Text:” Mert Esdrás erős szívvel törekedett arra, hogy kutassa és
megcselekedje az Úrnak törvényét és tanítsa Izraelben a rendelkezéseket és
végzéseket.” (Esd.7,10)
A
„tanulás” szónak a gyeremekek körében nincs nagy népszerűsége Annyit kell
tanulni, mondogatják. És ez valóban így van, sokat kell tanulni. Hisz egy
munkahelyet se tud kapni az ember, ha nincs megfelelő képesítése abban a
szakmában. Fel kell mutatni a diplomát, ami igazolja, hogy az illető átmenő
jegyekkel elvégezte az iskoláit.
Az Isten országában sincs
ez másképp. Ott is sokat kell tanulni. Az igét, az evangéliumot is tanulni
kell, gyakorolni magunkat az apostolok tudományában. És ennek a tanulásnak
nincs vége. Nem csak a jó pap tanul holtig, hanem Isten mindegyik gyermeke is.
A Káté erre azt feleli, hogy mi mindenek előtt három dolgot kell megtanulnunk
és tudnunk: először, hogy milyen nagy a mi bűnünk és nyomorúságunk, másodszor,
hogy mimódon váltatunk meg minden bűnünktől és nyomorúságunktól, harmadszor pedig,
hogy milyen hálaadással tartozunk Istennek e megváltásért.
Mi magunktól nem igen
akarjuk ezt megtanulni, nincs is kedvünk hozzá, meg úgy gondoljuk, hogy mi már
mindent tudunk. Az ilyen embert nem lehet tanítani. Csak, akinek tudásszomja
van, csak aki vágyik a tanulásra, azt lehet tanítani. S ha valaki már eljutott
odáig, hogy tanulni akar, akkor szüksége van egy tanítóra, akinek ismeretei
vannak és képes is arra, hogy ezeket az ismereteket másoknak átadja. Nos, ilyen
tanítót kap a hazatért nép Esdrás személyében.
Itt találkozunk először a
nevével. Ezzel egy új szakasz kezdődik a történetben. A templom újjáépítése,
ami egy időre megszakadt, most befejeződött. A templom fel van szentelve, az
első páskaünnepet megünnepelték. De a hazatért népről kiderül, hogy teljességgel
el van idegenedve az Istentől. Ezen nem is lehet csodálkozni, hisz évtizedekig
éltek olyan népek között, akik bálványokat szolgáltak.Ezen a területen nagy
üresség tátong s most Isten gondoskodik arról, hogy ez az üresség betöltessék.
Erre nem a nép vágyik, ők nem kértek egy tanítót, de az Úr mégis gondoskodik
erről. Esdrás szívébe beoltotta a szent vágyat, hogy azzal az ismerettel,
amivel rendelkezik, szolgálja népét.
Az első, amit Esdrásról
megtudunk, az a családfája, származása. Miért van ez olyan pontosan
feljegyezve? Azért, hogy lássák, hogy ő egy papi családból származik. Hisz a
papok szent kötelessége volt, hogy a népet Isten törvényére tanítsák. Fontos ez
ma nekünk is, hisz manapság a tisztségnek már nincs becsülete. Sok ember azt
mondja, hogy ő a pap magyarázata nélkül is jól megérti a Bibliát, őt senki se
tanítsa. Pedig ez nem így van. A Bibliában sok olyan dolog van, aminek
megértéséhez képzettség, felkészültség is kell. Nem véletlenül tanulnak a
lelkipásztorok hat éven át a Teológián. Becsüljük meg őket, fogadjuk el őket
Istentől rendelt tanítókként.
Esdrás tehát ismeri az
írásokat, ismeri a törvényt, amit az Úr Mózes által adott. Valószínű, hogy a
fogság ideje alatt már nagyon buzgón és szorgalmasan tanulmányozta ezeket,
készült a szolgálatára. Így lett alkalmas eszköz Isten kezében a nép
tanítására. Persze, Esdrás is előkép, aki előre mutat a mi legfőbb Prófétánkra
és Tanítónkra, aki nem Babilonból, hanem a mennyből jött közénk, hogy tanítson
minket. Az ő szíve is tele volt vágyakozással, hogy szeretett Atyja akaratát
cselekedje és azt nekünk is megtanítsa Az ő szavában erő és hatalom volt, ezt
még ellenségei is el kellett ismerjék. Nekünk szükségünk van az ő tanítására,
ezért ott kell legyünk a gyülekezetben, az istentiszteleten és más alkalmakon,
ahol Jézus tanítása hangzik.
Esdrás egy írástudó. Ennek
a névnek nincs a legjobb hangzása a mi fülünkben. Hisz mi ezt a szót hallva
mindig a Jézus korában élt írástudókra gondolunk, akiket a Biblia mindig együtt
említ a farizeusokkal. Velük az volt a baj, hogy ők ismerték ugyan jól a
törvényt, de nem szerették azt az Istent, aki a törvényt adta, és azokat sem,
akiket tanítottak. Őket az ismeret felfuvalkodottá tette, és az ismeret
szeretet nélkül sokszor csak rombol és nem épít. Az is volt még a baj ezekkel
az írástudókkal, hogy ők csak tanították a törvényt, de nem cselekedték, nem
volt hiteles életük, szakadék tátongott aközött, amit mondtak és cselekedtek.
Esdrásnak a törvény nem csak a fejében, hanem a szívében van. És ez az igazi.
De erre csak az tesz késszé bennünket, aki a törvényt teljesen és tökéletesen
betöltötte, aki egyetlen egyszer azt át nem hágta. Aki őt követi, az szívvel
fogja cselekedni a törvényt, nem szolgai félelemmel, hogy nehogy megbűntessék,
hanem hálából, mert nem tehet másként.
Esdrás sok tudást gyűjtött
össze és azt nem akarja a maga számára megtartani. Ő tanítja Izraelnek a
rendelkezéseket és végzéseket. Ezeket Isten mind szeretetből adta, nem azért,
hogy korlátozza szabadságukat, hanem azért, hogy védelmezze őket a bűntől, a rossztól.
Jézus a Hegyi Beszédben mondja el a törvény igazi lényegét, hogy ez nem más,
mint a szeretet, Isten és a felebarát szeretete. Jézus erre tette fel az
életét. Naponta ott volt a templomban, hogy tanítsa az embereket.Ugyanakkor
tökéletesen engedelmeskedett a törvénynek, betöltötte azt. Figyelmezetette az
embereket, hogy ha az igazságuk,
kegyességük nem több annál, amit az írástudók és farizeusok képviselnek, nem
mehetnek be az Isten országába. De mi volt a baj ezekkel az emberekkel, hisz
olyan sokat tudtak, ismerték a törvény minden porcikáját? Mi volt a baj velük,
miért mondja azt Jézus, hogy nekünk több kell, mint ami nekik volt? És mi az a
több és hogyan juthatunk mi ahhoz? Ezt csak Jézus Krisztus tudja megadni
nekünk. Az ő iskolájába kell nekünk beiratkozni. Mert nekünk végső soron nem
csak tanításra, hanem bocsánatra van szükségünk. Mert mi mindnyájan súlyosan
vétkeztünk Isten törvénye ellen, azoknak csak egyikét is soha meg nem
tartottuk, mondja a Káté. Ő kell megajándékozzon a bocsánattal és ő kell azt a
romlott szívet elvegye tőlünk, amelyik csak vétkezni tud Isten törvénye ellen,
és ő kell adja nekünk azt az új szivet, amelyik már gyönyörködik Isten
törvényében, akarata cselekvésében. Így tud minket Isten igazaknak látni, úgy
mintha semmi bűnünk nem lett volna és semmi bűnt nem tettünk volna, hogy ismét
csak a Kátét idézzem.
De akkor mi a szerepe
Isten törvényének a mi életünkben, a Krisztusban bocsánatot nyert bűnösnek az
életében? Az ilyen ember számára a törvény a hitben való élet, az új élet
szabálya, mértéke, normája lesz. Abból látom meg, hogy mi az Isten akarata,
amit aztán én hálából, az ő ereje és kegyelme által megcselekedhetek. Persze
nem fog ez olyan „flottul”, zökkenőmentesen menni az életünkben. Ahogy holland
testvéreink mondogatni szokták: eleséssel és felkeléssel megy ez. De mégis ott
lesz szívünkben a vágy és elkezdünk, ahogy szintén a Káténk mondja Istennek nem
csak némely , hanem minden parancsolata szerint élni.
Amíg élünk, mindig
tanulunk. Erre adtak példát a reformátorok is. Ahol a reformáció teret nyert,
ott mindenütt iskolákat alapítottak, hogy az újabb nemzedékek Isten imeretében
nőjjenek fel. Nem véletlenül harcoltunk az elmúlt években annyit azért, hogy
elvett iskoláinkat visszakaphassuk és hogy azokban a rendeléseket és végzéseket
taníthassuk. Adjon Isten ma is Esdrásokat az ő egyházának, akik erős szívvel
törekdnek arra, hogy Isten népét tanítsák. Mi pedig legyünk jó tanulók az Úr
iskolájában.
Javasolt cím: Esdrás, az írástudó Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése