond, az sokszor szó szerint egyezik
azzal, amit Dániel is mondott. Az evangéliumok is beszélnek arról a döntő szétválasztódásról, a
sírok megnyílásáról, az üldözésről, háborúkról, nagy nyomorúságról, mindarról, ami az utolsó
időkben bekövetkezik. Azt is mondja Jézus a tanítványainak, hogy azon örüljenek, hogy neveik
be vannak írva az Élet könyvébe. Dániel beszél arról, hogy az értelmesen fénylenek, de ezt Jézus
is mondja az igazakról. Kikről van itt szó? Kik az értelmesek?
Amikor Jézus az utolsó időkről beszél, szól arról, hogy mekkora a veszélye az eltévelyedésnek,
hogy a csalás és ámítás ebben az időben nagyon nagy lesz. Hamis próféták jönnek, akik még a
választottakat is megpróbálják megtéveszteni. Ebben a helyzetben, a lelkipásztorok, a tanítók
nagy szerepet kapnak. A tanítás a legkomolyabb védelem a tévtanítás ellen. Ne vessük meg a
tanítóinak, a teológiai professzorokat, akik nehéz kérdésekben tusakodnak a világos látásért.
Dániel most arra is rádöbben, hogy számára ez az utolsó látás, az ő számára is elközeledik a vég.
Ebben a helyzetben egy nyugtalanság fogja el ezt a különben nagyon bátor és határozott férfiút.
Dániel szeretne egészen világosan látni a dolgokban, mielőtt elmenne. Az első kérdése, hogy mi
lesz mindazzal, amit leírt? Dániel be kell pecsételje könyvét, mert azt sokan fogják tudakozni.
De a prófétát még mindig gyötri a kérdés: Uram, mi lesz ezeknek a vége? Erre Dániel egy
különös választ kap: menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve ezek a beszédek a vég
idejéig.
Valahogy úgy van ez, mint amikor egy gyermek, aki ezernyi kérdést tett fel napközben az
édesanyjának, este még mindig kérdez, de az édesanyja már nem válaszol a kérdésekre, hanem
azt mondja: gyermekem, feküdjél le és aludjál el szépen! Ezek után még számok hangzanak el,
amik Dániel számára az egészet még titokzatosabbé, érthetetlenebbé teszi. Ezeket a számokat mi
sem értjük és ne is akarjuk érteni őket. Ezeket csak akkor fogjuk érteni, amikor nem rész szerint
lesz bennünk az ismeret és színről-színre fogunk látni.
A próféta is meghalt. Meghalt az idegenben, a száműzetésben, mint a foglyok egyike. De úgy
halt meg, mint Mózes, hogy távolról láthatta az ígéreteket. Mi most harcban állunk. A végső,
nyomorúságos idő még előttünk van. A fontos az, hogy álljunk meg a harcban, hogy építsük
Isten országát, és nevünk legyen beírva az Élet könyvébe. Hogy majd az idők végén, a
feltámadás nagy napján mi is felserkenhessünk az örök életre!
Javasolt cím: A vég felé! Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése