Tanulságos igék Ezékielről 8

Tanulságos igék Ezékielről 8

            „Akkor kelet felé ment az a férfi, mérőzsinórral a kezében, és átvezetett a vizen: a víz bokáig ért. Majd ismét átvezetett a vizen: A víz pedig térdig ért. Azután ismét átvezetett engem és  a víz derékig ért. Azután folyóvá lett, úszni kellett benne.”(Ezék.47,3-5)

            Ismét egy új esztendőbe léptünk Isten kegyelméből. Ilyenkor vannak vágyaink, álmaink, amik szeretnénk ha beteljesednének. Itt ebben az igében is egy látomással találkozunk, a templom küszöbe alól kijövő víz látomásával. Ez a forrás tehát a templom küszöbe alól fakad fel és a Holt-tenger felé halad, tehát déli irányába. , és az erecskéből patak, majd a patakból folyó lesz. Ötszáz méterenként mérik a vizet, először csak bokáig, majd térdig, aztán derékig ér, végül olyan mély lesz, hogy úszni lehet benne. Visszafelé haladva a próféta csodálkozva látja, hogy a folyó mindkét partján gyümölcsfák vannak, amelyek havonta teremnek, leveleikből mindenféle gyógyszert készítenek. Mit jelent ez a prófétai látomás? A templom az Ószövetségben mindig Isten jelenlétére utal. A víz pedig az élet jelképe. A templomból kifolyó víz azt jelenti, hogy az ember életlehetősége csak Istennél van. Életet csak Isten adhat, s Ő ad is olyan életet, ami nem csak minket gazdagít, tesz gyümölcsözővé, hanem másokat is. Ha ezt most az Újszövetség nyelvén akarjuk megfogalmazni, ezt mondhatjuk? Igazi élet csak Jézus Krisztus által van. Ő az élő víz, ha valahol Ő megjelenik, ott a halálból is élet támad. Benne van minden ember számára egy igazi, egy áldott élet lehetősége.Mi sokszor keserűen mondjuk: ez nem is élet! Persze hogy nem az, mert nem vesszük komolyan, hogy az igazi élet forrása az egyedül Jézus Krisztusban van elrejtve.  Nála minden kész van, csak el kell fogadni. A mi életünk ebben az új évben is odatelepedhetik az élő víz mellé és sok gyümölcsöt teremhet. Ez a víz egyre bővül, egyre nagyobb a sodrása. Ez azt jelenti, hogy Isten egyre gazdagabban akarja adni kegyelmét nekünk. Egyre több bűnünkre mutat rá, hogy azt megtagadhassuk, egyre többet ismerünk meg az Ő titkaiból, egyre több szolgálatot bíz ránk és ahhoz egyre több erőt is ad.A kegyelem munkájában itt négy fokozatot látunk.

            A víz először csak bokáig ér. A régi Izraelben, ha valaki vendégségbe ment, ott bokáig megmosták a lábát, miután belépett a házba. Ez az elemi tisztálkodás része volt akkor. Ezt úgy érthetjük, hogy a keresztyén ember életében, miután komolyan megtért Istenhez, elhatározta, hogy Istennel jár, még mindig ott marad a bűn valósága, s ezért naponkénti megtisztulásra van szüksége. Ebben az évben is naponta meg kell lássuk, hogy bűnöket követtünk el, nem kell ez cégéres bűn legyen, de ez már fáj nekünk és ezért ezt azonnal odavisszük Jézus vére alá. Lehet ez egy durva szó, amit a családban kimondok, vagy egy rossz gondolat valaki ellen.

            Ezékielt tovább vezeti az angyal, újra megmérik a vizet s ott már térdig ér. Amikor a térdet halljuk önkéntelenül is az imádságra gondolunk. Amikor az ember térdre borul Isten előtt. Persze nem a testtartáson van itt a lényeg, ülve vagy állva is lehet az ember lelki értelemben a térdein. Isten minden imádságunknak örül, akkor is, amikor munkába menet felfohászkodunk, vagy egy nehéz pillanatban kérjük Isten segítségét. De jó ha van olyan imádság az életünkben, amikor több időt szakítunk erre, amikor komolyan figyelünk Istenre, megvalljuk neki bűneinket, hálát adhatunk, hogy gyermekei lehetünk. Amikor már meghallom azt is, amit Ő mond nekem, amikor teljesen nyitott vagyok előtte. Legyünk ennek az évnek minden napján így imádságban Isten előtt. Ne csak fussunk, rohanjunk megállás nélkül. Ezen nem lesz az Isten áldása.

            A harmadik méréskor már derékig ér a víz.A derék az Ószövetségben mindig az erőnek és a termékenységnek a jelképe. Derékig állni a vízben számunkra azt is jelentheti, hogy derekesan álljuk a hitnek szép harcát. Ez egyáltalán nem könnyű dolog, hisz ha egy folyóban már derékig ér a sodró víz, ott már nem könnyű megállni. Minket szüntelenül kísértések érnek. De mi ezekben szilárdan és állhatatosan állhatunk, hisz a stabilitás, az állóképesség az Isten gyermekeinek egyik legfontosabb jellemvonása. Az ilyen emberre lehet számítani, lehet benne bízni, lehet adott esetben súlyos terheket is tenni rá. Az ilyen ember nem zúgolódik a terhek miatt, mert ő alázatosan és kitartóan hordozza ezeket. A derék a termékenység képe is. A keresztyén ember élete egy gyümölcsöző élet. Az ilyen ember már tud bizonyságot tenni Krisztusról, tud másokat is Istenhez vezetni. Nagy kérdés most az év elején: lesz-e termékeny életünk, s ha igen, milyen gyümölcsöket fodunk teremni? Fogunk-e bizonyságot tenni másoknak is a hitünkről? Lesz-e erőnk terheink, próbáink hordozásához?

            Az utolsó fokozat, amikor a víz már olyan mély, hogy nem lehet állni benne, csak úszni. Már nem is a földön jár az ember, hanem a víz hordozza őt. Mi hívő emberek sokszor halljuk vádként vagy csúfolódásként a hitetlen emberek szájából: ti nem is a való világban éltek, ti a fellegekben jártok s nem két lábbal álltok a földön. Dehát a víz nem épp oly realitás, mint a föld? Csak épp másképp kell közlekedni benne. A földön járunk, a vízre pedig rá kell feküdni. Tudni kell úszni, s akkor az ember csak rábízza magát a vízre s az sodorja magával. Ez a hitben való járás jelképévé lehet az életünkben. A keresztyén ember tényleg nem a saját lábán áll, hanem rábízza magát a kegyelmes Istenre. S ez számára nem bizonytalanság, hanem a legnagyobb bizonyosság. Engedem, hogy Ő vezessen, hordozzon, áldjon és használjon az Ő országának építésében.

            Ez a prófétai látomás magyarázata. Most pedig nagyon fontos lenne az, hogy ki-ki megvizsgálja az életét, hogy ő hol tart a keresztyén élet útján. Bokáig, térdig, derékig haladt már előre a hit útján, vagy már oda is eljutott, hogy teljességgel rábízta magát a kegyelemre. Az is különös és üzenettel bír számunkra, hogy a víz a Holt-tenger felé tartott, ahol minden élet ki van pusztulva. De az igénk szerint csodálatos módon, ott is minden megelevenedik. A partján gyümölcsfák nőnek s a fák leveleiből használható gyógyszerek lesznek. Azt tapasztaljuk, hogy ez a világ egyre pusztább, egyre sivárabb lesz, egyre kevesebb benne a szeretet, az őszínteség és hűség. De íme itt a nagy lehetőség: mi vihetünk belé élő vizet. Válhatunk élő víznek forrásává, amiben ott munkál az élet.

            Van ebben az igében figyelmeztetés is: mocsarai és tócsái nem gyógyulnak meg. Ahol nem fogadják be ezt a kegyelmet, ott marad minden a régiben. Csak aki ennek a víznek a sodrásába kerül, annak lesz igazi élete. Ha nem keressük ezt a vizet, ha nem engedjük, hogy magával ragadjon minket, akkor ebben az évben is puszta és sivár lesz az életünk. Isten az Ő kegyelméből ebben az évben is egyre bővölködőbb életet akar adni nekünk. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek próbák, nehézségek az életünkben. De azt igenis jelenti, hogy ezek ellenére teljes és boldog életet élhetünk. Pál számára is döntő fordulat volt az életében, amikor megértette, hogy Isten nem fogja elvenni a tövist a testéből, de elégséges kegyelmet ad arra, hogy a tövis ellenére is célhoz jusson az élete. Mi is megtapasztalhatjuk ezt ennek az Új Esztendőnek minden egyes napján. Induljunk el ennek az igének a dicső látomásával és azzal az üzenettel, amit ebből megértettünk, hogy majd a végén el tudjuk hálával mondani:Isten szava igaz és ámen lett életünkben.

                                                                                                Lőrincz István