2024. november 14., csütörtök

Tanulságos igék Dánielről 6

 

Tanulságos igék Dániel könyvéről 6

Text.”Az én Istenem elküldte angyalát és bezárta az oroszlánok száját. Azok nem árthattak nekem.” (Dán.6,22)

 

Ha a Dániel könyvét olvassuk, egyre inkább azt látjuk, hogy ebben az emberben van valami rendkívüli. Azért volt ő rendkívüli, mert egy rendkívüli lélek volt benne. Nem egy vele született tulajdonsága volt ez, hanem Istentől kapott ajándék, hogy azt a feladatot, küldetést, amire Isten őt kiválasztotta, tudja betölteni. Hisz nem kétséges, hogy Isten állította őt a babiloni udvarba, ahol vigyázói tisztet kellett betöltsön. Három király idejére esik szolgálata. Kezdte Nebukadneccarnál, folytatta Belsazárnál és most Dáriusznál is ugyanezt teszi. Királyok jönnek, királyok mennek, de Dániel állva marad. Ahogy az ige mondja: Istenünk szava megmarad mindörökké.

Dáriusz elég okos ahhoz, hogy ezt a rendkívüli embert felhasználja birodalmának építésében. A rendkívüli lélek miatt, ami Dánielben lakozik, a király korlátlan bizalommal van iránta. Úgy tűnik, hogy a százhúsz helytartó közül ő az egyetlen, aki a király teljes bizalmát élvezi.

De egy ilyen helyzet, egy ilyen magas pozíció nagy veszélyeket is hordoz magában. Az uralkodók kegyeiben lenni és ugyanakkor Isten kegyében is lenni, ez nehezen egyeztethető össze. Amióta a keresztyén egyház Nagy Konstantin óta államegyház lett, mindig óriási a veszélye annak, hogy az egyház elvilágiasodik, alkalmazkodik az adott körülményekhez. Pedig jaj az egyháznak, ha alkalmazkodik a világhoz, akkor már megszűnt egyház lenni.

A történet azt is mutatja, hogy az egyház számára sokkal nagyobb a veszély a királyi udvarban, mint az oroszlánok vermében. Itt azonban hála Istennek, ez nem történik meg. Sokkal inkább az, hogy Dániel megmarad Dánielnek, legyen akár a királyi udvarban, akár az oroszlánok vermében. Ő a legmagasabb királynak engedelmeskedik, aki előtt napjában háromszor térdet hajt. Valóban rendkívül nagy dolog az, hogy valaki ekkora pozícióban is hűséges tud maradni Istenhez.

Isten tudja, hogy mikor milyen helyre állítja az ő egyházát, az ő gyermekeit. Hogy mikor van a királyi udvar , az elismertség, a megbecsültség ideje, és mikor jön el az oroszlánok vermének az ideje. De Dániel életében is elkövetkezik a próbatétel ideje, úgy ahogy azt már a harmadik fejezetben is láttuk. A különbség csak annyi, hogy ott a király állott az üldözés mögött, itt nem a király részéről indul ez el, sőt a király védelmezni próbálja Dánielt az üldözés idején.

Itt érdekes bepillantást nyerünk a király környezetébe, az őt körülvevő emberek lelkületébe és magatartásába. Nem a király az, aki elrendeli, hogy harminc napig senkitől mástól ne lehessen kérni, hanem csak tőle. Ezt a gondolatot hátulról sugallják neki. Abban, hogy egy ember imádtatja magát, abban mindig a környezete is hibás. Kellene vigyázzanak a vezetők, hogy milyen tanácsadókra hallgatnak.

Azt is meg kell látnunk, hogy itt egy személytelen hatalom lép színre, amely erősebbnek bizonyul, még a királyénál is. Ezt a hatalmat a médek és perzsák törvényét nem a király találta ki. A király igent mond erre, anélkül hogy sejtené, hogy ezzel Dánielt hozza veszélybe. E törvény mögött sötét erők állnak. Mert végül is nem a király parancsol, hanem a médek és perzsák törvénye.

A nagy kérdés, hogy mit tesz ebben a helyzetben Dániel? Ugyanazt teszi, amit eddig is tett. Sem többet, sem kevesebbet. Ő nem provokálja a hatalmat, hanem visszahúzódik a négy fal közé, de nem tagadta meg Istenét. Tudatában van annak, hogy ilyen időben a falnak is füle van. Jól tudja ezt, mégis napjában háromszor imádkozik. A benne levő rendkívüli lélek nem engedi meg, hogy a médek és perzsák törvénye előtt az Isten imádata elnémuljon. A rendkívüli lélek egyik csodálatos munkája, hogy elvétetik a szívéből az oroszlánok vermétől való félelem. Isten megőrzi Dánielt a tagadástól, az elbukástól, attól, hogy elárulja Isten ügyét.

És most következik a legnagyobb csoda, hogy Isten megőrzi őt az oroszlánok vermében. A király utána kiált, hogy „az az Isten, akinek szolgálsz, szabadítson meg téged.” S íme, ez beteljesedik. Isten bezárta az oroszlánok száját. Más magyarázat nincs és balgaság lenne más magyarázatot keresni a történtekre.

Nagyon érdekes az, hogy ez a történet nagyon hasonlít arra, ami Jézussal is megtörtént. Itt is keresi a helytartó, hogy mivel vádolhatná. A király egész éjjel nem alszik, úgymond mindent megpróbál elkövetni, hogy Dániel megszabaduljon. Pont így van a Jézus történetében is. Gondoljunk csak Pilátusra és az ő feleségére.

Dániel besúgói, akik őt az oroszlánok vermébe juttatták, mind az oroszlánok elé vettetnek és nyomorultul elpusztulnak. Jézus azt mondja, amikor az asszonyok siratják: ne rajtam sírjatok, hanem önmagatokat sirassátok és a ti gyermekeiteket. A leginkább egybeesik az, hogy egy követ tesznek a verem szájára a király és főemberei lepecsételik azt. Ahogy a király odakiált: szabadítson meg téged Istened, úgy halljuk a tömeget, amely odakiált: szabadítsd meg magad.

A király kora reggel a veremhez megy, ahogy az asszonyok is kora reggel a sírhoz mentek. Jézus nem mondhatta el azt, amit Dániel elmondott, hogy az én Istenem elbocsátotta az ő angyalát és bezárta az oroszlánok száját. Krisztusnak meg kellett halnia annak ellenére, hogy ő Dánielnél sokkal ártatlanabb volt. Ő ártatlanként meg kellett haljon a bűnösökért. A Gecsemáné kertjében ott van az angyal, hogy erősítse, de a keserű poharat nem veszi el tőle, azt neki fenékig ki kell innia. Kérhetné, hogy Atyja tizenkét légió angyalt küldjön, de nem teszi, mert ennek így kelltt lennie. Dániel életben maradt az oroszlánok vermében, de Jézus és a gyülekezete sokszor nem maradt ott életben. Isten kihozta Jézust a halál verméből. A verem szájánál az angyal hirdeti: „én tudom, hogy ti a megfeszített Jézust keresitek. Nincs itt, mert feltámadott.”

Hisszük, hogy egyszer minket is ki fog hozni a veremből, a mi sírjainkból dicső feltámadásra. Hisszük, hogy kihoz minket és megőriz sok oroszlánveremben, mint ahogy azt eddigi életünkben gyakran meg is tapasztaltuk. Hadd visszhangozza ezt szívünk és szánk. Tegyünk erről bizonyságot minden embernek.

Javasolt cím : Hűség a királyi udvarban és az oroszlánok vermében               Lőrincz István

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése