Text.” Ez a mi Urunk szent
napja,, és ne bánkódjatok, mert az Úr öröme a ti erősségetek.” (Neh.8,1O)
Sokszor szoktunk arról
beszélgetni, hogy milyen jó lenne, ha a gyülekezeteinkben, népünk körében egy
lelki ébredés lehetne. Sokszor imádkozunk is ezért istentsizteleteinken,
gyülekezeti alkalmainkon. Fájdalommal gondolunk vissza a pünkösd utáni vagy a
reformációban történt nagy ébredésekre, amikor az élő víz folyamként
hömpölygött, most pedig csak kis patakként csordogál.
Nehémiás idejében is
egyszer csak nagy vágy támadt a nép szívében egy lelki ébredés után. A nép
érzi, hogy lelkileg még távolról sincsenek ott, ahol lenniük kellene vagy
lehetne. Már nagyon sok minden történt, főleg a külső építkezés, helyreállítás
területén, de a lelki életben még nagyon sok a hiányosság, helyreállítani való.
A falak rekord időn belül megépültek. Ötvenkét nap alatt végbement a hatalmas
munka. A biztonság már megvan, az ellenség nem mer közeledni. De Nehémiás
fáradozása még messziről sem érte el a célját, hisz a lelkek még romosabb
állapotban voltak, mint a falak. Az istenteszteleteket elhanyagolták, a
törvényt nem vették komolyan, a bálványokkal kacérkodtak. Ez a helyzet nem maradhat
így, ezt mindenki világosan látta.
De mit lehet tenni a megújulás
érdekében? Nos, először is egy pódiumot készítenek. A szószék elődje készül itt
el, úgy is mondhatnánk: az első szószék a történelemben. Erre a szószékre
felmegy Esdrás pap és olvassa a szent iratokat. Különös ez, hisz eddig Esdrás
valahogy a háttérben maradt. Az ő reformátori kísérletei kudarcba fulladtak. De
most Esdrás személye előtérbe kerül. Vajon miért? Miért nem Nehémiás megy fel a
szószékre olvasni? Azért, mert ő nem pap, Esdrás viszont az. Az Isten országa
építésében mindenkinek megvan a maga helye. Nehémiás vezette a külső építést és
helyreállítást, most Esdrás végzi a belsőt, így szépen kiegészítik egymást.
Milyen áldott dolog az, amikor a gyülekezetben így össze tudunk fogni a jó ügy
érdekében. Nem fontosabb az egyik, mint a másik, az egyik nem kisebb, mint a
másik. Mind a ketten ugyanazt az ügyet szolgálják, csak másképp. Nehémiásnak
nem esik nehezére most egy lépést hátrafele tenni és Esdrást engedni az
előtérbe. Mert itt nem az emberek dicsősége a fontos, hanem az Istené! S Isten
dicsősége abban ragyog leginkább, ha emberek meghódolnak Isten előtt, hitre
jutnak és megújult életükkel Istennek szolgálnak. Az ébredés pedig egy
szabadtéri szószékkel és Isten igéjének hangzásával kezdődik.
Minden ébredés így
kezdődött a történelemben. Gondoljunk csak a már említett reformációra. A
reformáció az evangélium erejének felismerésével indult. Az ige évszázadokon át
el volt hanyagolva, ehelyett az egyház, a pápa kijelentései, rendeletei
kerültek a középpontba. S ekkor Luther előtt felragyogott a „kedves evangélium”
ahogy ő ezt előszeretettel nevezte. Mert a hit hallásból van, a hallás pedig
Isten igéje által. Ezért ige nélkül ma sem lesz ébredés. Ha a Biblia újra
megkapná az őt megillető helyet és tiszteletet a szívünkben, egyházunkban,
gyülekezeteinkben, akkor az ébredés sem maradna el.
Megható jelenetek ezek.
Esdrás ott áll a szószéken, körülötte a családfők a feleségeikkel,
gyermekeikkel. Kicsik és nagyok, idősek és fiatalok mind figyelmesen hallgatják
a szószékről hangzó igét. Esdrás pedig ünnepélyes mozdulattal felnyitja a
tekercset. A nép a tisztelete jeléűl feláll. Miután Esdrás elmondja a
magasztaló imádságot, mindnyájan „ámennel” felelnek, utána pedig letérdepelnek.
Ezek után Esdrás elkezdi az olvasást. Nem csak egy rövid részt olvas fel, hanem
reggeltől délutánig folyamatosan olvas .Körülbelül hat órán át olvassa az igét.
Időről-időre megáll, hogy a léviták magyarázatot fűzhessenek az olvasottakhoz,
a még mélyebb megértés érdekében. Mert nagyon fontos, hogy ne csak olvassuk,
hallgassuk, hanem értsük is az igét. Nagyon fontos, hogy minden igeolvasás,
igehirdetés után feltegyük a kérdést: mit értettem meg, mit viszek magammal.
Mert hiába tudnánk kívülről is a Bibliát, de nem értenénk, mi hasznunk lenne
abból? Mert a Biblia, nem egyszerűen egy könyv, hanem az Élet Könyve.
Vajon mit olvashatott
Esdrás? Erről sajnos nem tudunk meg részleteket. De egy biztos, hogy ez a Tóra
volt, a törvény könyve. Ő minden bizonnyal a Mózes könyveit olvasta. Azt is
megtudjuk, hogy ez az igeolvasás a Tisri hónapban volt, ez a hónap egy igazi
ünnepi idő volt, hisz erre esett az Újév, a Nagy Engesztelés napja és a Lombsátrak
Ünnepe is.
Hogy reagált a nép az
olvasásra? Mélyen érinti őket, mindaz amit hallanak. Egy nagy levertség és
szomorúság vesz erőt rajtuk. Ez nagyon is érthető. Hisz Isten törvénye egy
olyan tűkör, amiben az ember meglátja bűneit és nyomorúságát. Hogy milyen
hűtlen és engedetlen volt Isten szava iránt. Az ébredések történetéből tudjuk,
hogy ez minden nagy lelki ébredésnél így történt. Ahol Isten Lelke elkezd
munkálkodni ott mindig bűnismeret és bűnbánat támad.
De mi van ma velünk, mi
van a mi életünkben, mi történik, ha betekintünk Isten igéjébe? Sajnos sokszor
szinte semmi. Közönnyel és rezdületlen szívvel s arccal hallgatjuk Isten
igéjét. Ha az istentisztelet után valaki megkérdezi, hogy mi volt az ige, meg
se tudjuk mondani. Pedig ma is fel kellene tenni ilyen kérdéseket: mi ige
szerint éltünk-e? Szerettük-e Istent teljes szívünkből, lelkünkből és minden
erőnkből? Nem a modern bálványainknak szolgáltunk-e az élő Isten helyett?
Hányszor forgott az életünk önmagunk körül?
Ha ezek alapján őszinte önvizsgálatot tartunk, meglátjuk hogy annyi
közömbösség, langymelegség van bennünk. Hogy nekünk is bocsánatra és
megújulásra van szükségünk. Az Isten szerinti szomorúságra mindig szükségünk
van, hogy az megbánhatatlan megtérést szerezzen nekünk. És ez az utóbbi a
fontos, az üdvösség, a bűnbocsánat öröme.
Esdrás és Nehémiás is ezt
mondják a népnek:” ez a mi Urunk, szent napja, ne bánkódjatok, ne sírjatok” .
Ez az öröm napja, mert az Úr nagy dolgokat cselekedett. Ezen a napon örüljetek
és cselekedjetek jót a családtagjaitokkal, s a szegényekkel. De mit jelentsen
ez a különös mondat: „az Úrnak öröme a ti erősségetek”? A héber szöveget
kétféleképpen lehet fordítani. Az egyik szerint az Úr öröméről van szó, a másik
pedig az Úrban való öröm. De ebben nem kell ellentétet látnunk. Az első tehát
az Úr öröme. Eszerint az Úr is örül egy ilyen neki szentelt napnak. Igen, Isten
is tud örülni, a mennyben is öröm van egyetlen bűnös megtérésén. De ott van az
Úrban való öröm is. Isten a mi örömünk forrása Ez Isten gyermekeinek az öröme,
ami egészen más, mint a világ fiainak az öröme. A világ öröme nem is igazi
öröm. Az ilyen öröm nagyon hamar felborul és szomorúságra fordul. De a mi
örömünk forrását, Istent senki nem veheti el tőlünk. A világ öröme a külső
dolgoktól, körülményektől függ, Isten gyermekeinek az öröme magában Istenben
van, aki nem változik. Mert mi az öröm forrását Isten jóságában és hűségében
találjuk meg, az pedig nem változik. S ebben van a mi erősségünk, s ez az erő
nekünk mindenre elégséges, elégséges az életre, de elégséges a halálra is.Ez az
öröm és ez az erősség távol tartja a szomorú gondolatokat, de magát a Sátánt
is. Erőt és hitet ad nekünk a munkához, a bizonyságtevő élethez. Legyen hát az
Úr öröme a mi erősségünk is!
Javasolt cím: Lelki ébredés
Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése