Tanulságos igék Nehémiásról 1

Text: Amikor meghallottam ezeket napokon át ültem, sírtam és keseregtem, bőjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt.” (Neh.1,4)

            A Nehémiás könyve az Isten országának építésről szól, ami nem egy kis és könnyű feladat, de aminél nincs fontosabb enne az Új Eszetendőben sem. Ennek az Új Évnek is az lehet a nagy ajándéka, ha Isten országa épülhet, általunk is.

            Susán várában vagyunk, a mai Perzsa-öböltől északra. A régi városból már szinte semmi se maradt. A mai turista, aki Iránba látogat már csak porladó romokat talál itt. De valamikor nagy és fényes város volt. A perzsa királyok nyári rezidenciája volt ez, nagyon szerettek itt tartózkodni. Ebben a várban játszódik le az Eszter története is, annak az árva zsidó lánynak a története, aki által eglész Izrael megmenekül. Itt találkozunk Nehémiással is, Kr.e.445-ben vagyunk, ez I.Artaxerxes uralkodásának huszadik esztendeje. Mozgalmas idő ez, a babiloni birodalom összeomlik, jön a médek és perzsák birodalma, s ebben az időben Isten fogságba hurcolt népe engedélyt kap a hazatérésre.Tudjuk azt, hogy a hazatérés több hullámban történt, és mindenki nem is tért haza, ezek között volt Nehémiás is. Őt a saját kérésére engedi el a perzsa király, hogy egyfajta helytartói szerepet töltsön be népe életében. Első tartózkodása 12 évig tartott, utána visszament Perzsiába, hogy aztán újra Jeruzsálembe menjen, de hogy meddig maradt ott, azt már nem tudjuk. Róla fogunk néhány alkalommal hallani.

            Az első dolog, amit Nehémiásról olvasunk, hogy imádkozott. Nincs ennél fontosabb munkánk ebben az Új Évben sem: induljunk erre imádsággal. A hívő ember tudja, hogy az imádság nem levegőbe való beszéd, hanem Istennel való beszélgetés,  tusakodás, aki meghallgatja a mi imádságainkat. Ezt látjuk Nehémiás életében is. Ez a fejezet úgy mutatja őt be, mint az imádság emberét. Az imádság az ő életének rejtett erőforrása.

            De ki is ez a Nehémiás? Ismerkedjünk meg vele közelebbről. A Biblia nem sokat mond el róla, tulajdonképpen csak a nevét és a foglalkozását ismerjük. Nevének jelentése: az Úr megvigasztal. Ebből arra következtethetünk, hogy a szülei istenfélő emberek voltak. Nagy áldást jelentenek az ilyen szülők, az ilyen családokban olyan gyermekek nőhetnek fel, akik majd sokat jelenthetnek az Isten országa számára. Bárcsak minden család ilyen lehetne s így nevelhetné gyermekeit ebben az évben is. Egyházunk jövője attól függy, hogy most milyen családokban élnek, formálódnak a gyermekek.

            A nevén kivül  a foglalkozását is ismerjük. Ő a király főpohárnoka volt s ez abban az időben nem csak egy jól fizetett állást jelentett, hanem egyfajta bizalmi poziciót is .Ide nem akárki kerülhetett. Van egy holland barátom, akinek a testvére a király fővadásza.Egyszer, amikor elvitt hozzá elmesélte, hogy 400 jelentkező közül választották ki erre a feladatra, hisz évente egy napot csak kettesben tölt el a királlyal a vadászaton s ezért teljességgel megbízható ember kell legyen. A főpohárnoki állás veszélyt is hordozott amgában, hisz ő ivott először a király borából s ha valaki ezt megmérgezte, akkor ő lett az áldozat. S ez abban az időben egyáltalán nem volt ritka dolog. De nem csak ez jelentett veszélyt, hisz ő részt vett a királyi lakomákon, amik mértéktelen ivászatba, paráznaságba torkolltak. Ilyenkor minden fék elszakadt és minden határ eltűnt.

            Feltevődik a kérdés: lehet-e Isten gyermeke egyáltalán ilyen helyen? Egy olyan környezetben, ahol Isten törvényeit lábbal tapossák? Nem kellett volna Nehémiás ezt az állást visszautasítsa? Ez ma se csekély kérdés, sok keresztyén számára bizony nagy kérdés, hogy milyen állást vállalhat el és milyet nem? A nagy kérdés mindig az, hogy miért vállal el egy keresztyén ember egy ilyen veszélyes, kísértésekkel terhelt munkahelyet? Nem teheti csak a több pénz, a karrier érdekében, de lehet Istennek ilyen helyeken is szüksége van emberekre, eszközökre az ő terve végrehajtásában. A Bibliában azt látjuk, hogy Isten gyermeki sokszor jutottak magas poziciókba, gondoljunk csak Abdiásra Aház udvarmesterére, vagy Dánielre Nabukodonozor udvarában. Ilyen helyeken Isten gyermeke sokat jelenthet az ő országa építése számára.

            Arról semmit se olvasunk, hogy miként élte meg Nehémiás ezt a főpohárnoki tisztet. Egy biztos: amikor először találkozunk vele, ő nem egy boldog ember, sőt levert, szomorú, ma azt mondanánk: depressziós. Mi ennek az oka? Nos, Nehémiásnál látogatók voltak. Júdeából jöttek Susán várába , hogy beszámoljanak az ottani helyzetről. Az egyik látogató épp a testvére, Hanáni. Amit elmesélnek, az sokkolja Nehémiást. A zsidók ott nagy tanácstalanságban, sőt szégyenben vannak. A város újjáépítése meghiusult. Az ellenség bármikor betörhet, hisz a várfal is romokban áll.

            Önkéntelenül is az egyház mai helyzetére gondolunk. S azt kell megállapítanunk, hogy az egyház ma is nehéz helyzetben van. Az elvilágiasodás, az elidegenedés, a pénz utáni hajsza ostromolják az egyház falát és nagy réseket ütöttek már rajta. A korszellem belopakodott házainkba, közösségeinkbe. A keresztyén értékek és normák egyre inkább relativizálódnak a „ mindent szabad nékem” jelszó alatt. Ennek a következményeit főleg a nagyvárosokban látjuk, főleg Nyugaton, de már nálunk is lassan. Mindenütt a lelki hanyatlás jeleit látjuk. Bárcsak ne lenne igazam, bárcsak azt mondhatnánk, hogy a mi gyülekezetünkben ez másképp van.

            Mit tegyen az ember, az egyház ebben a helyzetben?  Hogyan próbáljunk a romos állapotokon segíteni? Mit tesz Nehémiás? Mindenek előtt oda áll Isten elé és imádkozik. Segítségül hívja az Úrnak nevét. De nem csak egy rövid imádságot mond el, hanem napokon át bőjtöl és imádkozik. Nem megszégyenítő ez a mi számunkra? Mennyi időt töltünk mi el imádságban. A múlt évben olvastam valahol Lutherről, hogy ő átlagban kb. 8 órát imádkozott. Én nagyon megszégyeltem magam, mert és sokszor még 8 percet se töltök el naponta imádságban. Mert higgyük el, ez a mi leghatalmasabb fegyverünk a lelki harcban. Ha megvizsgáljuk  a lelki ébredések, megújulások történetét mindig azt látjuk, hogy ezeket kitartó imádság előzte meg. Sokszor néhány ember állt össze, gyűlt össze naponként imádkozni s Isten nagy ébredést adott. Persze ezt a világ fiai nem ismerik, ők semmibe veszik az imádágot, nekik csak az emberi teljesítmény számít.

            Érdemes arról is elgondolkodni, hogy Nehémiás bőjtölt is. Egy olyan gyakorlat, amit mi szinte teljesen elfelejtettünk. Sajnos ebbe a reformáció is besegített, ami akkor érthető volt, hisz a bőjt üdvösségszerző cselekedet volt, ezért kellett kiiktatni, de vajon nem az történt-e itt is, amit közmondásosan így fogalmazunk meg: a fürdővízzel együtt a gyermeket is kidobtuk! A Bibliában szinte mindig kísérője az imádságnak a bőjt, lehet ezt így, biblikusan gyakorolni.

            Nehámiaás h imádsága egyben hitvallás is.Vallást tesz a hatalmas, a hűséges Istenről, aki mindeneket teremtett, és aki annyi csodát tett már népéért az évszázadok során. Nekünk, amikor imádkozunk, mindig jó látni azt, hogy mi azzal az Istennel állunk szemben, aki hatalmas, hűséges, aki irántunk való szeretetét már számtalanszor megbizonyította. Ha Istent nagynak tudjuk látni, akkor a mi bajaink már sokkal kisebbek lesznek.

            S még két dolgot látunk Nehémiás imádságában. Az egyik az alázat, a másik pedig az Isten ígéreteire való hivatkozás. Mi is így imádkozzunk ebben az Új Évben.Legyen ebben Nehémiás példakép számunkra!

Javasolt cím: Imádsággal lépni az Új Évbe                                         Lőrincz István