Igehirdetési sorozat húsvét nagyhetére

 

Igehirdetési sorozat húsvét nagyhetére

A Bárány vére

1 Nap. A megtisztító vér Text. Ezék.9,9a   1Ján1,7b

Ezen az áldott nagyhéten Isten Lelkének segítségével a Bárány, illetve Jézus véréről szeretnénk beszélgetni. A mai esténk témája: a megtisztító vér. Ahhoz, hogy ezt megértsük két dolog kell világos legyen előttünk. Az egyik, hogy milyen rettenetes dolog a bűn, a másik pedig, hogy milyen nagy gazdagság számunkra a Krisztus vére.

Az Ezék.9,9-ben ezt olvassuk: Izrael és Júda házának bűne igen-igen nagy. Két nagy lecke van, amit minden ember meg kell tanuljon, mielőtt keresztyén lenne. Először is meg kell tanulja, hogy a bűn egy nagyon rossz dolog. De utána meg kell tanulja, hogy Krisztusnak a vére nagyobb, mint az ember bűne, hogy az képes kimosni az embert a bűnéből, akármilyen nagy lenne is az.

Sok ember azt gondolja, hogy az evangélium azért van, hogy kisebbítse, enyhítse Isten haragját a bűnnel szemben. Ez egy nagy tévedés. Mert semmi sem ítéli úgy el a bűnt, mint az evangélium. Menjünk a Sínai hegyhez, ahol halljuk a mennydörgéseket, ahol látjuk a villámlásokat.

Ma a Golgota hegyére megyünk, ott nem hallunk mennydörgést, nem látunk villámlást. De ott halljuk az Isten Fiának a sóhajtásait, nyögéseit, ott látjuk az ő kínjait, ahogy utolsó erejét is megfeszíti, hogy el tudja bűneinket hordozni. Itt a Golgotánál azt kell mondjad: most már látom, hogy milyen rettenetes dolog a bűn. Mert látom, hogy milyen rettenetes kell legyen a szenvedés, ami nekem szabadulást tudott szerezni.

Ó, bűnös ember, ha azért jössz az evangéliumot hallgatni, mert azt hiszed, hogy mentséget találsz a bűneidre, akkor nagyot tévedtél. Mert az evangélium elveszi tőled a mentegetőzés utolsó lehetőségét is. Az evangélium azt mondja el, hogy te szándékosan vétkeztél Isten ellen, hogy neked semmilyen mentséged nincs a bűnre. Hogy nincsenek enyhítő körülmények, nem mondhatod azt, hogy én is csak egy ember vagyok, hogy nekem is vannak gyengeségeim.

Az evangélium nem ad reményt arra, hogy a törvény követelését enyhítené, könnyítené. Sokan azt mondják, hogy az Ószövetségben Isten az embertől nehezen teljesíthető dolgokat követelt s hogy Krisztus azért jött, hogy ezeket a nehezen teljesíthető dolgokat levegye vállunkról és hogy hogy könnyebben hordozható terheket tegyen ránk. Hogy ő olyan törvényt adott, amit könnyebb teljesíteni, aminek könnyebb engedelmeskedni.

Az evangélium nem azért adatott, hogy a törvényt megkönnyítse, Jézus azt mondja, hogy ő nem vesz el a törvényből egy jótát vagy egy pontocskát sem. Az evangélium nem mond mást, mint a törvény. Amikor az ember vétkezik, akkor meg kell halnia. Az evangélium is azt mondja: szemet szemért, fogat fogért. Aki azt állítja, hogy Krisztus azért jött, hogy a törvényt megkönnyítse, az nem értette meg Jézus jövetelének a célját.

Jézus megnehezítette azt, hogy csak egy példát mondjunk. A törvény azt mondja: ne paráználkodj. Jézus pedig azt mondja, hogy ha valaki gonosz kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráználkodott is az ő szívében.

Ez nem megkönnyítése, hanem megnehezítése annak. Be kell lássuk, hogy a mi bűnünk nagy. De milyen nagy? Olyan nagy, hogy egyetlen bűn is elég arra, hogy minket a kárhozatba vigyen. Gondoljuk meg, egyetlen bűn elégséges volt arra, hogy az egész emberi nemzetséget megrontsa. Ádám és Éva egyetlen bűnt követett el és az elég volt a paradicsom elvesztéséhez. A bűn tehát egy rettenetes dolog, ami kárhozatba viszi az embert.

De a második ige arról tesz bizonyságot, hogy Jézus vére megtisztít minket minden bűntől. Mi emberek sokszor különbséget teszünk kis és nagy bűn között, de tudjuk, hogy Istennél nincs ilyen. Minden bűntől megtisztít Jézus vére. Itt fel lehetne sorolni az összes bűnt, a füllentéstől a gyilkosságig, minden bűntől megtisztít Jézus vére. Mert csak egy bűn van, ami nem bocsáttatik meg és ez az, hogy az embernek nincs szüksége a kegyelemre. Ez a Szentlélek ellen való bűn, amikor az ember megkeményedik Istennel szemben.

Legyen ez vigasztalás: bármilyen nagy lenne a bűnöd, Jézus vére megtisztít tőle. A Jézus vére olyan, mint a víz, az özönvízkor, hogy a legmagasabb hegycsúcsokat is befedte. Jézus megbocsátja minden embernek a bűnét. Megbocsátja az ifjúkorban, felnőttkorban és öregkorban elkövetett bűnöket.

Ez az ígéret egyeseket arra indíthatna, hogy most még könnyelműen vétkezzenek, mert azt mondják: majd az életem végén, úgyis meg fogom bánni a bűneimet. De az ige nem jövő időben van írva, hogy meg fog tisztítani minden bűntől, hanem jelen időben. Vagyis ez a vér most tisztít meg. Nagyon sok ember van, akik most tesznek bizonyságot arról, hogy a Jézus vére megtisztította őket minden bűntől. Jézus nem majd, nem a jövőben akar megtisztítani minden bűntől, hanem most. Ezért nem kell várni a tisztulásra, most lehet jönni. Most jöjj Krisztus keresztjéhez, hogy Krisztus vére tisztítson meg minden bűntől. De hogyan kell Krisztushoz jönni? Hát úgy, hogy elhiszem, hogy Jézus vére engem megtisztít. Krisztusban hinni nem más, mint bízni benne.

Csak azt kell  meglássam, hogy milyen nagy az én bűnöm,  meg kell lássam, hogy Krisztus vére nélkül én el kellene kárhozzak. Ha ezt meglátom és elhiszem, hogy Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy megtartsa a bűnösöket, akik között első vagyok én, akkor megtisztulok minden bűntől.

Nagyon fontos, hogy teljes bizodalmamat Krisztus áldozatába helyezzem. Ne az imáimban, érzéseimben, könnyeimben vagy a hitemben és jó cselekedeteimben, hanem egyedül Jézus Krisztusban és az ő vére megtisztító erejében bízzam. Jézus még soha nem utasított el egy bűnöst sem, aki bűneivel hozzá ment, aki az üdvösséget és a bocsánatot nála kereste. Ha a világ legnagyobb bűnöse is lennél, Krisztus vére akkor is megtisztít.

2 Nap A megváltó vér Text. 2Móz.12,13a

Sok ember nehezen tud bizonyos lenni abban, hogy megbocsáttattak a bűnei. Ilyenkor sokan egy jelet kívánnak vagy kérnek Istentől. De Isten azt mondja nekik: és a vér jelül lesz nektek. Mit kívánhatnánk többet? Hisz mennyei seregek se bizonyíthatnák jobban, hogy bűneink meg vannak bocsátva, mint a vér. Az isteni szeretet legfényesebb bizonyítéka: a vér!

De lássuk, hogyan is történt ez az áldozat. A pászkabárány vérét fel kellett fogni egy tálban. Abba bele kellett mártani egy köteg izsópot, azzal be kellett kenni az ajtófélfákat. Így lett a vér jellé. Ez volt a jel elsajátítása. Mi ezt hit által tesszük, hisz ha nem hiszünk Krisztusban és az ő áldozatában, akkor az számunkra mit sem ér.

Ahogy a felkent vér megőrizte az izraelitákat az öldöklő angyal pusztításától, úgy őriz meg minket Jézus vére a kárhozattól, ha hiszünk benne. A felkent vér nyilvános volt. Azt minden arra járó ember láthatta, így van a hittel is, az nem magánügy. Meg kell vallani minden ember előtt. A hit láthatóvá kell legyen az életünkben, sőt ez kell a legláthatóbb legyen, hogy mi hiszünk az Úr Jézus Krisztusban és így üdvösségünk van általa.

Ez a jel még öt dolgot jelentett az izraeliták számára. Ez egy megkülönböztető jel volt. Ha azon az estén valaki Egyiptomban  lett volna, akkor láthatta volna, hogy hol laknak az izraeliták, mert az ő házuk ajtaján ott volt a vér. De azt is tudhatta volna, hogy az egyiptomiak hol laknak, mert az ő házuk ajtófélfáján nem volt vér.

Semmi sem különbözteti meg a keresztyéneket más emberektől, mint a Jézus vére. Ahol a Jézus vérében nem hisznek, mert nem adnak hálát, ott nincs igazi keresztyénség. A vértelen keresztyénség egy halott, élettelen keresztyénség.

De egy igazi keresztyén hordozza ezt a jelet, mert tudja, hogy a mi bűneinkért csak ez a vér tehetett eleget. Csak ez a vér válthatott meg. Azok az izraeliták, akiknek az ajtaján ott volt a vér, nagyon jól tudták, hogy ők épp úgy megérdemelték volna a halált, mint az egyiptomiak, de ők és az ő elsőszülöttjeik, egyedül a vérnek köszönhetik, hogy életben maradtak

Minden hívő tudja, hogy az ő bűne nagy és rettenetes. Minden hívő tudja, hogy bűne miatt halált érdemelne. A hívő ember nem próbálja kicsinyíteni, mentegetni a bűnét, nem mondja azt, hogy ez csak egy hiba, egy tévedés. Az izraeliták elsőszülöttjei  is olyan nyomorultul kellett volna meghaljanak, mint az egyiptomiak, ha a vér nem lett volna.

Ez a vér egy helyettesítő vér. A vér az ajtófélfán azt jelentette, hogy valaki már meghalt helyetted. Mi hisszük, hogy Krisztus helyettünk halt meg, mint igaz a nem igazakért, mint szent a bűnösökért. A mi számunkra fontos igazság, hogy Krisztus a mi helyettesünk, hogy ő helyettünk szenvedte el a halált, békítette ki Istent s töltötte be a törvényt. Ez a mi igehirdetésünk szíve.

Ez egy bizonyosságot adó jel volt. Mi szeretjük a bizonyosságot, örülünk annak, ha egy barát, akit megkérünk valamire, azt mondja: bizonyos lehetsz abban, hogy amire kértél, meg fogom tenni. Az izraeliták egy percig se kellett kételkedjenek abban, hogy a pászkabárány vére meg fogja menteni az ő elsőszülötteiket a haláltól.

Amikor a bárány vérét látták, bizonyosan tudták, hogy meg fognak szabadulni. De ugyanaz kell történjen, amikor Jézus vérét látjuk. Ez a vér számunkra a szenvedésről beszél. A mi bűneinkért szenvedni kellett. Gondoljunk Jézus testi szenvedésére, de még inkább a lelki szenvedésére, ami sokkal nehezebb volt, mint a testi. De ő azért szenvedett, hogy nekünk már ne kelljen szenvedni.

De gondoljunk arra is, amikor a vérre tekintünk, hogy az Jézus számára a halált jelentette. Halálával váltott meg minket. Az ő vére számunkra teljes biztonságot jelent. Az izraeliták teljes biztonságban érezhették magukat. Tudták, hogy az öldöklő angyal hozzájuk nem fog bemenni. Őket nem érheti bántás. Így lehetünk mi biztonságban Jézus vérének oltalma alatt.

A vér a szeretetnek a jele is volt. A Jézus vére azt mutatja, hogy Isten minket nagyon szeret. Ez egy szívből fakadó szeretet. Ez egy mindenható szeretet. Mert még a pokol, a Sátán se tudta legyőzni. Ez egy olyan szeretet, amelyik tudta, hogy mi ezt nem érdemeltük meg, mégis szeretett minket. Ez az ellenséget is szerető szeretet. De egy  határtalan szeretet is, mert mindent megad nekünk, semmit se tagad meg tőlünk. Mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk, ujjong fel az apostol!

Végül ez a jel a felismerés jele volt. Ez a jel ott volt az ajtón, az angyal felismerte, s oda már nem ment be öldökölni. Azt a házat, azt a családot elkerülte.

Mi ezt a jelet már a keresztségben, kisgyermek korunkban megkaptuk. A keresztség vize a Jézus vérét jelképezi, ami kiömlött a mi megtisztulásunkért. Ezt a jelet a Sátán is ismeri s ezért ő különösképpen támadja azokat, akik meg vannak keresztelve. Ő mindent elkövet, hogy az ilyen embereket visszahódítsa, a magáévá tegye. De ne féljünk ettől. Kapaszkodjunk bele a vér erejébe, ami megtart minket.

De erről a jelről a keresztyének egymást is felismerik. Egy ilyen ember, akin ott van a Jézus vére, aki hisz ebben, azonnal megérzi azt egy másik emberben. Sokszor nem is kell megszólaljon a másik ember, s máris érezzük róla, hogy ő is Isten gyermeke. Az ilyen ember felé azonnal szeretetet érezünk, ha az a másik ember testvérem a Krisztusban.

De a legjobb az,ha ezt a jelet maga az Úr ismeri és erről felismeri az övéit. Mi ezen jel által jöhetünk hozzá, járulhatunk a kegyelem királyi székéhez. Mi az Isten előtt mindig hivatkozhatunk erre a vérre és ő ezért elfogad minket.

Erre a vérre támaszkodhatunk halálunk óráján is, amikor a halál rettentése körülvesz minket. Ebbe a vérbe kapaszkodhatunk, amikor a pokol rettent minket, mert e vér megment minket a pokol szenvedéseitől.

A nagyszerű az, hogy ez a vér mindent elvégzett. Nekünk semmit se kell tenni, csak hinni kell benne. Mi hittel fogadjuk be ennek a vérnek az áldásait. Csak ennyit mondj: Uram, én hiszek benned. Bűnös ember vagyok, de köszönöm, hogy te  az én bűneimért is ontottad a véred.

 

3 Nap A vér ereje Text.Zsid.9,22b

Az Ószövetségben végig azt látjuk, hogy folyik a vér. Az áldozatokban, a vallási szertartásokban elmaradhatatlan volt a vér kiömlése. A szent sátornak szint egy pontja sem volt, ahova ne kellett volna vért hinteni.

Persze, voltak olyan helyzetek is, amikor a tisztítást vízzel kellett elvégezni. A ruhák mosása vagy a zsákmány megtisztítása történt így.  Voltak olyan fémből készített tárgyak, amiket tűzzel kellett megtisztítani. De az Ószövetségben a legtöbb dolgot mégis vérrel kellett megtisztítani. A felolvasott igében pedig az áll, hogy vérontás nélkül nincs bűnbocsánat, vagyis vérontás nélkül nem lehet a bűntől megtisztulni. A bűnért való áldozatnál csak abban az esetben lehetett a vérontást elkerülni, ha a bűnös nagyon szegény ember volt. Ezt liszttel lehetett helyettesíteni. De máskor minden esetben egy állat vérének a kiontásával lehetett csak bűnbocsánatot nyerni.

Nyilván, az Újszövetségben teljesen megváltozik a helyzet. Lelki értelemben mindnyájan szegények vagyunk. Nincs mit adnunk bűneinkért, ezért el kell fogadjuk azt az áldozatot, amit Jézus Krisztus mutatott be értünk. Reánk mindnyájunkra érvényes ez az ige: vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.

Az igénk első fontos üzenete az, hogy van egyáltalán bűnbocsánat. A vér kiömlött, ezért hihetünk és reménykedhetünk a bocsánatban. A bűnt a Biblia a legtöbbször adósságként nevezi meg, ahogy az több idegen nyelvben is van. Az adósságot meg kell fizetni s akkor eltöröltetik. A mi bűn-adósságunkat Jézus kifizette, azért az el van törölve.

Az azonban nagyon fontos, hogy a bűnbocsánatnak van feltétele és ez a bűnbánat. Bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat. De minden megbánt bűnre van bocsánat. Még a gyilkosság bűnére is. Én nagyon sok gyilkossal beszélgettem a börtönben, akik megkérdezték, hogy van-e bűnükre bocsánat? Igen, van, mondtam nekik, ha őszintén megbánják ezt a szörnyű bűnt.

A bűnbocsánat teljes, nem csak részleges. Nem úgy van, hogy Isten egy részét bocsátja meg, a többit pedig megtartja. A Káté gyönyörűen fogalmaz: úgy bocsát meg, mintha semmi bűnöm nem lett volna és semmi bűnt nem tettem volna.

A bűnbocsánatot mi még ma megnyerhetjük. Sokan úgy képzelik, hogy a bűnbocsánatot majd a halálunk pillanatában kapjuk meg. De ez nem így van. Mi azt hirdetjük, hogy a bűnbocsánatot abban a pillanatban megkapjuk, amikor hiszünk az Úr Jézus áldozatában. A megigazulás nem egy hosszú folyamat, az egyetlen pillanatban megy végbe. Abban a pillanatban, amikor hiszek.

A bűnbocsánatról meg lehet bizonyosodni. Az, aki ezt megkapja, azonnal tudja, hogy megkapta. Bizonyosság lehet benne a bűnbocsánat felől. Nem kell félnie, nem kell bizonytalanságban maradnia, ezt a bizonytalanságot a Sátán akarja. Ő akarja, hogy ne jussunk bizonyosságra bűneink bocsánata tekintetében. Sőt, azt mondhatjuk, hogy nekünk ninvcs is jogunk ebben kételkedni, ez hitetlenség lenne Isten felé.

Nagyon fontos tehát kihangsúlyozni, hogy a bűnbocsánat a vérontás által lehetséges. Sok ember úgy gondolja, hogy Isten azért bocsát meg, mert ő megbánta bűnét. Azt már elmondtuk, hogy bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat, de maga a megbánás soha nem tudná elvenni egyetlen bűnünket sem. Az egy nagy kegyelem, ha valaki megbánja a bűnét, és ez csak a Szentlélek tudja az emberben elvégezni. De a megbánás nem elég a bűnbocsánathoz. Mert vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.

Mások úgy gondolják, hogy az életük megváltozása elég a bűnbocsánathoz. Ha például egy alkoholista elhagyja az ivászatot, egy parázna tiszta életet él, egy tolvaj nem nyúl többé a felebarátja vagyonához. Ezek nagyon szép és kívánatos dolgok, de a bűnbocsánathoz mégsem elegendőek. A bűn nem bocsáttatik meg az élet, a magatartás megváltozása által.

Mások ismét úgy gondolják, hogy az ima az, ami által bűnbocsánatot nyernek. De mindig az a nagyon jó dolog, ha a bűnök megvallása a legtöbbször egy ima keretében történik meg, de mégsem az imáért bocsátja meg Isten a bűnünket. Vannak olyanok is, akik azt gondolják, hogy a keresztség az, ami elveszi a bűneinket, és bűnbocsánatot ajándékoz. A keresztség egy nagyon szép ceremónia, egy szép jelkép, de nem több annál. Nagyon sok olyan ember fog elveszni, aki pedig meg volt keresztelve. Mert a keresztség sem elég a bűnbocsánathoz, mert vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.

Odáig mehetünk, hogy azt is kijelenthetjük, hogy Jézus Krisztus se tudott volna megváltani, ha nem ontotta volna vérét értünk. Az ő élete, tanítása, gyógyításai sem lettek volna elegendőek ahhoz, hogy mi bűnbocsánatot nyerjünk. Mi bocsánatot csak a keresztnél kaphatunk. Mi csak Jézus vére által nyerhetünk bocsánatot, ami a kereszten ontatott ki értünk. Mert e nélkül Isten meg kellett volna büntessen és ez a büntetés az örök halál lett volna.

De most ezt a halált Jézus elszenvedte helyettünk. Ő bűntelen volt, ő a saját bűnéért nem kellett volna meghaljon, ezért ő a mi bűneinkért halt meg. Ezért és egyedül ezért tud Isten nekünk megbocsátani. Így tudott Isten igazságának is eleget tenni és így tudott hozzánk kegyelmes lenni.

Talán most azt mondja valaki: de ezt én már mind tudom, ez olyan egyszerű. Ez így igaz, de vajon hiszünk-e ebben igazán? Elfogadtuk-e már ezt az áldozatot? Belerendültünk-e abba, hogy Isten Fia vérét kellett ontsa az én bűneimért? Tudod –e már, bizonyos vagy-e abban, hogy a te bűneid is meg vannak bocsátva?

Ha már ez megtörtént, ha már hiszel Jézus vérének bűnbocsátó erejében és el is fogadtad, akkor nem marad más hátra, mint hogy bizonyságot tegyél erről. Először is a megtisztított, megszentelt életeddel. Hogy mások is megláthassák, hogy te már nem a bűnnek élsz, hanem Istennek , és hogy már benned Krisztus él.

De nem csak az életed kell erről beszéljen, hanem ezt szavaiddal is meg kell vallanod. El kell mondanod, hogy Jézus drága vére téged is megtisztított. Ez a vér rajtad van. A te bűneid ott vannak már Jézus vére alatt. Bűneinket naponta Jézus vére alá vihetjük, mert tudjuk, hogy a vér által van bocsánat. Áldott legyen az ő szent neve ezért.

4 Nap Az engesztelést szerző vér Text.  3 Móz.16,34

Izrael népének sok csodálatos szertartása volt, amik kiábrázolták Jézus halálát és annak áldásait. Talán az egyik legnagyszerűbb a nagy engesztelési nap volt. Ez a szertartás egyetlen egyszer történt meg egy évben. Ennek is van egy újszövetségi jelentése, mégpedig az, hogy Jézusnak is csak egyszer kellett meghalnia , ezért beszélünk az úrvacsoránál is Jézus egyszeri áldozatáról.

A főpap tehát évente csak egyetlen egyszer ment be a Szentek Szentjébe az engesztelés vérével. Ennek a szertartásnak az idejét is Isten szabta meg. Nem Mózes és Áron határozták meg, hogy mikor legyen. Más napon nem lehetett, csak az Isten által megszabott napon.

A Krisztus halála napja se lehetett más napon, ezt Isten szabta meg már a világ teremtése előtt. Ezen a napon kellett ő , mint az Isten Báránya a nagy áldozatot bemutassa értünk. Mi hisszük, hogy Krisztus az idők teljességében jött el és az idők teljességében halt meg értünk.

Beszéljünk most először is arról a személyről, aki az engesztelést el kellett végezze.  Ő Áron volt, Mózes testvére. Tudjuk azt, hogy a naponkénti áldozást a papok végezték el, de ezen a napon csak a főpap dolgozhatott. Ő kellett meggyújtsa a gyertyákat, ő kellett végezze a tömjénezést.

Ennek az a jelentése a mi számunkra, hogy egyedül Jézus végezte el az engesztelést a mi bűneinkért. Az Újszövetség tanítása szerint mi is mind papok vagyunk, királyi papság, de mi csak a hálaáldozatot kell bemutassuk, életünket kell Istennek odaszenteljük. Az engesztelést csak a mi Főpapunk Jézus Krisztus tudta elvégezni.

A főpap ezen a napon nagyon meg kellett alázkodjon. Ezen a napon csak a lenből való ruhát vehette fel és nem a díszes, aranyozott ruháját.  Ezen a napon nem ölthette magára gyönyörű, színes ruháit, sem az efód nem lehetett rajta, csak egyszerű len ruhában jelenhetett meg a nép előtt.

Jézus Krisztus, amikor értünk az engesztelést bemutatta nagyon alázatos volt. Nem mennyei dicsőségben tette ezt, fején nem volt aranykorona, hanem egy töviskoszorú. Bíbor palástot tettek rá ugyan a katonák, de csak azért, hogy gúnyt űzzenek belőle. De a kereszten minden ruhájától megfosztották. Kezében nem jogar volt, hanem egy nádszál, ami szintén a csúfság jele volt. Értünk alázkodott meg ennyire, hogy bűnünk minden csúfságát, szégyenét magára vegye. De a főpap tökéletes is kellett legyen. Ezért mielőtt a népért elvégezte volna az engesztelést, először önmagáért kellett engesztelést végezzen. Nekünk egy olyan tökéletes Főpapunk van, aki nem kellett önmagért engesztelést végezzen, mert ő bűntelen volt.

Másodsorban beszéljünk az eszközről, ami által Áron főpap az engesztelést elvégezte. Ez két kecskebak volt, az egyiket fel kellett áldozni, a másikat a nép bűnével ki kellett űzni a pusztába. A kecskebakot Isten mutatta meg, ő jelölte ki, hogy a sok kecskebak közül melyiket áldozza fel. Mi tudjuk, hogy Jézust is Isten választotta ki arra a nagy feladatra, hogy az engesztelést elvégezze a mi bűneinkért.

A nép végig kellett nézze a kecskebak halálát, kínját és látnia kellett kihulló vérét. Lelki szemeink előtt mi is újra és újra le kell pergessük Jézus kínszenvedését, hogy miként szegezték át kezét és lábát, miként szomjúhozott, miként kiáltotta: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Kell látnunk, hogy miként lehelte ki lelkét.

A vért aztán be kellett vinni a Szentek Szentjébe és rá kellett hinteni a frigyláda tetejére. A többi rengeteg állatnak a vérét nem kellett bevinni a Szentek Szentjébe, csak ennek a kecskebaknak a vérét. A Jézus vére is ott van, hogy kiáltson, hogy bocsánatért esedezzen az Isten trónja előtt.

Harmadszor beszéljünk arról, hogy milyen következményei lettek ennek az engesztelésnek? Az egyik következmény az volt, hogy a tisztátalan dolgok tisztává lettek. A bűn beszennyezi az embert, a világot. Minden, amihez az ember hozzányúl, az is tisztátalanná válik. De Jézus vére megtisztítja életünket, megtisztítja istentiszteletünket, megtisztítja ezt a világot.

A második bak azt jelképezi, hogy Isten elveszi a bűnt. Ahogy a bak kivitte a nép bűnét a pusztába, úgy veszi el tőlünk a bűnöket és ajándékoz meg minket az ő igazságával. A Szentírás nem írja le, hogy mi történt a pusztába küldött kecskebakkal. Ez sem lehet véletlen. Mi csak annyit tudhatunk, hogy Jézus Isten Bárányaként magára vette a mi bűneinket és elhordozta azokat.

Végül azt vizsgáljuk meg, hogy milyen következményekkel jár ez a mi személyes életünkben. Hát mindenek előtt azt, hogy bűnbánatot kell tartsunk. Az, hogy Jézusnak meg kellett halnia már bőven elég ok arra, hogy mély szomorúság töltsön el bűneink miatt. Már csak ha magát a „Golgota” szót halljuk, könnybe kell lábadjon a szemünk. Kell fájjon az, hogy milyen nehéz szenvedést okoztunk mi a Megváltónknak.

 Itt a történetben azt is olvassuk, hogy semmilyen munkát nem volt szabad végezni ezen a napon. Amikor az engesztelésre gondolunk, akkor ne dolgozzunk. Úgy nyugodjunk, ahogy Jézus nyugodott. Nyugodjunk meg a mi önigazságunktól, nyugodjunk meg abban, hogy ő mindent megtett értünk, hogy ő elvégezte tökéletesen a mi üdvösségünk.

De van itt még valami. Miután a főpap az engesztelés munkáját elvégezte, már a legszebb ruhájában jelent meg a nép előtt. Mikor ezt látta a nép, akkor örömmel kísérték el sátráig. A főpap is hálás volt, hogy bemehetett a Szentek Szentjébe és ki is jöhetett abból, a nép pedig hálás volt, mert az engesztelés nagy műve elvégeztetett. Tudták, hogy az engesztelés el van végezve, az ő bűnbocsánatuk bizonyos.

Nos, pont így van ez most velünk is, Isten újszövetségi népével. Mi is menjünk haza boldogan a Főpapunkkal. Ugráljunk örömünkben, hogy ő elvégezte a nagy munkát. Elvégezte a mi megváltásunkat, a mi üdvösségünket. Bűneinket megbocsátotta, az örök életet megszerezte. A mi bűneink már nem terhelnek, nem fenyegetnek, azok büntetése már el van rendezve. Menjünk haza boldogan, hogy mi is az ő megváltott gyermekei lehetünk s ezután neki élhetünk.

 

5 Nap A vér kiáltása Text. Zsid.12,24b

 

A Szentírás tanítása szerint is a vér az egyik legcsodálatosabb anyag, ami ezen a világon létezik. De ugyanakkor az egyik legszentebb is. A 3Móz.17,11 szerint maga az élet is a vérben van. Azt mondhatnánk, hogy a vér az a titokzatos anyag, ami a testet és lelket összekapcsolja. Az, hogy ez miként történik, azt mi nem tudjuk megmagyarázni. De az tény, hogy ha valakinek elfolyik a vére, az meghal.

Ezért Isten igéje nagyon komolyan veszi a vérontást. Az Ószövetség még az állatok vérét is szentnek tekintette. Az ószövetségi törvény megtiltotta az állatok vérének a megevését. Minden levágott állat tulajdonképpen áldozati állat volt, Istennek szentelve. Nem véletlen az sem, hogy Isten az ember bűnéért egyetlen engesztelő eszközként a vért fogadta el. Azt már elmondtuk, hogy vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Épp azért, mert Isten csak az életet jelképező vért fogatta el engesztelésként. Így lett Jézus életének a vérontás általi odaadása Isten előtt a bűnbocsánat lehetőségévé.

Ebben az igében két ember véréről van szó: az Ábel és a Jézus véréről. Ebben az igében tulajdonképpen egy összehasonlítást találunk az Ábel és a Jézus vére között. Ez az igevers azt mondja el, hogy mi Jézushoz járulhatunk, a meghintés véréhez, ami jobbat beszél, mint az Ábelé. A Jézus és az Ábel vére között tehát van hasonlóság, egybeesés, de ugyanakkor különbség is van. Mind a két vér beszél, de a Jézus vére jobbat beszél.

Lássuk először Ábel áldozatát. Bizonyára Ádám is mutatott be áldozatot Istennek. Annál is inkább feltételezhetjük ezt, mert azt olvassuk, hogy Isten bőrből való ruhákat készített az első emberpárnak és az feláldozott állatok bőréből készülhetett. Kain is mutatott be áldozatot, mégpedig ugyanazon a napon. De Kain a föld gyümölcséből mutatott be áldozatot, vagyis ő nem látta magát bűnösnek, mivel vértelen áldozatot mutatott be. Ábel azonban érezte, tudta, hogy ő egy bűnös ember és azt is tudta, hogy vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Ezért ő vért helyezett az oltárra.

Kain kész volt hálaáldozatot bemutatni, de nem volt kész bűnért való áldozatot bemutatni. Neki nem volt szüksége a bűnbocsánatra, neki elég volt a föld ajándéka. Ábel azonban egy bárányt áldozott fel, ezzel is jelezve, hogy ő hisz az asszony magvában, aki majd a kígyó fejére fog taposni. Ábel úgy áll ott az oltár mellett, mint egy pap, bűnbánattal, bűnbocsánatért esedezve.

Ábelt tisztelnünk kell, mert ő hitt az eljövendő Messiásban. Mert mit tett Ábel? Bemutatott egy áldozatot, amiben a vérontás szükségessége mutatkozik meg. De Krisztus maga lett a vérontás. Ábel keresett egy áldozatot, de Krisztus maga volt az Áldozat. Ezért beszélt jobbat a Jézus vére, mint az Ábel vére.

De itt most nem csak arról a vérről kell beszéljünk, amit Ábel az ő áldozásakor kiontott, hanem az ő véréről is, ami kiömlött, amikor őt Kain, a testvére megölte. Mert az apostol erről a vérről mondja: kiált. Isten mondja is Kainnak, hogy testvérének a kiontott vére hozzá kiált a földről.

Ábelről már a megelőző fejezet is beszélt a hithősök sorában, amikor azt írja róla: hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain s ezáltal bizonyságot nyert, afelől, hogy ő igaz. Mert Isten bizonyságot tett az ő ajándékáról és így még halála után is beszél. (Zsid.11,4) Tehát az Ábel vére beszél, mint ahogy a Jézus vére is. De mi a különbség a két beszéd között?

Ábel vére három módon beszél. A mennyben, az emberek ellen és Kain ellen. Jézus vére is három módon beszél, de jobbat beszél, mint az Ábelé. Az Ábel vére a mennyben beszél, mert Isten elfogadta az ő áldozatát, miközben a Kin áldozatát nem fogadta el. Ezen ők bizonyára vitatkozni kezdtek. Kain egyre dühösebb lett. Közben Isten figyelmeztette Kaint, hogy milyen veszélyben van, de Kain ennek ellenére eldöntötte, hogy ki fogja ontani testvérének a vérét. És ezt a mezőn meg is tette. Micsoda pillanat ez!

Az első gyilkosság a világegyetemben, az első emberi vércseppek, amik a földre hullnak. És ez a vér kiált. Ezt a kiáltást meghallják az angyalok és meghallja Isten is. Ábel véresen érkezik a mennybe, az első üdvözült lélek, az első mártír. Ez a vér bosszúért kiált s ezt Kain meg is kapja. Egyfajta csavargó lesz a föld színén.

De Krisztus vére egészen más. Őt is megölik, mégpedig a testvérei ölik meg, az övéi közé jött és az övéi megölték. Ő is vérzik, ő is elvérzik, az ő vére is a földre hull és kiált a földre. Az angyalok meghallják és kérdezik: miféle kiáltás ez? Erre az Atya válaszol: ez az én szeretett Egyszülött Fiam vérének a kiáltása. De mit kiált ez a vér? Nem bosszúért, hanem kegyelemért kiált. Ez a vér azt kiáltja: Atyám, bocsáss meg nekik. Azért kiált jobbat a Jézus vére, mint az Ábel vére,mert az Ábel vére bosszúért, a Jézus vére pedig kegyelemért és bocsánatért kiált.

Ábel vére egy emberre kér bosszút. A Krisztus vére minden emberre kéri a kegyelmet. Bárcsak minden ember meghallaná ezt a kiáltást: bocsáss meg nekik. Ez a vér nem csak a mennyben kiált, hanem a földön is. Ábel az ő vérén keresztül beszél hozzánk. Ábel kész volt hitét vérével is megbizonyítani. És itt gondolhatunk mindazokra a mártírokra, akik készek voltak szenvedni és meghalni a hitükért. Az evangélium, az első századokban nem terjedt volna olyan gyorsan, ha a mártírok nem adták volna érte az életüket.

Mégis a Jézus vére jobbat beszél. Mit mond el nekünk Jézus vére? Hát azt, hogy Isten a világ kezdetétől fogva választott magának egy népet, akikért Jézus Krisztus kész volt a legdrágább árat is megfizetni. Ez a vér személyesen hozzánk szól. És ennek a hangja a legkedvesebb kell legyen a mi számunkra. Mert arról beszél, hogy a mi bűnünk meg van bocsátva, hogy az adósság, amit mi sohasem tudtunk volna kifizetni, már el van rendezve.

Az Ábel vérének a kiáltása nem volt hiábavaló, mert Kain megkapta a méltó büntetését, a Jézus vérének a kiáltása sem hiábavaló, mert a bűnös megkapja a meg nem érdemelt felmentését, a kegyelmet. A Jézus vérének kiáltása megrendíti, megnyugtatja az Atya szívét. Könyörületre, bűnbocsánatra indítja.

Ó, bűnös ember csendesedj el végre és hallgasd a Jézus vérének kiáltását. S ha meghallottad, meg ne keményítsd a te szívedet. Ez az ige arra szólít fel minket, hogy járuljunk ehhez a vérhez, a meghintés véréhez. Ne félj, járulj oda, ő elfogad. De hogyan járuljak a Jézus véréhez? Hát üres kézzel, úgy hogy nincs mit hozzak, csak bűneimet. De jöjjek hittel és bizalommal, mert ez a vér érettem is kiömlött, ez a vér számomra, mindnyájunk számára elégséges.

Ha már egyszer odajárultál, járulj oda újra. Mert a bűn újra és újra beszennyez, újra és újra megkísért. De a vér is újra és újra kiált, új kegyelemért, új bocsánatért. Halljuk meg újra a vér kiáltását és fogadjuk el kegyelmét és bocsánatát.

 

6Nap Az elégséges vér Text. 2Móz.12,13b

Isten népe mindig biztonságban van. Az Isten gyermekei az ő kezében vannak és az ő kezében biztonság van. A föld megindulhat, az egek összeomolhatnak, a keresztyén embernek akkor sem kell félni.

Nos, az az idő, amiről ez az ige beszél, egy veszélyes idő volt Egyiptomban. Maga az Úr vonult át Egyiptom városain és falvain. Az Úr ezt mondta: átmegyek Egyiptom földjén ezen az éjszakán és megölök minden elsőszülöttet az embertől az állatig.(2Móz.12,12)

De Isten szövetségének gyermekei biztonságban vannak, akkor is, amikor a haragvó Isten átmegy a városokon és utcákon. Az Izrael fiainak még csak egy haja szála sem görbült meg, az Úr megőrizte őket, miközben az egyiptomiakat megölte, az övéit megőrizte.

De hogyan őrizte meg őket? Csakis a vér által. A jel, ami miatt őket megőrizte, a vér volt, ami oda volt az ajtófélfákra kenve. A bárány vére megőrizte őket. Mi a keresztségben a Jézus vérének a jegyét kaptuk, ott van a homlokunkon. Ahogy az Úr a vért látta az ajtófélfán, elment a ház mellett, úgy lesz az ítélet napján is, amikor Isten eljön, hogy megítélje a világot. Az Úr Jézus vére,ami által mi megigazultunk, meg fog őrizni Isten haragjától és az ítélet tüzétől.

Talán azt mondja valaki: de ezt a történetet már olyan sokszor hallottuk, olyan jól ismerjük. De ezt a történetet nem lehet eleget hallgatni, mert ez a Szentírás egyik legszebb, legmegrázóbb története, ami a megváltásról, a megtartatásról szól. Ez a történet mindig új és friss kell legyen a mi számunkra, mert Krisztus megtartó véréről beszél.

Itt tehát vérről van szó. Az izraeliták esetében egy bárány véréről volt szó. A mi számunkra ez előre mutat Jézus Krisztus vérére, ami elvette a mi bűneinket. Ez a vér nem akárkinek a vére, hanem annak az áldozatnak a vére, akit Isten erre rendelt. Mert Jézus Krisztus nem csak úgy jött el ebbe a világba, őt az Atya küldte. Őt az Atya rendelte erre már a világ alapjának a felvettetése előtt. Az Atya határozta el, hogy a Fiának vére legyen váltság a mi bűneinkért.

Krisztus ezt az áldozatot nem titokban, hanem nyilvánosan, az egész világ szeme láttára mutatta be. Ez Isten szent akarata volt, hogy Fiának vére kiontassék. Minket Krisztus azért válthatott meg, mert maga Isten rendelte őt erre.

De ő nem csak egy Istentől rendelt, hanem egy tökéletes áldozat is volt. Ha csak egy bűne is lett volna, soha nem lehetett volna a mi Megváltónk. De neki nem volt sem eredendő, sem cselekedeti bűne. Ő mindenekben hozzánk hasonlóan megkísértetett, kivéve a bűnt.(Zsid.4,15)

Ezért ez a vér elégséges a mi megváltásunkra, mivel ő egy ártatlan áldozat volt. Ő nem magáért halt meg, hanem értünk. Amikor ott Egyiptomban a házigazda levágta a pászkabárányt, nagyon jól tudta, hogy az a bárány ártatlan, semmi rosszat nem tett, neki azért kell meghalni, hogy a család elsőszülöttje életben maradjon.

De valaki azt a kérdést is feltehetné: honnan van ennek a vérnek akkora ereje? Hát onnan, mert Jézus Krisztus nem csak ember volt, hanem Isten is. Ha Krisztus csak ember lett volna, akkor vérének nem lett volna ereje minket megváltani. De az ő vére isteni vér, és mégis olyan emberi módon folyt ki.

Ez az áldozat egyszeri volt. Tudjuk azt, hogy a pászkabárányt a zsidóknak minden évben le kellett vágni. De a mi húsvéti Bárányunk csak egyszer áldoztatott meg, mert az áldozat végén elhangzott a kiáltás: elvégeztetett! Ezért nincs szükség több áldozatra. Ó, bűnös ember gyere a kereszthez! Bűnöd bár sok és nehéz, de Krisztus áldozata mindenre elégséges. Értsd meg végre: elvégeztetett! Semmi sem állhat már megváltásod útjában. Csak higgy az Úr Jézus áldozatában.

Isten ezt az áldozatot elfogadta. Honnan tudjuk ezt? Hát onnan, hogy Krisztus nem maradt a sírban, ő feltámadott. Abban a pillanatban, amikor Jézus feltámadt, rá került a pecsét a mi megváltásunk okiratára.

Ezek után lássuk ennek a vérnek a hatását , a munkáját a mi életünkben. Láttuk, hogy csak a Jézus vére tud minket megváltani. Képzeljük el, hogy egy izraelita valami mást tett az ajtófélfára a vér helyett. Például aranyat vagy ezüstöt, vagy valami díszes ékszert. Az ilyen ember elsőszülöttje meghalt, mert ez nem segített. Meg kell értsük végre, hogy minket nem válthat meg semmi, amit m i teszünk, mert nincs a földön és égen más név, ami által megtartatnánk, csak a Jézus neve. Nem tartanak meg a jó cselekedetek, az imádság, nem tarthat meg az sem, hogy meg vagyok keresztelve, hogy járok templomba. Ha valamit is megpróbálok odatenni Jézus vére mellé, el vagyok veszve. Ha bármi másban bízom a Jézus vérén kívül, jaj nekem. De mit is tudnánk mi odatenni Jézus vére mellé? Jócselekedeteinket, hogy azok együttműködjenek a megváltással? Nem lehet. Isten féltékenyen vigyáz az ő dicsőségére. A mi dicsőségünk nem kerülhet az övé mellé.

Drága testvérem! Ne kételkedj abban, hogy Jézus vére megment téged. Ne beszélj: nagyon remélem, hogy Jézus vére talán még engem is megment. Ezzel meggyalázod az Isten dicsőségét. Ne azt mondjad: remélem, hanem azt: tudom, meg vagyok győződve, hogy a Jézus vére megment engem. Az izraeliták miután bekenték az ajtófélfát nem kellett állandóan kimenjenek, hogy lássák, hogy az öldöklő angyal tényleg elmegy-e a házuk mellett? Hogy tényleg nem jön be megölni az elsőszülöttet? Ők nyugodtan ültek benn a házban, mert Isten ezt megígérte. Jézus azt mondta az ő juhairól, hogy Atyja kezéből azokat senki ki nem ragadhatja.

A megmentés úgy történt, hogy Isten látta vért az ajtófélfán, nem azt olvassuk, hogy az izraelita kellett lássa, hanem Isten kellett lássa azt. Az izraelita nem is láthatta a vért, ő benn volt a házban. A mui megváltásunk azért lehetséges, mert Isten látja rajtunk a Jézus vérét. Milyen jó ez! Mert mi sokszor nem látjuk, mi sokszor hitetlenkedünk, mi sokszor kételkedünk, de ő hű marad, ő magát meg nem tagadhatja.

Egész héten a Bárány, a Jézus véréről hallottunk. Lehet, hogy sok mindent elfelejtünk, de egyet ne felejtsünk el: a mi megváltásunk egyetlen alapja, eszköze a Jézus vére. Ebben higgy, ebben bízz, semmi másban.  Ne magunkban bízzunk, hanem egyedül csak Jézus áldozatában. Ha ezt tesszük, minket semmi sem tud elválasztani Isten szeretetétől. Pokol és halál sem tud diadalmat venni rajtunk. Úgy legyen. Ámen!

(Ezen igehirdetési sorozatot C.H.Spurgeon Het bloed van het Lam című  könyvének felhasználásával írtam)

                                                                                                            Lőrincz István ny.lp.