Barangolások bibliai tájakon: Lisztra

            Lisztra városa Likaónia tartománynak volt a része. Ez a tartomány a nevét a likaónok törzséről kapta, akik ügyes íjászok, közismerten bátor katonák voltak. Legjelentősebb városa Ikónium volt, Lisztra ettől mintegy 40 km távolságra feküdt. A város akkor lett jelentős település, amikor amikor Augustus római császár Kr.e.6-ban a hadiutak bíztosítására katonai kolóniákat, telepeket alapít. Ezek egyike volt Lisztra.Pál első missziói útján jut el először ide. Mivel itt nem volt zsinagóga Pál és Barnabás egy teljesen pogány környezetben találja magát. Itt nyelvi nehézségeik is vannak, ami később szinte végzetes lett számukra. De e nyelvi akadály ellenére Pálék munkájának gyümölcse lesz, meggyógyul egy ember, aki születésétől fogva béna volt. Pál meglátja ennek az embernek az arcán, hogy ő hisz, hisz a hit még az arcon is megjelenik, és ez az ember meggyógyul. A csodának meglepő hatása lesz. Pál és Barnabás azt szerette volna, ha az emberek, akik ezt látták, ebben az Isten nagyságát fedezzék fel, de sajnos nem így történt, hanem az lett, hogy azokat látták nagynak, akik által ez a csoda megtörtént. És ezért sajnos itt nem egy lelki, hanem egy pogány ébredés támad.Ez a csoda a helybeli emberek bálványimádását kelti életre, Pált Merkuriusnak, Barnabást pedig Jupiternek nevezik el. Mivel Pálék a helyiek tájszólását nem értették, csak akkor ébrednek tudatára, hogy mi is történik itt, amikor azt látják, hogy egy állatot hoznak, hogy azt feláldozzák az ő tiszteletükre. Pál megdöbben, megszaggatja a ruháját, odarohan a menet közé és azt kiáltja nekik: a ti isteneitek nem is istenek tulajdonképpen, mi épp azért jöttünk hozzátok, hogy elmondjuk, hogy csak egyetlen igaz Isten van, akinek jóságát ti már eddig is megtapasztaltátok, még akkor is, ha Őt eddig nem ismertétek. De most megismerhetitek, és én arra kérlek titeket, hogy térjetek meg ehhez az Istenhez.

            Ekkor azonban rettenetes dolog történik, hisz Ikóniumból és a kisázsiai Antiókhiából zsidók érkeznek, akik a tömeget annyira fel tudják hergelni Pál ellen, hogy megkövezik őt. Utána kicipelik a városból s mivel azt hiszik, hogy halott, ott is hagyják. De a hitre jutottak kis cspata élén Barnabással s a meggyógyult férfival kimennek és megtalálják Pált. Először azt hiszik, hogy vértanúhalált halt, épp úgy mint István és Jakab. De Pál csodával határos módon felkel, visszamegy a városba és másnap már a szomszédos Derbében hirdeti az evangéliumot. Pál nagyon korán megtapasztalja azt, hogy az evangélium hirdetése nem könnyű dolog, hisz  menekülés,  megkövezés, kiutasítás, sikertelenség követik az ige hirdetését. De így van ez az Isten országában.Nem mindig töretlen sikerrel halad előre az evangélium ügye, hanem vannak benne megtöretések, nehéz küzdelmek, különféle nyomorúságok. De mégis megy előre feltartózhatatlanul. Isten mindig kaput nyit az üdvösségre.Tette ezt akkor, teszi ezt ma és tenni fogja az idők végezetéig.

            Listra adott a keresztyénségnek egy nagyon áldott embert:Timótheust. Minden valószínűség szerint Pál első itt tartózkodása alatt hallhatta tőle az evangéliumot, s az el is kezdett dolgozni benne, úgy hogy amikor Pál a második útja során újra ellátogat ide, Timótheus már a tanítványok között van és jó bizonyságot tesznek róla a gyülekezet tagjai. Tudjuk azt, hogy egy pogány apának és egy istenfélő zsidó anyának volt a gyermeke, aki sokat köszönhetett lelki fejlődésében nagyanyjának is, aki sokat foglalkozhatott vele gyerekkorában. Milyen jó, hogy az a képmutatás nélküli igazi hit, ami már nagyanyjában és anyjában is volt nem szakadt meg a harmadik nemzedékben. Milyen szomorú sokszor azt látni, hogy a hit lánca egyik nemzedéknél elszakad és nem folytatódik. Hogy a hivő nagyszülők és szülők nyomába nem lépnek hívő unokák és dédunokák. Könyörüljön rajtunk az Úr, hogy ne szakadjon meg a hit lánca a mi családjaink nemzedékeiben sem. Hogy legyen ki magasra emelje a Krisztus zászlaját a következő nemzedékekben, amikor mi már nem leszünk. Milyen áldott dolog, hogy Timótheus Pálban egy lelki atyát kaphatott, akinek olyan sokat köszönhetett, aki annyit tanította és vezetgette őt a hit útján. Mi is lehetünk lelki szülők  mások életében.

            Timótheus kész volt vállalni a szenvedéseket is. Először ezt Pál életében látta, hisz tanuja lehetett az ő megkövezésének, s ez nem risztotta őt el a Krisztus követésétől. Nem volt szenvedésmentes a Pálhoz való csatlakozása se, hisz a zsidókra való tekintettel Pál őt körülmetélte, hogy ez ne legyen akadály a zsidókból lett keresztyének számára, akik a mózesi törvénynek ezt az előírását a zsidó származású keresztyének számára kötelezőnek tartották. Ez felnőtt korban egy igen nagy testi fájdalommal járó kis műtét volt, amit Timótheus minden további nélkül felvállalt. Ő nem volt egy erős személyiség, mindig a háttárben tudott maradni, de mindenre kész volt, amivel az evangélium ügye előbbre tudott jutni. Igazi lelki gyermeke volt Pálnak, vele együtt vallotta, hogy neki semmi sem drága, csakhogy elvégezhesse futását örömmel. Ő valóban egy igazi tanítvány, aki kész önmagát megtagadva és felvéve a keresztet követni Mesterét. Mindig kész lemondani a saját akaratáról, hogy az Isten akarata valósulhasson meg. Tette ezt annak ellenére, hogy valószínűleg fizikailag egy gyenge alkatú, sokféle gyengeséggel, betegséggel küzdő ember lehetett, ahogy arról Pál is ír, amikor arra biztatja, hogy éljen egy kevés borral. Mindvégig kitartott Pál mellett, csak akkor maradt el tőle, amikor lelki atyja valamilyen feladatot bízott rá, és annak teljesítése érdekében egy ideig el kellett szakadjanak egymástól. Pál azt is írja róla, hogy senki olyan hűséges nem volt hozzá, mint épp ő.

            Hogy mennyire szerette őt az apostol, abból is kitűnik, hogy halálos ítéletére várva nagyon sürgeti, hogy minél hamarabb jöjjön el hozzá, hogy élete utolsó napjaiban még együtt lehessenek. Hogy Timótheus megérkezett-e még a kivégzés előtt, nem tudjuk, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy láthatjuk két ember ennyire szoros barátságát, egymáshoz való kötődését. Úgy tűnik, hogy Timótheusnak nagy szüksége volt Pál tekintélyére, erős személyiségére, hisz úgy érezte, hogy őt ifjúsága miatt is megvetik az emberek. Pál támogatása ebben is nagyon jól fogott.

            Miben taníthat és segíthet ma minket a Timótheus személye? Ha ma valakit megszólítunk, hogy vállaljon egy szolgálatot, tisztséget, feladatot a gyülekezetben, olyan hamar érkeznek ilyen válaszok: ó, én ezt nem tudom megtenni, én ehhez nem merek hozzáfogni, én ehhez túl gyenge, túl fiatal, túl tapasztalatlan vagyok.Ó, én nem bírom a gyűrődést, a feszültséget, az én idegeim nem bírnák ki ezt a munkát. Timótheus is mondhatott volna ilyeneket, de ő nem mondta, ő vállalta a munkát, és kész volt a börtönbe is menni a Krisztus ügyéért, ha kellett.

            A nagy kérdés az, hogy mi volt a Timótheus életének a titka? Hát az, hogy Isten elhívta őt a szolgálatra, hogy Isten kegyelmi ajándékokat adott neki, amiket azonban neki is fel kellett gerjeszteni. S hogy ez miként történik, erről is sokat ír Pál ifjú munkatársának.S ezek ma ránk is érvényesek, tanuljunk belőle.Ilyeneket mond Pál neki: maradj meg mindazokban, amiket tanultál, hirdesd az igét, az evangélista munkáját végezd, szenvedj, harcold meg a hitnek szép harcát. Mindezeket Timótheus meg is tette, és engedte hogy Isten Lelke vezérelje mindenben. Timótheus önmagában egy gyenge, visszahúzódó, beteges ember volt, s mégis lelki atyjával együtt vallhatta: mindenre van erőm a Krisztusban, aki egem megerősít.

Olvasandó igék: Ap.csel.14,6-20, 20,24,  16,1-3, Fil.2,19-23, 4,13,  1Tim.4,12, 5,23, 6,12, 2Tim.1,5.12, Zsid.13,23

                                                                                                            Lőrincz István