Barangolások bibliai tájakon:Gibeon

            Gibeon ősi kánaáni város, jelentése:halmos, dombos hely. Eredetileg a khivveusok laktak itt, a honfoglalás után Benjámin törzséhez került, s később a lévitáké lett. Ennek a városnak lakói, ellentétben a többi városok lakóival, nem fordulnak a honfoglaló Józsué ellen, s úgy tűnik, hogy őket megragadja mindaz, amit Izrael népe s főleg az,amit Izrael Istene eddig cselekedett. Hamar belátják, hogy semmi értelme sincs annak, hogy ezzel a néppel s az ő Istenével szembeszálljanak. Azt mondhatnánk, hogy van bennük egyfajta istenismeret, istenfélelem, ők már legalább sejtik, hogy az események mögött áll valaki. Ha mi ilyen emberekkel találkozunk nagyon fellelkesülünk, s úgy érezzük, hogy itt már nyert ügyünk van. Sajnos sokszor keserüen csalódunk, mert kiderül, hogy az ilyen emberek sokszor nem őszintén keresik Istent, csak épp valami érdek fűzi őket ehhez. Az ilyen”maguk módján” keresők legtöbbször nem találják meg Istent, mert ennek Isten megmutatta az útját. Istenhez csak Jézus Krisztus által lehet jutni, s az ilyen emberek épp ezt akarják megkerülni. Mindent akarnak, csak épp Őt nem. A Gibeon lakóiról is kiderül, hogy csak a bőrüket féltették s nem szívből keresték Istent. Nagyon kell vigyáznunk az ilyenekre, nem véletlen, hogy a Biblia arró szólít fel, hogy vizsgáljuk meg a lelkeket.

            Józsué s a nép többi vezetői bevették a cselt, elhitték azt, amit a gibeoniták három más város lakóival együtt kieszeltek. Megeskették Józsuét s a nép többi vezetőit, hogy nem bántják őket. S ezt az esküt meg is tartották. A Gibeoniták így a munka legnehezebb részét végezték, de azt mondhatjuk, hogy Isten felhasználta ezt a csalást is, hogy az Ő országa épüljön. Ez persze nem menti fel Józsuét s a nép vezetőit azon felelőtlen döntés alól, amit ők ebben a helyzetben elkövettek. Itt is Isten nagy kegyelmét látjuk, ami még a rosszból is jót tud kihozni. Ez minket ne felelőtlenségre, meggondolatlanságra vezessen, hanem arra, hogy vigyázva és imádkozva, szüntelen Isten vezetését kérve járjuk az életünk útját.

            Az ellenséggel vívott harcban Józsué döntő győzelmet akar aratni, hisz erre Istentől ígéretet is kapott. S ezért egy emberileg teljességgel lehetetlenségnek tűnő dolgot kér Istentől, hogy álljon meg a Nap Gibeonnál és a Hold az Ajalon völgyében. Abban a bátor hitben merészelte ezt kérni, hogy Isten számára semmi se lehetetlen. S az Úr meghallgatta a kérését, s olyan valami történt, ami se azelőtt, se azóta nem ismétlődött meg soha többé. De ha ez a csoda így nem ismétlődött meg máskor, a hit azt a reménységet merítheti ebből az eseményből, hogy a mi hitünk az az erő, ami legyőzi ezt a világot, s ami rendkívüli dolgokat tud elvégezni. Arra bátorít minket ez a történet, hogy merjünk nagy dolgokat kérni Istentől, mert ha ez az Ő akaratával egyezik, akkor ma is csodák történhetnek. Amikor ezen a történeten elgondolkozunk, akkor rögtön az a másik kölönös, soha többé meg nem ismétlődő nap jut eszünkbe, amikor fényes nappal hirtelen teljeséggel elsötétült a Nap és három órán át sötétéség borult a földre. Ebben a sötétségben kiáltotta Jézus: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?  Úgy tűnt akkor, hogy ez a kiáltás nem talált meghallgatásra, a „miértre” nem jött „azért” felelet. Ez így lehet a mi életünkben is, lehetnek olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy teljes sötétség vesz körül, amikor a mi szívünkből is felszakad a „miért” kiáltás. Lehet, hogy mi se kapunk választ, de egy dologban nem szabad kételkednünk: hogy Isten minket soha el nem hagy el, ami akkor ott a Golgotán történt, az is egyszeri esemény, velünk ez már nem történhetik meg!

            Dávidnak is köze van ehhez a városhoz. Miután ő Hebronban király lesz, s uralkodik Júda felett, Izraelben Isbóset lesz a király, akinek Abner lesz a fővezére, aki még annak idején Saulnak szolgált.Ez az Abner elhatározza, hogy megsemmisítő csapást mér Dávidra és az ő seregére. Gibeonban egyfajta pszihológiai hadviselést próbál Dávid ellen folytatni, úgy hogy kiválasztanak mindkét seregből tizenkét harcost, hogy azok vívjanak meg egymással, így próbálva eldönteni, hogy ki is az erősebb. De ez nem sikerül, hisz az ifjak úgy harcolnak egymás ellen, hogy egyszerre megölik egymást. Ebből a történetből mi azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy Isten mai gyülekezetének is egy nagyon ravasz ellenséggel van dolga, akinek agyafúrt stratégiája, jól átgondolt tervei vannak. S az ördög is megtalálja azokat az embereket, akiket felhasznál az Isten népe elleni harcban. S a harc főleg a fitalokért, az ifjú nemzedékért folyik. Ebben a harcban Isten nekünk is lelki fegyverzetet adott, amit felvéve diadalmaskodhatunk a Sátán felett. Legyünk hát résen s használjuk ezeket a lelki fegyvereket.

            Salamon is eljut ebbe a városba.Nem véletlen az, hogy épp ide jön, hisz itt volt a Mózes idejétől kezdve a szent sátor és az áldozó oltár. Azáltal, hogy ezt a helyet választja, jelzi hogy ő apja,Dávid útján akar haladni, hogy tovább akarja vinni azt a szent örökséget, amit atyjától örökölt. Az Úr egy álommal jutalmazza meg ezt a tettét, amikor is azt kérhet Istentől, amit akar. Ismeretes Salamon válasza, aki nem hosszú életet, egészséget, ellenség feletti győzelmet kér, hanem értelmes és bölcs szivet kér, hogy így választást tudjon tenni a jó és a rossz között, s tudja vezetni a rá bízott nagy népet. Ilyen szívre nekünk is nagy szükségünk van, s ezt csak Isten tudja nekünk megadni. Ezt nem lehet sem tanulás, sem tapasztalás által megszerezni. Így lehet az életünk Istent dicsőítő életté. Gibeon a Saul életében egy jelképpé válik: ott van vele az Úr, ott jelenik meg neki. Ez a hely számunkra lehet egy igehirdetés, egy úrvacsorázás, igeolvasás. Ilyenkor az Úr mindig arra emlékeztet minket, hogy vele kell szüntelen járnunk. Salamon figyelmeztető példa is számunkra: ő egyre inkább elhagyta ezt a helyet, egyre lazábbá vált az Úrral való kapcsolata, s ami olyan szépen kezdődött, nagyon szomorúan fejeződött be. Vigyázzunk: ha Istennel kezdtünk, Vele is végezzünk.

            Különös az, hogy a szent sátort is épp Gibeonban állítják fel.Hogy itt mutatják be az áldozatokat, hogy itt magasztalják éjjel és nappal Istent. Vajon véletlen ez? Nem, ebben Isten keze és Isten szíve van. Azt jelzi ez, hogy Isten egy ilyen jelentéktelennek tűnő helyet is kiválaszthat arra, hogy ott lakozzon, ahogy majd közel ezer év múlva Betlehemet választotta, hogy ott szülessen meg Jézus, s ahogy ma minket, egyszerű, szürke embereket választ ki, hogy Szentlelke által bennünk lakozzon. Mekkora tisztesség ez a mi számunkra.Nincs, nem lehet a mi életünknek ennél nagyobb tisztessége és megbecsülése. A mi életünk lehet egy Istennek tetsző áldozattá, amely jó illatot áraszthat maga körül, s így mások számára is vonzó és kívánatos lehet.Boldog az, aki így tud Istennek szolgálni.

Olvasandó igék.Józs.9,3.17.18, 10,12,2Sám.2,13, 1Kir.3,5, 9,2,1Krón.16,39, Ef.6,10

                                                                                                            Lőrincz István