Tanulságos igék a Dániel könyvéről 11
Text: „ De az Istenét ismerő nép fölbátorodik és tettre kél” Dán11,32.
Ebben a fejezetben abba tekinthetünk bele, hogy miként uralkodik Isten a népek és királyok
felett. Nem valami kellemes és építő dolog ez, de szükséges és tanulságos.
Azt látjuk, hogy amikor az egyik király hatalmas lesz, amikor a hatalmának csúcspontjára jut,
akkor háborút kezd egy másik királlyal. Aztán jün egy másik és egy harmadik és ez így megy az
egész fejezeten át. Ahol pedig a hatalom és az erőszak nem segít, ott a ravaszsághoz nyúlnak. A
királyok egy adott ponton szövetkeznek, leányaikat odaadják a másik király fiának, sokszor
azért, hogy megrontsák azt. Van aki adószedőt küld végig az országon, egy másik beszéddel jut
uralkodásra. Van olyan hogy háborút indít egyik, aztán tárgyalóasztalhoz ülnek, de mégsem lesz
béke.
Az utolsó király, akiről szó van, tetszése szerint cselekszik, felfuvalkodik, felmagasztalja magát
minden isten felett És az istenek Istene ellen is vakmerően szól és szerencsés lesz, mígnem
betelik a harag. Ő nem gondol atyáinak isteneivel sem, az erődök istenét tiszteli, de az ő
uralmának is vége szakad. Isten angyala itt néhány évszázad történelmét vonultatja el Dániel
szemei előtt. A 9-ik zsoltár szava jut eszünkbe: elragadod őket, olyanná lesznek, mint az álom.
Az egyik király megy, a másik jön. Egyik király kergeti a másikat, öldöklik egymást. E királyok
közös jellemzői: pénz, hatalom, erőszak, ravaszság, gőg, büszkeség.
Nos, mindezek után nekünk csak egy kérdésünk marad: hol van mindebben Isten és az ő igéje?
Nincs itt Isten, ebben a sok történésben semmi se mutat Istenre? Hol van itt egy Ábrahám, aki
könyörögne ezekért a királyokért, úgy ahogy könyörgött Sodomáért és Gomoráért. Hol van itt
egy Mózes, aki azt mondta: ezek vétkeztek, de bocsásd meg vétküket! Hol van itt egy Nátán, aki
odaállna a királyok elé, és azt mondaná nekik: te vagy az az ember! És hol van itt Dániel, aki
figyelmeztetné ezeket az embereket, hogy ők is csak emberek, s ezért ne fuvalkodjanak fel
annyira. Úgy tűnik, hogy vannak olyan századok, amikor Isten nem szólal meg, s ha meg is
szólal, csak nagyon halkan. Ezekben az időben úgy tűnik, mintha az egyház is eltűnt volna a föld
színéről, de ha van is, nem mer szembeszállni a gonosszal, nem próbálja azt feltartóztatni.
A fejezet végén azonban, mintha felbukkanna az egyház, ami eddig búvó patakként volt csak
jelen. Az utolsó király egy rettenetes ellenállásba ütközik. Az eddigi királyokkal csak hasonlóak
szálltak szembe, de az utolsó király egy egészen más erővel találja magát szembe. Itt többször is
szó esik a szent szövetségről. És ez a szövetség nem más, mint az élő Isten szövetsége, amit
emberekkel között Ennek a szövetségnek a jele mindig ott van a földön, gondoljunk csak Nóé
idejére Ez egy nagyon istentelen idő volt, de Nóéban és családjában mégis jelen volt az Isten.
Aztán évezredeken keresztül ott volt a választott nép. De ennek a népnek ígéret adatott, hogy
benne megáldatnak a föld minden nemzetségei. Aztán eljött Jézus Krisztus, aki azt mondta:
tegyetek tanítványokká minden népeket. Jézus Krisztus óta pedig nincs egy nép sem kizárva
ebből a szövetségből. De az egyház mindig jövevény, idegen test marad ebben a világban.
Az egyház és a világ között mindig megmarad a feszültség. Ahogy ez a fejezet is mutatja, ez az
üldözésig fajulhat el. Az egyház története során ez az üldözés vértelen volt. Van olyan, hogy a
király csak dühöng a szent szövetség tagjaira és kedvez azoknak, akik elhagyják azt. A király
dühe sokakat a szent szövetség elhagyására indít. De van olyan is, hogy a királyok hízelkedéssel
és ajándékokkal próbálják az embereket rávenni arra, hogy hagyják el a szent szövetséget.
De van olyan is, hogy az üldözés véressé válik. A szent szövetség emberei hullnak fegyver és
tűz, fogság és rablás miatt. Sokan válnak ebben az időben árulókká. De az Istenét ismerő nép
felbátorodik és tettre kél. Ez a kicsiny nép megállja minden időben a helyét, az üldöztetést
megtisztításként, megfehérítésként éli meg. De a legcsodálatosabb az, hogy minket Isten elhívott
arra, hogy ennek a szent szövetségnek a tagjai legyünk, s hogy abban azt a munkát, amit Isten
ránk bízott, teljességgel elvégezzük. Hogy ezen a földön van egy ilyen szövetség, hogy van
egyáltalán egyház, ez a legnagyobb csoda, a mi számunkra pedig kegyelem és kiváltság, hogy
annak tagjai lehetünk.
Mert minden más múlandó, a királyok és az ő hatalmuk, de ez a szent szövetség megmarad
mindörökké. Az a tény, hogy mi ehhez a néphez, ehhez a szövetséghez tarozhatunk, az
mindennél nagyobb kincs a mi számunkra. Számunkra drága kincs az is persze, hogy mi egy
nemzethez, néphez tartozunk, de ez mégis, ennél is nagyobb ajándék.
De ez a fejezet arra is figyelmeztet, hogy az egyház megtagadhatja, küldetését, eladhatja azt „
egy tál lencséért”, ahogy Ézsaú eladta elsőszülöttségi jogát. A szent szövetség népe szövetséget
köthet a világgal, olyanná válhat, mint a világ, elárulhatja a szövetséget, elárulhatja az igét is,
ami pedig reá bízatott. Amikor az egyház nem az Isten igéjét hirdeti, hanem szociális, politikai,
gazdasági vagy más érdekeket szolgál ki. Az egyház történelme során nagyon gyakran beleesett
ebbe a csapdába. Amikor az egyház ide jut, akkor mindig megtérésre van szüksége.
Ez a fejezet azt is megmutatja, hogy az egyház nem lehet más, mint szenvedő egyház. Az egyház
az Isten világ feletti szomorúságát kell visszatükrözze. Jaj az egyháznak, ha ezt a prófétai
szomorúságot nem tudja elfogadni és hirdetni! Az egyház rendületlenül kell hirdesse, hogy mi
nem az erődök istenét, se más isteneket, nem azokban kell bíznunk, nem azokat kell tisztelnünk
és imádnunk, a mi egyetlen bizodalmunk a szövetség Istene, aki nem más, mint a mi Urunk
Jézus Krisztus Atyja
Nekünk naponta választani, dönteni kell az erődök istene, vagy pedig a Jézus Krisztus Atyja
között. Boldog az az ember, boldog az az egyház, amelyik őt tudja választani, s amely ember,
amely egyház mindvégig, mindhalálig megmarad e szent szövetségben.
Javasolt cím. A szenvedő egyház Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése