Tanulságos igék Dániel könyvéről 1

 

Tanulságos igék Dániel könyvéről 1

Text:”Majd ezt mondta király Aspenáznak, a főudvarmesterének, hogy hozzon ifjakat Izrael fiai közül, a királyi utódok közül, az előkelő származásúak közül.”(Dán.1,3)

Jojákim, Júda királya uralkodásának harmadik esztendejében vagyunk.  Nebukadneccar,  seregei ott állnak a szent város kapui előtt. De ez a király átlép az évezredeken és megjelenik ma is. Ő nem marad ott Jeruzsálem kapui előtt. Nincs olyan „Jeruzsálem” amely kapui előtt ne állanának babiloni sátrak. Nekukadneccar ma is minden várost ostromol.

Babilon mindenek előtt az ifjakat akarja, az ifjúságot akarja magának. Ő nem elégszik meg néhány templomi edénnyel. Az ő uralkodási szándéka mindenre kiterjed. Ezért karja rátenni kezét az ifjúságra, a gyülekezet utánpótlására. Ő nagyon jól tudja, hogy akié az ifjúság, azé a jövő. Ő az ifjakat akarja, fiúkat és leányokat egyaránt. Mert ő az ifjakban a jövő katonáit, a leányokban a jövő édesanyáit látja.

De nem is akármilyen ifjakat akar, hanem előkelő származású, fogyatkozás nélküli fiatalokat. A gyenge, tehetségtelen fiatalok nem érdeklik, az ilyen fiataloktól legszívesebben meg is szabadulna. Nebukadneccar a korszellem megtestesítője. Neki csak az számít, aki teljesíteni tud. Neki a sztárok kellenek, a szépségversenyek győztesei,akik a sportban vagy az élet más területein valami kiemelkedőt alkottak.

A babiloni király ezeket a fiatalokat az udvarába viszi. Ott gazdagon és bőségesen gondoskodik róluk. Pontosan elő van írva, hogy mit egyenek, mit igyanak és az is, hogy mit csináljanak három esztendeig. Nem számít a költségvetés, mert itt ezen fiatalok átneveléséről van szó.

A király nagyon jól gondoskodik az ifjakról. Nem csak testükről akar gondoskodni, hanem a lelkükről is. Azt is meg akarja nekik szabni, hogy miről gondolkodjanak, mit higgyenek. Az ifjak meg kell tanulják a káldeusok nyelvét és írását., hisz a király káldeus fiatalokká akarja formálni őket. Ő nagyon jól tudja, hogy ezk a fiatalok otthon egy más nyelvet tanultak, az anyatejjel egy más nyelvet, más hitet szívtak magukba. Ezért van szükség az átnevelésre. Ezért ír elő nekik egy három évre megtervezett pontos átnevelési programot.. A király szeret hosszú távú terveket készíteni. Át is kereszteli őket és ott Babilonban ezen a néven kell őket szólítani.

A király félreérthetetlen terve, hogy ezk a fiatalok az átnevelés után neki szolgáljanak. Ezt ma is világosan lehet látni ebben a világban. Ez a világ úgy akarja nevelni és átnevelni a fiataljainkat, hogy ők majd ennek a világnak szolgáljanak és éljenek, ne pedig Istennek. A kommunizmus idején ezért vették el tőlünk iskoláinkat, ezért tiltották meg az egyházi nevelést. Dániel és barátai most ezen kell átmenjenek. A király parancsol nekik és nekik engedelmeskedni kell. A világ ma is el akarja venni gyermekeinket, ő akarja nevelni őket.

De az a csodálatos, hogy Isten az övéire még a babiloni udvarban is tud vigyázni. Isten áthúzza Nebukadneccar tervét. Pedig a király igenis biztos volt a dolgában, de meg kellett tudja, hogy Izrael őrizője nem alszik. Ezek a fiatalok hamarabb beírattak Isten könyvébe, mint Babilon könyveibe. Isten már a maga szolgálatába állította őket, még mielőtt a király a maga szolgálatába tudta volna őket állítani.

Nebukadneccár sok mindent megtehet, de célját nem tudja elérni. Ő Istennel próbál szembeszállni, de ez nem lehetséges. Istennek van útja és módja, hogy az ő gyermekeit célba vigye a világ minden mesterkedése ellenére. Mert Dániel és barátai elhatározzák, hogy nem szennyezik be magukat a király eledelével. Az pedig egészen érthetetlen, hogy a felügyelő nem haragszik meg rájuk ezért, hanem ellenkezőleg, kedvessé teszi őket a felügyelő szemében. Ők azt az eledelt eszik amit Isten adott nekik. És ebben épp a király embere lesz eszköz, mint ahogy az történt Mózes életében a fáraó leánya által. A felügyelő fél, hogy az ifjak az egyszerű eledeltől lesoványodnak, de nem akar hinni szemének, amikor látja, hogy az ifjak szebbek és kövérebbek, mint akik a király eledelét eszik.

Nebukadneccar és a világ meg kell lássa, hogy Isten gyermekei nem csak kenyérrel élnek, hogy aki csak a világ eledelét eszi, az sokkal nyomorúságosabb, gyengébb lesz, mint az aki az Úr asztaláról eszik. Ez a világ különböző korokban sok mindennel megpróbálta helyettesíteni az Isten igéjét, de próbálkozásai mindig csődöt vallottak.

Mert mit tud adni Isten végső soron az embernek? Hát azt, ami ezeknek a fiataloknak adatik: felülről való bölcsesség, amiről ebben a könyvben rengeteg szó esik. Isten ezt a bölcsességet elrejtette a világ bölcsei és értelmesei elől, de a kisdedeknek, az övéinek megadta. Isten százszor többet tud adni az övéinek, mint ez a világ.

Ebben a könyvben, ahogy majd látni fogjuk, gyakorta olvassuk ezt a mondatot:Isten ad, Isten adott. Megadta ezeknek az ifjaknak mindazt, amire szükségük volt. Dánielnek megadta az írás és álommagyarázás ajándékát is. Mert ennek a könyvnek a középpontjában nem Dániel áll, sem az ő barátai, hanem az ajándékozó Isten. Amit ő adott, az pedig leginkább az ő Egyszülött Fiában teljesedett be.

Ez a mi nagy reménységünk, mégpedig az, hogy gyermekeink, unokáink nem fognak elveszni Babilon udvarában, mert gyermekeink meg vannak keresztelve az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Mi ezzel a hittel tekinthetünk gyermekeinkre, hogy ők Isten tulajdonai, Isten népéhez tartoznak.

Kié lesz az ifjúság? Mi lesz a gyermekeinkkel, az eljövendő nemzedékekkel: Lesz-e Krisztusnak gyülekezete a következő nemzedékekben, ez az egyik legégetőbb, legnyugtalanítóbb kérdés a mi számunkra. A Dániel könyvének első fejezete arra tanít, hogy ne essünk kétségbe. A világ nem tudja gyermekeinket elhódítani Krisztustól. Isten nem engedi meg, hogy ez a világ elrabolja gyermekeink, unokáink lelkét.

Dániel ideje óta körülbelül hetven nemzedék telt el, és Isten gondoskodott arról, hogy minden nemzedékben szólítson meg és hívjon el magának fiatalokat, ahogy Jézus megszólította Pétert és Andrást, Jakabot és Jánost, a damaszkuszi úton Pál apostolt. Megszólított és elhívott minket is, legyen áldott szent neve.

Javasolt cím:Kié az ifjúság                                                        Lőrincz István