Barangolások bibliai tájakon: Kádés

            Nevének jelentése: szentély, oázisos hely a Sínai puszta Észak-Keleti részén, Palesztína déli határvidékén. Először az Ábrahám történetében találkozunk vele, amikor ő elűzi Hágárt fiával együtt, hisz nem Izmael volt az ígéret gyermeke. Hágárnak tehát menekülnie kell, Egyiptom felé veszi az irányt, hisz ő maga onnan származott. A pusztában nem sok esély van a túlélésre, de Isten ott is gondoskodik róluk, egy forrást találnak, amikor már szinte eltikkadtak a szomjúságtól. A puszta közepén felhangzott Isten szava: honnan jössz és hová mész? S ez a szó azt jelentette, hogy Isten rájuk tekintett és könyörült rajtuk ott Kádés környékén.

            Ez a történet vigasztalás lehet számunkra, amikor nagy nehézségek között vagyunk, amikor lelkileg pusztaság vesz körül bennünket, amikor úgy gondoljuk, hogy nincs is már tovább. Amikor úgy érezzük, hogy megaláztak, kitaszítottak emberek, tudhatjuk, hogy Isten nem feledkezett meg rólunk.Mi már nem csak gondviselő jó Atyaként, hanem Megváltó Istenként is megismerhettük Jézus Krisztusban. Az ilyen helyzetekben jöjjünk hozzá, mert biztos segítség lesz számunkra.

            Ábrahám sokat vándorolt életében s egy adott ponton Gérárba jut. Itt olyan emberek laknak, akik nem ismerik az élő Istent. Fél, hogy szép feleségéért nehogy megöljék, ezért újra húgának mondja őt, ahogy azt már egyszer Egyiptomban is tette. Erre Abimélek, Gérár királya Sárát a háremébe viteti. De Isten itt is közbeavatkozik gondviselő szeretetével, megjelenik a királynak és figyelmezteti, hogy nem érintheti meg Sárát, mert ő Ábrahámnak nem húga, hanem felesége. Erre a király felelősségre vonja Ábrahámot, s megkérdezi, hogy miért hazudott, mire az bevallja, hogy félelemből, kicsinyhitűségből tette. Mentette a maga életét, hisz ő abból indult ki, hogy ezek az emberek nem félik az Urat, s így minden gonoszságra képesek. De igaz az, amit Kálvin mond, hogy az istenképűség még a hitetlen emberekről sem törlődik le egészen, sokszor bennük is van valamelyes jóság és becsületesség. Ábrahám visszakapja tisztaságban feleségét, imádkozik Abimélek gyógyulásáért és megáldja ezt a pogány királyt.

            Mi is kerülhetünk életünk folyamán, főleg munkahelyünkön olyan emberek közé, akik teljességgel hitetlenek. Mi egy ilyen helyzetben a mi küldetésünk? Hát egyszerűen az, hogy mi éljünk közöttük Isten gyermekeként, ezt ők előbb-utóbb észre fogják venni, rá is kérdezhetnek hitünkre, cselekedeteinkre s így áldássá lehetünk egy ilyen nagyon nehéz környezetben. Isten megadhatja még azt a kegyelmet is, hogy ilyeneket Hozzá tudjunk vezetni.

            Évszázadokkal később vagyunk már. Izrael népe közel negyven évi vándorlás után elérkezett Kánaán földjének a határához, Kádéshez. Innen küldi ki Mózes a kémeket és ide térnek azok vissza. Itt számolnak be útjukról, s mondják el, hogy az ország, amit kikémleltek szép és gazdag s példaként felmutatják a gyönyörű szőlőfürtöt. De ezek után azt is elmondják, hogy ennek ellenére az ország bevehetetlen. A városok erős fallal vannak körülvéve és óriási termetű harcosok vannak ott. A nép erre megijed. De hála Istennek van két olyan kém is, Káleb és Józsúé, akik nem csak a tényeket látják, hanem Isten ígéretére tekintenek, s hiszik azt, hogy az Úr segítségével el tudják foglalni azt a földet. Tanunljunk meg mi is nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézni.

Mirjám, a Mózes nővére itt meg is hal. Róla sok szép dolgot mond el az Írás, hogy a szabadulás után miként énekelt és táncolt, hogy dicsőítette az Urat. De tudunk róla roszat is mondani, hisz ő is fellázadt testvére Mózes ellen, meg is kapta ezért méltó bűntetését. De hisszük, hogy őt is megtartotta az isteni kegyelem, ami minden gyarlóságánál és a mi gyarlóságunknál és bűneinknél is nagyobb. De más is történik itt. A nép fellázad, mert nincs vize. Mózes és Áron meghallják a nép zúgolódását. Mit lehet itt tenni? Az Úr azt mondja nekik, hogy szóljanak a kősziklához és az vizet fog adni. De Mózes nem szól a sziklához, hanem megüti azt. Ezt az Úr nagyon rossz néven veszi Mózestől. Ezért se ő, se Áron nem mehetnek be az ígéret földjére. Feltehetjük a kérdést: nem túl szigorú bűntetés ez? Bizonyára nem, mert az Úr itt nem is annyira az engedetlenséget, hanem a hitetlenséget bűnteti. Nem bíztak Isten szavában, kételkedtek benne, s ezért nem fognak bemenni oda, hova pedig olyan nagyon készültek. Persze, jól értsük a dolgokat, ez nem az üdvösségből való kizárást jelentette Mózes és Áron számára, mi hisszük és meg vagyunk győződve, hogy ők bementek a nyugodalomba. Talán azért is kellett ennek így történnie, hogy nehogy azt gondoljuk, hogy az üdvösség, az Isten országába való bemenetel a mi érdemünk, mert mi olyan jók és engedelmesek voltunk. Az üdvösség egyedül Krisztus áldozata, az Ő mindhalálig való engedelmessége által adatik. Ez nem jelentheti azt, hogy mi akkor „lazíthatunk”, hanem épp az ellenkezőjét. Az elnyert üdvösség  szent életre kötelez minket, de ez számunkra nem kényszer, hanem szívből jövő hála..

            Izrael népe Kádésből Edom irányába vonul, vagyis keleti oldalról akarnak az ígéret földjére bemenni. Mózes követeket küld Edom királyához, hogy engedje a népet országán békésen átvonulni. Tudjuk, hogy Edom rokon nép, hisz Ézsaútól, a Jákób bátyjától származnak. A kérést Edom kétszer is elutasítja, megtagadják Izraeltől a vendégszeretetet, sőt mi több, még meg is fenyegetik őket. Így Izrael népe nem mehet a kívánt irányba, kerülő úton kell vonulni. Isten minket is kerülő útakon vezet, nem arra, amerre mi elgondoltuk, vagy akarnánk. Nem mindig a legkönnyebb és legrövidebb úton megyünk az üdvösség felé. A hitünk számára nem kis próba, amikor kerülő utakon vezet minket Isten. De tudhatjuk, hogy a kerülő utak is javunkat és üdvösségünket szolgálják. Nem az a fontos, hogy könnyű vagy nehéz úton vezet minket Isten, hanem az, hogy Ő velünk van, s ezt főleg a nehéz és kerülő utakon tapasztaljuk meg. Nem az útvonal a fontos, hanem az, hogy megérkezzünk a célba, s ezt az Úr nekünk is megígérte.

            Mennyi próba egymás után.Mirjám meghalt, Mózes nem mehet be az ígéret földjére, Izraelnek kerülő úton kell haladnia. S most Áronnak is meg kell halnia.Mózes azt a parancsot kapja Istentől, hogy Áronnal és az ő fiával Eleázárral együtt menjenek fel a hegyre. Izrael nem marad főpap nélkül, mert a főpapi ruhát az apa áadja fiának. Isten nemzedékekben valósítja meg az Ő tervét ebben a világban. De Áron, Eleázár és a többi földi főpapok csak előképek, akik a mi egyetlen Főpapunkra Jézus Krisztusra mutatnak. Ő bemutatta az egyszeri és tökéletes áldozatot, s mi ezért mehetünk be majd a mennyei Kánaánba. Ő és az előttünk járt nemzedékek már megérkeztek Hozzá és a maga idejében mi is meg fogunk érkezni.

Olvasandó igék: 1Móz.16,14,  20, 1,  4Móz.13,26, 20,1.14.22.28,  27,14, 2Kor.4,18

                                                                                    Lőrincz István