Jézus nevei
1 nap
Jézus Textus.Mát.1,20
Isten kegyelméből ezen az
adventen egy igehirdetési sorozatot szeretnénk elkezdeni, amit a következő
években folytatni szeretnénk, melynek címe: Jézus nevei. Tudjuk azt nagyon jól,
hogy a Szentírásban a név sokkal többet jelentett, mint ma, bár azért ma se
csak úgy véletlenül adunk neveket gyermekeinknek. Sokszor ma is tudatos a
névválasztás, a szülők ismerik annak névnek a jelentését, amit gyermeküknek
adnak és ezzel egyfajta sorsot is szeretnének adni, kívánni neki. De a
Szentírásban ez szinte minden esetben így volt, a név egy személy egész sorsát
, vagy élettörténetét mondta el. Gondoljunk csak a „Mózes” névre, ami azt
jelenti: a vízből húztam ki. Hisz a fáraó leánya a Nílus vizéből menetette ki
Isten népének későbbi szabadítóját. Vagy a „Sámuel” nevére, ami azt jelenti:
Isten meghallgat, hisz e próféta születése egy imameghallgatás gyümölcse volt.
A név a földi viszonylatokban az, ami megkülönböztet más emberektől. Nincs ez
másképp Jézus nevénél sem, ez a név Őt megkülönbözteti minden más embertől, aki
valaha erre a földre született, hisz más név nem adatott, ami által kellene
megtartatnunk, csak az Ő neve. Jézusnak a Bibliában sok szép és sokatmondó neve
van, s ha Isten éltet és segít, akkor az elkövetkező évek advent nagyhetein
ezekkel fogunk foglalkozni. Jézus személyében
csodálatos gazdagság van, s ezek a nevek mind ezt hivatottak elmondani,
kifejezni. Mindegyik névben felragyog valami az Ő dicsőségéből, páratlan
gazdagságából. Ebből a gazdagságból próbálunk valamit mi is elsajátítani ezeken
a nagyheti alkalmakon. Azzal a kívánsággal és óhajjal kezdem el ezt a
sorozatot, hogy a Jézus személyét ezáltal is jobban megismerjük, megszeressük,
Őt egyre jobban imádjuk és neki egyre jobban engedelmeskedjünk. Ha így lesz,
akkor fáradozásom nem volt hiábavaló.
A mai
estén a „Jézus” névvel fogunk foglalkozni. Ennek sok jelentése van: Szabadító,
Segítő, Üdvözítő. Tudjuk hogy a mi Urunk ezt a nevet nem emberektől kapta, a
szülei ezt isteni parancsra tették. Józsefnek adott parancsában az Úr
magyarázatot is ad: mert Ő szabadítja meg népét annak bűneiből. Tudjuk azt,
hogy Urunknak ez a személyneve, a „Krisztus” név, amivel holnap fogunk
foglalkozni az Ő tisztére és elvégzendő munkájára vonatkozik. Ez a név az
emberibb név, a Krisztus név az istenibb, ha szabad ezt így megfogalmaznunk. E
név mellett a legnagyobb emberek neve is elhalványul, akik ezen a földön éltek.
Az is mutatja ezt, hogy Jézus születésével egy újabb időszámítás kezdődött el,
amit a világtörténelem is elismer.
Tudjuk
azt, hogy ezt a nevet már az Ószövetségben is viselte két ember. Ennek a
formája Jósua, ami két ember nevében jelenik meg. Az egyik Józsúé, a Mózes
utódja, aki bevezeti Izrael népét a Kánaán földjére. A másik ember, aki a Jósua
néven szerepel egy főpap, aki Isten népét a babiloni fogságból hazavezette és
hozzáfogott egy második templom építéséhez. Mind a kettő Jézus előképe, rá mutatnak.
Ezt a
nevet nagyon szerették a Szentírás írói, Pál apostol kétszáztízszer használja
leveleiben. Ezen a néven az Isten dicsősége ragyog, ebből a névből csodálatos
erő árad. Persze vigyáznunk kell, nehogy egyfajta varázserőre gondoljunk, ami a
kimondással rögtön hat. Ennek a névnek az erejét csak azok tapasztalják meg,
akik magával Jézussal élő kapcsolatban, közösségben vannak, akik magukat neki
szentelik, és akik minden bizodalmukat belé helyezik.
A
Biblia azt tanítja, hogy ennek a névnek üdvözítő ereje van, e név által
mindazok üdvözülnek, akik hisznek ebben a névben. Hisz az angyal a név
megadásakor azt is mondja: ez szabadítja meg népét annak bűneiből. Maga Jézus
is így határozza meg egyszer küldetését, hogy Ő azokat jött keresni és
megtartani, akik elveszettek voltak. Milyen szeretettel és irgalommal kereste Ő
az elveszetteket. Még a kereszten is üdvözített egy gonosztevőt, aki hitt
benne, és aki hozzá fordult könyörgésében. Az apostolok nagy erővel hirdetik,
hogy mindazok üdvözülnek és bűnbocsánatot nyernek, akik ebben a névben hisznek.
A
Jézus neve ma is megnyugtatja a nyugtalan lelkiismeretet, boldoggá teszi a
boldogtalanokat. Ő ma is megszabadítja a megkötözötteket a különféle
szenvedélyekből. Jézusra és az Ő szabadítására minden embernek szüksége van.
Nem csak az elzüllötteknek, a társadalom szélére sodródottaknak, hanem az ú.n.
becsületes embereknek is, akiknek az élete emberi látás és mérték szerint
teljesen rendben van.
Hogy
milyen erő van a Jézus nevében, azt mi imádságainkban tapasztalhatjuk meg. Maga
Jézus biztat minket arra, nem is csak egyszer az evangéliumokban, hogy kérjünk
az Atyától dolgokat az Ő nevében. De mit is jelent a Jézus nevében imádkozni?
Hát azt, hogy mi elnyerjük a Jézus méltóságát, érdemét és dicsőségét. Amikor mi
a Jézus nevében jövünk az Atyához, az ugyanolyan, mintha maga Jézus jönne,
mintha ő maga imádkozna.
Jézus
ígéretet ad a tanítványainak, hogy az Ő nevében ezek az emberek nagy dolgokat
tudnak végrehajtani. Betegeket gyógyíthatnak, gonosz lelkeket űzhetnek ki,
győzedelmeskedhetnek a legnehezebb próbákban. Szeretnélek bátorítani, hogy sokkal
bátrabban és bizalolmmal imádkozzatok ti is ebben a névben.Ez a név mennyei
erőket mozgósít az isteni világból. Az egyháztörténelem sok olyan történetet
jegyez fel, amikor a Jézus nevének a kimondása által csodák történtek. Egy
híres német igehirdető ment egy erdőn keresztül. Egyszer csak arra lett
figyelmes, hogy két férfi rászegzi fegyverét és készen állnak a lövésre. Erre
ez az igehirdető elkiáltotta: Jézus győztes, mire a két ember leengedte
fegyverét. Luther is elmondja az „Asztali beszélgetések”-ben, hogy amikor
rázuhant bűneinek terhe, amikor tele volt félelemmel, amikor rátört a
halálfélelelm, amikor üldözték, akkor megtapasztalta azt a hatalmas erőt, ami a
Jézus nevében volt, hogy ez a név csodálatosan megerősítette és megvigasztalta
őt. Ezért ezt mondta:”én ennél a névnél maradok, e névvel élek és ezzel akarok
meghalni is.” Milyen szép ez a bizonyságtétel, legyen ez a miénk is. Legyen
számunkra is ez a legdrágább név ezen a földön, tapasztaljuk meg életünk minden
helyzetében ennek erejét.
2 Nap Krisztus
Text. Mát.16,16
A mai estén folytatjuk
elkezdett igehirdetési sorozatunkat a Jézus neveiről A tegnap este
megvizsgáltuk, hogy mit jelent a „Jézus” név és hogy ez mit jelent a mi
keresztyén életünk számára.
A mai estén a „Krisztus”
név kerül a figyelmünk középpontjába, erről fogunk beszélgetni. Már a tegnap
este elmondtuk, hogy a „Jézus” név inkább az Ő emberi mivoltára, személyére
utal, a „Krisztus” név pedig inkább az Ő tisztére, elvégzett munkájára. Tudjuk
azt, hogy ez egy görög kifejezés, amit magyarosítva mi is használunk „Messiás”
néven. A szó jelentése: felkent, olajjal felkent személy. Tudjuk azt, hogy az
olaj az Ószövetségben Isten Lelkének a szimbóluma, jele volt. Felkenetésben
részesültek a papok, illetve a főpap, a próféták és a királyok. Ezek a felkent
személyek is mind előre mutattak, az egyetlen igaz Felkentre, Jézus Krisztusra.
Tudjuk azt, hogy Ő egyszemélyben volt próféta, főpap és király, ahogy azt a
Káténk is ragyogóan megfogalmazza a 31-ik kérdés-feleletben.
Mindnyájan emlékszünk a
Jézus életének annak a pillanatára, amikor szülővárosába, Názáretbe látogatott,
s ott a zsinagógában odaadták neki az Ésaiás tekercset s ő olvasta a próféciát:
az Úrnak Lelke van én rajtam, mert felkent engem az Úr. (És.61,1-2) És hozzáteszi: ma teljesedett be ez az írás a
ti hallásotokra. De más igehelyekből is kitűnik, hogy ő ezeket a próféciákat,
amelyek egy eljövendő Messiásról szólnak, mind magára vonatkoztatja. Ezek a
próféciák úgy mutattak előre a Messiásra, mint a hajnalpír a Nap felkeltére. Most, hogy ez a Messiás megjelent egy új
korszak kezdődött el a világ számára. Az a sok prófécia, ígéret, ami
évszázadokon, sőt évezredeken át az Ő jövetelét meghirdette, az mind az Ő
küldetéséről, munkájáról, dicsőségéről, hatalmáról szólt.
A Messiás, a Felkent a
zsidók számára minden magasztosságnak,
fennségességnek, dicsőségnek foglalata volt, amit ők Istenről el tudtak
képzelni. Tudjuk azt is, hogy a zsidók Messiás várásába nagyon sok emberi elem
is vegyült. A zsidók az eljövendő Messiástól elsősorban nemzeti és politikai
dolgokat vártak. Példáúl azt, hogy Ő meg fogja őket szabadítani a római
megszállástól és visszaadja a zsidó nép nemzeti becsületét. Jézus nagyon sokat
kellett tanítsa őket arra, hogy az Ő jövetele egészen más célokat követ, hogy Ő
nem ilyen földi váradalmakat akar betölteni. Látjuk a János evangéliumában,
hogy amikor Jézus megsokasítja a kenyeret, amikor meggyógyítja a betegeket,
akkor hatalmas tömeg követi őt és királlyá akarják tenni. Azt mondják: ez a mi
emberünk, aki megoldja a kenyér kérdést, Ő a csoda doktor, aki minden
betegséget meggyógyít. De amikor Jézus arról kezd el beszélni, hogy Ő a
mennyből alászállott kenyér, és aki ezt a kenyeret nem eszi, az nem mehet be az
Isten országába, akkor azt mondják: kemény beszéd ez, kicsoda hallgathatja Őt.
Szinte mindenki otthagyja Jézust, olyannyira , hogy Jézus már a tanítványaira is
rákérdez: ti is el akartok-é menni?
Ezzel a kérdéssel jó
nekünk is szembenézni, hisz ma is sok hamis várakozás van Krisztussal, az
egyházzal szemben. Hányan ma se látnak többet az egyházban, mint egy olyan
helyet, ahol megélhetjük nemzeti érzéseinket, ahol segítenek szociális
gondjainkon, ahol jól érezzük magunkat. Hogyan özönlöttek az egyházba a
változás után az emberek, amikor az egyháztagság rendszeres csomagszállítmányt
és más földi előnyöket jelentett. Hogy megteltek azokban a napokban, hetekben a
templomok, s aztán ki is ürültek, amikor kiderült, hogy az egyház nem ezért
van. Hányan felhúzták az orrukat, hányan hátat fordítottak az egyháznak, mert
ezekben a nagyon is földi dolgokban csalódtak és az egyház nem felet meg földi
váradalmaiknak. Hányan nem látják ma sem, hogy az egyház legfőbb kincse az
evangélium és legfőbb küldetése, hogy emberek hitre jussanak, üdvözüljenek.
Hányan jönnek ma is úgy a templomba, hogy egy „kis megnyugvást” találjanak,
vagy épp egy „kis ünnepi hangulatot” ezért is vagyunk olyan sokan Karácsonykor
és Húsvétkor, de több már nem kell, többre már nincs szükség. Milyen kevesen
jutnak el a Péter vallástételéhez, amit felolvastunk: Te vagy a Krisztus, az
élő Istennek Fia. Jön is a Jézus ajkáról a válasz: boldog vagy Simon, Jónának
fia, mert nem test és vér jelentette ezt ki neked hanem az én mennyei Atyám.
Ma is azért kell
imádkozni, hogy Isten Szentlelke minél több ember szívébe jelentse ki, hogy
Jézus a Krisztus, hogy Ő az élő Istennek a Fia, sokkal több, mint kenyér-szaporító
vagy csoda-doktor, aki nem csak azért jött, hogy szociális, földi gondjainkat
megoldja, hanem azért, hogy minket üdvözítsen, minket az Isten országába
bevigyen. Akinek ez nem jelentetik ki, az ma is csalódni fog Krisztusban, mert
nem teljesíti be a mi emberi vágyainkat és elképzeléseinket.
Milyen döbbenetes a Jézus
szenvedésének a történetében,, hogy a tömeg újjong, éljenez: hozsánna a Dávid
Fiának, hozsánna a magasságban, s öt nap múlva nagypénteken, amikor Pilátus
megkérdezi tölük: és mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? azt
ordítják: feszítsd meg.
A mai estén lássuk meg
Krisztust, aki azért jött, hogy szenvedésével, halálával és feltámadásával
minket megváltson, üdvözítsen és az örök élet örökösévé tegyen. Ennél
kevesebbel nem elégedhetünk meg.
3 Nap Az
Úr Text. Fil.1,2
Jézusnak ezzel a nevével nagyon
gyakran találkozunk az Újszövetségben, mi is sokszor Úr Jézus Krisztusnak mondjuk,
így is szólítjuk meg imádságainkban. Pál apostol is különösen szerette
Megváltójának ezt a nevét, ezért amikor itt ebben a levélben köszönti a
gyülekezetet és kegyelmet és békességet kíván az Atyától, nem úgy folytatja” és
Jézus Krisztustól a mi testvérünktől”, bár Jézus nem szégyell minket
testvéreinek nevezni, hanem Őt Úrnak mondja s ezzel kifejezi azt a nagy
különbséget, ami köztünk és közte van. Ezért vallja Őt Úrnak. Ez a név
mindenekelőtt tiszteletet parancsol nekünk, hogy mi csak a legmélyebb alázattal
jöhetünk hozzá. Jézust a tanítványai is a legtöbbször így szólították meg. Ezt
a megszólítást maga Jézus is helyben hagyja amikor ezt mondja: Ti engem így
hívtok:”Mester” és „Uram”, és jól mondjátok, mert az vagyok. Jézus ezért magát
is gyakran nevezi Úrnak, amikor a farizeusok kötekednek vele, akkor a 110-ik
zsoltárt idézi, hogy Dávid is Urának hívja Őt, pedig a fia is, s erre a
farizeusok már semmit se tudnak válaszolni. A Jézus „Úr volta” a feltámadáskor
lett teljességgel nyilvánvalóvá.A Szentlélek kitöltetése után, Péter a híres
pünkösdi prédikációjában mondja: tudja meg azért Izrael egész háza, hogy Úrrá
és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.
Pál ezt a maga módján így fogalmazza meg a Római levélben: Mert azért halt meg
és elevenedett meg Krisztus, hogy mind a halottakon, mind az élőkön uralkodjék,
vagyis hogy mindenek felett Úr legyen. Előtte minden térd meg kell egyszer
hajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké és minden nyelv kell
vallja, hogy Jézus az Úr az Atya Isten dicsőségére.
Milyen
nagy dolog, hogy az angyalok milyen szívesen hajtottak térdet Jézus előtt az ő
földi életének egész idejében. Már Betlehem mezején hódolnak a megszületett
Megváltónak, aztán szolgálnak neki, miután a pusztában háromszor is
győzedelmeskedik a Sátán kísértései felett, de ott vannak, hogy erősítsék, amikor
a Gecsemáné kertjében tusakodik, és hirdetik dicső feltámadását húsvét hajnalán
az asszonyoknak és a tanítványoknak.
De a
legnagyobb csoda mégis az, hogy emberek milliói és most már mondhatjuk
milliárdjai is térdet hajtottak és hajtanak előtte és imádják Urukként őt. De
egyszer majd a világ végén nem csak a
gyermekei, hanem még az ellenségei is térdet fognak hajtani előtte, persze ez
számukra már megaláztatás és ítélet lesz. De milyen jó, mekkora kegyelem az, ha
mi már most meghódolhatunk előtte, mert mi mindent benne és általa nyertünk
meg: békességet, örömöt, életet és üdvösséget egyaránt. De még a Sátán és az ő
angyalai is egyszer térdet fognak reszketve hajtani, úgy ahogy arról Jakab
apostol beszél az ő levelében. Tudjuk azt, hogy az első században ez volt a
második nagy hitvallása is a keresztyéneknek. Az első az volt, hogy Jézus a
Krisztus, vagyis, hogy az egyszerű názáreti vándorprédikátor az Isten
Felkentje, akit Isten kiválasztott, hogy a világ megváltását elvégezze. De
utána jött a második, hogy Jézus Krisztus az Úr. Tudjuk azt, hogy ez a
hitvallás mérhetetlen szenvedést hozott az első század végétől kezdve, amikor a
római császárok is úrnak , küriosznak nevezték magukat és arra kényszerítették alattvalóikat,
hogy istenekként imádják őket, hódoljanak előttük. Ez a keresztyéneket egy
élet-halál döntés elé állította, hisz ők vallották, hogy nem a császár, hanem
egyedül Jézus Krisztus az Úr. Ekkor zajlottak le azok a megható és megrázó
jelenetek a Római Birodalom arénáiban, amiket olyan irodalmi alkotások is
megörökítenek, mint a Quo vadis című regény, amiből film is készült.
A
felbőszült, hiúságukban sértett római császárok, Néró és a többiek arénákba
gyűjtötték össze az embereket. Ekkor bevonult a császár fényes kíséretével és a
tömeg felüvöltött: a császár az úr. Ezek után láncra fűzve vezették be a
kiéheztetett oroszlánok elé a kersztyéneket, akik pedig ezt kiáltották,
énekelték: Krisztus az Úr. A legtöbben ezzel a hitvallással az ajkukon mentek a
vértanúhalálba és utána az Isten országába. Egy híres zsidó származású román
evangélikus lelkész, Richard Wurmbrandt, aki 14 évet szenvedett bátor hitéért a
kommunizmus börtöneiben, a konfirmandusait hitvallástétel előtt mindig elvitte
az állatkertbe és azt mondta nekik: a ti első századi elődeitek ilyen
oroszlánok elé mentek a hitükért, ti mit tudtok vállalni Jézus Krisztusért? Ezt
a kérdést nekünk is érdemes feltenni, mert bizony nagyon elgondolkoztató és még
sokkal inkább megszégyenítő lehet a mi számunkra.
Pál
apostol arról is beszél, hogy ezt valaki csak Szentlélek által vallhatja. Hát
gondoljunk csak bele, lehetett volna oroszlánok elé menni ezért a hitvallásért
Szentlélek nélkül, csupán emberi kivagyiságból, hősiességből? Nem, bizonyára
nem. De akiben Isten Lelke volt, az élete kockáztatása árán is tudta és merte
ezt vallani. Szentlélek nélkül ma sem láthatja meg senki Jézusban az Urat,
legfeljebb egy nagy embert, egy nagy tanítót, egy nagy hőst, de azt az Urat,
aki előtt érdemes meghódolni semmiképpen sem fogja meglátni.
Amikor
valakiben Isten Lelke kimunkálja ezt a hitvallást, amikor valaki igazán
meghódol előtte, akkor már semmi mást nem akar, mint neki engedelmeskedni, az ő
egyedül jó akaratát cselekedni, ahogy azt a Káténk is szépen megfogalmazza.
Mert nyilván, ha ezt valaki csak szájával vallja, de az élete azt mutatja, hogy
ő rá se hederít Isten akaratára, hanem a maga akaratát cselekszi, ez semmit se
ér. Az az ember jobban tenné, ha ezt a hitvallást soha nem venné a szájára.
Jézus is komolyan figyelmeztet arra, hogy nem mindenki aki mondja: Uram, Uram,
fog bemenni az Isten országába, hanem csak azok, akik cselekszik az én mennyei
Atyám akaratát. Nem az a fontos tehát, hogy mi ezt a két betűből álló szócskát
kimondjuk, hanem az, hogy életünk minden területén meglátszodjon, hogy ő
valóban Úr az életünk felett.
Akinek
Krisztus az Ura, az egészen másképp fog élni, mint a többi ember, az nem úszik
együtt az árral. Ha Krisztus az Úr az életem felett, akkor nekem mindent ő mond
meg, mindenben ő parancsol nekem. Úr lesz testem és lelkem, a pénztárcám, a
szabadidőm eltöltése, a szórakozásom felett is. Akkor ő mondja meg, hogy hova
menjek és hova nem, hogy mit olvassak és mit nem, hogy mit nézzek meg a TV-ben
és mit nem, hogy milyen oldalakon navigáljak az interneketen és milyeneken nem,
hogy milyen szavakat mondhatok ki és milyeneket nem és folytathatnám a sort. Ha
ő az én Uram, akkor nem kell féljek senkitől és semmitől, nem kell féljek az élettől,
de nem kell féljek a haláltól sem. Gondolkozzunk el a mai estén e kérdés
felett:Krisztus-e az Ura az életemnek, és ha azt kell meglássam, hogy még nem,
akkor hódoljak meg most, még ezen az estén előtte.
4 Nap az
Ámen Text. Jel.3,14
Talán alig van még egy szó, amit
a keresztyén ember annyira szeretne, olyan gyakran használna, mint az „ámen”
szócskát. Azon túl, hogy minden imádságunkat ezzel a szóval fejezzük be, sok
más helyzetben is használjuk. Bizonyos felekezetekben igehirdetés közben is
mondják, mikor szívük egyezik a mondottakkal, de ilyen kifejezések is vannak
nyelvünkben: erre nem tudok áment mondnai, vagyis ezzel nem értek egyet, az
ámenre érkezni, vagyis amikor valaki lekési a lényeget egy eseménynél. Olyan
lelkipásztorokra is szokták picit gúnyosan mondani, akik hosszan prédikálnak,
hogy nem találják a végén az áment.
Az
Ószövetségben az „ámen” szó azt a célt szolgálta, hogy amikor a főpap valamit
kijelentett, egyetértésüket fejezték ki a mondottakkal kapcsolatban. Az „ámen”
szó azt jelenti: úgy legyen, úgy történjen. Ezt a szót az Újszövetségben is
megtartották a keresztyének, és szintén az egyetértés, a megerősítés szava volt
a legtöbbször az imádság, istentisztelet végén. Hieronymus egyházatya mondja
el, hogy az első keresztyének olyan meggyőződéssel mondták ki az áment, hogy az
folyóvíz morajlásaként zúgott végig a templomon vagy azon a helyen, ahol
összegyűltek. És ezt mind a mai napig mi is így gyakoroljuk imádságainkban,
istentiszteleteinken, együttléteinken. Vigyázzunk arra, hogy ezt a szót sohase
mondjuk csak úgy szokásból, rutinból, hanem ott legyen valóban benne a szívünk.Egy
áldott emlékezetű lelkipásztor írja áhítatos könyvében, hogy amikor az áment
kimondjuk, akkor Jézust mondjuk ki. Hideg maradhat-e ilyenkor a szívem? Lehet-e
ez egy hideg ámen? Az első keresztyének úgy mondták ki, hogy megmozdultak a
hegyek. Aggódó szeretettel int: soha nem fog megmozdulni a hegy, soha nem fog
megmoccanii ez a világ, ha az egyház fűrészporos szárazsággal ejti ki a száján
az áment. Fontoljuk meg e lelkipásztor intő szavait! De itt ebben az igében
magát Jézust jelöli ez a szó, és ennek különösen mély értelme van. Ennek
megértésében segítségünkre siet Pál apostol a 2Kor.1,20-ban ahol azt mondja,
hogy Isten minden ígérete Krisztusban lett igenné és ámenné, vagyis ezek az
ígéretek mind benne teljesednek be. Itt Pál mindenek előtt azokra az
ószövetségi ígéretekre gondol, amelyek Jézusra mutattak. Itt ezekben mindenek
előtt az üdvösségről, a mi üdvösségünkről és az egész világ üdvösségéről van
szó. Jézust arra hívta el Isten, hogy valami egészen újat hozzon be ebbe a
világba, hogy vele kezdődjön el az üdvösség korszaka. Ő kell elhozza és
beteljesítse azt, amire az emberek már évezredek óta vártak. Jézus erre a nagy
tervre, az Isten üdvtervére mondott áment. Az ő szívének minden vágya az volt,
hogy az ő személye és munkája hozza el és teljesítse be mindazt, amit Isten már
ott a bűn szinheléyn, a Paradicsomban megígért. Ha megfigyeljük a Jézus
szavait, akkor rendszeresen visszatérő mondata: hogy beteljesedjen az, amit az
Írás mondott. Az ő fogantatása, születése és minden, amit csak cselekedett,
beteljesedése annak, amit Isten már korábban mind megígért.
Már
egy korábbi estén utaltunk Jézus názáreti tartózkodására, amikor a zsinagógában
mondja el, hogy az a prófécia, amit Ésaiás elmondott, az most teljesedik be az
ő szemük láttára. Amikor elhagyja Názáretet, és Kapernaumban, Zebulon és
Naftali területén telepedik le, szintén az Írás, az ígéret teljesedik be, amit
Ésaiás szája által mondott: Zebulon földje és Naftali földje, a tenger melléke,
a Jordánon túl, pogányok Galileája. A sötétségben ülő nép nagy világosságot
látott és a halál földjén és árnyékában ülőknek fény ragyogott fel.
Az
ámen tehát itt a prófétai ígéretek beteljesedését jelenti. Ilyen idézetet többet
is találunk az Újszövetségben, például Mát.13,34-35-ben, otthon majd olvassuk
el. Az a tény, hogy Jézus az ámen Isten nagy tervére és céljaira, segít nekünk
megérteni azt a jelenetet is, amikor Jézust a Gecsemáné ketjében
letartóztatják. Amikor Péter meg akarja kardjával védeni Jézust, ő ezt mondja
tanítványának: azt gondolod, hogy nem kérhetném az én Atyámat, hogy adjon ide
mellém tizenkét sereg angyalnál is többet? De akkor hogyan teljesednének be az
Írások, hogy ennek így kellett történnie? Még feltámadása után is hangsúlyozza
tanítványainak, hogy vele csak az történt meg, ami meg volt írva az Írásokban,
mert azoknak be kellett teljesedniük, vagyis ámenné kellett válniuk.
Ez
egy nagyon nagy vigasztalás és erőforrás a mi számunkra is.. Mert ez azt jelenti,
hogy minden ígéretét igénybe vehetjük és életünket azokra építhetjük. S milyen
csodálatos ígéretet adott nekünk, amikor mennybemenetele előtt azt ígérte, hogy
ő velünk marad minden napon a világ végezetéig. Mi ezért minden napon
számíthatunk az ő irgalmas, segítő jelenlétére és mindenre áment mondhatunk,
ami velünk történik.
Jézus
rengeteg ígéretet adott nekünk, amiket itt most egy rövid igehirdetés keretében
nem lehet mind felsorolni, előszámlálni. Gondoljunk csak arra, amit az
imameghallgatásról mondott. Az, hogy Jézus az Ámen minket gyermeki bizalommal
tölthet el, hogy az ő ígéretei a mi életünkben is mind be fognak teljesedni.
Erre persze rögtön azt mondhatja valaki, hogy Isten nem teljesíti minden
kérésünket, hogy hiába imádkoztunk például egy beteg gyógyulásáért, vagy más
dologért, mert a dolgok egészen más fordulatot vettek. Mi tudjuk azt, hogy
Isten minden imádságot meghallgat, s hogy miért nem teljesíti minden
kérésünket, azt ő jobban tudja. Majd az örökkévalóságban fogjuk csak meglátni,
hogy ő nem tévedett és mindennek úgy kellett lennie, ahogy volt.
Az
ámen Isten mindvégig megmaradó hűségét jelenti a mi számunkra. Ő akkor is hű
marad, ha mi hűtlenkedünk, hitetlenkedünk. Milyen szép az atya hűsége fiához a
tékozló fiú példázatában. Az atyja nem béresként, nem csavargóként, hanem
fiaként fogadja vissza. Pedig becsapta, kifosztotta az atyját.
Az
emberi viaszonylatokban nagyon sok baj van manapság a hűséggel, gondoljunk csak
a házasságokban való hűtlenségekre. De mennyi hűtlenség van a szülő-gyermek
kapcsolatokban, az üzleti kapcsolatokban is. Ez az Ámen, aki maga Jézus
Krisztus nem akar lemondani arról, hogy neki hűséges tanítványi legyenek ezen a
földön. Ő drága árat fizetett azért, hogy mi hűségesek lehessünk. Nem véletlen,
hogy olyan sokszor találunk felszólítást a hűségre, a legismertebb, amit olyan
sokszor idézünk: légy hív mindhalálig és neked adom az életnek koronáját.
Amikor
bármilyen hűtlenség kísért, Isten vagy emberek iránt, akkor mindig jusson
eszünkbe Jézusnak ez a neve, hogy ő az Ámen. Ő mindvégig hűséges maradt, a
vére, az élete árán is. Adja az Úr, hogy ebbe az Ámenbe belekapaszkodva, mi is
legyünk ámenekké. Oly nagy szükség van ilyen ámen-emberekre ebben világban.
Légy te is azzá.
5 Nap Apostol
Text.Zsid.3,1
Különös, hogy Jézus nevei között
ezt is ott találjuk. Hisz mi ezt a megjelölést azokra az emberekre szoktuk
használni, akik Jézus életének tanui voltak és akik bizonyságot tettek róla. Az
igehirdetők, írásmagyarázók között vita van arról, hogy mi magunkat nevezhetjük-e
apostoloknak, vagy az apostolok sora lezárult Pál apostollal, aki magát
utolsónak nevezi ebben a sorban? Én ezt a vitát nem akarom eldönteni, mert gy
gondolom, hogy ez nem üdvösség kérdése. Én mindenesetre magamat sohasem
neveztem, vagy gondoltam apostolnak, ezzel is szeretném megadni a tiszteletet
azoknak, akiket Jézus arra választott ki, hogy velük legyen, hogy ők láthassák
életének csodáit, eseményeit.
De
itt a Zsidókhoz írt levélben ez Jézusra vonatkozik. Fontos itt látni, hogy
Jézus nem egy apostol a többi között, hanem ő az Apostol, a nagybetűs Apostol.
Azt is szinte mind tudjuk, hogy ez a görög szó küldöttet jelent. Mi tudjuk,
hogy például a diplomáciában a küldött az államfő személyes megbizottja, aki az
ő nevében egy fontos feladatot végez el. Őt arra hatalmazza fel az államfő,
hogy hiányában teljes joggal és hatalommal képviselje az ő véleményét,
álláspontját, akaratát. Az ilyen küldöttenek legtöbbször az a feladata, hogy
kapcsolatokat létesítsenek, vagy adott esetben állítsanak helyre ország és
ország vagy nép és nép között. Az ilyen küldött nem a maga véleményét
képviseli, hanem annak véleményét, aki őt felhatalmazta és elküldte a feladat
teljesítésére. Ezek a küldöttek először is bemutatják azt a megbízólevelet,
amit az államfő írt, s amely hivatalosan is igazolja, hogy ők képveselik abban az
országban az államfőt. Az ilyen embereket ugyanaz a tisztelet, elismerés illeti
meg, mint az államfőt, pont úgy kell viselkedni vele, mintha maga az államfő
lenne jelen.
Ilyen
értelemben Apostol Jézus , Ő az Isten Küldöttje. Őt nem emberek küldték, hanem
Isten maga, hisz Isten maga akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság
ismeretére eljusson. Sajnos az ember Istennel való kapcsolata a bűnesetben
nagyon megromlott, az ember hátat fordított Istennek, a maga kezébe vette a
sorsát. Meg is lett ennek a szomorú eredménye. De Jézus, mint Küldött, mint
Apostol azt a szent feladatot kapta, hogy ezt a megromlott kapcsolatot állítsa
helyre, hogy keresse meg az elveszett embert, hogy hozza haza az eltévelyedett
báránykát. Itt ebben a versben az „Apostol” név mellett ott találjuk a „Főpap”
nevet is. Ez nem véletlen, hisz ez a két név rokonságban, szoros kapcsolatban
van egymással. Mint Apostol átadja az emberiségnek mennyei Atyja üzenetét.
Hirdeti az embereknek Isten teljes üdvakaratát. Mivel Őt erre Isten bízta meg,
ezért Ő magát Istent képviseli számunkra. Mint Főpap elvégezte az üdvösséget,
azáltal, hogy engesztelést szerzett a mi bűneinkért és félreteszi azokat az
akadályokat, amelyek minket Istentől elválasztottak. Ezért Főpapként minket is
képvisel az Isten előtt. A Zsidókhoz írott levél mindig összahasonlítja Mózest
és Jézust, a két szövetség közbenjáróit és felmutatja, hogy Jézus mennyivel
nagyobb, mint Mózes. Miért? Azért mert megtette azt, amire Mózes nem volt
képes, éspedig hogy magát áldozta fel. Ő egy személyben az áldozó és az áldozat
és ez elképzelhetetlen volt még az Ószövetség idejében.
A
latin nyelvben ez a szó misszionáriust is jelent és ez is sokat mond Jézus
missziói munkájáról. Hisz Jézus volt a legnagyobb és legerdményesebb
misszionárius, aki ezen a földön élt. Ő szakadatlanul járta az országot, minden
alkalmat felhasznált arra, hogy tanítsa az embereket, ezen felül meg a
betegeket is meggyógyította, ahogy arról holnap este fogunk bővebben hallani.
Milyen szépen és részletesen számolnak be az evangéliumok az ő missziói tevékenységéről.
Amikor
pedig az ő missziói munkája véget ért ezen a földön, akkor meg a tanítványainak
adja át ezt a küldetést, s nekik mondja, hogy folytassák azt a munkát, amit ő
elkezdett. Amiképpen engem küldött az Atya, aképpen küldelek én is titeket,
mondja Jézus a tanítványainak. A tanítványok a Jézus Krisztus által
felhatalmazott emberek lesznek. S itt jön az, amit most mi is nagyon meg kell
szívlelnünk. Minden ember, akit Jézus Krisztus megszólított és elhívott, kell
végezze a bizonyságtétel szolgálatát. Tegyük ezt lelkesen, tegyük ezt komolyan.
Ezt egy percre se felejthetjük el, hogy mi nem akárkik vagyunk, hanem a nagy
Király meghatalmazottjai, küldöttei.
Az
elején mondtam, hogy én nem neveztem magam soha sem apostolnak és nem is
merészelném magamat az apostolokhoz hasonlítani, de azt tudom, hogy Jézus engem
is elhívott az evangélium hirdetésére és a róla való bizonységtételre. És nem
csak engem, hanem téged is, aki most itt vagy és hallgatod Isten igéjét.
Érezzük át a mai estén ennek súlyát és felelősségét és segítsen meg minket az
Úr ebben a szent szolgálatban.
6 Nap. Az
Orvos Text.Luk.4,13
Egy szép úton indultunk el
hétfő este, ebben az áldott adventi időben. Jézus neveivel foglalkoztunk. Azok
számára, akik talán nem lehettetek itt minden este még egyszer felsorolom:
Jézus, Krisztus, Úr, Ámen, Apostol. E nagyhét utolsó estéjén az Orvos nevével
fogunk foglalkozni.
Ez a foglalkozás, hivatás
ősidőktől megvan és minden kúlturában előfordul. Volt amikor ezt művészetnek,
volt amikor tudománynak mondták vagy gondolták. Tudjuk azt, hogy Izraelben is
volt már egyfajta egészségügy. Voltak orvosok és gyógyszerészek, akiknek az
volt a feladata, hogy a nép egészségét biztosítsák, a betegeket gyógyítsák. A
Nehémiás könyvében a javítgatók között gyógyszerészeket is találunk, aki nem
sajnálták, hogy kifinomult kezüket lapátra vessék és így vegyenek ők is részt a
fal helyreállításában. Az Ószövetség egyik apokrifus könyvében, ami a katólikus
Bibliában van meg, illetve a Képes Bibliában, a Sirák könyvében különös
mondatot olvasunk az orvosokról: „Az Úr adta a gyógyítás művészetét az
embereknek, amiért Őt kell magasztalmi csodás műveiért.Ezért tiszteld az
orvost, mert a bajban szükséged lesz rá. Engedd az orvost magadhoz, mert őt az
Úr teremtette, és ne engedd el adig magadtól, amíg csak szükséged lesz rá. Mert
maguk az orvosok is kérik az Urat, hogy sikerüljön nekik a fájdalmat enyhíteni.”
Jézus a 2Móz.15,26-ot
magára alkalmazta: mert én az Úr vagyok, a te gyógyítód, mondhatnánk a te
orvosod. Érdekes különben megjegyezni, hogy az „én vagyok” kijelentések között
nem találunk ilyet: én vagyok az orvos, de semmi kétséget nem hagy az Írás
afelől, hogy Ő testünk és lelkünk nagy Orvosa. Názáretben idézi a közmondást: orvos,
gyógyítsd meg magadat s ezzel egyértelműen arra utal hogy Ő ezt a küldetést,
hivatást teljességgel felvállalta és magáénak érezte. Ismerjük híres mondását,
amit a farizeusoknak mondott : az egészségeseknek nincs szükségük orvosra,
hanem a betegeknek. Jézus azt az igét is magára vonatkoztatta, amit szintén
Ésaiás mondott: betegségeinket viselte és fájdalmainkat hordozta.
Jézus eljöveteléig is
voltak olyan nemes lelkek, akiket foglalkoztatott az a mérhetetlen fájdalom, betegésg,
szenvedés, ami ebben a világban van. Voltak olyanok is, akiknek nagy tervei
voltak arra nézve, hogy ezt a világot meggyógyítsák, egészségessé tegyék. A
Jézus idejében is élt Rómában egy császár, Augusztusznak hívták, ő is a világ
Megváltójának és az emberiség jóltevőjének nevezte magát. Az is igaz, hogy ezek
az emberek bizonyos dolgokat meg tudtak gyógyítani, némileg enyhíteni tudták a
világ fájdalmát. De ezeknek az embereknek a figyelme mindenek előtt az ember
testére és külső körülményire irányult.De Jézus tudta azt, hogy a legnagyobb
baj nem az ember testével, hanem a lelkével, a szívével van, és ő ezért
mindenek előtt erre összpontosított. Ő a szív sebeit gyógyítgatta nagy
szeretettel és hozzáértéssel. Ő tudta, hogy az ember legnagyobb betegsége a
bűn, vagyis az ember elveszett állapota, és ezért azt akarta, hogy az emberek
az Istentől való távolságból, a hitetlenségből az Isten közelébe, az
istenfiúság áldott állapotába kerüljenek. Ennél nincs nagyobb gyógyulás. Ennek
a gyógyításnak nagy ára volt és ez az áldott Orvos err is kész volt: az életét,
a vérét adni értünk.
De ez nem jelenti azt,
hogy Jézus a testtel semmit se törődött Még akkor is, hogy tudta, hogy nem ez a
legfontosab, hogy ez nem üdvösség kérdése, nagyon sok testi betegséget is meggyógyított.
Az első csodái között ott találjuk a betegek gyógyítását. És mi ma is azért
imádkozunk, ha orvoshoz megyünk, vagy valakit oda viszünk, hogy az Úr vezérelje
az orvos gondolatait, hogy ismerje fel a betegséget, illetve ha sebészeti
beavatkozásról van szó, az Úr vezesse az orvos kezét az operációnál. A hívő
orvosok vallják és tudják, hogy ők is teljességgel rá vannak utalva Isten
segítségére, és imádsággal kezdenek el rendelni, illetve műteni.
Azt is tudjuk azonban,
hogy Jézus nem gyógyított meg minden beteget, és ma sem gyógyul meg minden beteg,
még akkor sem, ha nagyon sokan imádkoznak érte. Ezt Isten dönti el, nekünk elég
annyit tudni, hogy Isten abban is megdicsőűlhet, ha valaki egy beteg testben
éli le az életét, és sok betegségéből
nem gyógyul meg. Gondoljunk csak példáúl Kálvinra, aki beteg, csenevész gyermekként
született, legalább öt súlyos és fájdalmas betegségben szenvedett, akinek élete
utolsó öt éve egy folyamatos haldoklás volt, és aki a mi mostani mértékünk
szerint fiatalon, még 55-ik évét be nem töltve távozott az élők sorából. De ez
az ember ilyen beteg testben többet alkotott és áldottabb örökséget hagyott
ránt, mint sok olyan ember, aki makkegészségesen éli le az életét. Mert kérdem
én: mit ér az, ha valaki egy életen át makkegészséges, de az Istent nem keresi,
felebarátját nem szereti? Hány olyan embert temettem én már el, akik éltek több
mint 90 évet, de egy pozitív dolgot se tudtam elmondani koporsójuk mellett. Ez
a halálos egészség, amiről Jézus beszél, ezek azok az emberek akik jóllehet
egészséges testben, de annál betegbb lélekkel élik le az életüket.
Nagyon vigyázzunk mert ma
vannak olyan keresztyén irányzatok, akik azt állítják, hogy Jézus minden
beteget meggyógyított és ha valaki nem gyógyul meg, akkor ez azt jelenti, hogy
nincs elég hite. Ez nem csak szeretetlenség, hanem veszedelmes tévelygés,
amivel olyan lelki sebet okozunk a betegnek, ami a testi betegségnél is sokkal
rosszabb. Azoknak, akik azt állitják, hogy Jézus minden beteget meggyógyított
elmondhatjuk, hogy például a Bethesda tavánál rengeteg beteg feküdt, de Jézus
egyedül csak a 38 éve beteg embert gyógyította meg A Luk.5,15-16-ban azt
olvassuk, hogy hogy amikor elterjedt a híre, hogy Jézus ott van, akkor nagy sokaság
gyűlt össze, hogy őt hallgassák és általa meggyógyuljanak betegségeikből, de ő
félrevonult a pusztába és imádkozott. Itt egyértelműen azt látjuk, hogy Jézus
elkerülte ezt a szenzáció-hajhászó tömeget, akik benne csak a csodadoktort
látták és helyette imádkozásra vonult vissza.
Ez nem jelenti azt, hogy
ne imádkozzunk testi betegségeink gyógyulásáért, hányszor imádkozunk szószéken
is gyülekezetünk betegeiért. Mi hisszük és valljuk, hogy Jézus az Áldott Orvos,
aki mind lelki, mind testi betegségeinket meggyógyíthatja, de ne felejtsük,
hogy az első a fontosabb, mert ha meg is gyógyul ideig-óráig a testünk egyszer
csak legyőzi valamilyen betegség, de a meggyógyított lélek az üdvösségbe jut.
Szeretném végül
megköszönni, hogy alkalomról alkalomra eljöttetek és ha Isten éltet és segít
jövőre folytatjuk e megkezdett sorozatunkat.
Lőrincz
István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése