Text. „Ezért tegyetek
vallást az Úr előtt, a ti atyáitok Istene előtt, és cselekedjetek az ő akarata
szerint.” (Esd.10,11
Nem
szavakat akarunk hallani, hanem tetteket szeretnénk látni. Ez itt ebben a
fejezetben is hangsúlyos. Esdrás Isten elé vitte népének a bűnét. És ez nem
maradt következmények nélkül. Az emberek köréje gyűltek, elkezdett fájni nekik,
hogy Isten parancsát megszegték. Egyszer
csak hangos sírásban törtek ki. Láthatjuk itt is, hogy Isten hogy fel tud
használni egyetlen embert, hogy egy egész nép életében változást hozzon.
De az emberek nem maradnak
meg a bűnbánatnál, mert ahol bűnbánat van, ott kell következzen a bűn
megtagadása és elhagyása is. Mert az egy szomorú tapasztalat, hogy sokszor csak
sóhajtozunk sok minden miatt, ami a világban, a mi életünkben történik, de
minden marad a régiben, semmi nem változik. De van itt egy férfi, aki feláll és
azt mondja: vétkeztünk, de mégis van reménysége az Izraelnek. A helyzet komoly,
de nem reménytelen. Az hangzik itt el, mint ami egy orvosi kivizsgálás után
szokott: a betegség komoly, de lehet segíteni, van esélye a gyógyulásnak.
Hát nem ezt hirdette az angyal Betlehem mezején?
Hogy van öröme az egész népnek, az egész világnak, mert eljött az, aki a
reménytelen helyzetben tud segíteni, a halálos betegségben tud gyógyítani.
Jézus születése egyfelől azt jelenti, hogy a bűn egy nagyon komoly dolog, a bűn
utálatosság az Isten szemében. Ha az Isten bűneink szerint cselekedett volna
akkor végünk lenne. Ez az ige is csodálatosan hirdeti nekünk Krisztust, az
egyedüli Szabadítót. Más lehetőség nincs, de ez az egyetlen út nyitva áll
mindenki előtt a bűnből való szabadulásra. De Jézus születése azt is hirdeti,
hogy aki ebben nem hisz, azon nem lehet segíteni.
Ez a Sekánja, mert úgy
hívták őt, nem beszél könnyelműen, hisz az ő édesapja is érintett ebben a
dologban, hisz ő is pogány feleséget vett magának. És az apa a fia szavára el
kell bocsássa feleségét. Az a csodálatos, hogy mindenki elfogadja a javaslatát,
Esdrás, a léviták, a papok és az egész nép esküt tesznek, hogy Isten akarata
szerint fognak cselekedni. Ez aztán igazi reformáció. A nép vezetői és az egész
nép ott áll bűnében és szégyenében. Mindenki esküt tesz, hogy a bűnnel leszámol
és Jeruzsálembe megy ezt a dolgot rendezni, az idegen feleségeket elbocsátani.
Pedig épp december van, téli hónap, nem könnyű megindulni. Lehetett volna
kifogást találni, hogy nem indulnak el. Mi hányszor nem megyünk el a templomba?
Mert esik az eső, fúj a szél, mert épp vendég érkezett, s sorolhatnánk tovább.
De ha valaki szomjas az igére, ha Isten belép valakinek az életébe, az már nem
keresi a kibúvót. Akkor ott akarunk lenni az Isten népe között.
Esdrás bűnvallásra és a
bűn elhagyására szólítja fel a népet. Mindig is ez a gyógyulás útja az ember
életében: megvallani és elhagyni a bűnt, engedelmeskedni Istennek. Milyen jó,
hogy Istennek elmondhatjuk bűneinket. A tékozló fiú nagyon jól tudta, hogy ő
elmondhatja az atyjának: atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Tudta,
hogy atyja meg fogja hallgatni őt.
Ezt a történetet hallva,
feltehetjük a kérdést: hát nem volt kegyetlenség ez? Elküldeni a feleségeket és
gyermekeket? Hát nem maga Isten parancsolta meg, hogy a házasságot ne törjük
meg, hogy Ő gyűlöli a válást? Világosan kell látnunk, hogy itt egy rendkívüli
esettel van dolgunk. Nyilván ez nem egy olyan eset, ami minden időre és minden
helyzetre érvényes. Az Újszövetségben Pál erre nézve már másképp rendelkezik:
ha valakinek hitetlen férje vagy felesége van és az nem akar elválni tőle, akkor
maradjanak együtt.
Ennek a történetnek
általános üzenete az, hogy a bűnnel radikálisan, határozottan kell szakítani. A
bűnnel nem lehet játszani, azt nem szabad megtűrni az életünkben. Ezek után már
csak egy kérdés van: hogyan lehet megszabadulni a bűntől? Mi erről már sokkal
többet tudunk, mint Esdrás.Mi épp most Karácsonykor ünnepeljük annak
születését, aki eljött ebbe a világba, aki bűnt nem ismert, de bűnné lett
értünk, hogy mi az Isten igaszága legyünk benne és általa. Aki őt befogadja, az
már nem élhet békességben a bűnnel, annak az élete már egy állandó harc lesz a
bűn minden formája ellen. Akinek Jézus Krisztus az Ura, annak az életében már
nem bűn uralkodik, még akkor sem, ha az
ottmarad mint kísértő valóság az életünkben. Jézus nagyon komoly odaszánást kér
tőlünk, el egészen odáig, hogy szüleinket, testvéreinket se szerethetjük jobban
nála, el egészen odáig, hogy ha a szemünk megbotránkoztat és bűnbe visz, vájjuk
ki s ha a kezünk vinne bűnre akkor vágjuk le azt.
De ha ezt meg tudjuk
tenni, akkor csodálatos öröm és békesség költözik a szívünkbe. Nincs a
világnak, a bűnnek az a gyönyörűsége, ami ezzel felérne, ami ezt
túlszárnyalná.Tapasztaljuk meg ezt mi is.
Javasolt cím:Szabadulás bűnből
Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése