Barangolások bibliai tájakon:Ciprus

            Ciprusról talán mindnyájan hallottunk és tudunk, nagy sziget ez a Földközi tengerben. A héber neve Kittim volt, Nóé egyik utódát is így hívták, de nevét mégis Kition kikötővárosról kapta, a mai Larnaka ez. Találkozunk vele az Ószövetségben, Ésaiás, Jeremiás,Ezékiel, Dániel próféciáiban. A sziget gazdag rézben, ez a kereskedőket már az ősi időkben is vonzotta, a régészeti ásatások során sok rézből, bronzból készült fegyvert, illetve munkaeszközt találtak. A Krisztus előtti 15-ik századtól a mükéneiek árasztották el a szigetet, de volt itt asszír majd perzsa uralom is. Az issosi csata után a sziget görög fennhatóság alá került, Kr.e 58-ban lett ez a sziget is római tartománnyá. Zsidók is szép számmal laktak a szigeten,egy kiemelkedő képviselőjükről szólni is fogunk. Keresztyének az István vértanú kivégzése után támadt üldözés után jutottak el a szigetre, komoly szerepük volt az antiókhiai gyülekezet életében is. A sziget nagyrésze rövid időn belül keresztyén lett, püspökeik ott voltak a nagy ökumenikus zsinatokon is.

            Az Újszövetségben két ember játszott fontos szerepet a ciprusi keresztyének közül, hadd szóljunk róluk néhány szót. Az első Barnabás, akinek nevével a jeruzsálemi gyülekezetről szóló tudósításban találkozunk először. Lévi törzséből származó zsidó volt ő, s ennek is jelentősége van, hisz a Lévi név épp összekötőt, kapcsolatot jelent. Anyja, Lea azért adta neki ezt a nevet, mert remélte, hogy ez a harmadik fiú végre meghozza a Jákób szeretetét, ragaszkodását iránta. Később a Lévi törzse lett az, amelyik az Isten és a nép közötti kapcsolatot ápolta. Barnabás ebbe a szent hagyományba született és lehetett egy nagyon kényes és nehéz időben összekötő személlyé. Valószínű, hogy ifjúkorában nem kapott keresztyén nevelést, sokkal inkább a hellenizmust, a görög kutúrát szívta magába. De Isten számára nincs akadály, s kiválasztotta őt arra, hogy egyik áldott eszköze legyen az evangélium terjedésének. Keresztyénné létele után kapta a Barnabás nevet, hisz eredetileg Józsefnek hívták. Ez a név eredetileg”próféta fiát” jelent, de az apostolok a vigasztalás fiának nevezték őt el. Azzal lett először ismertté, hogy Jeruzsálemben levő földjét, amit minden valószínűség szerint temetkezési helyül vásárolt eladta és árát a gyülekezet rendelkezésére bocsátotta. Kezdetben a keresztyén gyülekezet szimpatikus volt az egész nép előtt, de pár év múlva, főleg az István kivégzése után súlyos üldözés kezdődik a keresztyének ellen. Ennek az üldözésnek egy Saulus nevű farizeus lett a vezéralakja, a későbbi Pál apostol. Isten őt csodálatos módon leállította  a Damaszkusz felé vezető úton, és egészen más emberként érkezett vissza Jeruzsálembe. Itt szeretett volna csatlakozni a gyülekezethez, de ez nem ment könnyen, hisz a sebek, amiket épp ő ütött a gyülekezeten még nagyon mélyek voltak. A gyülekezet nem volt biztos abban, hogy valódi megtérés történt-e vagy csak egy báránybőrbe bújt farkas akar közéjük keveredni, hogy még nagyobb prédát zsákmányoljon ott magának. Nos, ebben a helyzetben jött el a Barnabás órája. Nem tudjuk pontosan, hogy honnan ismerték egymást, az írásmagyarázók arra is gondolnak, hogy Tarzusban együtt tanulhattak Gamáliel lábainál. Mindenesetre, ebben a lehetetlen helyzetben, amikor a régi barátai már elfordultak tőle, a gyűlekezet pedig még telve volt előítéletetkkel vele szemben, Barnabás volt az, aki Pált bevezette a gyülekezetbe. Úgy tűnik, hogy Barnabásnak ajándéka volt a lelkek megítélésére, s ezt abból is látjuk, hogy amikor Antiókhában ébredés támad, akkor is Barnabást küldik oda, hogy tájékozódjon a gyülekezetben. Barnabás meglátta azt, hogy Pál valóban megtért, hogy Isten kegyelme csodálatosan munkálkodik az életében. S ő ezt elmondta a jeruzsálemi gyülekezet vezetőinek, s így kapcsolódhatott be Pál a szolgálatba és lehetett Isten országának egyik legáldottabb eszköze. Szép példa ebben nekünk Barnabás, hisz annyi olyan ember van sajnos a gyülekezetekben is, akik meghasonlást, ellenségeskedést, szakadásokat okoznak, de oly nagy szükség lenne ilyen lelkipásztorokra, presbiterekre és egyháztagokra, akik az együttműködést, az összetartozást, a közösséget tudnák munkálni. Imádkozzunk azért, hogy Isten adjon ilyen embereket gyülekezeteink, közösségeink számára.

            A másik ember, aki Ciprushoz kötődik: Sergius Paulus. Ő Pál szolgálatának első gyümölcse.Lehet, hogy mások is hitre jutottak már Pál szolgálata által, de ezekről nem tudósít a Szentírás. Pál első térítői útjának első fontos állomása épp Ciprus szigete volt, ebben az is szerepet játszhatott, hogy Pál munkatársa Barnabás volt, aki itteni születésű lévén, jól ismerhette a szigetet és az ott levő viszonyokat. Különös érzésekkel érkezhettek meg Pálék erre a szigetre: vajon lesz-e gyümölcse a munkájuknak, vajon meg fog-e térni valaki? Sikerül-e gyülekezetet alapítani? Kezdetben nem sok sikerrel jár a munkájuk, szinte az egész szigetet bejárják és még mindig nincs gyümölcs. Mi lesz ebből, gondolhattá? Igy kerülnek Pafosz városába, ahol a római helytartó székhelye is volt. Nem sok remény kecsegtette itt őket, hisz itt volt a híres-hírhedt Vénusz templom, a szerelem istennőjének a kultusza virágzott itt, ami erkölcstelenséget és kicsapongást jelentett. Mit várhat itt az, aki az evangéliumot hirdeti? De tetszett Istennek, hogy itt, e reménytelen helyen érjen be az első gyümölcs, és nem is akárki volt ő. Ez a sziget helytartója, Sergius Paulus volt, aki épp olyan funkciót töltött be, mint Pilátus Júdeában. Ez az ember, bár emberileg minden kincse és szórakozása megvolt, mégis keresett valami többet, nem talált nyugalmat lelkének. Ezért is hozatta udvarába Bar-Jézust vagy más nevén Elimást, de sajnos ő egy varázsló, hamis próféta volt. Ekkor jut el hozzá a hír, hogy új emberek jöttek a szigetre, akik hirdetnek egy új tudományt. A helytartó azonnal hívatja őket és ők hirdetik is neki bátran az evangéliumot. Hogy mi lehetett az igehirdetés tartalma? Mi kiváncsiak lennénk rá, de nem tudjuk, annyit azonban gondolhatunk, hogy Pál Krisztust prédikálta, mégpedig, mint megfeszítettet, Barnabás pedig az egyetlen vigasztalásról tett bizonyságot.Világosan látjuk ebből a történetből azt is, hogy a Sátán munkája arra irányul, hogy az embereket távol tartsa a hit útjától és magától Jézus Krisztustól. De azt is láthatjuk, hogy akit Isten megragadott, s aki egyszer hitre jutott, azt a Sátán már nem tudja Isten kezéből „kicsavarni”, az már örökre az Úré marad.

            De azt is szemlélhetjük, hogy Pál és Barnabás leleplezik a Sátán munkáját, s aki Isten ellen harcol, az megkapja a maga bűntetését.A varázsló, aki arról volt híres, hogy a lelki dolgokban, a szellemi világban látni tud, az megvakul, s a sötétségben találja magát. Sergius Paulusra mély hatást gyakorolnak az események, minden bizonytalankodása véget ér, választ kap a kérdéseire. A hit bizonyosság lesz a szívében. A különös az, hogy ő az Úr tudományán, tanításán csodálkozik el, és nem azon, ami történt, pedig az se volt csekélység.Azt látjuk itt, hogy a legfontosabb eszköz az Isten országában az ige és annak hirdetése. Ne mondjunk le soha erről, még ha manapság mindegyre azt hajtogatják az emberek, hogy a szavak ideje lejárt, azok már hitelvesztetté lettek. Ez nem így van. Higyjünk az ige erejében, és a magunk lehetőségei szerint hirdessük is azt.Az igében minden megvan, ami az életre és a kegyességre való. Ezért szeressük, keressük az igét, ne szégyeljük azt továbbmondani mindazoknak, akik közé állított Isten. Mi kíváncsiak lennénk, hogy mi lett Sergius Paulus sorsa? A Szentírásból ezt nem tudjuk, úgy tűnik, hogy gyülekezetet nem sikerült Pálnak és Barnabásnak ez alkalommal alapítani, de a sziget további története azt mutatja, hogy ez az első gyümölcs további gyümölcsöket termett. Bárcsak lehetne a mi életünk is ilyen gyümölcstermő ebben az esztendőben is..

Olvasandó igék: 1Móz.10,4,És.23,1.12,Ez.27,6,Jer.2,10,Dán,11,30,Ap.csel.4,36, 9,26-27,  11,23.25, 13,4-12

                                                                                                            Lőrincz István