Tanulságos igék Dániel
könyvéről 9
Text. „Arcomat az Úr Isten felé
fordítottam, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel. Imádkoztam
az Úrhoz és bűnvallást tettem. ( Dán.9 3-4)
Ezzel a 9-ik fejezettel valami új kezdődik el a Dániel könyvében. Hogy
milyen fordulatot jelent ez, egy kicsit tekintsünk vissza az eddig megtett
útra. Mi is volt eddig ebben a 8 fejezetben? Két szemben álló hatalmat, erőt
lehetett megkülönböztetni, amelyek pontosan elhatárolódtak egymástól. Egyik
oldalon ott áll Babilon és az ő képviselői: Nebukadneccar, Belsazár, Dáriusz,
vagyis az istenellenes hatalom. A másik oldalon ott áll Isten és az ő
képviselői: Dániel és az ő barátai.
Ahhoz sem fért kétség, hogy a mi szimpátiánk teljességgel Dániel felé
irányult. Egyértelműen az ő és barátai
oldalán álltunk. Mi, mint az egyház tagjai ugyanabban a harcban állunk és Isten
ugyanazon ígéreteit tapasztaljuk meg. Minket is ugyanazok az ígéretek
lelkesítenek, amik Dánielt is lelkesítették és a mindenkori gyülekezetet is. Vigasztalást
jelent nekünk, hogy Isten Babilont meg fogja ítélni. A világ eseményi fölött
ott van a trón és a trónon az Öreg korú és az Embernek Fia. A világ
kormánykereke a Szentháromság Isten kezében van. Az ország, a hatalom és a
dicsőség végső soron nem a királyoké, fejedelmeké, hanem Istené.
De most a hallatlan fordulat, hogy Isten nem Babilon, hanem az egyház
felett mond ítéletet. Az ítélet most nem az istentelen Babilont éri utol, hanem
a hívő és kegyes Jeruzsálemet. Most nem Besazár palotája, hanem az Isten
temploma felett jelenik meg a kéz, ami ítéletet ír fölé. Az, hogy Isten
gyülekezete a babiloni fogságban sínylődik, ezért nem csak Babilon a hibás,
hanem Isten népe is. Nem úgy van, hogy az egyik oldalon csak világosság van, a
másikon pedig csak sötétség. Az Isten népe oldalán is van sötétség és árnyék.
Újra és újra mondja: mi vétkeztünk, mi cselekedtünk gonoszságot, mi nem engedelmeskedtünk
Isten szavának. Mi a mi harcterünkről átpártoltunk az ellenség táborába.
Nincs olyan búzavetés, ahol ne lenne jelen a konkoly is. Ez pont olyan,
mintha a hadvezér a csata előtt venné észre, hogy az ő seregében ott bujkál az
ellenség. Ez a felismerés egy lelki válságba sodorja a prófétát. Eddig egy
nagyon öntudatos, magabiztos embert láttunk, de most el van bizonytalanodva.
Dániel remegve áll Isten előtt, csak abban bízhat, hogy Isten megkönyörül
rajta. Dániel imája az egyik legmegrázóbb bűnvallás, amit a Bibliában találunk.
Ehhez csak a Nehémiás és Dávid imái hasonlíthatók.
A fejezet visszatérő, refrénszava:”azért”. Minden „azért”-nek megvan a „miért”-
je. Mindennek megvan az oka és ez egyetlen szóval kifejezve: a bűn. Miért
történt mindez? Azért, mert vétkeztünk. Most az Isten népe a bűnnek a vermében
van, a vétkek kemencéjében. A tüzes kemencéből volt menekvés, de vajon a bűnből
lesz-e szabadulás?
Dániel hisz és reménykedik a szabadulásban és ezt így fejezi ki:Uram, légy
kegyelmes, ne késedelmezzél! A bűnvallással az egyház nem csak Istennek, hanem
a világnak is tartozik. A világ ugyanis nem tud bűnt vallani. A világ csak
tagadni tudja a bűnt. Az egyház kell elől járjon a bűnvallásban. Az egyház
bűnvallás nélkül nem is egyház. Az egyház az a hely kell legyen, ahol szüntelen
ül hangzik a bűnvallás. De az a hitvallás is meg kell szólaljon, hogy van
bocsánat és megtérés.
Az egyház ezt a kettőt fő feladatának kell érezze. A hit nem optimizmus. Az
optimista azt mondja: itt nem nagy a baj. A hívő pedig azt mondja: itt nagy a
baj. A Dániel hite az, hogy ez a nép mégis Isten nevéről neveztetik.
Dániel még egy kérdés foglalkoztatja és nyugtalanítja: meddig tart még
Isten haragja Jeruzsálem felett? Ő érzi, hogy már közel van a szabadulás ideje.
A „meddig” mindig óriási kérdés volt, főleg az üldözések idejében, ez a
mindenkori hívő ember kérdése. A „meddig” kérdése Dániel a szent könyvekhez
hajtja és ez nem lehet másképp ma sem. Egyedül a Szentírás adhat választ a
kérdéseinkre. A Dániel könyörgésére, imájára válaszképpen Isten elküldi Gábriel
angyalt.
Már az ima kezdetén egy szózat hallatszik Gábriel részéről. Itt számok
hangzanak el, amiket azonban senki sem tud megfejteni. Az idők végén elküldi a
Messiást, nyílván Jézus Krisztusról és az ő eljöveteléről van szó. Az is meg
van jövendölve, hogy a Messiás kiírtatik és senkije sem lesz. A várost és a
szent helyet elpusztítja a következő fejedelem. Ez a válasz a „meddig”
kérdésre.
Ebben a válaszban Isten ad a prófétának, de el is vesz valamit tőle.
Elvettetik annak a reménysége, hogy a templom helyre fog állíttatni, de adatik
az, hogy a bűnvallásra Isten bűnbocsánattal válaszol. Vége szakad a
gonoszságnak, eltöröltetik a hamisság, eljön az örök igazság.
A „meddig” kérdésre a próféta nem kap egy pontos választ. Istennek megvan a
nagy terve, amit ő meg fog valósítani és ez túlhalad minden rövid, parányi
időtartamot. Végül azt mondhatná valaki: de itt konkrét számok hangzanak el. Igen ám, de Istent nem
lehet kiszámítani, mert Isten óráját senki sem hordja a mellényzsebében. Mi
csak annyit tudhatunk, amit az ige mond, hogy a napot és órát még az angyalok
sem , még a Fiú sem tudja.
Az idő a mi számunkra olyan mint egy alagút. Az egyház is ott van ebben az
alagútban. De ő tudja a szent könyvekből, hogy az alagútnak van egy másik vége,
van egy kijárata, mert ezt az alagutat végigjárta már valaki el egészen a
poklokra való alászállásig. És ő várja az egyház seregét az alagút végén. De ez
a sereg azt is tudja a szent könyvekből, hogy amíg a sötétben kell járnia, amíg
az alagúton megy át, addig is Isten kegyelme hordozza.
És azt is tudja a Szentírás utolsó fejezetéből, hogy új ég és új föld várja
őt, ahol már nem lesz sötétség és nem lesz fájdalom és nem lesz kiáltás és
gyász és halál sem lesz többé. Ezért ez a sereg nem fél és nem esik kétségbe az
alagútban, hanem megy hittel és jó reménységgel.
Javasolt cím:Különös fordulat Lőrincz
István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése