Barangolások bibliai tájakon:Gilgál

Ez a helység a Jordántól nyugatra, Jerikó közelében volt. Nevének jelentése: gördítés, kőkör.Az első nevezetes esemény, ami itt történt, hogy Izrael népe itt kelt át a Jordán folyón száraz lábbal, és itt táboroztak először az ígéret földjén. Olyan fontos esemény volt ez Isten vándorló népe életében, hogy hogy még ennek a pontos dátumát is feljegyzi az Írás. Mert Isten szabadító cselekedetei nem idő és tér felettiek, hanem nagyon is elhelyezhetők, kitapinthatók az emberi történelemben s a mi személyes életünkben is. Az Isten cseleketedei nem filozófiai, homályos fogalmak, hanem konkrét és valóságos események.Ezeket mi is valóságosan éljük át. Nagyszerű dolog, amikor ezeket mi is helyhez és időhöz tudjuk kötni, s bizonyságot tudunk tenni arról, hogy Isten akkor és ott, ezt vagy azt cselekedte az életünkben, akkor és ott ilyen csodákat éltünk át. Jó ezeket megjegyezni, feljegyezni szívünkben, de akár naplónkban, jegyzeteinkben is, hisz ezekből a következő nemzedékek is erőt és bátorítást meríthetnek a hitben való járásban. Amit Isten megtett a múltban, azt Ő megteszi a jelenben és a jövőben is meg fogja tenni. Múltbeli cselekedetei drága ígéretek a mának és a holnapnak. Azok a kövek, amiket Józsué ott Gilgálban felállított, azok beszéltek évszázadokon keresztül, hirdették Isten hűségét és felszólították a népet, hogy Őt féljék, szeressék és tiszteljék. Tegyük ezt meg mi is.

            Gilgálban még más fontos esemény is történt, s ez a nép tömeges körülmetélkedése volt.Míg a pusztában vándoroltak, orvosi-biológiai okok miatt ezt nem lehetett elvégezni. De most, hogy a nép megérkezett az ígéret földjére, ezt a dolgot is rendbe kellett tenni. Ennek két üzenete volt a nép számára, az egyik az, hogy mostantól fogva már nem élhetnek akárhogy, hisz Istennek szentelték az életüket, a másik pedig az, hogy le van mosva az egyiptomi megalázó szolgálat gyalázata, ezt el lehet felejteni. Pontosan ezt jelenti számunkra a keresztség, hisz az újszövetségi nép számára az Úr ezt adta a körülmetélkedés helyébe. A keresztségben épp az van számunkra kiábrázolva, hogy életünk már nem a bűn jegyében zajlik, nem vagyunk annak hatalma alatt, bár kísértésként az végig ott marad az életünben. A keresztség után is bűnösök vagyunk, de már nem élünk a bűnben, hanem teljes erőnkkel harcolunk ellene. Mi már nem „egyiptomi” hanem „kánaáni” módon élhetünk Isten kegyelméből.

            A páska ünnepe Izrael számára örök emlékeztetés volt arra, hogy Isten kegyelme kiszabadította őket az egyiptomi szolgaságból, hogy az öldöklő angyal elment házaik mellett, mert látta a bárány vérét az ajtófélfán. Ezt nem lehetett elfelejteni. De az emberi természet még erre is képes, akkor is és most is. Isten ismerte népének ezt a bűnös feledékenységét, és ezért elrendelte, hogy évente egyszer páskát kellett tartani, ünnepelni. Ezen az ünnepen semmi mást nem kellett tenni, csak emlékezni Isten kegyelmére, szabadítására. Ezt Jézus az Újszövetségben a számunkra is elrendelte. Hogy emlékezzünk az Ő testének megtöretésére és vérének kiöntetésére, valahányszor az Úr asztalához járulunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak úrvascsorázáskor kellene ez eszünkbe jusson, hisz a keresztyén ember életében egy napnak se lenne szabad úgy eltelni, hogy erre ne emlékezzen és ne adjon hálát érte. De ilyenkor újra és újra elemi erővel törjön fel szívünkből a hála és szülessen meg a döntés, hogy életünket ezután még inkább Istennek szenteljük.

            Saul életében is fontos szerepet játszik ez a hely, hisz itt kell találkozzon Isten emberével, Sámuellel, hogy bővebb eligazítást kapjon a jövendőre nézve. Előtte három jelet is kap, hogy percig se kételkedjen küldetésében, kiválasztottságában. Gilgál számára a türelem iskolája is lesz, hisz hét napig kell várjon a prófétával való találkozásra. De erre nagy szüksége van, hisz nagy feladatok várnak rá. Isten a mi életünkben is rendel ilyen alkalmakat, amikor várunk kijelentésére, eligazító tanácsaira. Ilyenek a vasárnapok, amikor az igehirdetésből meghalljuk Isten üzenetét, vagy csendes napok, konferenciák, táborozások.Legyünk hálásak ezekért és éljünk ezzel az áldott lehetőséggel. Az Istenért végzett nyilvános szolgálatunk attól függ, hogy előtte mennyire tudtunk elcsendesedni és szavára hallgatni.

            A sietség, kapkodás nem szokott jó lenni a földi életünkben sem, de a lelki életben egyenesen káros és veszedelmes dolog ez.Aki nem figyel Istenre, hanem a maga feje után indul, az nagyon pórul járhat.Saul hat napot várt, hogy Sámuel megérkezzen, bemutassa az áldozatot és áldást kérjen egész további életére. De Saul türelme ekkor elfogy, annál is inkább, mert látja, hogy katonái is kezdenek elszéledni. Ezért ő lép akcióba, gondolja: elvégre ő is tud imádkozni és ő is be tudja mutatni az áldozatot. S ez a sietség végzetes lesz számára, ami olyan jól kezdődött, rosszul folytatódik és tragikusan fejeződik be. Ezért ne siessünk, hanem kérdezzük meg mindenben Isten akaratát, kérjük az Ő vezetését.Megígérte, hogy igéje és Lelke által vezetni fog minket.Ne kételkedjünk ebben, várjunk és legyünk megadással az Ő szabadításáig.

            Saul Gilgálban egy másik nagy hibát is elkövet.Annak ellenére, hogy az Úr megparancsolja, hogy az amélekitákat és mindenüket teljességgel pusztítsa el, ő a zsákmány javát megtartja és emberei között kiosztja. Az ellenség királyát is életben tartja és egyfajta trófeaként mutogatja. Még egy emlékművet is állíttat a maga dicsőségére. Amikor Sámuel leleplezi bűnét, akkor tettét kegyes hazugsággal próbálja mentegetni. Saul csalódást okoz Istennek, visszaél bizalmával. Nagyon figyelmeztető ez a példa a mi számunkra.Isten teljességgel megbízott bennünk, amikor kiválasztott minket az üdvösségre és az Ő dicsőséges szolgálatára. Rettenetes dolog, ha mi ezzel visszaélünk és szégyent hozunk Isten nevére. Őrizzen meg ettől minket az Úr.

            Gilgál az Isten gondoskodó szeretetének a jelévé is válik. Elizeus idejében nagy éhínség támad, s bizony ezt a prófétafiak is érzik. Elizeus azonban hisz, s bár kevés volt a zöldség, mégis nagy fazékban főznek eledelt. De ezután jön egy másik próba is, hisz kiderül, hogy mérgező növény is került a fazékba.Elizeus hite azonban ekkor sem fogyatkozik el, s miután lisztet kever a főzelékbe, az ehetővé válik. Nem Elizeus tesz itt csodát, hanem Elizeus Istene. Merjünk mi is hinni Benne.

Gilgállal még a prófétai ítélethirdetésekben is találkozunk. Itt a megüresedett, formasággá merevedett istentiszteletet ítéli meg Isten. Vigyázzunk mi is erre, legyen Gilgál ebben figyelmeztetés számunkra.

Olvasandó igék: Józs.4,19,  5,9.10, 1Sám.10,8, 13,12, 15,21, 2Kir.4,38, Jer.sir.3,26, Ám.4,4, Hós.9,15

                                                                                                            Lőrincz István