Text. „Ezek azok a Júda
tartományából valók, akik visszatértek a száműzetésből és most visszajöttek
Jeruzsálembe és Júdába.”(Neh.7,6)
Húsvét
ünnepe van. S íme egy igazi húsvéti fejezet a Bibliából, amiből az élet illata
árad. Pedig nem is gondolnánk, pedig ez egy igazi húsvéti fejezet a Bibliában. Itt
a túlélők listáját találjuk, de nem mind túlélők vagyunk mi is mindnyájan?
Lehet-e húsvétot egyáltalán másképp ünnepelni, mint túlélő? Hisz kegyelem az,
hogy mi még élünk. Hogy mit is jelent ez, meglátjuk ebben az igeszakaszban.
Ezek után vizsgáljuk meg
kicsit tüzetesebben ezt a fejezetet. A túlélők listájában az első feltűnő
dolog, hogy nagyon hosszú. De ha összehasonlítjuk azoknak a listájával, akik
Jeruzsálem ostrománál és a fogság idején meghaltak, akkor ez a lista nagyon is
rövid. Már az a tény, hogy Nehémiás feljegyezte őket, elgondolkozásra ad okot.
Mert mi általában mindig a halottak listáját szoktuk összeállítani. Erdélyi
templomaink falán kőbe vésve áll a két világháborúban elesettek névsora. Mi
általában „fekete-listákat” szomorú névsorokat szoktunk összeállítani, amiben
gyász, vesteség, fájdalom van. De a Biblia íme „fehér-listákat” állít össze, a
túlélők listáját, amiben élet, reménység és öröm van, a jövő ígérete. Nehémiás
nem a halottakat számolja össze, hanem az élőket, márcsak azért is, mert a
halottak listája olyan nagy, hogy azt nem is tudná összeállítani.
Pedig itt is óriási volt a
veszteség, csak pár példát mondjunk erre. A templomi énekesek száma a fogság
előtt 4OOO volt, s most csak 148-an maradtak. A kapuőrök is 4OOO-en voltak és
csak 138-an maradtak. Ez is mutatja, hogy mekkora volt a veszteség, hogy milyen
kevesen tértek haza. Valamikor Ábrahám azt az ígéretet kapta, hogy utódainak
száma annyi lesz, mint a tenger fövénye, s íme milyen kevés a túlélők száma. Az
egész hazatért gyülekezet mindössze 42.36O lélek. De bármilyen kicsi is ez a
lista, mégis ez nem a gyász, a veszteség listája, hanem az örömé, a
megmaradásé, a jövő reménysége lüktet benne. Ez nem akármilyen lista, mert ők
nem csak egyszerűen megmaradtak, felettük valami különös fény ragyog. Már
Ésaiás próféta megjövendölte, hogy jön egy rettenetes ítélet az Isten népére,
de a maradék meg fog térni. És most itt van a prófétai maradék. Ez a 42.36O ember
az Isten érthetetlen kegyelmények és hűségénak a bizonyítéka. Isten megtartja
szavát, nem csak az ítéletre, hanem a megtartásra nézve is. Képzeljük csak el,
hogy tekinthettek ezk az emberek egymásra. Úgy, hogy mi vagyunk az a maradék,
akikről Isten a próféta által beszélt. Tudjuk, hogy Babilonban sokkal több
zsidó volt, de ők nincsenek a túlélők listáján. Ők megmaradtak ugyan, de nem
építik a falakat, ők élnek ugyan, de nem tartoznak az élő Isten gyülekezetéhez.
Nagy különbség van azok között, akik csak megmaradnak és azok között, akik azon
túl hogy megmaradtak, haza is tértek és építkezésbe fogtak.
Ennél a listánál nem is az
a fontos, hogy ezek az emberek élnek, hanem az, hogy az Isten gyülekezetéhez
tartoznak. Élet és élet között óriási különbség van. Mert van halott élet,
lelkileg halálban levő élet, és van feltámadott élet, Krisztusban való élet. A
kérdés az, hogy a mi életünk milyen, halott vagy feltámadott? Mit jelent nekünk
az élet? Mit jelent nekünk ez az ünnep, azt hogy ott folytatjuk, ahol az ünnep
előtt abbahagytuk, vagy pedig a feltámadott Krisztussal megyünk tovább?
De mit jelent az, hogy
valaki ott lehet a túlélők listáján? Mit jelent az, hogy ezek az emberek most
valóban újat akarnak kezdeni? Nincs ez eleve kudarcra ítélve, hisz hányszor volt
már úgy a mi életünkben is, hogy újat akartunk kezdeni és mégis minden maradt a
régiben? De tegyük fel a kérdést: lehet-e egyáltalán újat kezdeni, van-e
egyáltalán új a Nap alatt? Nem az-e a sorsunk, hogy mi mindig a régiek
maradunk? Ez így lenne igaz, ha nem lenne Isten, ha nem lett volna feltámadás,
ha nem lett volna üres sír, ha nem lett volna húsvét. Ha Krisztus fel nem
támadott, akkor igaz lenne Pál szava: minden embernél nyomorúltabbak vagyunk.
De mi arról tehetünk bizonyságot, hogy Krisztus feltámadott a halálból. S ezt
azt jelenti, hogy ha valaki a feltámadott Krisztusban hisz, az új teremtés
lett, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden.
Természetesen, ezt csak
hittel lehet megérteni és elfogadni. Ezt csak a hit merészségével lehet
megragadni. És a hit harcot és újjáépítést jelent. S a hitben vannak bukások,
tévedések, mélység és magasság. De, s ami nagyon fontos, lesznek győzelmek,
lesz megújulás is. Húsvét óta lehet másképp élni, másképp gondolkodni, másképp
viszonyulni az élet minden dolgához, az emberekhez, a pénzhez, munkához. Péter
apostol odáig megy, hogy azt mondja, hogy a Krisztus feltámadása minket újjá
szűl, nem kevesebbet jelent, mint hogy teljességgel újjá lehet az életünk. A
hívő ember, ha Krisztusra és az ő feltámadására néz, igenis bátran vallhatja
magáról: én újjászülettem! Krisztus feltámadása minden ember számára egy új
születésnap lehetőségét hordozza magában. Isten húsvét reggelén megnyitotta a
„fehér-listát”, a túlélők listáját és erre minden további nélkül fel lehet
iratkozni. Az özönvíz után csak nyolc ember neve volt ezen a listán Illés és
Jézabel idejében 7.OOO ember neve volt erre felírva. És Nehémiás idejében
42.36O név volt ezen a listán. Ma a lista olyan hosszú, hogy már csak könyv
foglalhatja magában, az „Élet könyve”, s ebben a könyvben mindazoknak a neve
benne van, akik hisznek a feltámadott Krisztusban és élő kövekként beépültek az
Isten szent templomába, az anyaszentegyházba.
De nem nagyképűség azt
állítani, hogy én rajta vagyok ezen a listán? Ezt két példával szeretném
illusztrálni ebből e fejezetből. Először is ott találjuk az „Anatót” nevet. Innen
származott Jeremiás próféta, ennek lakóit figyelmeztette Jeremiás éveken át a
közelgő ítéletre, ami aztán el is következett Kr.e.586-ban. Anatót lakói
gyalázatosan viselkedtek a próétával szemben. Egyszer alattomos módon meg is
akarták ölni. Ezért felettük Jeremiás rettenetes ítéletet hirdetett: hogy senki
sem fog közülük megszabadulni. És most mégis ott van a listán 128 anatótbeli
ember. Egy másik példa Passúr, aki a templomőrök vezetője volt. Ő egyszer
elfogatta és megkorbácsoltatta, börtönbe zárta Jeremiást. Jeremiás felette is
megsemmisítő íítéletet mondott, hogy ő és utódai mind oda fognak veszni. És
most a listán nem kevesebb, mint 1247 ember van a Passúr fiai közül a túlélők
listáján. Passúr és Anatót emberei halálra voltak ítélve. És most mégis ott
vannak a túlélők listáján. Halálra ítélve-de mégis kegyelmet nyerve, nem
csodálatos ez?
Mert , s itt van ennek a
fejezetnek és az egész húsvéti történetnek, ünnepnek az üzenete: a túlélők
listájára nem a mi érdemünk alapján kerülünk fel, akkor egyikőnk se lehetne azon,
hanem kegyelemből. Mert itt csak két példát hoztam fel, de ha ezt a listát
tüzetesen megvizsgálnánk, akkor mindegyik emberről ezt lehetne elmondani:
halálra ítélve, de mégis megkegyelmezve. Így kerülhetünk mi is az élők
listájára.
De mi lesz azzal, aki még
nem akar erre a listára kerülni, aki a megkegyelmezést nem fogadja el, aki a
halálban akar maradni? Azért imádkozni kell, mert mióta Krisztus feltámadt
nincs reménytelen eset. Krisztus minden emberért meghalt és minden emberért
feltámadt, Ő egyetlen emberről sem mond le. Azok is, akik még most a
„fekete-listán” vannak, átkerülhetnek a „fehér-listára. Bárcsak lennének sokan
ilyenek ezen az áldott ünnepen is. Vedd számba életed kedves olvasó, lásd meg,
hogy melyik listán vagy, és amíg nem késő iratkozz fel az élők, a feltámadás
listájára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése