Tanulságos igék Dániel könyvéről 3

 

Tanulságos igék Dániel könyvéről 3

Text.”Íme, a mi Istenünk, akit szolgálunk, ki tud szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is, ó király. Legyen tudtodra ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amit fölállíttattál,, nem imádjuk. „(Dán.3,17-19)

Arról számol be ez a fejezet, hogy Nebukadneccar király Dura mezején egy arany állóképet állíttatott fel. Így szokott Nebukadneccar tenni, ott épít, ahol mások verítékeznek, ahol mások sírnak, gyermekek éheznek. Ott a király egy hatalmas képet állíttat magának a nép könnyéből és verítékéből.

De Nebukadneccar nem tud örülni ennek az állóképnek. Az arany csillogása szegény és hitvány. A király ünnepeltetni akarja magát. Nagy ünnepet rendel el. Erre az ünnepre meghív fejedelmeket, helytartókat, kormányzókat, bírákat, igazgatókat, kincstartókat és tanácsosokat. De nem csak őket, hanem népeket, nemzeteket, nyelveket. Egy óriási felvonulást rendez.

És megparancsolja, hogy a képet imádni kell. Nebukadneccar világában mindent parancsra kell teljesíteni. Mennyire  ismerős ez a mi számunkra is. Felvonulni s a diktátort imádni. Amikor megadták a jelet, akkor le kell borulni. S ehhez hangulatot is kell teremteni. Nebukadneccar mindent meg tud csinálni, amit akar. A hangulatot a zeneszerszámok által éri el.

Gondosan kiválasztják a zeneszerszámokat: citera, hárfa, lant, kürt, síp, duda. Amikor ezek a zeneszerszámok megszólalnak, akkor nem csak hurrát kell kiáltani, hanem le kell borulni és az állóképet kell imádni.

Parancsra kell imádni a három méter széles és harminc méter magas képet. Vallásos tisztelettel kell körülvenni  a király képét. Mennyire ismerős ez! Mennyire jellemző ez a mindenkori Nebukadneccárokra. A király a totalitárius állam megtestesítője. A hatalma mindenre kiterjed. Nem maradhat egyetlen terület sem, ami ne lenne alávetve az ő uralmának. Mindent ő állíttat fel. Nem kevesebbszer, mint hatszor olvassuk, hogy „állította”. Mindennek ő helyezi el az alapkövét, minden az ő parancsára kell történjen.

És jaj annak, aki nem engedelmeskedik. Arra a tüzes kemence vár. Mert a tüzes kemencét is ő állíttatja. Nebukadneccar és a tüzes kemence együvé tartozik. A tüzes kemence Nebukadneccar állandó leltári tárgya. A tüzes kemence mindennek a mozgató rugója. A mozgató rugó a félelem Nebukadneccar országában. A félelem olyan nagy, hogy az mindenkit letaglóz. A fejedelmek, a helytartók, az igazgatók, tanácsosok mind leborulnak az álló kép előtt. Ez nagyon is érthető. Az lenne érthetetlen, ha nem így lenne.

De most jöjjünk közelebb magunkhoz. Nem maradhatunk csak a szemlélők szerepében. Mi mindnyájan ott vagyunk Dura mezején. Ami ott történik, az a mi nyomorúságunk. Azért van olyan kevés ellenállás az emberekben, mert tulajdonképpen egy kis Nebukadneccar lapul bennünk is. Nem igaz az, hogy csak a vezetők rosszak, a nép pedig jó. Azért nem állnak ellent, mert bennük van a hazugság Lelke,  Mert mindnyájan vétkeztünk és szűkölködünk asz Isten dicsősége nélkül. Itt az van, hogy minden nép leborult. Nincs arról szó, hogy mi magyarok kivételek lennénk.

De van Isten az égben. És Isten az égben látja a mi szégyenünket.  Látja azt teljes mélységében. És Isten könyörületessége ott van Dura mezeje felett is. Isten mindig kiválasztotta az ő könyörületességének és szeretetének edényeit. Csak egy maroknyi ember, csak három barát, de ez a három jelenti most Isten egyházát. És ennek a három embernek megadatik az a bátorság, hogy nem borulnak le a Dura mezején. Isten megadja nekik a szót, amikor királyok és helytartók elé viszik őket. Nem kezdenek el vitatkozni, ők egyszerűen megvallják hitüket. Azt mondják: a mi Istenünk ki tud minket szabadítani a tüzes kemencéből.

A hitvalló egyháznak ez a csodája úgy áll Nebukadneccar előtt, mint egy fal, ami mintha váratlanul a földből nőne ki. A hitnek ezt a falát nem emberi kéz építette. A király érzi, hogy ez a fal sokkal kevésbé áttörhető, mint az a 22 méter magas fal, amit ő épített a város köré. Így az ő orcájának színe elváltozik. Olyan parancsot ad ki, am i egyszerűen nevetséges.  A kemencét hét szerte olyan forróra hevítsék ,mint máskor.

 Ami ezután történik, az mind nyájunk számára ismert. Nebukadneccarnak meg kell látnia, hogy neki itt nem csak a három emberrel van dolga. Beteljesedik az ígéret: ha tűzön mész át, a tűz meg nem perzsel téged. Még a füst szaga sem volt érezhető rajtuk. Nebukadneccar csodálkozik. És elkezd gondolkodni a történtek felett.

Nem ismeri el Isten kegyelmét,  de hatalmát már igen: nincs ilyen Isten, aki úgy tudna megszabadítani, mint ő. Itt mindent Isten cselekedett, az az Isten, akiről már a Biblia első fejezetében azt olvastuk, hogy Isten adott. A hitvalló egyház csodája, hogy a tűz nem emészti meg a három embert.Az is megtörténhetett volna, hogy a tűz megemésztette  volna őket.

És végül egy utolsó kérdés, amit vonakodva teszünk fel: hogy ki az a titokzatos negyedik, aki felett  Nebukadneccar is csodálkozik? Mi úgy gondoljuk, hogy ismerjük azt a negyediket, akinek ábrázata olyan, mint valami Istennek Fiáé. És mi még azt is hinni merjük, hogy az egy igaz Isten fia volt ott, aki leszállott a mi világunknak tüzes kemencéjébe. A Nap ragyog Dura mezeje felett, azóta Dura mezején nem egy képet, hanem Jézus keresztjét is felállították. Jézus azért kellett eljöjjön, mert mindenki leborult az állókép előtt és ezért kellett meghaljon és feltámadjon.. Az, ami a tüzes kemencében történt, kicsinység amellett, ami ott a sír5ban történt, az Arimáthiai József sírjában. Nem csak Nebukadneccar tüze, de még a  halál sem tudta őt megemészteni.

Azóta ez a titokzatos negyedik mindig jelen van, ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az ő nevében. És ahol a tüzes kemencében be kell lépni. Amikor a legtüzesebb kemencébe, a halálba be kell lépnünk, akkor is ő lesz velünk. Velünk lesz az ő csodálatos szabadításával.

Javasolt cím:Hitvallás nehéz időkben                                  Lőrincz István