Tanulságos igék Dániel
könyvéről 5
Text.”Ez az az írás, amely föl
van írva. Számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. Megmérettél
a mérlegen és híjával találtattál. Felosztatott a te országod.(Dán.5,25-26)
A sötétségnek is vannak fokozatai. Van olyan, hogy homály, szürkület,
sötétedés, de van olyan, amire azt mondjuk: koromsötét, amikor semmi fény
sincs. Nebukadneccarnál még volt valami fény, hiszen ő végül is bűnbánatot
tartott, megváltozott, Istennek adott dicsőséget a kemény lecke után, de fiánál
Belsazárnál már a világosságnak nyoma sincs. Itt teljes a sötétség. Itt olyan
sötétség van, ahol már a reményt is fel kell adni, hogy valaha is világosság
lesz. De a világosság a sötétségben fénylik, mondja az evangélium. De azt is
hozzáteszi, hogy a sötétség nem fogadja be a világosságot.
Itt egy ilyen sötétség van. A kérdés az, hogy mit tegyen az egyház egy
ilyen időben? Hát azt, hogy higgyen abban, aki túl a sötétségen
hozzáférhetetlen világosságban lakozik. A gyülekezet a sötétség idején is hisz.
Sót, azt kell mondani, hogy akkor még jobban, még inkább hisz. Ahol ilyen
sötétség van, még jobban kell kiáltani a Szabadító után. Ezért ezt a fejezetet
sem lehet úgy olvasni, hogy szüntelenül ne Jézus Krisztusra gondoljunk. Itt
ebben a fejezetben minden Jézus után kiált.
A fejezet eleje bevezet minket a sötétség világába és megmutatja a teljes
sötétben való életet. Azt az erkölcsi romlottságot, ami a sötétben van. A
gonosz áradása minden korlátot ledönt, minden határt átlép.
És Isten még kivár. Az ítélet még nem következik be, a Belsazár órája még
nem ütött. Még mindig lenne idő a megtérésre. Isten megjelenik ebben a hatalmas
teremben, ahol Belsazár utolsó vacsoráját ülte. Krisztus bemegy a belsazári
terembe, mert Krisztus nagyobb, mint Belsazár romlottsága. És Krisztus
könyörülni tud és akar a mai „Belsazárokon”, azért vannak ma is ilyen emberek,
hogy megpróbálják a mi hitünket és hogy a Megváltó dicsősége annál nyilvánvalóbbá
legyen.
Ez a lakoma azonban nem merül ki az ételben, italban, nőkben és a
mulatozásban. A király nem elégszik meg az ilyen megszokott dolgokkal. Kell
valami különös, ami még izgatóbb, ami az est fénypontja akar lenni. Előhozatja
azokat a szent edényeket, amiket apja zsákmányként hozott el Jeruzsálemből.
Ezekből az edényekből kínálgatják az eledeleket és az italokat. Azt gondolnánk,
hogy Isten itt már végleg elveszti türelmét és beavatkozik. De Isten még mindig
kivár. Isten tud várni. Egy vendégnek se akad meg az étel a torkán, senki se
kap szívstoppot, hogy ott helyben meghaljon. Ilyen nagy az Isten türelme és
hosszútűrése.
De még valamit látni kell. Isten nem csak ott vár, ahol a részegség, és a
kicsapongás minden korlátot áttör. Istent másképp is meg lehet bántani. Az ő
edényeit nem csak a világ fiai tudják bemocskolni. Isten azok iránt is hosszan
tűr, akik a templomba mennek, akik úrvacsorához járulnak. Mert a lelkipásztorok
kezei se tiszta kezek. Valahányszor a kehelyhez nyúlunk, tudatában kell lennünk
annak, hogy tisztátalan ajak érinti azt.
Ezért azt kell mondanunk, hogy Belsazár számára is szabad az út az
úrvacsorához, mert nics egyetlen ember sem, aki ne ült volna Belsazár
asztalánál. Még ennek a királynak is meg van terítve az asztal, és azon a másik
éjszakán Júdásnak is meg volt terítve. Itt is keresi a pásztor az elveszett
juhát.
De egy adott pillanatban, amikor a jókedv a csúcspontra hág, Isten
beavatkozik és egy olyan műsorszámot mutat be, ami nem volt benne a programban.
Isten erre a lakomára egy jellel válaszol. Abban az órában emberi kéznek ujjai
tűnnek fel és írnak a gyertyatartóval szembeni falra.
Ez Isten jósága, hogy ő jeleket ad, intő jeleket. Isten keze meginteni akar
és nem elveszíteni. Ő még időt ad Belsazárnak, hogy jeleit megszívlelje és hogy
meglássa, hogy milyen döntő pillanat érkezett el a maga és országa életében.
Még tart a kegyelmi idő a babiloni vár felett. Még kimegy az Úr a piacra a
délutáni órában is, hogy munkásokat keressen. Az Isten időszámításában az
utolsó percig van idő, mint a jobb oldali lator életében is volt. Itt az Isten
keze még kegyelmet kínál. Belsazárnak nagyon fel kellene ébredni, mert már 11
óra és az óramutató siet a 12-es felé.
A kéz látására a király orcája elváltozik, térdei összeverődnek. Amikor a
varázslók, káldeusok, jövendőmondók nem tudják megfejteni az írást, még jobban
megrémül. Belsazár megretten, de Isten ennél sokkal többet akart, Isten
bűnbánatra akarja vezetni Belsazárt. De a király nem akar bűnbánatot tartani,
mert olcsóbban meg akarja úszni, egy kis megrettenéssel. Még most is királyi
szerepében tetszeleg, aki kitüntetéseket osztogat, még mindig tele van a keze
és nem látja meg, hogy üres kezet kellene Isten felé nyújtani.
A király meg van keményedve, pedig az Isten kegyelme nem ismer határokat.
Minden emberi értelmet felül halad. De az is igaz, hogy Isten nem csúfoltatik
meg. Ő egyszer azt mondja: elég! Egyszer eljön az az óra, hogy bezárulnak az
ajtók, bezárult a bárka ajtaja is és bezárult a menyegző ajtaja is az öt balga
szűz előtt.
De most még egyszer tágra nyílik. A király édesanyja megjelenik a teremben.
Ő eddig nem vett részt a lakomán. Azt teszi, amit egy édesanya tenni szokott,
amikor a fia a züllés útján van. Valahol virrasztott a közelben. Ez a vigyázó
édesanya belép ebbe a zavarodott állapotba, s olyan mint egy angyal. Ő valóban
egy angyal. Emlékezteti fiát Dánielre, akit a király rég elfelejtett. De Dániel
él még akkor is, ha elfeledkeztek róla. Dániel jelképezi Isten gyülekezetét
ebben a világban. Belsazár kész Dánielt meghallgatni.
Most Dániel betölti az ő feladatát. Kemény szavakkal beolvas neki és
megfejti az írást, megmérettél és híjával találtattál. Belsazár nem tér meg s
még azon az éjszakán megölik őt. Isten hosszan tűr, és Isten jósága megtérésre
indít. Aki nem tér meg, arra a kárhozat éjszakája vár, ahol lesz sírás és fogak
csikorgatása. Isten őrizzen minket ettől.
Javasolt cím:Írás a falon
Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése