Tanulságos igék Dániel
könyvéről 8
Text.”Láttam, hogy íme egy kos
áll a folyam előtt. Tetszése szerint cselekedett és naggyá lett. Egy kecskebak
jött, a koshoz ment és nekirontott teljes erejéből. Az utolsó időről szól ez a
látomás.” Dán.8,3.5.17
Talán mindnyájan láttunk már olyat a tévében vagy a valóságban is, hogy két
állat, például két bika vagy két kos összecsap egymással, ahogy halálos
elszántsággal egymásnak rontanak, jobbik esetben véresen, megsebesülve,
rosszabb esetben az egyik halva kerül ki ebből a küzdelemből.
Dániel ebben a fejezetben most ilyen harcot lát az ő víziójában. Érdekes,
hogy ez a küzdelem nem a mezőn folyik, hanem egy városban, még pontosabban
Susán várában, Élám tartományban az Ulai folyó mellett. Tulajdonképpen nem is
állatokról van itt szó, hanem emberekről, hisz a kos és a kecskebak emberi
birodalmakat jelképeznek. A kos a méd-perzsa birodalom, a kecskebak pedig,
amelyik négy részre esik szét a makedón Nagy Sándor b irodalma.
De mi közünk van nekünk az évezredekkel ezelőtti birodalmakhoz?
Jelentenek-e számunkra valamit? Ők maguk nem, utódaik viszont igen. Hisz ezek
újra és újra felbukkannak a történelemben Csak a régi neveket újakkal kell
helyettesíteni. Még 40 évvel ezelőtt jelentette a Keletet és Nyugatot, ma
jelentheti az Európai Uniót és Kínát. Ez a kép örökre aktuális marad a
történelemben. Naggyá lett és tetszése szerint cselekedett, mennyire jellemző
ez a mai birodalmakra is.
Ami mindkét állatnál feltűnő, hogy a fegyverük a szarv. Ebben a fejezetben
nagyon sok szó esik a szarvakról. A szarv a földi erőnek, a hatalomnak a
jelképe. A népek világában ma is meghatározó az erő. Ma is mindenki az ő erejét
akarja megmutatni. Szarv áll szembe a szarvval, fegyverek a fegyverekkel. Ez a
világ egy nagy szerverdővé változott a szarvaktól, a fegyverektől mindenki
retteg.
Nagyon fontos, hogy a gyülekezet ne ijedjen meg a szarvaktól. Dániel itt
megmutatja a szarvak végét, a szarvak bukását. Bár a kos a föld háromnegyed
részét meghódította, senki se tudott szembeszállni vele, egyszer csak, mintha
földből bukkanna elő, ott terem valaki, aki hatalmasabb nála. Mert a kost is
leteperik, széttapossák. A szarvak hatalma nem végtelen, amikor legerősebbnek
tűnik, akkor lesz vége hatalmának.
Itt a világtörténelmet látjuk, ahogy azt Isten igéje elénk tárja. Isten
igéje egészen másképp tanítja és magyarázza a történelmet, mint ahogy azt
emberek szokták tenni. Mi mindig úgy tanuljuk a történelmet, hogy a kicsiből
nagy lesz, vagyis hogy alulról halad felfelé, Isten igéje azonban felülről
lefelé tanítja azt, hogy a hatalmasból, a büszkéből kicsiny és legyőzött lesz.
Isten előtt egyetlen olyan nép sincs, akinek ne kellene alá szállnia. Sőt,
amikor egy nép, egy birodalom épp hatalmának, erejének csúcsán áll, ez szinte
biztos jele annak, hogy jön a megaláztatás ideje. Dániel nem csak hatalmas
szarvakat láttat, hanem széttört szarvakat is. A világtörténelemben nincs egy
győztes nép sem, mert aki győztes volt, az egyszer legyőzött is leszA Biblia
úgy beszél az Úrról, mint aki letöri a szarvakat, megégeti a harci kocsikat,
szétzúzza a kézíveket.
Isten igéje egy ilyen uralkodót, akit a történelem a „Nagy” jelzővel
illett, egyszerűen kecskebaknak nevez. Valami isteni humor van ebben. A
mennyekben lakozó neveti őket, mondja a zsoltáros. Mi hősöknek látjuk a
hadvezéreket, csodáljuk a harcosokat, nagy megrendüléssel beszélünk a nagy
csatákról, Isten igéje erre azt mondja, hogy egy kos és egy kecskebak verekedik
egymással. Isten ezeket a csatákat ocsmánynak, állatiasnak látja.
De ebben a fejezetben szó van egy kicsiny szarvról is, ami aztán nagyon
megnő. Ez a szarv az égig nő, a csillagokból is földre vet és megtapod
némelyeket. Ez a szarv az Isten ellen is felveszi a harcot.
Dániel nagyon megriad és tanácstalan e látás után egészen addig, amíg Isten
el nem küldi Gábrielt, aki elmondja, hogy ez a látomás az utolsó időkre szól.
Itt tulajdonképpen az antikrisztusról van szó. Nem véletlen az sem, hogy a népi
ábrázolásban az ördög szarvakkal van ábrázolva. Dániel valósággal beteg lesz e
látomástól.
De ez a sötét fejezet reménységet is tartalmaz Ebben a fejezetben újra és
újra felbukkan egy isteni kéz. Ugyanaz a kéz, ami Belsazár vacsoráján a falra
írt. Egy olyan kéz, amiben minden szál összefut. Mert nem az antikrisztusé az
utolsó szó. Róla is az van megírva, hogy megrontatik.
Ezt a látomást már csak egy függöny választja el Betlehem jászlától.
Karácsony fénye rávetül erre a sötét fejezetre. Isten elküldte a kezét ebbe a
világba és ez a kéz diadalmaskodni fog. Nem véletlen, hogy az a Gábriel, aki
itt megjelenik, az Názáretben is láttatja magát, hogy Máriának megjövendölje
annak érkezését, aki egy másik szarvat hozott el ebbe a világba, az üdvösség
szarvát.
Isten egészen másképp cselekszik, mint ahogy azt mi vártuk volna, hisz nem
egy hatalmas királyként , hanem egy védtelen Gyermek által jön el ebbe a
világba. Ugyan úgy tesz Isten, mint amikor a hatalmas Góliáttal szemben a
gyermek Dávidot küldi harcba. A kosok és kecskebakok közé elküldött egy
Bárányt. Az utolsó nagy harc Krisztus és az antikrisztus között fog lezajlani
és nem kétséges, hogy kié lesz a győzelem.
Különös ennek a fejezetnek a vége. Dániel e látomás után felkel és tovább
végzi a király dolgát. Egy pillanatra se gondol arra, hogy visszavonuljon. Nekünk
is figyelni kell az idők jeleire, bűn lenne, ha ezt nem tennénk. Kell látnunk a
végső célt, az Isten végső győzelmét, közben azonban hűséggel el kell végeznünk
mindennapi munkánkat. De ezt úgy végezzük, hogy egy szempillantásra se
felejtjük el a mennyei látást. Mi is a király dolgát kell végezzük, a Királyok
Királyának a dolgát. Ez nem más, mint a felebaráti szeretet gyakorlása és a
Krisztusról való bizonyságtétel. Cselekedjünk Jézus szava szerint, amíg nappal
van munkálkodjunk, mert eljön az éjszaka, amikor már senki sem munkálkodhatik.
Javasolt cím: A történelem Isten szemével Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése