Tanulságos igék Dánielről 12

 Tanulságos igék a Dániel könyvéről 12

Text: „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égbolt fényessége, és akik sokakat

eljuttattak az igazságra.” Dán.12,3

Az Isten csodálatos kiválasztása, vezetése, hogy ő a történelem egy adott pontján egy államférfit,

egy politikust tesz prófétává. Mert Dániel tetőtől-talpig egy államférfi, politikus. Egyik tisztét se

ő választotta magának. Mindkettő sorsszerűen jutott neki. Attól a naptól fogva, amikor

szülőföldjén meglátta az idegen hódítók seregeit, akik aztán őt is, sok többi társával együtt

elhurcolták, el egészen addig, hogy egy idegen birodalom udvarába került, idegen királyok teszik

őt helytartóvá, államférfivá.

Ezért nem csodálkozunk azon, hogy ez a könyv, amelynek magyarázatát most befejezzük, tele

van politikával és történelemmel. Elmasíroznak szemeink előtt királyok és népek, hallunk itt

udvari intrikákról, uralkodói rendeletekről, háborúkról, vereségekről és győzelmekről, látunk

királyi lakomákat, betekintést nyerünk a királyi udvar belső ügyeibe, de még álmaikba,

gondolataikba is. Talán valaki azt kérdezhetné: miért van mindez a Bibliában?

Dániel egy olyan ember, aki két lábbal áll ebben a világban, aki szembenéz az élet kemény

valóságaival, ő ott végzi munkáját, ahol az élet a legmocskosabb és legvéresebb, a politikában.

Biztos, hogy sokszor gondolt már arra, hogy ezt az egészet abbahagyja, és egy olyan területen

próbál elhelyezkedni, ahol sokkal könnyebb az élet, ahol sokkal könnyebb hívő életet élni. De ez

neki nem sikerült, mert Isten akarata az volt, hogy ott kellett maradjon. Olyan nehéz kérdésekben

kellett megoldásokat találjon, mint az egyház és állam viszonya, a birodalom és Isten országa. Ő

végig szenvedte ezeket a kérdéseket el egészen az oroszlánok verméig. Neki sikerült két lábbal a

földön élni, de ugyanakkor mennyei embernek is maradni, a Szentlélek vezetése alatt élni.

Úgy tűnik mintha ezt az államférfit, aki Istenhez mindvégig hű akar maradni, a végén Isten meg

akarná jutalmazni. Isten kijelenti neki, hogy mi lesz a világgal, mi lesz a történelem végén. Ez az

utolsó fejezet épp ezért nem hétköznapi, valami ünnepi ragyogás van felette. Ez a fejezet olyan a

többi fejezet után, mint a vasárnap a hétköznapok után.

De a vasárnap még nincs itt, az ünnep még nem érkezett meg. Még sötét éjszaka van, az utolsó

este és a végső reggel között. Amit Dániel a világ végéről lát, az nagyon sötét éjszaka. Mert

nyomorúságos idő lesz, amilyen még nem volt mindez idáig. Mintha a föld még szeretné magát

utoljára kitombolni. A pokol utolsó támadásra készül. De abban az időben megszabadul a nép,

aki csak beírva találtatik a könyvben.

Ebben az időben sokan, akik nyugszanak a föld porában felserkennek. Ez az utolsó idők második

jele: halál nem lesz többé. Az a halál, ami most leginkább jellemzi a világtörténelmet. Isten

szavára a sírok meg fognak nyílni. Valami hallatlanul nagy dolgot jelent ki Isten a prófétának. Ő

olyasmit láthat, amit előtte még senki nem láthatott ilyen világosan és nyilvánvalóan. Nem

csodálkozhatunk, hogy Dániel sem érti a hallott dolgokat. Mi, jóllehet Jézus Krisztus után

vagyunk, de vajon érthetjük teljesen ezeket a dolgokat? Ki tudná megérteni emberi ésszel a

csodák legnagyobbikát, a halottak feltámadását?

A harmadik jellemzője az utolsó időnek, hogy az ellentéteket nem fogja áthidalni, az embereket

nem fogja egyesíteni. Megtisztulnak, megfehérednek, megpróbáltatnak sokan, de az istentelenek

istentelenül cselekszenek, és az istentelenek közül ezt senki meg nem érti.Az istentelenség nem

fog megszűnni, sőt növekedni fog, elvétetik a mindennapi áldozat s megjeleni a pusztító

utálatosság. De megtörténik a szétválasztódás is. Lesznek olyanok, akik be vannak írva a

könyvbe, mások pedig kimaradnak abból. Egyesek örök életre, mások örök gyalázatosságra

serkennek fel.

De egy valaki mégis csak volt, aki ezt a fejezetet tökéletesen értette és ez maga az Úr Jézus

Krisztus. Ha elolvassuk Jézus beszédeit az utolsó időkről, akkor látjuk, hogy az Úr Jézus sokat

tanulmányozta ezt a fejezetet. Amit Jézus az utolsó időkről mond, az sokszor szó szerint egyezik

azzal, amit Dániel is mondott. Az evangéliumok is beszélnek arról a döntő szétválasztódásról, a

sírok megnyílásáról, az üldözésről, háborúkról, nagy nyomorúságról, mindarról, ami az utolsó

időkben bekövetkezik. Azt is mondja Jézus a tanítványainak, hogy azon örüljenek, hogy neveik

be vannak írva az Élet könyvébe. Dániel beszél arról, hogy az értelmesen fénylenek, de ezt Jézus

is mondja az igazakról. Kikről van itt szó? Kik az értelmesek?

Amikor Jézus az utolsó időkről beszél, szól arról, hogy mekkora a veszélye az eltévelyedésnek,

hogy a csalás és ámítás ebben az időben nagyon nagy lesz. Hamis próféták jönnek, akik még a

választottakat is megpróbálják megtéveszteni. Ebben a helyzetben, a lelkipásztorok, a tanítók

nagy szerepet kapnak. A tanítás a legkomolyabb védelem a tévtanítás ellen. Ne vessük meg a

tanítóinak, a teológiai professzorokat, akik nehéz kérdésekben tusakodnak a világos látásért.

Dániel most arra is rádöbben, hogy számára ez az utolsó látás, az ő számára is elközeledik a vég.

Ebben a helyzetben egy nyugtalanság fogja el ezt a különben nagyon bátor és határozott férfiút.

Dániel szeretne egészen világosan látni a dolgokban, mielőtt elmenne. Az első kérdése, hogy mi

lesz mindazzal, amit leírt? Dániel be kell pecsételje könyvét, mert azt sokan fogják tudakozni.

De a prófétát még mindig gyötri a kérdés: Uram, mi lesz ezeknek a vége? Erre Dániel egy

különös választ kap: menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve ezek a beszédek a vég

idejéig.

Valahogy úgy van ez, mint amikor egy gyermek, aki ezernyi kérdést tett fel napközben az

édesanyjának, este még mindig kérdez, de az édesanyja már nem válaszol a kérdésekre, hanem

azt mondja: gyermekem, feküdjél le és aludjál el szépen! Ezek után még számok hangzanak el,

amik Dániel számára az egészet még titokzatosabbé, érthetetlenebbé teszi. Ezeket a számokat mi

sem értjük és ne is akarjuk érteni őket. Ezeket csak akkor fogjuk érteni, amikor nem rész szerint

lesz bennünk az ismeret és színről-színre fogunk látni.

A próféta is meghalt. Meghalt az idegenben, a száműzetésben, mint a foglyok egyike. De úgy

halt meg, mint Mózes, hogy távolról láthatta az ígéreteket. Mi most harcban állunk. A végső,

nyomorúságos idő még előttünk van. A fontos az, hogy álljunk meg a harcban, hogy építsük

Isten országát, és nevünk legyen beírva az Élet könyvébe. Hogy majd az idők végén, a

feltámadás nagy napján mi is felserkenhessünk az örök életre!

Javasolt cím: A vég felé! Lőrincz István

Tanulságos igék Dánielről 11

 Tanulságos igék a Dániel könyvéről 11

Text: „ De az Istenét ismerő nép fölbátorodik és tettre kél” Dán11,32.

Ebben a fejezetben abba tekinthetünk bele, hogy miként uralkodik Isten a népek és királyok

felett. Nem valami kellemes és építő dolog ez, de szükséges és tanulságos.

Azt látjuk, hogy amikor az egyik király hatalmas lesz, amikor a hatalmának csúcspontjára jut,

akkor háborút kezd egy másik királlyal. Aztán jün egy másik és egy harmadik és ez így megy az

egész fejezeten át. Ahol pedig a hatalom és az erőszak nem segít, ott a ravaszsághoz nyúlnak. A

királyok egy adott ponton szövetkeznek, leányaikat odaadják a másik király fiának, sokszor

azért, hogy megrontsák azt. Van aki adószedőt küld végig az országon, egy másik beszéddel jut

uralkodásra. Van olyan hogy háborút indít egyik, aztán tárgyalóasztalhoz ülnek, de mégsem lesz

béke.

Az utolsó király, akiről szó van, tetszése szerint cselekszik, felfuvalkodik, felmagasztalja magát

minden isten felett És az istenek Istene ellen is vakmerően szól és szerencsés lesz, mígnem

betelik a harag. Ő nem gondol atyáinak isteneivel sem, az erődök istenét tiszteli, de az ő

uralmának is vége szakad. Isten angyala itt néhány évszázad történelmét vonultatja el Dániel

szemei előtt. A 9-ik zsoltár szava jut eszünkbe: elragadod őket, olyanná lesznek, mint az álom.

Az egyik király megy, a másik jön. Egyik király kergeti a másikat, öldöklik egymást. E királyok

közös jellemzői: pénz, hatalom, erőszak, ravaszság, gőg, büszkeség.

Nos, mindezek után nekünk csak egy kérdésünk marad: hol van mindebben Isten és az ő igéje?

Nincs itt Isten, ebben a sok történésben semmi se mutat Istenre? Hol van itt egy Ábrahám, aki

könyörögne ezekért a királyokért, úgy ahogy könyörgött Sodomáért és Gomoráért. Hol van itt

egy Mózes, aki azt mondta: ezek vétkeztek, de bocsásd meg vétküket! Hol van itt egy Nátán, aki

odaállna a királyok elé, és azt mondaná nekik: te vagy az az ember! És hol van itt Dániel, aki

figyelmeztetné ezeket az embereket, hogy ők is csak emberek, s ezért ne fuvalkodjanak fel

annyira. Úgy tűnik, hogy vannak olyan századok, amikor Isten nem szólal meg, s ha meg is

szólal, csak nagyon halkan. Ezekben az időben úgy tűnik, mintha az egyház is eltűnt volna a föld

színéről, de ha van is, nem mer szembeszállni a gonosszal, nem próbálja azt feltartóztatni.

A fejezet végén azonban, mintha felbukkanna az egyház, ami eddig búvó patakként volt csak

jelen. Az utolsó király egy rettenetes ellenállásba ütközik. Az eddigi királyokkal csak hasonlóak

szálltak szembe, de az utolsó király egy egészen más erővel találja magát szembe. Itt többször is

szó esik a szent szövetségről. És ez a szövetség nem más, mint az élő Isten szövetsége, amit

emberekkel között Ennek a szövetségnek a jele mindig ott van a földön, gondoljunk csak Nóé

idejére Ez egy nagyon istentelen idő volt, de Nóéban és családjában mégis jelen volt az Isten.

Aztán évezredeken keresztül ott volt a választott nép. De ennek a népnek ígéret adatott, hogy

benne megáldatnak a föld minden nemzetségei. Aztán eljött Jézus Krisztus, aki azt mondta:

tegyetek tanítványokká minden népeket. Jézus Krisztus óta pedig nincs egy nép sem kizárva

ebből a szövetségből. De az egyház mindig jövevény, idegen test marad ebben a világban.

Az egyház és a világ között mindig megmarad a feszültség. Ahogy ez a fejezet is mutatja, ez az

üldözésig fajulhat el. Az egyház története során ez az üldözés vértelen volt. Van olyan, hogy a

király csak dühöng a szent szövetség tagjaira és kedvez azoknak, akik elhagyják azt. A király

dühe sokakat a szent szövetség elhagyására indít. De van olyan is, hogy a királyok hízelkedéssel

és ajándékokkal próbálják az embereket rávenni arra, hogy hagyják el a szent szövetséget.

De van olyan is, hogy az üldözés véressé válik. A szent szövetség emberei hullnak fegyver és

tűz, fogság és rablás miatt. Sokan válnak ebben az időben árulókká. De az Istenét ismerő nép

felbátorodik és tettre kél. Ez a kicsiny nép megállja minden időben a helyét, az üldöztetést

megtisztításként, megfehérítésként éli meg. De a legcsodálatosabb az, hogy minket Isten elhívott

arra, hogy ennek a szent szövetségnek a tagjai legyünk, s hogy abban azt a munkát, amit Isten

ránk bízott, teljességgel elvégezzük. Hogy ezen a földön van egy ilyen szövetség, hogy van

egyáltalán egyház, ez a legnagyobb csoda, a mi számunkra pedig kegyelem és kiváltság, hogy

annak tagjai lehetünk.

Mert minden más múlandó, a királyok és az ő hatalmuk, de ez a szent szövetség megmarad

mindörökké. Az a tény, hogy mi ehhez a néphez, ehhez a szövetséghez tarozhatunk, az

mindennél nagyobb kincs a mi számunkra. Számunkra drága kincs az is persze, hogy mi egy

nemzethez, néphez tartozunk, de ez mégis, ennél is nagyobb ajándék.

De ez a fejezet arra is figyelmeztet, hogy az egyház megtagadhatja, küldetését, eladhatja azt „

egy tál lencséért”, ahogy Ézsaú eladta elsőszülöttségi jogát. A szent szövetség népe szövetséget

köthet a világgal, olyanná válhat, mint a világ, elárulhatja a szövetséget, elárulhatja az igét is,

ami pedig reá bízatott. Amikor az egyház nem az Isten igéjét hirdeti, hanem szociális, politikai,

gazdasági vagy más érdekeket szolgál ki. Az egyház történelme során nagyon gyakran beleesett

ebbe a csapdába. Amikor az egyház ide jut, akkor mindig megtérésre van szüksége.

Ez a fejezet azt is megmutatja, hogy az egyház nem lehet más, mint szenvedő egyház. Az egyház

az Isten világ feletti szomorúságát kell visszatükrözze. Jaj az egyháznak, ha ezt a prófétai

szomorúságot nem tudja elfogadni és hirdetni! Az egyház rendületlenül kell hirdesse, hogy mi

nem az erődök istenét, se más isteneket, nem azokban kell bíznunk, nem azokat kell tisztelnünk

és imádnunk, a mi egyetlen bizodalmunk a szövetség Istene, aki nem más, mint a mi Urunk

Jézus Krisztus Atyja

Nekünk naponta választani, dönteni kell az erődök istene, vagy pedig a Jézus Krisztus Atyja

között. Boldog az az ember, boldog az az egyház, amelyik őt tudja választani, s amely ember,

amely egyház mindvégig, mindhalálig megmarad e szent szövetségben.

Javasolt cím. A szenvedő egyház Lőrincz István

Tanulságos igék Dánielről 10

 Tanulságos igék a Dániel könyvéről 10

Text Azokban a napokban én, Dániel gyászoltam három teljes hétig Kívánayos ételt nem

ettem, húst és bort sem vettem számba”(Dán 10,2-3)

Szoktuk mondani: valami lóg a levegőben. Senki se tudja pontosan, hogy mi az. De mindenki

érzi, mindenki feszült, izgatott,vár. Ez mindenütt érezhető, az utcán, a váróteremben. Mintha egy

robbanás készülne, puskaporos a levegő. A levegőben ott lebeg egy újabb világháború,

atomháború veszélye, természeti katasztrófák fenyegetnek. Csak angyalok nincsenek a

levegőben. Pedig vannak, s ez a fejezet épp erről beszél.

Mi nem egy rózsás kertben élünk, hanem démonok között és ezek közelebb vannak hozzánk,

mint a saját ingünk Ha nem tudjuk, hogy milyen közel vannak a démonok, azt se vesszük észre,

hogy milyen közel vannak az angyalok

És most vegyük pontosabban szemügyre az előttünk levő fejezetet Azzal kezdődik, hogy Dániel

három héten át bánkódik E három hét alatt minden finom eledelről lemondott, húst nem evett,

bort nem ivott, és külsőjét se ápolta Csak a hozzá legközelebb állókkal érintkezik Huszonegy

napon át szomorkodik népe felett Mi ismerjük a bümbánati hetek gyakorlatát, de nála ez három

hétig tart A huszonegy nap után találkozik vele az angyal Ez az angyallal való találkozás nem

kellemes dolog A Szentírásban az angyalokkal való találkozás mindig egy félelmetes, megrázó

esemény

Az angyal közli a prófétával, hogy az első napon, amikor a próféta imádkozni kezdett népéért, az

imádság szavai meghallgatásra találtak Istennél Ezért kapott Gábriel angyal Istentől megbizatást

Ő Perzsiába ment, hisz Isten népe Babilon bukása után Perzsia kezébe került De Perzsia

fejedelme huszonegy napig ellne állott Erre egy másik angyal, Mihály, az Isten népének

őrangyala jött Perzsiába, hogy Gábriel segítségére siessen Ekkor Gábriel győzött a Perzsa

udvarban Mielőtt az angyal elválna Dánieltől, közli vele, hogy most innen újra Perzsiába megy,

hogy ott tovább harcolja az Isten harcát és meg van győződve, hogy Mihály újta segítségére fog

sietni

Taán nincs még a Szentírásnak egyetlen olyan helye sem, amelyik ennyire szépen mutatná meg a

közbenjáró imádság lényegét Ez az ige mindenképp arra bíztat minket, hogy merjünk népünkért

bátran imádkozni, merjük népünket, családunkat, gyülekezetünket, egyes emberekt Isten elé

vinni, hisz az imádságaink angyalokat hoznak mozgásba, Isten az ő angyalainak parancsokat

osztogat, feleletként a mi imádságunkraLátjuk tehát, hogy az egyház egyik legfontosabb feladata

a népért való közbenjárás, az imádság Ahol az egyház imádkozik, ott csodák történhetnek, ott

angyalok jönnek és mennek és végzik az ő csodálatos szolgálatukat, munkájukat

De azt is látjuk, hogy ez a látás ártására lehet az emberi szívnek olyan szempontból, hogy az

felfuvalkodhat Amikor az imádkozó ember meglátja, hogy milyen hatalmat jelent egy

összekulcsolt kéz és egy meghajló térd, az ember elkezdi magát fontosnak gondolni, elkezdi

magát a középpontba állítani De Isten jól ismeri ezt a veszélyt is Ez az egész fejezet azt mutatja,

hogy itt nem a hívő és kegyes Dániel a fontos, nem ő az, aki valamit el tud érni Nem véletlen,

hogy ez a fejezet a legszemélyesebb hangvételű az egész könyvben Nem véletlen, hogy ebben a

fejezetben nem csak a mennyek világába, hanem a Dániel szívébe is bepillantást nyerünk A

fejezet elején azt láttuk, hogy három hétig szomorúságban volt A 9-ik versben azt olvassuk, hogy

ájultan arcra esik Csak egy isteni kéz érintésére állhat fel, de akkor is csak a térdein és a

tenyerén áll Később is csak isteni hangra állhat fel, de azt is reszketve teszi A16-ik versben azt

mondja, hogy annyira elborították a fájdalmak, hogy alig van jártányi ereje A beszélgetés alatt is

szüntelen angyali erősítésre van szüksége, hogy egyáltalán eszénél tudjon maradni Négyszer

mondja ebben a fejezetben ez az erős férfi, hogy semmi erő sincs bennem

Ez a fejezet félelmetesen hasonlít a Szentírás egy másik fejezetére, a 2Kor12-re, ahol , elmondja,

hogy elragadtatott a harmadik égig, de azt is, hogy tövis adatott a testébe Amikor Isten valakinek

nagy kijelentéseket ad, ott ő azonnal gondoskodik arról, hogy az ember el ne bizakodjon, el ne

higgye magát

Azonban még látunk valamit ebben a fejezetben Nem csak azt látjuk, hogy Isten angyalai hogyan

szolgálnak és engedelmeskednek, hanem azt is, hogy a tőle elpártolt bukott angyalok is

munkában vannak Hogy azok pedig ellenállnak Isten munkájának Ahol Isten végzi a munkáját,

ott az ördög is azonnal munkához lát A perzsa király udvarát démoni erők, hatalmak veszik körül

De Isten angyalai áttörik a démonok falát és eljutnak a király szívéhez

Ez azt jelenti, hogy az egyház ebben a világban egy ádáz harcra, küzdelemre van elhívva Nem

test és vér ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek, hatalmasságok, a gonoszság

lelkei ellen, amelyek a magasságban vannak Ezek ellen csak a Lélek fegyvereivel lehet felvenni

a harcot

A győzelem a térdeken dől el, az imádságon dől el, az egyház imádsága mobilizálja Isten

angyalait Dániel itt tulajdonképpen egy előkép, aki Jézus Krisztusra mutat, aki az ő testének

napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közepette járult ahhoz,

aki képes megszabadítani

Mi tudjuk, hogy ebben a harcban megszületett a döntő győzelem A végső győzelemig még

harcban vagyunk, de a döntő győzelem megszületett, mert ott a kereszten a bűn és a halál

legyőzetett A keresztet is körülvették a démoni lelkek, annyira, hogy még a Nap is elsötétült De

elhangzott a kiáltás elvégeztetett

Jézus ott megharcolta a maga nagy harcát, de mi is meg kell harcoljuk a miénket és az egyház is

a magáét Tetszett az Istennek, hogy minket is részeseivé tegyen ennek a harcnak, amiben a

győzelem felől nem lehet kétség Ezért a keresztyén ember napi parancsa ez harcold meg a hitnek

szép harcát És milyen szép lesz, ha életünk végén elmondhatjuk ama nemes harcot

megharcoltam, a hitet megtartottam

Javasolt cím Imaharc Lőrincz István

Tanulságos igék Dánielről 9

 

Tanulságos igék Dániel könyvéről 9

Text. „Arcomat az Úr Isten felé fordítottam, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel. Imádkoztam az Úrhoz és bűnvallást tettem. ( Dán.9 3-4)

Ezzel a 9-ik fejezettel valami új kezdődik el a Dániel könyvében. Hogy milyen fordulatot jelent ez, egy kicsit tekintsünk vissza az eddig megtett útra. Mi is volt eddig ebben a 8 fejezetben? Két szemben álló hatalmat, erőt lehetett megkülönböztetni, amelyek pontosan elhatárolódtak egymástól. Egyik oldalon ott áll Babilon és az ő képviselői: Nebukadneccar, Belsazár, Dáriusz, vagyis az istenellenes hatalom. A másik oldalon ott áll Isten és az ő képviselői: Dániel és az ő barátai.

Ahhoz sem fért kétség, hogy a mi szimpátiánk teljességgel Dániel felé irányult. Egyértelműen az ő  és barátai oldalán álltunk. Mi, mint az egyház tagjai ugyanabban a harcban állunk és Isten ugyanazon ígéreteit tapasztaljuk meg. Minket is ugyanazok az ígéretek lelkesítenek, amik Dánielt is lelkesítették és  a mindenkori gyülekezetet is. Vigasztalást jelent nekünk, hogy Isten Babilont meg fogja ítélni. A világ eseményi fölött ott van a trón és a trónon az Öreg korú és az Embernek Fia. A világ kormánykereke a Szentháromság Isten kezében van. Az ország, a hatalom és a dicsőség végső soron nem a királyoké, fejedelmeké, hanem Istené.

De most a hallatlan fordulat, hogy Isten nem Babilon, hanem az egyház felett mond ítéletet. Az ítélet most nem az istentelen Babilont éri utol, hanem a hívő és kegyes Jeruzsálemet. Most nem Besazár palotája, hanem az Isten temploma felett jelenik meg a kéz, ami ítéletet ír fölé. Az, hogy Isten gyülekezete a babiloni fogságban sínylődik, ezért nem csak Babilon a hibás, hanem Isten népe is. Nem úgy van, hogy az egyik oldalon csak világosság van, a másikon pedig csak sötétség. Az Isten népe oldalán is van sötétség és árnyék. Újra és újra mondja: mi vétkeztünk, mi cselekedtünk gonoszságot, mi nem engedelmeskedtünk Isten szavának. Mi a mi harcterünkről átpártoltunk az ellenség táborába.

Nincs olyan búzavetés, ahol ne lenne jelen a konkoly is. Ez pont olyan, mintha a hadvezér a csata előtt venné észre, hogy az ő seregében ott bujkál az ellenség. Ez a felismerés egy lelki válságba sodorja a prófétát. Eddig egy nagyon öntudatos, magabiztos embert láttunk, de most el van bizonytalanodva. Dániel remegve áll Isten előtt, csak abban bízhat, hogy Isten megkönyörül rajta. Dániel imája az egyik legmegrázóbb bűnvallás, amit a Bibliában találunk. Ehhez csak a Nehémiás és Dávid imái hasonlíthatók.

A fejezet visszatérő, refrénszava:”azért”. Minden „azért”-nek megvan a „miért”- je. Mindennek megvan az oka és ez egyetlen szóval kifejezve: a bűn. Miért történt mindez? Azért, mert vétkeztünk. Most az Isten népe a bűnnek a vermében van, a vétkek kemencéjében. A tüzes kemencéből volt menekvés, de vajon a bűnből lesz-e szabadulás?

Dániel hisz és reménykedik a szabadulásban és ezt így fejezi ki:Uram, légy kegyelmes, ne késedelmezzél! A bűnvallással az egyház nem csak Istennek, hanem a világnak is tartozik. A világ ugyanis nem tud bűnt vallani. A világ csak tagadni tudja a bűnt. Az egyház kell elől járjon a bűnvallásban. Az egyház bűnvallás nélkül nem is egyház. Az egyház az a hely kell legyen, ahol szüntelen ül hangzik a bűnvallás. De az a hitvallás is meg kell szólaljon, hogy van bocsánat és megtérés.

Az egyház ezt a kettőt fő feladatának kell érezze. A hit nem optimizmus. Az optimista azt mondja: itt nem nagy a baj. A hívő pedig azt mondja: itt nagy a baj. A Dániel hite az, hogy ez a nép mégis Isten nevéről neveztetik.

Dániel még egy kérdés foglalkoztatja és nyugtalanítja: meddig tart még Isten haragja Jeruzsálem felett? Ő érzi, hogy már közel van a szabadulás ideje. A „meddig” mindig óriási kérdés volt, főleg az üldözések idejében, ez a mindenkori hívő ember kérdése. A „meddig” kérdése Dániel a szent könyvekhez hajtja és ez nem lehet másképp ma sem. Egyedül a Szentírás adhat választ a kérdéseinkre. A Dániel könyörgésére, imájára válaszképpen Isten elküldi Gábriel angyalt.

Már az ima kezdetén egy szózat hallatszik Gábriel részéről. Itt számok hangzanak el, amiket azonban senki sem tud megfejteni. Az idők végén elküldi a Messiást, nyílván Jézus Krisztusról és az ő eljöveteléről van szó. Az is meg van jövendölve, hogy a Messiás kiírtatik és senkije sem lesz. A várost és a szent helyet elpusztítja a következő fejedelem. Ez a válasz a „meddig” kérdésre.

Ebben a válaszban Isten ad a prófétának, de el is vesz valamit tőle. Elvettetik annak a reménysége, hogy a templom helyre fog állíttatni, de adatik az, hogy a bűnvallásra Isten bűnbocsánattal válaszol. Vége szakad a gonoszságnak, eltöröltetik a hamisság, eljön az örök igazság.

A „meddig” kérdésre a próféta nem kap egy pontos választ. Istennek megvan a nagy terve, amit ő meg fog valósítani és ez túlhalad minden rövid, parányi időtartamot. Végül azt mondhatná valaki: de itt konkrét  számok hangzanak el. Igen ám, de Istent nem lehet kiszámítani, mert Isten óráját senki sem hordja a mellényzsebében. Mi csak annyit tudhatunk, amit az ige mond, hogy a napot és órát még az angyalok sem , még a Fiú sem tudja.

Az idő a mi számunkra olyan mint egy alagút. Az egyház is ott van ebben az alagútban. De ő tudja a szent könyvekből, hogy az alagútnak van egy másik vége, van egy kijárata, mert ezt az alagutat végigjárta már valaki el egészen a poklokra való alászállásig. És ő várja az egyház seregét az alagút végén. De ez a sereg azt is tudja a szent könyvekből, hogy amíg a sötétben kell járnia, amíg az alagúton megy át, addig is Isten kegyelme hordozza.

És azt is tudja a Szentírás utolsó fejezetéből, hogy új ég és új föld várja őt, ahol már nem lesz sötétség és nem lesz fájdalom és nem lesz kiáltás és gyász és halál sem lesz többé. Ezért ez a sereg nem fél és nem esik kétségbe az alagútban, hanem megy hittel és jó reménységgel.

Javasolt cím:Különös fordulat                                     Lőrincz István

Tanulságos igék Dánielről 8

 

Tanulságos igék Dániel könyvéről 8

Text.”Láttam, hogy íme egy kos áll a folyam előtt. Tetszése szerint cselekedett és naggyá lett. Egy kecskebak jött, a koshoz ment és nekirontott teljes erejéből. Az utolsó időről szól ez a látomás.” Dán.8,3.5.17

Talán mindnyájan láttunk már olyat a tévében vagy a valóságban is, hogy két állat, például két bika vagy két kos összecsap egymással, ahogy halálos elszántsággal egymásnak rontanak, jobbik esetben véresen, megsebesülve, rosszabb esetben az egyik halva kerül ki ebből a küzdelemből.

Dániel ebben a fejezetben most ilyen harcot lát az ő víziójában. Érdekes, hogy ez a küzdelem nem a mezőn folyik, hanem egy városban, még pontosabban Susán várában, Élám tartományban az Ulai folyó mellett. Tulajdonképpen nem is állatokról van itt szó, hanem emberekről, hisz a kos és a kecskebak emberi birodalmakat jelképeznek. A kos a méd-perzsa birodalom, a kecskebak pedig, amelyik négy részre esik szét a makedón Nagy Sándor b irodalma.

De mi közünk van nekünk az évezredekkel ezelőtti birodalmakhoz? Jelentenek-e számunkra valamit? Ők maguk nem, utódaik viszont igen. Hisz ezek újra és újra felbukkannak a történelemben Csak a régi neveket újakkal kell helyettesíteni. Még 40 évvel ezelőtt jelentette a Keletet és Nyugatot, ma jelentheti az Európai Uniót és Kínát. Ez a kép örökre aktuális marad a történelemben. Naggyá lett és tetszése szerint cselekedett, mennyire jellemző ez a mai birodalmakra is.

Ami mindkét állatnál feltűnő, hogy a fegyverük a szarv. Ebben a fejezetben nagyon sok szó esik a szarvakról. A szarv a földi erőnek, a hatalomnak a jelképe. A népek világában ma is meghatározó az erő. Ma is mindenki az ő erejét akarja megmutatni. Szarv áll szembe a szarvval, fegyverek a fegyverekkel. Ez a világ egy nagy szerverdővé változott a szarvaktól, a fegyverektől mindenki retteg.

Nagyon fontos, hogy a gyülekezet ne ijedjen meg a szarvaktól. Dániel itt megmutatja a szarvak végét, a szarvak bukását. Bár a kos a föld háromnegyed részét meghódította, senki se tudott szembeszállni vele, egyszer csak, mintha földből bukkanna elő, ott terem valaki, aki hatalmasabb nála. Mert a kost is leteperik, széttapossák. A szarvak hatalma nem végtelen, amikor legerősebbnek tűnik, akkor lesz vége hatalmának.

Itt a világtörténelmet látjuk, ahogy azt Isten igéje elénk tárja. Isten igéje egészen másképp tanítja és magyarázza a történelmet, mint ahogy azt emberek szokták tenni. Mi mindig úgy tanuljuk a történelmet, hogy a kicsiből nagy lesz, vagyis hogy alulról halad felfelé, Isten igéje azonban felülről lefelé tanítja azt, hogy a hatalmasból, a büszkéből kicsiny és legyőzött lesz.

Isten előtt egyetlen olyan nép sincs, akinek ne kellene alá szállnia. Sőt, amikor egy nép, egy birodalom épp hatalmának, erejének csúcsán áll, ez szinte biztos jele annak, hogy jön a megaláztatás ideje. Dániel nem csak hatalmas szarvakat láttat, hanem széttört szarvakat is. A világtörténelemben nincs egy győztes nép sem, mert aki győztes volt, az egyszer legyőzött is leszA Biblia úgy beszél az Úrról, mint aki letöri a szarvakat, megégeti a harci kocsikat, szétzúzza a kézíveket.

Isten igéje egy ilyen uralkodót, akit a történelem a „Nagy” jelzővel illett, egyszerűen kecskebaknak nevez. Valami isteni humor van ebben. A mennyekben lakozó neveti őket, mondja a zsoltáros. Mi hősöknek látjuk a hadvezéreket, csodáljuk a harcosokat, nagy megrendüléssel beszélünk a nagy csatákról, Isten igéje erre azt mondja, hogy egy kos és egy kecskebak verekedik egymással. Isten ezeket a csatákat ocsmánynak, állatiasnak látja.

De ebben a fejezetben szó van egy kicsiny szarvról is, ami aztán nagyon megnő. Ez a szarv az égig nő, a csillagokból is földre vet és megtapod némelyeket. Ez a szarv az Isten ellen is felveszi a harcot.

Dániel nagyon megriad és tanácstalan e látás után egészen addig, amíg Isten el nem küldi Gábrielt, aki elmondja, hogy ez a látomás az utolsó időkre szól. Itt tulajdonképpen az antikrisztusról van szó. Nem véletlen az sem, hogy a népi ábrázolásban az ördög szarvakkal van ábrázolva. Dániel valósággal beteg lesz e látomástól.

De ez a sötét fejezet reménységet is tartalmaz Ebben a fejezetben újra és újra felbukkan egy isteni kéz. Ugyanaz a kéz, ami Belsazár vacsoráján a falra írt. Egy olyan kéz, amiben minden szál összefut. Mert nem az antikrisztusé az utolsó szó. Róla is az van megírva, hogy megrontatik.

Ezt a látomást már csak egy függöny választja el Betlehem jászlától. Karácsony fénye rávetül erre a sötét fejezetre. Isten elküldte a kezét ebbe a világba és ez a kéz diadalmaskodni fog. Nem véletlen, hogy az a Gábriel, aki itt megjelenik, az Názáretben is láttatja magát, hogy Máriának megjövendölje annak érkezését, aki egy másik szarvat hozott el ebbe a világba, az üdvösség szarvát.

Isten egészen másképp cselekszik, mint ahogy azt mi vártuk volna, hisz nem egy hatalmas királyként , hanem egy védtelen Gyermek által jön el ebbe a világba. Ugyan úgy tesz Isten, mint amikor a hatalmas Góliáttal szemben a gyermek Dávidot küldi harcba. A kosok és kecskebakok közé elküldött egy Bárányt. Az utolsó nagy harc Krisztus és az antikrisztus között fog lezajlani és nem kétséges, hogy kié lesz a győzelem.

Különös ennek a fejezetnek a vége. Dániel e látomás után felkel és tovább végzi a király dolgát. Egy pillanatra se gondol arra, hogy visszavonuljon. Nekünk is figyelni kell az idők jeleire, bűn lenne, ha ezt nem tennénk. Kell látnunk a végső célt, az Isten végső győzelmét, közben azonban hűséggel el kell végeznünk mindennapi munkánkat. De ezt úgy végezzük, hogy egy szempillantásra se felejtjük el a mennyei látást. Mi is a király dolgát kell végezzük, a Királyok Királyának a dolgát. Ez nem más, mint a felebaráti szeretet gyakorlása és a Krisztusról való bizonyságtétel. Cselekedjünk Jézus szava szerint, amíg nappal van munkálkodjunk, mert eljön az éjszaka, amikor már senki sem munkálkodhatik.

Javasolt cím: A történelem Isten szemével                                Lőrincz István

Tanulságos igék Dánielről 7

 

Tanulságos igék Dániel könyvéről 7

Text.” Íme, az ég felhőin jött valaki, olyan, mint egy Emberfia. És hatalom, dicsőség és uralom adatott neki.”(Dán.7,13)

Dániel először is egy nagy tengert lát, amit állandó szél korbácsol fel, állandó hullámzásban van. Ez a világnak a képe. Ez a világ egy állandó mozgásban, forrásban van. De merre tart ez a mozgás, ez a hullámzás? Ki merné, ki tudná ezt megmondani?  Ebből a mozgalmas tengerből állatok és különböző lények emelkednek ki, amikről mi nem is tudjuk megmondani, hogy mit is akarnak jelenteni. Mi csak azt látjuk, amit Dániel megmutat. Mennyi mindent látott csak a huszadik század, gondoljunk csak bele. Most felemelkedőben van egy furcsa lény, amit Európai Uniónak hívnak. Ezt nekünk nagyon szép és kedves alakzatnak mutatják be. De még nem tudjuk, hogy nem-e szörny lesz belőle.

Látunk itt fejeket, a fejek mindig a népeket jelentik és többször van szó szájakról, amelyek nagyokat szólnak. Itt gondolhatunk a TV-re, a médiára, a propaganda és reklám eszközeire.

Egy biztos: Dániel itt egy nagyon találó képet fest a világról, amikor ezt egy hullámzó tengerhez hasonlítja, amiből különös lények emelkednek ki. De nem csak ennyit lát Dániel. A próféta nem csak ezeket a titokzatos, rémisztő lényeket látja, hanem lát egy sokkal kedvesebb valóságot. A tenger és a benne levő különös lénynek fölött  lát egy trónt, amit tüzes lánghoz hasonlít. Tűzfolyam jön ki színe elől. Ezen a trónon ül valaki, akit Dániel öreg korúnak nevez. Az ő ruhája hófehér és az ő fejének haja mint a tiszta gyapjú. Egyre jobban kitűnik, hogy itt egy bíróról van szó, aki ítéletet tart. Hisz az öreg korú körül ezernyi szolga jelenik meg, és ítélők ülnek le körülötte és könyvek nyittatnak meg.

Tehát a történelem felett ott van az öreg korú, ott van Isten és ő megítéli a világot és az embereket. Az ő kezében van a történelem, hisz egyszer csak az állat megöletik, teste is tűzbe vettetik. A különös lények, ezek a szörnyűséges lények is csak addig élnek, amíg a trónon ülő mondja, megengedi.

Milyen jó, hogy mi tudjuk, hogy az egész történelem felett ott van az Isten trónja. A népek és vezetőik nem azt tesznek, amit akarnak, hanem azt, amit Isten meghatározott és megengedett. Nem az állatok a végső győztesek, hanem a trónon ülő. Az állatok végül is mind ott hevernek lábainál. Ideig-óráig tartó élet adatik nekik, meg van határozva az idejük és az órájuk.

Az a tény azonban, hogy a trón miként áll ott a népek és királyok felett, az a mi számunkra titok marad, azt nem tudjuk a mi számítógépeinkkel kiszámolni. A mi emberi logikánkkal ezt nem lehet megérteni. Nem véletlen az, hogy Dániel sem érti ezt az egészet, őt is igen megrendítették ezek a látomások és elváltozott az ábrázata. Itt diadalmaskodik Isten, de mi ezt nem mindig látjuk, hanem csak hisszük.

De van itt egy olyan fájdalmas titok, amit mi nehezen tudunk elfogadni: miért engedi Isten tombolni a tengert, miért kell ebbe a tengerbe belefulladni? Miért engedi meg Isten, hogy az ő népét gyalázzák, kigúnyolják, megöljék?

Ez a legnehezebben érthető titok az Isten uralkodásában, hogy a gonosz ideig-óráig diadalmaskodhat. Isten sokszor a mélységből felbukkanó szörnyeket hosszú pórázra engedi. Mintha nem is lenne egy kéz, ami azt tartja.

De az egyház, a hívő ember hiszi és tudja, hogy minden szörnyetegnek megvan a maga ideje. Micsoda időket éltünk mi is meg. Micsoda diktatúrát is láttunk, szenvedtünk végig, de annak is eljött a végórája. De ezt csak a hit szemével lehet meglátni. Nem csak egy tenger van tehát, ami állandó hullámzásban van, mert Isten adott nekünk egy könyvet is, a Szentírást, amiben ott van a titok megfejtése. Ez a könyv elárulja nekünk azt a nagy titkot, hogy Isten kezében van a világ kormányzása. A Biblia megmutatja nekünk ezt, hogy a tenger felett ott van Isten, hisz már kezdetben Isten Szentlelke lebegett a vizek mélységei fölött. A trónon láttatja azt, akinek a kezében vannak a gyeplők, az én személyes életem is.

Dániel látomása még egy harmadik dolgot is elmond számunkra. Ebben a kaotikus világban Dániel lát egy kis sereget, akik hisznek a trónon ülőben. Ez a sereg a legborzalmasabb állat, a negyedik állat karmaiba kerül, aki sokat szól a Felséges ellen, aki a magasságos egek szentjeit megrontja és úgy véli, hogy megváltoztat időket és törvényeket. Ez a negyedik állat a világ lelke, az antikrisztusi lélek, aki megpróbál mindent megváltoztatni, ami eddig volt. Mindent megpróbálnak megváltoztatni, amit Isten a teremtésben adott, gondoljunk csak a nemiségre.

Van aztán ennek a fejezetnek egy még titokzatosabb része. Hisz egy adott ponton megjelenik egy lény a trón körül, amit a próféta Ember Fiának nevez. Az öreg korú ennek az Ember Fiának adja át a világ kormányzását.

Mi nem tudjuk ezt másképp magyarázni, mint hogy Dániel itt Jézus Krisztus eljövetelét jövendöli meg. Egyetlen olyan hatalom van, egyetlen olyan ország, ami örökké megmarad és a Jézus Krisztus országa és hatalma. Egyetlen olyan trón van, ami örökké megáll.

Azok a fájdalmak, amiket a világ most él át, a haláltusát jelenthetik, de Isten gyermekei számára ezek szülési fájdalmak, amiből valami nagyszerű fog megszületni. Az Isten népe diadalmaskodó nép. Az egyház küzdő egyházból diadalmaskodó egyház lesz.

Mivel az egyház népe hisz az ő Urának diadalában, győzelmében, ezért emberileg egy teljesen értelmetlen dolgot tesz, ami a világ szemében bolondságnak tűnik. Az egyház küldi szolgáit a háborgó tengerre, azok közé a szörnyűséges állatok közé, amelyek a tengerből kiemelkednek. Ezek a szolgák hirdetik Isten országának az eljövetelét. Azt hirdetik: ne csak a tenger háborgását nézzétek, hanem lássátok meg a trónt és az Embernek Fiát, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön.

Az egyház is hallja a tenger morajlását, ő is remeg a hajóban, amit  ide-oda dobálnak a hullámok, de hisz az Ember Fiának a győzelmében. A világ szája nagyokat szól, hogy elnyomja az igehirdetés hangját. De mi tudjuk, hogy Jézus kiáltása:elvégeztetett, át fog zúdulni ezen a világon.

Javasolt cím: Trón a háborgó tenger felett                               Lőrincz István

Tanulságos igék Dánielről 6

 

Tanulságos igék Dániel könyvéről 6

Text.”Az én Istenem elküldte angyalát és bezárta az oroszlánok száját. Azok nem árthattak nekem.” (Dán.6,22)

 

Ha a Dániel könyvét olvassuk, egyre inkább azt látjuk, hogy ebben az emberben van valami rendkívüli. Azért volt ő rendkívüli, mert egy rendkívüli lélek volt benne. Nem egy vele született tulajdonsága volt ez, hanem Istentől kapott ajándék, hogy azt a feladatot, küldetést, amire Isten őt kiválasztotta, tudja betölteni. Hisz nem kétséges, hogy Isten állította őt a babiloni udvarba, ahol vigyázói tisztet kellett betöltsön. Három király idejére esik szolgálata. Kezdte Nebukadneccarnál, folytatta Belsazárnál és most Dáriusznál is ugyanezt teszi. Királyok jönnek, királyok mennek, de Dániel állva marad. Ahogy az ige mondja: Istenünk szava megmarad mindörökké.

Dáriusz elég okos ahhoz, hogy ezt a rendkívüli embert felhasználja birodalmának építésében. A rendkívüli lélek miatt, ami Dánielben lakozik, a király korlátlan bizalommal van iránta. Úgy tűnik, hogy a százhúsz helytartó közül ő az egyetlen, aki a király teljes bizalmát élvezi.

De egy ilyen helyzet, egy ilyen magas pozíció nagy veszélyeket is hordoz magában. Az uralkodók kegyeiben lenni és ugyanakkor Isten kegyében is lenni, ez nehezen egyeztethető össze. Amióta a keresztyén egyház Nagy Konstantin óta államegyház lett, mindig óriási a veszélye annak, hogy az egyház elvilágiasodik, alkalmazkodik az adott körülményekhez. Pedig jaj az egyháznak, ha alkalmazkodik a világhoz, akkor már megszűnt egyház lenni.

A történet azt is mutatja, hogy az egyház számára sokkal nagyobb a veszély a királyi udvarban, mint az oroszlánok vermében. Itt azonban hála Istennek, ez nem történik meg. Sokkal inkább az, hogy Dániel megmarad Dánielnek, legyen akár a királyi udvarban, akár az oroszlánok vermében. Ő a legmagasabb királynak engedelmeskedik, aki előtt napjában háromszor térdet hajt. Valóban rendkívül nagy dolog az, hogy valaki ekkora pozícióban is hűséges tud maradni Istenhez.

Isten tudja, hogy mikor milyen helyre állítja az ő egyházát, az ő gyermekeit. Hogy mikor van a királyi udvar , az elismertség, a megbecsültség ideje, és mikor jön el az oroszlánok vermének az ideje. De Dániel életében is elkövetkezik a próbatétel ideje, úgy ahogy azt már a harmadik fejezetben is láttuk. A különbség csak annyi, hogy ott a király állott az üldözés mögött, itt nem a király részéről indul ez el, sőt a király védelmezni próbálja Dánielt az üldözés idején.

Itt érdekes bepillantást nyerünk a király környezetébe, az őt körülvevő emberek lelkületébe és magatartásába. Nem a király az, aki elrendeli, hogy harminc napig senkitől mástól ne lehessen kérni, hanem csak tőle. Ezt a gondolatot hátulról sugallják neki. Abban, hogy egy ember imádtatja magát, abban mindig a környezete is hibás. Kellene vigyázzanak a vezetők, hogy milyen tanácsadókra hallgatnak.

Azt is meg kell látnunk, hogy itt egy személytelen hatalom lép színre, amely erősebbnek bizonyul, még a királyénál is. Ezt a hatalmat a médek és perzsák törvényét nem a király találta ki. A király igent mond erre, anélkül hogy sejtené, hogy ezzel Dánielt hozza veszélybe. E törvény mögött sötét erők állnak. Mert végül is nem a király parancsol, hanem a médek és perzsák törvénye.

A nagy kérdés, hogy mit tesz ebben a helyzetben Dániel? Ugyanazt teszi, amit eddig is tett. Sem többet, sem kevesebbet. Ő nem provokálja a hatalmat, hanem visszahúzódik a négy fal közé, de nem tagadta meg Istenét. Tudatában van annak, hogy ilyen időben a falnak is füle van. Jól tudja ezt, mégis napjában háromszor imádkozik. A benne levő rendkívüli lélek nem engedi meg, hogy a médek és perzsák törvénye előtt az Isten imádata elnémuljon. A rendkívüli lélek egyik csodálatos munkája, hogy elvétetik a szívéből az oroszlánok vermétől való félelem. Isten megőrzi Dánielt a tagadástól, az elbukástól, attól, hogy elárulja Isten ügyét.

És most következik a legnagyobb csoda, hogy Isten megőrzi őt az oroszlánok vermében. A király utána kiált, hogy „az az Isten, akinek szolgálsz, szabadítson meg téged.” S íme, ez beteljesedik. Isten bezárta az oroszlánok száját. Más magyarázat nincs és balgaság lenne más magyarázatot keresni a történtekre.

Nagyon érdekes az, hogy ez a történet nagyon hasonlít arra, ami Jézussal is megtörtént. Itt is keresi a helytartó, hogy mivel vádolhatná. A király egész éjjel nem alszik, úgymond mindent megpróbál elkövetni, hogy Dániel megszabaduljon. Pont így van a Jézus történetében is. Gondoljunk csak Pilátusra és az ő feleségére.

Dániel besúgói, akik őt az oroszlánok vermébe juttatták, mind az oroszlánok elé vettetnek és nyomorultul elpusztulnak. Jézus azt mondja, amikor az asszonyok siratják: ne rajtam sírjatok, hanem önmagatokat sirassátok és a ti gyermekeiteket. A leginkább egybeesik az, hogy egy követ tesznek a verem szájára a király és főemberei lepecsételik azt. Ahogy a király odakiált: szabadítson meg téged Istened, úgy halljuk a tömeget, amely odakiált: szabadítsd meg magad.

A király kora reggel a veremhez megy, ahogy az asszonyok is kora reggel a sírhoz mentek. Jézus nem mondhatta el azt, amit Dániel elmondott, hogy az én Istenem elbocsátotta az ő angyalát és bezárta az oroszlánok száját. Krisztusnak meg kellett halnia annak ellenére, hogy ő Dánielnél sokkal ártatlanabb volt. Ő ártatlanként meg kellett haljon a bűnösökért. A Gecsemáné kertjében ott van az angyal, hogy erősítse, de a keserű poharat nem veszi el tőle, azt neki fenékig ki kell innia. Kérhetné, hogy Atyja tizenkét légió angyalt küldjön, de nem teszi, mert ennek így kelltt lennie. Dániel életben maradt az oroszlánok vermében, de Jézus és a gyülekezete sokszor nem maradt ott életben. Isten kihozta Jézust a halál verméből. A verem szájánál az angyal hirdeti: „én tudom, hogy ti a megfeszített Jézust keresitek. Nincs itt, mert feltámadott.”

Hisszük, hogy egyszer minket is ki fog hozni a veremből, a mi sírjainkból dicső feltámadásra. Hisszük, hogy kihoz minket és megőriz sok oroszlánveremben, mint ahogy azt eddigi életünkben gyakran meg is tapasztaltuk. Hadd visszhangozza ezt szívünk és szánk. Tegyünk erről bizonyságot minden embernek.

Javasolt cím : Hűség a királyi udvarban és az oroszlánok vermében               Lőrincz István

 

Tanulságos igék Dánielről 5

 

Tanulságos igék Dániel könyvéről 5

Text.”Ez az az írás, amely föl van írva. Számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. Megmérettél a mérlegen és híjával találtattál. Felosztatott a te országod.(Dán.5,25-26)

A sötétségnek is vannak fokozatai. Van olyan, hogy homály, szürkület, sötétedés, de van olyan, amire azt mondjuk: koromsötét, amikor semmi fény sincs. Nebukadneccarnál még volt valami fény, hiszen ő végül is bűnbánatot tartott, megváltozott, Istennek adott dicsőséget a kemény lecke után, de fiánál Belsazárnál már a világosságnak nyoma sincs. Itt teljes a sötétség. Itt olyan sötétség van, ahol már a reményt is fel kell adni, hogy valaha is világosság lesz. De a világosság a sötétségben fénylik, mondja az evangélium. De azt is hozzáteszi, hogy a sötétség nem fogadja be a világosságot.

Itt egy ilyen sötétség van. A kérdés az, hogy mit tegyen az egyház egy ilyen időben? Hát azt, hogy higgyen abban, aki túl a sötétségen hozzáférhetetlen világosságban lakozik. A gyülekezet a sötétség idején is hisz. Sót, azt kell mondani, hogy akkor még jobban, még inkább hisz. Ahol ilyen sötétség van, még jobban kell kiáltani a Szabadító után. Ezért ezt a fejezetet sem lehet úgy olvasni, hogy szüntelenül ne Jézus Krisztusra gondoljunk. Itt ebben a fejezetben minden Jézus után kiált.

A fejezet eleje bevezet minket a sötétség világába és megmutatja a teljes sötétben való életet. Azt az erkölcsi romlottságot, ami a sötétben van. A gonosz áradása minden korlátot ledönt, minden határt átlép.

És Isten még kivár. Az ítélet még nem következik be, a Belsazár órája még nem ütött. Még mindig lenne idő a megtérésre. Isten megjelenik ebben a hatalmas teremben, ahol Belsazár utolsó vacsoráját ülte. Krisztus bemegy a belsazári terembe, mert Krisztus nagyobb, mint Belsazár romlottsága. És Krisztus könyörülni tud és akar a mai „Belsazárokon”, azért vannak ma is ilyen emberek, hogy megpróbálják a mi hitünket és hogy a Megváltó dicsősége annál nyilvánvalóbbá legyen.

Ez a lakoma azonban nem merül ki az ételben, italban, nőkben és a mulatozásban. A király nem elégszik meg az ilyen megszokott dolgokkal. Kell valami különös, ami még izgatóbb, ami az est fénypontja akar lenni. Előhozatja azokat a szent edényeket, amiket apja zsákmányként hozott el Jeruzsálemből. Ezekből az edényekből kínálgatják az eledeleket és az italokat. Azt gondolnánk, hogy Isten itt már végleg elveszti türelmét és beavatkozik. De Isten még mindig kivár. Isten tud várni. Egy vendégnek se akad meg az étel a torkán, senki se kap szívstoppot, hogy ott helyben meghaljon. Ilyen nagy az Isten türelme és hosszútűrése.

De még valamit látni kell. Isten nem csak ott vár, ahol a részegség, és a kicsapongás minden korlátot áttör. Istent másképp is meg lehet bántani. Az ő edényeit nem csak a világ fiai tudják bemocskolni. Isten azok iránt is hosszan tűr, akik a templomba mennek, akik úrvacsorához járulnak. Mert a lelkipásztorok kezei se tiszta kezek. Valahányszor a kehelyhez nyúlunk, tudatában kell lennünk annak, hogy tisztátalan ajak érinti azt.

Ezért azt kell mondanunk, hogy Belsazár számára is szabad az út az úrvacsorához, mert nics egyetlen ember sem, aki ne ült volna Belsazár asztalánál. Még ennek a királynak is meg van terítve az asztal, és azon a másik éjszakán Júdásnak is meg volt terítve. Itt is keresi a pásztor az elveszett juhát.

De egy adott pillanatban, amikor a jókedv a csúcspontra hág, Isten beavatkozik és egy olyan műsorszámot mutat be, ami nem volt benne a programban. Isten erre a lakomára egy jellel válaszol. Abban az órában emberi kéznek ujjai tűnnek fel és írnak a gyertyatartóval szembeni falra.

Ez Isten jósága, hogy ő jeleket ad, intő jeleket. Isten keze meginteni akar és nem elveszíteni. Ő még időt ad Belsazárnak, hogy jeleit megszívlelje és hogy meglássa, hogy milyen döntő pillanat érkezett el a maga és országa életében.

Még tart a kegyelmi idő a babiloni vár felett. Még kimegy az Úr a piacra a délutáni órában is, hogy munkásokat keressen. Az Isten időszámításában az utolsó percig van idő, mint a jobb oldali lator életében is volt. Itt az Isten keze még kegyelmet kínál. Belsazárnak nagyon fel kellene ébredni, mert már 11 óra és az óramutató siet a 12-es felé.

A kéz látására a király orcája elváltozik, térdei összeverődnek. Amikor a varázslók, káldeusok, jövendőmondók nem tudják megfejteni az írást, még jobban megrémül. Belsazár megretten, de Isten ennél sokkal többet akart, Isten bűnbánatra akarja vezetni Belsazárt. De a király nem akar bűnbánatot tartani, mert olcsóbban meg akarja úszni, egy kis megrettenéssel. Még most is királyi szerepében tetszeleg, aki kitüntetéseket osztogat, még mindig tele van a keze és nem látja meg, hogy üres kezet kellene Isten felé nyújtani.

A király meg van keményedve, pedig az Isten kegyelme nem ismer határokat. Minden emberi értelmet felül halad. De az is igaz, hogy Isten nem csúfoltatik meg. Ő egyszer azt mondja: elég! Egyszer eljön az az óra, hogy bezárulnak az ajtók, bezárult a bárka ajtaja is és bezárult a menyegző ajtaja is az öt balga szűz előtt.

De most még egyszer tágra nyílik. A király édesanyja megjelenik a teremben. Ő eddig nem vett részt a lakomán. Azt teszi, amit egy édesanya tenni szokott, amikor a fia a züllés útján van. Valahol virrasztott a közelben. Ez a vigyázó édesanya belép ebbe a zavarodott állapotba, s olyan mint egy angyal. Ő valóban egy angyal. Emlékezteti fiát Dánielre, akit a király rég elfelejtett. De Dániel él még akkor is, ha elfeledkeztek róla. Dániel jelképezi Isten gyülekezetét ebben a világban. Belsazár kész Dánielt meghallgatni.

Most Dániel betölti az ő feladatát. Kemény szavakkal beolvas neki és megfejti az írást, megmérettél és híjával találtattál. Belsazár nem tér meg s még azon az éjszakán megölik őt. Isten hosszan tűr, és Isten jósága megtérésre indít. Aki nem tér meg, arra a kárhozat éjszakája vár, ahol lesz sírás és fogak csikorgatása. Isten őrizzen minket ettől.

Javasolt cím:Írás a falon                                                   Lőrincz István

Tanulságos igék Dánielről 4

 

Tanulságos igék Dániel könyvéről 4

Text.”Láttam, hogy íme, egy fa áll a föld közepén, amely rendkívül magas.. Nagy volt a fa és erős, magassága az égig ért, és az egész föld széléig látható volt.”(Dán.4,7-8)

Egy nagyon magas fát lát itt Nekukadneccar. A fák nagyon magasra nőhetnek, véghetetlenül magasra. Egész az égig növekednek büszkeségükben és elbizakodottságukban.

A kicsi fáktól pedig elvesznek minden fényt és elszívnak minden nedvet. És látszólag Isten tétlenül és tehetetlenül szemléli, hogy a fák ilyen magasra nőnek. Sőt, Isten esőt és növekedést ad ezeknek a nagy fáknak. Isten kegyelméből még a gonoszság is növekszik. Az ő irgalma és hosszútűrése sokszor érthetetlenné válik a mi számunkra.

Nebukadneccarnak nincsenek olyan nyugodt éjszakái, ahogy mi azt gondolnánk. Ő álmában lát egy Vigyázót és Szentet leszállni az égből. Ez a Szent, Vigyázó ott áll a posztján. Milyen jó nekünk tudni, hogy van egy Vigyázó, aki nem hagyja a Nebukadneccarokat se nyugton. Egyszer üt a nagy fák órája is. Erre vigyáz e szent Vigyázó.

A király dicsősége sokáig tarthat. Az ítélet már ki van mondva, de Nebukadneccar még tizenkét hónapig haladékot kap. De akkor lecsap az ítélet villáma, ahogy a vihar lecsap az égből. A király végtelenül elbizakodik. Annyira elbizakodik, hogy egy adott ponton azt mondja: „nem ez-e az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsőségem tisztességére.” De szinte torkán akad a szó, alig tudja befejezni a mondatot, amikor egy szózat hallatszik az égből: „elvétetett tőled a birodalom.”

Sokáig tart a Nap dicsősége, sokáig tart Isten hosszútűrése, de egyszer vége szakad. Van egy svájci közmondás: Isten gondoskodik arról, hogy a fák ne nőjenek az égig. Ez a fejezet azt mutatja meg, hogy Isten mi módon gondoskodik arról, hogy a fák ne nőjenek az égig. Erről a szent Vigyázó gondoskodik, aki posztján áll és vigyáz az Isten dicsőségére.

Én úgy gondolom, hogy nem tévedünk akkor, ha e Vigyázó mögött mi Isten követeit, prófétáit látjuk.  Isten Nebukadneccar mellé is állított egy embert, aki emlékeztette őt arra, hogy adja meg Istennek, mai az Istené. Heródes mellé is állított egy Keresztelő Jánost, aki azt mondta a parázna királynak: „nem szabad neked testvéred feleségével élned. Ez a Keresztelő János odakiáltja a nép vezetőinek: a fejsze immár a fák gyökerére vettetett.

De most vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről a király álmát. Talán ez az álom nem csak a magas fáknak, királyoknak és császároknak, minisztereknek és diktátoroknak mond valamit, hanem nekünk is, akik a nagy fák árnyékában vagyunk és élünk.

Erről a fáról a király azt látja, hogy levelei szépek és gyümölcse sok. Mindenki számára volt rajta táplálék, alatta árnyékot talált a mező vadja és róla evett minden élőlény. Nagyon szép szavak ezek egy olyan uralkodó szájából, aki 2500 évvel ezelőtt élt. Olyan szép ez az álom, hogy nem könnyen szabadulunk bűvköréből. A király nem csak hatalomról és nagyságról álmodik. Ő egy olyan fa szeretne lenni, ami gyümölcsöt terem, annyi gyümölcsöt, hogy belőle minden megélhet. Ő árnyékot szeretne biztosítani még a vadállatoknak is. Ő egy olyan jó atyának képzeli el magát, aki gondoskodik országa lakosairól és ugyanakkor meg is védi őket külső és belső ellenségtől.

Egy királyi álom, egy királyhoz méltó álom ez. Szebbet nem is álmodhatna. Egy olyan álom, amely nagy és erős, egy olyan haza, amit mindenki tisztel és respektál, amely egyre jobban terjeszkedne a világ végéig. Egy ilyen álomért érdemes lelkesedni, még akkor is, ha ez Nebukadneccar álma.

Látjuk, hogy milyen csábító ez az álom és a mi saját álmaink is. Ez az álom mindnyájunk szívében ott van. Hát nem azt ígérték nekünk és a világnak, nem erre vágyik minden ember? Jólétet és biztonságot ígérnek, ez a mi álmunk is, ez Európa álma is.

Ebben csak az a sajnálatos, hogy nincs benne Isten, elfordul Istentől, önmagát isteníti. Az ásatások, amelyek feltárták a Nebukadneccar korabeli Babilont, mutatják hogy a király neve mindenhova bele volt vésve. Az egyik ilyen kövön az áll: „az istenek adjanak nekem hosszú életet, jólétet a testemnek és örökké tartó öregséget.” De van Vigyázó is, az a szent Vigyázó gondoskodik arról, hogy a király ne higgye el magát. Mert még rá is érvényes: ne legyenek neked idegen isteneid én előttem.

De ezzel már meg is érkeztünk az álom második feléhez, ami kevésbé szép, mint az első fele. Mert a Vigyázó így kiált: „vágjátok ki a fát és vagdaljátok le az ágait. A Vigyázó határozatából van ez a rendelet és a Szent parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élők, hogy a felséges Isten uralkodik.”  A szent Vigyázó, aki az Isten dicsőségére vigyáz, munkálkodik. Egyre közelebbről hallatszanak a fejszecsapások.

Hogy mennyire teljesedett be ez az ige már eddig és mennyi vár beteljesedésre, azt mi nem tudhatjuk. Csak annyit tudunk, hogy az ítélet folyamatosan benne van ebben a világban. És az ember, amelyik dicsőségre vágyott képes állati sorba süllyedni.

De van még ebben a fejezetben valami, ami nélkül nem tudnánk ezt a fejezetet megérteni. A sötétben felragyog egy fénylő csillag és ez a csillag, ami végül megállapodik a betlehemi istálló fölött. Van itt egy vers, ami fénylik, még Nebukadneccar felé is: „vétkeidtől igazság által szabadulj.” Dánielnek így kell szólni, ezt az igét Isten adta a szájába. Így szólott Dániel által, majd Fia által, azután az apostolok által. Ma a Dániel szava így hangozna: igazságot nem lehet kapni csak a Megfeszített által. Jézus Krisztus által megszabadulhatsz bűneidtől és hálából cselekedj jót mindenekkel.

A királynak fizetnie kellett az elbizakodottságáért, amíg hét idő telt el felette. A fejezet végén egy ígéret áll, amely olyan szép és világos, mint a hajnal: Isten nem megsemmisíteni akarja a királyt, mert ő nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. A Nebukadneccár országa megsemmisült. De az Újszövetség beszél egy mustármagból kikelő fáról, amely felnő és amely végül is, be fogja érni az egész földet. Ez az Isten országa, aminek mi is tagjai lehetünk.

Javasolt cím.Az álom és a Vigyázó                                Lőrincz István

 

 

Tanulságos igék Dániel könyvéről 3

 

Tanulságos igék Dániel könyvéről 3

Text.”Íme, a mi Istenünk, akit szolgálunk, ki tud szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is, ó király. Legyen tudtodra ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amit fölállíttattál,, nem imádjuk. „(Dán.3,17-19)

Arról számol be ez a fejezet, hogy Nebukadneccar király Dura mezején egy arany állóképet állíttatott fel. Így szokott Nebukadneccar tenni, ott épít, ahol mások verítékeznek, ahol mások sírnak, gyermekek éheznek. Ott a király egy hatalmas képet állíttat magának a nép könnyéből és verítékéből.

De Nebukadneccar nem tud örülni ennek az állóképnek. Az arany csillogása szegény és hitvány. A király ünnepeltetni akarja magát. Nagy ünnepet rendel el. Erre az ünnepre meghív fejedelmeket, helytartókat, kormányzókat, bírákat, igazgatókat, kincstartókat és tanácsosokat. De nem csak őket, hanem népeket, nemzeteket, nyelveket. Egy óriási felvonulást rendez.

És megparancsolja, hogy a képet imádni kell. Nebukadneccar világában mindent parancsra kell teljesíteni. Mennyire  ismerős ez a mi számunkra is. Felvonulni s a diktátort imádni. Amikor megadták a jelet, akkor le kell borulni. S ehhez hangulatot is kell teremteni. Nebukadneccar mindent meg tud csinálni, amit akar. A hangulatot a zeneszerszámok által éri el.

Gondosan kiválasztják a zeneszerszámokat: citera, hárfa, lant, kürt, síp, duda. Amikor ezek a zeneszerszámok megszólalnak, akkor nem csak hurrát kell kiáltani, hanem le kell borulni és az állóképet kell imádni.

Parancsra kell imádni a három méter széles és harminc méter magas képet. Vallásos tisztelettel kell körülvenni  a király képét. Mennyire ismerős ez! Mennyire jellemző ez a mindenkori Nebukadneccárokra. A király a totalitárius állam megtestesítője. A hatalma mindenre kiterjed. Nem maradhat egyetlen terület sem, ami ne lenne alávetve az ő uralmának. Mindent ő állíttat fel. Nem kevesebbszer, mint hatszor olvassuk, hogy „állította”. Mindennek ő helyezi el az alapkövét, minden az ő parancsára kell történjen.

És jaj annak, aki nem engedelmeskedik. Arra a tüzes kemence vár. Mert a tüzes kemencét is ő állíttatja. Nebukadneccar és a tüzes kemence együvé tartozik. A tüzes kemence Nebukadneccar állandó leltári tárgya. A tüzes kemence mindennek a mozgató rugója. A mozgató rugó a félelem Nebukadneccar országában. A félelem olyan nagy, hogy az mindenkit letaglóz. A fejedelmek, a helytartók, az igazgatók, tanácsosok mind leborulnak az álló kép előtt. Ez nagyon is érthető. Az lenne érthetetlen, ha nem így lenne.

De most jöjjünk közelebb magunkhoz. Nem maradhatunk csak a szemlélők szerepében. Mi mindnyájan ott vagyunk Dura mezején. Ami ott történik, az a mi nyomorúságunk. Azért van olyan kevés ellenállás az emberekben, mert tulajdonképpen egy kis Nebukadneccar lapul bennünk is. Nem igaz az, hogy csak a vezetők rosszak, a nép pedig jó. Azért nem állnak ellent, mert bennük van a hazugság Lelke,  Mert mindnyájan vétkeztünk és szűkölködünk asz Isten dicsősége nélkül. Itt az van, hogy minden nép leborult. Nincs arról szó, hogy mi magyarok kivételek lennénk.

De van Isten az égben. És Isten az égben látja a mi szégyenünket.  Látja azt teljes mélységében. És Isten könyörületessége ott van Dura mezeje felett is. Isten mindig kiválasztotta az ő könyörületességének és szeretetének edényeit. Csak egy maroknyi ember, csak három barát, de ez a három jelenti most Isten egyházát. És ennek a három embernek megadatik az a bátorság, hogy nem borulnak le a Dura mezején. Isten megadja nekik a szót, amikor királyok és helytartók elé viszik őket. Nem kezdenek el vitatkozni, ők egyszerűen megvallják hitüket. Azt mondják: a mi Istenünk ki tud minket szabadítani a tüzes kemencéből.

A hitvalló egyháznak ez a csodája úgy áll Nebukadneccar előtt, mint egy fal, ami mintha váratlanul a földből nőne ki. A hitnek ezt a falát nem emberi kéz építette. A király érzi, hogy ez a fal sokkal kevésbé áttörhető, mint az a 22 méter magas fal, amit ő épített a város köré. Így az ő orcájának színe elváltozik. Olyan parancsot ad ki, am i egyszerűen nevetséges.  A kemencét hét szerte olyan forróra hevítsék ,mint máskor.

 Ami ezután történik, az mind nyájunk számára ismert. Nebukadneccarnak meg kell látnia, hogy neki itt nem csak a három emberrel van dolga. Beteljesedik az ígéret: ha tűzön mész át, a tűz meg nem perzsel téged. Még a füst szaga sem volt érezhető rajtuk. Nebukadneccar csodálkozik. És elkezd gondolkodni a történtek felett.

Nem ismeri el Isten kegyelmét,  de hatalmát már igen: nincs ilyen Isten, aki úgy tudna megszabadítani, mint ő. Itt mindent Isten cselekedett, az az Isten, akiről már a Biblia első fejezetében azt olvastuk, hogy Isten adott. A hitvalló egyház csodája, hogy a tűz nem emészti meg a három embert.Az is megtörténhetett volna, hogy a tűz megemésztette  volna őket.

És végül egy utolsó kérdés, amit vonakodva teszünk fel: hogy ki az a titokzatos negyedik, aki felett  Nebukadneccar is csodálkozik? Mi úgy gondoljuk, hogy ismerjük azt a negyediket, akinek ábrázata olyan, mint valami Istennek Fiáé. És mi még azt is hinni merjük, hogy az egy igaz Isten fia volt ott, aki leszállott a mi világunknak tüzes kemencéjébe. A Nap ragyog Dura mezeje felett, azóta Dura mezején nem egy képet, hanem Jézus keresztjét is felállították. Jézus azért kellett eljöjjön, mert mindenki leborult az állókép előtt és ezért kellett meghaljon és feltámadjon.. Az, ami a tüzes kemencében történt, kicsinység amellett, ami ott a sír5ban történt, az Arimáthiai József sírjában. Nem csak Nebukadneccar tüze, de még a  halál sem tudta őt megemészteni.

Azóta ez a titokzatos negyedik mindig jelen van, ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az ő nevében. És ahol a tüzes kemencében be kell lépni. Amikor a legtüzesebb kemencébe, a halálba be kell lépnünk, akkor is ő lesz velünk. Velünk lesz az ő csodálatos szabadításával.

Javasolt cím:Hitvallás nehéz időkben                                  Lőrincz István

 

 

 

Tanulságos igék Dániel könyvéről 2

 

Tanulságos igék Dániel könyvéről 2

Text. „Uralkodásának második esztendejében álmokat látott Nebukadneccar, és nyugtalan lett a lelke és nem tudott tovább aludni. „(Dán.2,1)

Ha a diktátorok álmokat álmodnak, ott mindig Isten van munkában. Amikor József az egyiptomi fáraó börtönében szenvedett, akkor Isten őt a fáraó nyugtalanító álma által szabadította meg. Itt is azt olvassuk, hogy Nebukadneccar uralkodásának második esztendejében álmot álmodott és nyugtalan lett. Amikor Isten a királyt álom által rettenti, akkor eljött a Dániel órája, mert Dániel az Isten titkainak sáfára. Nebukadneccar érdeklődik az álom értelme felől. Az ember nem érti az életét, nem érti a történelmet, nem érti a dolgok alakulását.

Mit tesz a király ebben a helyzetben? Összehívja az írástudókat, varázslókat, bűbájosokat és a káldeusokat. Összehívja korának legbölcsebb, legintelligensebb embereit. De ezek az emberek be kell vallják, hogy teljességgel tehetetlenek, és nem tudják megfejteni az álmot. Hányszor volt így már ez a világon és talán mi is voltunk így, hogy segítséget reméltünk a szakemberektől a bölcsektől. Hányszor mindent megpróbál az ember, fut fűhöz-fához, csak épp ott nem keresi a megoldást, ahol az lenne.

Amikor a király nem találja a megoldást, akkor elkezd fenyegetőzni. Amikor a bölcsek csődöt mondanak, akkor a király az erőszakhoz akar fordulni. Egy vérfürdőt helyez kilátásba, az ország bölcsei, értelmes emberei között.

Az utolsó segítség, amihez az ember fordul, az erőszak. Ez a forradalmak útja, a bal és jobb oldaliaké egyaránt. Ha semmi segít, hát jöjjön az erőszak. Az erőszak mindig a végső tehetetlenség jele. Ahol a tudás se segít, ott jöjjön a titkosrendőrség. Ahol a bölcsek kudarcot vallanak, ott jöjjön Ariók, a hóhér.

De él a király udvarában egy Dániel nevű ember a júdabeli foglyok egyike. Ő is látja, hogy közeledik a végzetes lépés. De ez az ember ott is lát megoldást, ahol a bölcsek és a káldeusok csődöt mondtak, lát egy kiutat, de ez nem az erőszak, hanem az Isten útja.

Dániel ez a helyzet az imádságba  kergeti. Imádkozik, hogy szavakat kapjon, amivel megfeleljen a haragvó királynak. Nem egyedül imádkozik, hanem maga mellé veszi barátait is.

Dániel válaszként az imára egy álmot kap. A próféta számára annyira világos ez az álom, hogy egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy ebben az álomban megkapta azt az üzenetet, amit a királynak el kell mondania. Alig tudja másnap reggel örömét elrejteni, az üzenet az, hogy van egy isteni bölcsesség, ahol a mi emberi bölcsességünk csődöt mond. Dániel és barátai ekkor kitörnek Isten magasztalásában. Magasztalják Istent, hogy az övé az erő és a bölcsesség. Ő változtatja meg az időket, dönt királyokat és tesz királyokat, ő jelenti meg a mély és elrejtett titkokat.

A királynak egy elég különös álma volt. Egy nagy és fényes kép állott előtte. A képnek a feje aranyból, a melle is karjai ezüstből, a hasa és dereka vasból, a lábai vegyesen ércből és agyagból. Aztán egy kő leszakadt kéz érintése nélkül. A kő végül is összetöri az egész képet.

Dániel elmondja, a megoldást is: te vagy az aranyfej. Az írásmagyarázók sokat törték a fejüket azon, hogy milyen birodalmakról is lehet itt szó. Úgy tűnik, hogy nem a nevük, a lényeges. Talán nincs egy olyan ország, birodalom sem, amiről is ne lenne szó. Ez a kép minden nagy birodalomról beszél, amik csak a történelemben léteztek. Hány olyan birodalomról van szó a történelemben, amelyek arany képhez hasonlítanak. És olyanok is vannak, amelyek ezüsthöz, érchez vagy agyaghoz hasonlítanak. A lényeg az, hogy a kőnek egyetlen birodalom ország se tud ellene állni.

De az egyes embernek is van birodalma. A mi saját vágyaink, terveink, a mi megszerzett javaink, s egyszer csak jön a kő, az Isten ítéletének a köve, és ekkor minden romba dől. De hála Istennek, nem ez a teljes kijelentés, ami Dániel prófétának adatott.  Ez az isteni kő, nem csak úgy véletlenül jön és nem csak úgy találomra zúz és tör össze mindent.

A kőnek van egy célja, amit Isten adott neki. Bár mi nem látjuk ezt a kezet, amelyik a követ tartja és irányítja, de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne egy kéz, amely ezt a követ kezében tartja és akarata szerint irányítja.  Ez a kő nem csak úgy, cél nélkül zúzza össze a világ országait, hanem azért, hogy helyet készítsen egy másik országnak, mégpedig Isten örökkévaló országának.

Bennünk is azért tör össze sok mindent, hogy helye legyen a mi életünkben az ő országának, az ő uralmának. Ez a kő, amely kéz érintése nélkül leszakad, az Isten országának az előkészítője, útkészítője. Nem véletlen a látomásban az, hogy a kő egy adott pillanatban heggyé lesz és betölti az egész földet.

A kő feladata, nem csak az, hogy összezúzzon valamit, hanem sokkal inkább, hogy felépítsen valamit.  Ebben a kőben Jézus Krisztust kell meglátnunk, aki a szegletkő. Ő az a hegy, amely az egész földet betölti. Nem lehet itt nem másra gondolni, mint arra az országra, aminek eljövetelét maga Jézus Krisztus jövendölte meg.

Dániel ezt még nem láthatta, itt még egy lyuk van a látomáson. Ezt a lyukat az Újszövetség üzenete tölti ki. Jézus Krisztusban találja ez a kő a küldetését és ugyanakkor beteljesedését is. Az a hely, ahol a kő mindent összezúz, de ugyanakkor mindent helyre is állít, a Jézus Krisztus keresztje. Ott Isten haragjának rettenetes köve Jézusra zúdult és őt is szétmorzsolta. A kő ott volt a sír száján, de az Isten angyala elhengerítette a követ és legyőzte a halált. Húsvét óta van egy hely, ahol mi menedéket, oltalmat, vigasztalást találhatunk.

Ez a kő még mindig munkában van. Isten ítéletei még mindig végigzúdulnak ezen a világon. Most még sóhajtozunk a kő pusztításai miatt, mondaná Pál apostol.

De hitben már látjuk azt a helyet, ahová a kő nem tud eljutni, ahol Isten megálljt parancsol neki. És mi várjuk ezt a napot hitben, amikor megérkezik hozzánk ama örökkévaló ország. Akkor az összes kő végérvényesen eltűnik, megmozdulnak a sírkövek és a halottak is kijönnek sírjaikból. Akkor fog végérvényesen beteljesedni az ige, hogy a kő heggyé lett és betöltötte az egész földet. Mi várjuk ezt a nagy pillanatot, amikor minden földi birodalom és ország megszűnik minden hatalmával és csillogásával és eljön az Isten országa. A Lélek és a gyülekezet a Biblia utolsó lapjain fohászkodik: bizony Jövel, Uram Jézus. És hallja a választ: íme, eljövök hamar.

Javasolt cím:A király álma                                                                                                  Lőrincz István