Tanulságos igék Nehémiásról 9

Text.”Fiaik fele asdódi nyelven  és nem tudtak héberül, csak valamelyik más nép nyelvén.”(Neh.13,24)

            Isten különös vezetése, hogy most az anyák napja táján épp az anynyelvről van szó. Arról, hogy annak idején, ott Izraelben emberek elfelejtették anyanyelvüket és már csak valamilyen más nyelven tudtak beszélni. A vegyes házasságok által az édesanyjuktól már egy más nyelvet tanultak meg, s azt beszélték, megtagadva így egy évezredes múltat, gyökereiket, származásukat.

            Sokan ezt tudatosan teszik és szeretnék, ha nem ismernék fel őket a beszédükről, hogy melyik néphez tartoznak. Ez történt Péterrel is a főpap udvarában. Neki ott egy szolgálóleány mondta: te is galileai vagy, hisz a beszéded is elárul. Ezzel Péter lelepleződött, hiába szerette volna megtagadni, hogy ő is Jézushoz tartozik, az ő tanítványa. Az anyanyelvnek óriási jelentősége van az életünkben. De nem is csak az fontos, hogy milyen nyelven beszélünk, hanem még fontosabb az, hogy mit beszélünk. A beszédünk mindent elárul rólunk, arról, hogy kik is vagyunk, de főleg arról, hogy milyenek vagyunk.

            Ebben az igében is pont erről van szó. Gondolatban menjünk vissza a Nehémiás idejébe. Már sok idő telt el azóta, ahol utoljára találkoztunk vele. Azok áldott idők voltak. Hisz napokon át olvasták a törvényt, megünnepelték a lombsátrak ünnepét és megújították az Istennel való szövetségüket. Utána Nehémiás visszament a perzsa királyi udvarba, úgy ahogy azt a királynak megígérte. Sajnos a dolgok távozása után rosszabbra fordultak. A falak már szépen álltak, de a vallásos élet kártyavárként omlott össze. Egyik bűn a másik után ütötte fel a fejét. Nehémiás mindent szépen rendbe tett és most minden összeomlott.

            Ez a folyamat nem egyik napról a másikra történt. Lassan, lépésről-lépésre csúszott vissza a nép az Isten nélküli, hitetlen életbe. Mert mindig is ez a Sátán taktikája. Az ördög sohasem siet. Soha nem mondja kerek-perec egy embernek: ne járj  templomba. Maradj otthon, vagy menj máshova, hisz az nem neked való. Nem, ilyen direkt módon sohasem lép fel, hanem miliméterenként halad előre. Inkább csak azt mondja: hagyj most ki egy vasárnapot, nem lesz semmi baj belőle. Hisz jövő vasárnap már úgyis ott leszel. S ne olvasd minden nap a Bibliát, nyugodtan kihagyhatsz egy-két napot. És néha nyugodtan elmehetsz a diszkóba vagy a kocsmába, ebből még nem lesz semmi baj. Így, hangtalanul, észrevétlenül, araszolgatva szeret a Sátán lassan, de biztosan előre haladni.

            Így volt ez annak idején Jeruzsálemben is. Sok minden, amit Nehémiás megtiltott, most a megengedett dolgok listájára kerülnek. Az egyik legnagyobb baj az lett, hogy elmosódtak a határok az Isten népe és a pogányok között, egyre jobban hasonultak a környezetükhöz, az őket körülvevő világhoz. Egy kirívó eset volt, hogy a a főpap unokája is idegen feleséget vett magának. Ez a fiú nem mással, mint Szanballat leányával kötött házasságot, aki annak idején annyi borsot tört a Nehémiás orra alá. Egy másik ősellenség, Tóbiás egy szobát, egy kamrát kap a templomban, épp azt a szobát, ahol régebb a léviták számára behordott tizedet tartották. Ezt már nem hozták be, ezért a léviták haza mentek és így a szoba kiadó lett és az ősellenség fészkelhette be magát oda.

            Hogy történhetett meg mindez? Mi lett abból a sok jószándékból, ami Nehémiás idejében még ott volt? Mi lett azokból a fogadalmakból, amiket pár évvel azelőtt még ünnepélyesen letettek? Olyan hamar elfelejtették, hogy ezt ők a saját kezükkel írták alá?

            Igen, ezeket  a kérdéseket tette fel Nehémiás is, amikor újra meglátogatja Jeruzsálemet. Meg van döbbenve, amikor látja népe elesett lelki állapotát. A döbbenet után felháborodás támad a lelkében. Mit tesz ebben a helyzetben? Hát azonnal munkához lát, itt nem lehet tétlenkedni. Nem kezd el sóhajtozni, panaszkodni, hanem azonnal munkához kezd. Azonnal a templomba megy és Tóbiás dolgait kidobálja az utcára.

            Nehémiást szent harag tölti el, a pogányokkal való keveredés, az Isten házának megszentségtelenítése és az Úr napjának megrontása miatt. Ez utóbbi különösen fájt Nehémiásnak, hogy látta az embereket szombaton szőlőt préselni, gabonát hordani, kereskedni. Nehémiás ebben is azonnal cselekvésbe kezd, bezáratja szombaton Jeruzsálem kapuit és az oda érkező kereskedőket elűzi. Nehémiás mindent megtesz azért, hogy Isten törvényét komolyan megtartsák. Ebből ma is sokat lehetne tanulni.

            A legnagyobb baj azonban a házasságokban, a családi életben van. Izraelita férfiak pogány feleségeket vesznek maguknak, s ezekből a házasságokból gyermekek születnek.De ezek a gyermekek már más nyelvet beszélnek, nem az őseik nyelvét, hanem azt a nyelvet, amit anyjuktól megtanultak. Az Isten népének nyelvét már nem értik. Fájó probléma ez népünk, gyülekezeteink életében, kettős értelemben is. Népi, nemzeti és lelki vonatkozásban is igaz ez. Így a gyermekek nem tanulják meg az anyanyelvet, de a lelki anyanyelvet sem s ez még nagyobb nyomorúság. A kisebbik fiúnk, a negyedik gyermekünk keresztszüleitől egy különleges italt kapott  ajándékba konfirmációjára. S az ajándék elfogyasztását egy szigorú feltételhez kötötték a keresztszülők: csak a feleségével fogyaszthatja majd el, de  miután első alkalommal együtt vettek úrvacsorát. Hála Istennek az ital azóta már el van fogyasztva s a feltétel teljesült.

            Az édesanyáknak oroszlánrésze van a gyermekek nevelésében. Komolyen kell figyelmeztessék gyermekeiket főleg serdülő korú gyermekeiket, hogy milyen barátokat választanak, hogy kikkel töltik a szabad idejüket, hogy milyen helyekre járnak, kikkel ismerkednek? Hiszen az eljövendő házastárs legtöbbször azon körből kerül ki, ahol gyermekeink forgolódnak, amiben otthon vannak. A nevelésen túl nyilván sokat is kell imádkozni a gyermekeinkért ilyen vonatkozásban. Buzgón kell könyörögnünk az Úrhoz, hogy gyermekeink, unokáink olyan házasságokat köthessenek, ahol sem anyanyelvüket, sem lelki identitásukat nem veszítik majd el.

            De erre azt mondhatná valaki: de miért ne reménykedjünk abban, hogy a más nyelvet vagy hitet vagy épp hitetlenséget valló fél fog hozzánk térni, fogja a mi nyelvünket, s lelki identitásunkat átvenni? Ilyen is megtörténik, hála Istennek. De ez általában csak kivétel és nem szabály. Ahogy valaki mondta: a házasság nem megtérési vagy áttérési intézmény. Annak ellenére, hogy vegyes házasságok is boldogok és áldottak lehetnek,  de az élet azt mutatja, hogy az esetek többségéban ez nem így történik. Szomorú bibliai példa Salamon király. Ő nem akárki volt, nagy tehetséggel megáldott ember, aki fiatal korában égett az Úrért és az ő szolgálatáért, aki az Úrnak templomot építette, aki csodálatos könyveket írt, amelyek a Biblia gyönygyszemei, de mi történt vele később? Az idegen feleségek elfordították szívét az Úrtól és oda jutott, hogy a legutálatosabb Istennek, Moloknak is templomot épített, ahol izraelita szülők gyermekeiket dobták a tűzbe és égették meg. És a legszomorúbb az, hogy még csak azt se olvashatjuk róla, hogy megbánta volna bűneit és megtért volna Istenhez.

            Könyörüljön az Úr rajtunk, népünkön, de különösen az édesanyákon, hogy úgy taníthassák meg gyermekeiket az anyanyelvre s ugyanakkor úgy mutassanak példát a hitben is a gyermekeiknek, hogy azok századokon és nemzedékeken át őrizhessék meg népi s lelki identitásukat is.

Javasolt cím:Anya-nyelv                                                        Lőrincz István.