Tanulságos igék Ezékielről 6

Tanulságos igék Ezékielről 6

            Text. „Egyetlen pásztort állítok föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat Dávidot.” Ezék.34,23

            Ezékiel igehirdetésében a 33-ik fejezettől egy nagy változás áll be. Eddig ítéletet, mostantól kezdve szabadítást, üdvösséget hirdet. Ez a változás Kr.e. 586 után következik be, amikor is Nabukodonozor seregei lerombolják Jeruzsálemet. A szörnyű események egyik szemtanúja és túlélője érkezik a prófétához Babilonba, ő mondja el a történteket. Ezékiel éveken át hirdette, hogy mi fog történni. Most mindenki láthatja, hogy igaza volt, az ítélet beteljesedett. S ekkor fordulópont jön az igehirdetésében. De mit mondjon még, hisz az ítélet, amit sokáig hirdetett, íme beteljesedett. Mi más mondanivalója lenne még?Hisz most mindennek vége, Jeruzsálem s a templom romokban hever, az istentisztelet megszűnt, nincs már semmi remény. Vagy mégsem? Ezékiel tovább prédikálhat, Isten egy új kezdetet ad. Hirdetheti, hogy Isten vissza fogja vinni népét hazájába. De a legcsodálatosabb, hogy igehirdetésében már felragyog Jézusnak, mint Jó Pásztornak a képe.

            Ez a fejezet súlyos váddal kezdődik Izrael pásztorai ellen, a királyok és papok, a világi és papi vezetők ellen. Ez a nép azért jutott ilyen helyzetbe, mert félrevezették őt épp azok, akik a jó úton kellett volna megtartsák. Kemény szavak hangzanak el.A vád lényege, hogy szívtelen pásztorok és vezetők voltak, akik csak a maguk hasznát, javát keresték, nem törődtek a nyájjal. Nem figyeltek a gyengére, a beteget meg sorsára hagyták, az elveszettet nem keresték meg. Ezért a vezetők felelősek mindazért a szörnyűségért, ami megtörtént. A vezetők nem látták meg azt, hogy rájuk szolgálat bízatott s ők épp ezt mulasztották el. Szolgálat helyett ők uralkodni akartak, s ez végzetes dolog. Ez nagy baj úgy az egyházban, mint az egész társadalomban. Világi és egyházi vezeteők felé egyaránt égető a kérdés: pásztorok vagyunk-e, vagy uralkodni, hasznot  akarunk húzni?  Uralkodás vagy szolgálat, ég és föld közöttük a különbség. Az uralkodásra való hajlam velünk született, emberi, a szolgálat pedig Istentől kapott ajándék. És Isten ezt kész megadni mindenkinek, aki az élet bármilyen viszonylatában pásztori szolgálaltot kell végezzen.

            A pásztorok tehát csődöt mondtak. De nem csak ők a hibásak mindenért, hisz itt a juhokról is szó van. Nekik is van bűnük, a nyájban is hatalmi harcok dúlnak.Az erősek itt is uralkodnak a gyengéken, ők legelik le a legjobb füvet. Mennyire időszerű dolgok ezek. Pál is mennyit kellett intse a gyülekezet tagjait, hogy az egymáshoz való viszonyukat rendbe hozza. Mennyi széthúzás, mennyi irígység, féltékenység lehet ma is a gyülekezetekben. Mennyi szimpátia és mennyi ellenszenv. Hányan el is hagyják a gyülekezetet, mert azt mondják, hogy megbotránkoztak abban, amit ott benn láttak.

            De most jön maga Isten, Ő veszi kezébe a dolgokat, Ő maga gondoskodik a nyájáról.Megígéri az igazi Pásztort. Ki lesz ő: Egy olyan ember, aki a fogság után kezébe veszi a dolgokat? Egy jó vezető, egy igazi király? Lehetséges ez is, de az egyház ebben a próféciában mindig Jézus Krisztust, a Jó Pásztort látta. Amikor ezeket a sorokat olvassuk, az Úr Jézus képe rajzolódik ki előttünk. Ő valóban egyedülálló Pásztor, senki máshoz nem hasonlítható. Neki igazi pásztori szíve van, Ő foglalkozik a nyájával, Ő életét adja a juhokért.Ő nem szalad el, ha jön a farkas, Ő azért jön, hogy a nyáj bővölködjön és élete legyen.Mennyi jót lehet erről a Pásztorról elmondani. Most ismét adventet ünneplünk, az Ő eljövetelét ebbe a nyomorúlt világba. Nem véletlen az sem, hogy itt Dávidot említi, hisz ő kapta az ígéretet, hogy házából, utódai közül születik meg majd a Messiás.Az is különös, hogy ezt a pásztort fejedelemnek is nevezi az ige. Mennyire illik ez Jézusra, aki egyszerre Pásztor és Fejedelem. Olyan Pásztor, akinek hatalma van, de ezt a hatalmat nyája legeltetésére és pásztorolására használja fel.Amikor ezt a fejezetet olvassuk, mintha látnánk Jézust lelki szemeink előtt. Látjuk amint Jézus keresi az elveszettett a Jákób kútjánál., a Zákeus házában. De visszaterelei az eltévelyedettetket is, gondoljunk itt Péterre vagy Tamásra, Jézus apostolaira. Mert még íme az apostolok is válhatnak elveszetté, eltévelyedetté. S Isten minden gyermekével megtörténhet ez, velem és veled is. De milyen jó, hogy Jézus nem hagy minket az elveszettségben, a tévelygésben! Ő bekötözi a megtört, vérző szivet, gondoljunk itt Mária Magdolnára, akinek a szíve ott a sírnál tele volt fájdalommal és keserűséggel.

            Krisztus legelteti is a nyájat, bőséges és finom eledelt ad a juhoknak. Ez az eledel az Ő igéje. Ezzel táplálkozunk otthoni csendességünkben, vagy amikor a templomban az igehirdetést hallgatjuk. De akkor is táplál, amikor az úrasztalához járulunk.Az Ő juhai közül egy se éhezik, még akkor sem, ha néha pusztaságokon át vezet az utunk lelki értelemben véve. A nagy kérdés csak az, hogy mi vajon az Ő juhai vagyunk-e már?Jézus azt is elmondja, hogy azok az Ő juhai, akik hallják a szavát, és akik követik őt, vagyis engedelmességben élnek.Ez azt jelenti, hogy egész életemet Ő határozza meg, nélküle nem akarok egy lépést se tenni. Az egész életem azt jelenti, hogy a Jó Pásztort követem a mindennapok küzdelmeiben, a munkámban, a másokkal való viszonyomban, a döntéseimben.Erre a Szentlélek tesz alkalmassá és késszé, Ő bíztat minket szüntelen Krisztus követésére. Aki egyszer elkezdett Krisztussal járni, az többé már nem akar nélküle élni. Hisz tudjuk, hogy az Ő védelmén kívűl éhen halunk és elpusztulunk. Mi szüntelen rá kell csodálkozzunk Isten jóságára, hogy minket egy ilyen Pásztorral ajándékozott meg. Köszönjük Őt meg újra ebben az adventben is, hogy Isten Őt elküldte nekünk, s hogy Ő kész volt eljönni e könnyel és vérrel áztatott földre.

            Azzal kezdtük ezt az áhítatot, hogy ez a fejezet vádirat a pásztorok ellen. Az Úr megfeddi és félreteszi őket. De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy neki nincs szüksége pásztorokra. Mert az Úr a pásztorolás munkáját nem nélkülünk, sőt épp ellenkezőleg, általunk akarja végezni ebben a világban. Ezt az élet különböző területein végezhetjük, a családban, a gyülekezetben, az emberek közösségében. A nagy kérdés, hogy miként lehet ezt a paásztori szolgálatot hűségesen végezni? Hát csakis úgy, ha a Jó Pásztor juhai vagyunk, és azok is maradunk. A pásztori lelkületre oly nagy szükség van a családban, a gyülekezetben, a politikában. Milyen nagy szükség lenne a mi időnkben is ilyen hűséges pásztorokra. Hisz annyi megtört és sebzett szívű ember van, úgy a fiatalok, mint az idősek között. Ez az ige mindnyájunkra komoly adventi feladatot is ró. Isten azt akarja, hogy mi azt a szeretetet, amit Ő Jézus Krisztusban nekünk adott, továbbadjuk minden embernek. Isten adjon nekünk ebben az ünnepes félévben is látó szemeket, hogy meglássuk azokat, akik a mi pásztorolásunkra várnak és vágynak. Lássuk meg a tanácstalanokat, akik nem találják életük égető kérdéseire a választ és megoldást. Lássuk meg azokat, akik az élet terhe alatt roskadoznak és bele vannak keseredve az életbe. Azt a szomszédot, aki évekkel ezelőtt még hűségesen járt templomba, de most már elmaradozott valami miatt. Vagy a lelki mélységben levőkre, az egyedülállókra, vagy azokra, akik gyászolnak, elveszetették szerettüket. Igyekezzünk pásztori szeretettel lehajolni az ilyen emberekhez. Nagy öröm és kiváltság a Jó Pásztor szolgálatában állni és az Ő lelkületével a magunk helyén munkálkodni. Így legyen áldott ez az adventi idő az életünkben.

                                                                                                Lőrincz István