Text. „ Akik pedig
építettek, azoknak a fegyvere a derekukra volt kötve, és így építettek.”
(Neh.4,18)
Egy
különös kép bontakozik itt ki előttünk: építőmunkásokat látunk, akik falaznak,
vakolnak, kezükben lapát, vakolókanál, kalapács, de a derekukon s néha a
kezükben ott a fegyver is. Fel kell
legyenek készülve arra, hogy bármelyik pillanatban támadhat az ellenség, s akkor
le kell tenni a szerszámot s elő kell venni a fegyvert.
De miért van ez így? Mi is
történt? Az építés közben egy váratlan fordulat következett be. A feszültség
Jeruzsálemben egyre nagyobb lesz. Ez a fejezet leírja, hogy mi is történt. A
munkát szépen elosztották, mindenki a helyére került s nekifogtak az építéshez,
javításhoz. Ekkor mindenki azt gondolta: most már minden simán fog menni,
minden akadály elhárult az útból, ez az ügy sikeres lesz. Hisz maga Isten
akarja, hogy a falak felépüljenek, ez az Ő ügye. Ha ez Isten akarata, akkor
senki se szállhat szembe vele! Vagy mégis? Igen, az Isten országának építése
sokszor nem megy símán, harcok nélkül.Ez inkább csak kivétel, a szabály az,
hogy mindig van harc, mindig van ellenség is. Amikor az ellenség látja, hogy a
munka szépen beindul, egyszer csak dühösködni kezd és akcióba lendül. A
hollandoknak van egy nagyon ismert és sokat emlegetett közmondásuk: ha Isten
felépít egy templomot, ott az ördög is felhúz azonnal egy kápolnát mellette.
Ezzel az Isten munkásainak mindig számolniuk kell. Ahol Isten munkálkodik, ott
a Sátán is támadásba lendül és mindent mozgósít, hogy Isten tervét
meghiúsítsa. A Sátánnak is megvannak a
munkásai. Luther azt mondta egyszer, hogy a Sátán az Isten majma, ezért ha
Isten embereket használ az építésre, ő ugyanezt teszi a rombolásra. Ő is mindig
talál embereket, akiket eszközül használ fel.
Az ige meg is nevez három
embert: a hóróni Szanballat, az ammóni Tóbiás és az arab Gesem. Jó velük
közelebbről megismerkedni, mert ha ismerjük az ellenséget, könnyebben fel
tudjuk vele venni a harcot. Az első Szanballat, akik Béth-Hórónból származott,
ez Jeruzsálemtől északra fekszik. Ő valószínűleg samaritánus volt, vagyis annak
a keverék népnek a tagja, amely az asszír betelepítés után jött létre. Tóbiás
ammonita volt, valószínűleg rabszolga volt, aki később felszabadult. Az ő
nevében ott van az Úr neve is, ezért azt feltételezhetjük, hogy nem volt
teljesen idegen Izrael népétől. Végül Gesem, aki arab törzsek vezére volt, akik
a Holt tenger alatti területen éltek, el egészen a Nílus folyam deltájáig.
Ezek az emberek mindent
elkövetnek, hogy a munkát akadályozzák. Szanballat összehívja seregét és egy
úszító beszédet tart nekik, amiben kicsúfolja az Isten népét. A zsidókat
nyomorultaknak nevezi. Pont ezt tette Hitler is évezredek múlva, és sokan ma is
ezt teszik. A csúfság, a csúfolkodás a Sátán egyik leggyakrabban használt
fegyvere. Gondoljunk csak azokra a fiatalokra, akik csúfolkodtak Elizeussal:
jöjj fel kopasz! Az istentelen király, Sedékiás idejében Isten követeket
küldött, hogy a királyt és a népet figyelmeztessék, de ők kigúnyolták Isten
követeit, és gúnyt űztek prófétáival. De Jézusnak se jutott más sors, hisz még
a kereszten is csúfolódtak vele. De nem volt ez másképp az első pünkösd napján
sem, amikor sokan csúfolódtak: édes bortól részegedtek meg. Nagyon vigyázzunk a
csúfolódásra, mert valakivel csúfolódni azt jelenti, hogy nem vesszük komolyan,
hogy az nekünk nem számít.
De mit kezd Nehémiás ezzel
a csúfolódással? Nem hagyja figyelmen kívül. Nem mondja: ó, ezzel nem kell foglalkozni.
De nem esik kétségbe, ez nem szegi kedvét, nem is próbál visszavágni. A
csúfolódásra nem válaszol csúfolódással, a rosszért nem fizet rosszal. Mintha
már ismerné Jézus példáját: amikor szidták, nem viszonozta a szidalmat, amikor
szenvedett, nem fenyegetőzött. Nehémiás most is azt teszi, amit eddig is tett,
imádságben Isten elé viszi a dolgot. Ugyanakkor kemény dolgokat kér ebben az
imádságban: fordítsd vissza gyalázásukat az ő fejükre, add őket prédára a
rabság földén, ne fedezd el hamisságukakat. Ez talán megbotránkoztat sokakat.
Hát lehet, szabad így imádkozni? Akik a
Bibliát ismerik, azok tudnak az ú.n. átokzsoltárokról. Ezek olyan zsoltárok,
amikben az író bűntetést kér az ellenségre. Tehetünk mi ilyet? Jézus nem másra
tanított minket? Ő azt mondta: áldjátok azokat, akik titeket átkoznak,
imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket. Ő a kereszten is imádkozott a
bocsánatért ellenségei számára. Nem ez a mi szent kötelességünk is? Imádkozni
azokért, akik üldözik a keresztyéneket, imádkozni azért, hogy megtérjenek
Istenhez?
Itt azt is világosan
látnunk kell, hogy itt nem Nehémiás személyes bosszújáról van szó.Ezek az
emberek nem Nehémiást bántották meg, hanem magát Istent. És Nehémiás ezt nem
tudja elviselni. Ő kiáll Isten dicsősége mellett. Ezért kéri a sátáni erők,
emberek megsemmisítést, akik Isten és népe ellen támadnak. Így imádkozni szabad
és lehet.A Káté írója így imádkozik: rontsd meg a Sátánnak munkáit és minden
hatalmát, amely ellened feltámad, és tégy hiábavalóvá minden gonosz tervet, melyet
a te szent igéd ellen sző. Ha atyáink mertek így imádkozni, miért ne mernénk mi
is?
Mi történik ez után. Az
imádság nyomán az ellenség elbizonytalanodik és Isten népe új bátorságot vesz.
De amikor az ellenség látja, hogy a csúfolkodás nem segít, akkor más eszközhöz
fordul. Egy összeesküvést szőnek. Szövetségeseket toboroznak, hogy együtt
forduljanak Izrael népe ellen. Mind a négy égtáj felől egyszerre akarnak
összehangolt támadást indítani. Különös ez a koalicíó, hisz olyan népek fognak
össze, akik addig ellenségek voltak és egymás ellen harcoltak. De pont ez
történik Jézus perében is. Pilátus és Heródes, akik addig esküdt ellenségek
voltak, egyszerre barátként fognak össze Jézus ellen. De így van ez ma is.
Amikor a keresztyén normák és értékek ellen össze kell fogni, akkor egymással
ellentétes nézeteket valló pártok, emberek is össze tudnak fogni.
Ezek a csúfolódó beszédek,
fenyegetések félelmet keltenek a nép szívében. A sok negatív hír, amit sokszor
maguk a zsidók terjesztenek elcsüggeszti, ellankasztja az építőket. Ebben nagy
tanulság rejlik a mi számunkra is. Nem mindegy, hogy miként beszélünk az
egyházról, főleg a fiatalok előtt. Sokszor csak a panasz, keserűség, lemondás
van bennünk, amikor az egyház jelenéről és jövőjéről beszélünk. Az igaz, hogy
nagyon sok a gond, baj az egyházban, de ez nem vezethet oda, hogy csak
negatívan gondolkodjunk az egyházról és annak jövőjéről.Ha így teszünk, oda
juthatunk, mint Illés, aki leült a fenyőfa alá és meg akart halni. Ez emberileg
teljesen érthető, hisz halálosan megfenyegették, az Isten népe lelki helyzete
kétségbeejtő. Az építők, Illés és a mi tévedésünk az, hogy inkább nézünk a
körülményekre, mint hogy számolnánk Istennel Csak a mi lehetetlenségeinket
látjuk és nem az Isten lehetőségeit. Csak a magunk tehetetlenségét látjuk és
nem az Isten hatalmát. Ez az ige is arra tanít, hogy mindenek ellenére merjünk
hinni és reménykedni.
Nehémiás azért emberileg
is megteszi, amit megtehet. Bölcs stratégiát dolgoz ki, a népet két részre
osztja, egyik része dolgozik, a másik pedig őrségben van. De még az építők is
kardot kötnek az oldalukra, minden eshetőségre felkészülve. Tudja: ez az ügy az
Istené, és Ő ezt győzelemre fogja vinni. Ezt tudhatjuk, hihetjük mi is.
Javasolt cím: Karddal és vakolókanállal Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése