Tanulságos igék Nehémiásról 2

Text.”Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen jóindulatú volt hozzám és hogy milyen szavakat mondott nekem a király. Erre ők így feleltek: kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához.”(Neh.2,18)

            Mindnyájan ismerjük a híres latin mondást: ora et labora, vagyis imádkozzál és dolgozzál. A debreceni kollégium homlokzatára is ez van felírva óriás betűkkel. Ez a mondás azt akarja elmondani, hogy a keresztyén ember nem csak dolgozik, hanem imádkozik is. Sokan még azt is gondolják, hogy ez egy bibliai ige, nos így ez nincs benne szó szerint a Bibliában, de annál inkább biblikus, helyes mondás. A Szentírás számos helyen bizonyítja ennek a mondatnak a helyességét. A munka és az imádság a keresztyén ember életében szorosan összekapcsolódnak.

            Ezt a kettőt Nehémiás életében is megtaláljuk. A múlt alkalommal úgy találkoztunk vele, mint az imádság emberével, most pedig úgy, mint aki munkára veti a kezét és keményen dolgozik.Három hónap telt el azóta, hogy Susán várában volt. A jeruzsálemi atyafiak küldöttsége decemberben járt nála és most márciusban vagyunk. E három hónap alatt Nehémiás kesergett az otthoni állapotok miatt. S ugyanakkor bőjtölt és imádkozott. De az imádságára nem jött válasz. Pedig a helyzet olyan súlyos volt, hogy az már nem tűrt halasztást. Nehémiás már tűkön ült, minden percben indult volna Jeruzsálembe.

            Nagy próba az Isten gyermeki számára, amikor úgy tűnik, hogy az ég be van zárva s imádságra nem jön válasz. Talán nincs is nehezebb, amikor Isten válaszára soká kell várni. Kivárni az Isten idejét, útmutatását, vezetését. Mert Isten óráját nem mi tartjuk a mellényzsebünkben, mondja egy híres igehirdető. Mennyit kellett várni Dávidnak a felkenetése után, hogy végre trónra léphessen! A jeruzsálemi gyülekezetnek is tíz napot kellett várnia a mennybemenetel után a Szentlélek kitöltetéséig. Spurgeonról mondják, hogy egyszer egy teológust kellett vizsgáztasson, ez volt az utolsó vizsgája, hogy lelkipásztor lehessen. Meg voltak egyezve az időpontban, egy pontos órában, de a híres igehírdető több mint egy félórát késett. A diák türelmesen várt. Amikor Spurgeon megérkezett megszorította a teológus kezét s azt mondta: téged már nem vizsgáztatlak, nyugadtan lehetsz lelkipásztor, mert tudsz várni. Perzse még sok mindent meg kell tanulj, de az Isten iskolájának egyik legfontosabb tárgyából, türelemből jelesre viszgáztál.

            Miért várakoztat meg Isten minket sokszor? Egy biztos: nem azért, hogy gyötörjön minket. Istennek a várakoztatással mindig célja van. Sokszor ez idő alatt készít fel minket egy feladatra. Máskor azt akarja elérni, hogy még inkább ragaszkodjunk hozzá, hogy belássuk: mindenben tőle függünk.Hogy semmi másban ne bízzunk, csak benne.

            Nehémiáson mindenki látja, hogy mennyire megviseli ez a várakozás. Az arca szomorú, s ez ott veszélyes dolog volt, az akkori királyok nem szerették, ha valaki körülöttük szomorú ábrázatú. A király körül szolgáló emberek mindig vidámak kellett legyenek. Az ilyen szeszélyes kényurak egy ilyen szomorú ábrázatért halállal fizethettek adott esetben. Isteni kegyelem, hogy ebben az esetben ez nem így történik. Épp Nehémiás prófétai szomorúsága nyit utat a munka elkezdésére. Különös ez, bár meg van írva: mindenkor örüljetek, de mégis sokszor Isten gyermekeinek a prófétai szomorúsága lesz eszköz az Isten kezében valaminek az elvégzésében.

            A király egyik nap megkérdezi: miért vagy szomorú Nehémiás? Mi történt, tán nem beteg vagy? Ekkor Nehémiás felkiált lelkében az Istenhez és elmondja őszintén a szomorúsága okát. S azt is, hogy el szeretne meni Jeruzsálembe. A király beleegyezik a tervébe, s még ajánlóleveleket is ad, hogy biztonságosan mehessen végig a tartományokon. Olyan levelet is kap, ami által fát kap a falak megépítésére , sőt még katonai kíséretet is felajánl a király, hogy semmi baj ne érhesse az úton. Jobban nem is lehetett volna, minden úgy történik, ahogy azt Nehémiás elgondolta . Sőt, még többet ad, mint amennyit ő kért.

            Minden különösebb gond, baj nélkül megérkezik Jeruzsálembe. Először is egy felderítő utat tesz Jeruzsáéem falai mentén. Saját szemével akar megygőződni a helyzetről. Nem nappal, hanem éjszaka indul el, amikor mindenki alszik. Egy adott ponton már az öszvér se akar tovább menni, de Nehémiás ekkor gyalog megy tovább. A helyzet sokkal rosszzabb, mint gondolta volna. A falon mindenütt hasadások, repedések sok helyen teljesen le van omolva. Jeruzsálem védtelen város, mindenki szabadon járhat ki és be. Az ellenség is bárhol betörhet. Lehet itt egyáltalán valamit tenni, vagy inkább menjen vissza Susán várába?

            Vajon hogy néznek ki ma a Krisztus gyülekezetének a „falai”? Ott vannak a világiasság repedései, a tévelygések hasadékai, a kényelmesség, önzés és felületesség omladékai. És hányféle támadásnak van ma is az egyház kiszolgáltatva, kivül és belül egyaránt!

            Mit lehet itt tenni? Egyáltalán van-e értelme a javításnaak? Nehémiás válasza: igen. Mégpedig azért igen, mert az Úrnak jóindulata vele van és tudja, hogy Isten nem fogja őt cserben hagyni. Ebben a hitben és meggyőződésben hívja munkára kortársait. Elmondja nekik, hogy Isten keze és jóindulata eddig is vele volt és ezután is segíteni fog. Milyen szép példát ad nekünk Nehémiás.Miért nem merünk Isten tetteiről beszélni, amiket mi eddig megtapasztaltunk az életünkben? Miért nem mondjuk el, hogy mennyi csodát tett velünk? Mondjuk el bátran gyermekeinknek, családtagjainknak, munkatársainknak, hittestvéreinknek. Az ilyen bizonyságtétel nem marad hatás nélkül. Az ilyenre nyitottak az emberek. Az ilyenre felkapják a fejüket, megragadja őket.

            Amikor Nehémiás bizonyságot tesz, akkor a többiek is kezdik hinni, hogy ezt a munkát el lehet kezdeni és be is fogják fejezni azt. Fellekesülnek és azt mondják: kezdjük el az építést. Ragadjuk meg a lapátot, vakolókanalat, s ha kell a fegyvert is, hogy az építés jó véghez menjen.

            Az elején azt mondtuk : imádkozzzál és dolgozzál. Itt a sorrend is fontos. Először mindig imádkozni kell és utána meg kell kezdeni a munkát. Soha nem lehet fordítva, hogy először dolgozunk, majd pedig imádkozunk. .Sokkal jobb, ha reggel korán imádkozunk, úgy indulunk munkába, napi feladataink végzésére, nem pedig egész nap dolgozunk s este holtfáradtan még próbálunk imádkozni is. Amikor először imádkozni tudunk, azzal megvalljuk, hogy mi mindenben Istentől függünk, és az ő áldása nélkül sem a mi gondoskodásunk és munkánk, sem adományai nálunk nem gyarapodnak, ahogy azt a Káténk szépen megfogalmazza. Csak Ő viheti véghez a mi munkánk a családban, munkahelyen, gyülekezetben egyaránt. Aki csak a maga erejében bízik, az nem fog kitartani. De aki hivatását imádkozva és dolgozva törekszik beteljesíteni, az megtapasztalja az apostol szavát: a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban.

            Így legyen ez ebben az Új Eszetendőben is. Imádkozva és dolgozva töltsük el annak napjait. S higgyük: közben épül Isten csodálatos országa, amit egykor majd odaát teljes dicsőségében meg fogunk látni.

Javasolt cím:Imádkozzál és dolgozzál                                           Lőrincz István