Tanulságos igék Ezékielről 1

Tanulságos igék Ezékiel könyvéből 1

            Text.”Azt mondta nekem:Embernek fia! Elégítsd meg hasadat, és töltsd meg bensődet ezzel a tekerccsel, amelyet neked adok. Ekkor megettem azt és az olyan lett számban, mint az édes méz.”(Ezék.3,3)

            Ezékiel egy a négy ú.n.nagy próféta közül, Krisztus előtt 592-593-ban hívta őt el az Úr. Papi családból származott, elhivatásakor Babilonban lakott a Kébár folyó, csatorna partján.Nabukodonozor király sok más , főleg magas származású emberrel együtt deportálta Babilonba. Nevének jelentése: az Úr erős, illetve Isten erőssé tesz. Erre szüksége is volt, hisz sok nyomorúságban volt része. Ezékiel tehát a babiloni fogság idején élt. Fontos tudnunk azt, hogy a deportálás két részben történt 597-ben már elhurcolták a nép egy részét, köztük Ezékielt is, később 586-ban a templomot is porig rombolták s ekkor elvitték a nép maradék részét is. Ezékiel tulajdonképpen fel kellett készítse a népét erre a borzalmas ítéletre. Igehirdetése nagyon kemény, leleplező. Ő egy ítéletet hirdető próféta. Miután megjön Jeruzsálem pusztulásának híre egy nagy változás áll be igehirdetésében. Ettől kezdve vigasztal és szabadítást hirdet.

            Ebben az igében arról van szó, hogy Ezékiel meg kell egyen egy könyvtekercset. Nyilván ez nem valóságos volt, hanem látomásszerű. Különös parancs ez, de különös az üzenete is. Mi is élnünk kell a teljes Szentírással, lelkileg meg kell azt együk. De vegyük sorba az eseményeket. A próféta tehát Babilonban van, ahol a deportáltak új életetet kellett kezdjenek. Úgy tűnik, hogy elég nagy szabadságot élveztek ott, jól beilleszkedtek és kezdik otthon érezni magukat Babilonban. Elfeledkeznek az Úrról, nem tértek meg és nem alázkodtak meg. Ahelyett, hogy megtörte volna őket a nagy próba, még jobban megkeményedett a szivük. Egyfajta optimizmus van bennük, hogy ez az ítélet nem is olyan súlyos, s pár év múlva visszatérhetnek hazájukba. De ez nem így lesz, ha Isten népe nem tér meg, rettenetes dolgok fognak történni, Isten nem engedi meg népének, hogy fél szívvel szolgáljanak neki.

            Ebben a helyzetben kb.30 éves korában kezdi el Ezékiel az igehirdetést. Ezt ő sem gondolta volna, hisz ő papnak készült s próféta kell legyen mégpedig Babilonban. Érdekes, hogy Isten őt embernek fia-ként szólítja meg, 93-szor találkozunk majd az egész könyvben ezzel a kifejezéssel. A nevét soha nem ejti ki Isten. Ebben az összefüggésben ez annyit jelent, mint Ádámnak a fia. Ez alázatban tartja őt, ő is csak egy ember, Ádám leszármazottja, bűnös, gyenge ember, önmagában senki és semmi. De ez a kifejezés bátorító és vigasztaló is, hogy Isten ilyen genge és bűnös embereket akar és tud felhasználni. Amikor teljességgel alkalmatlannak érezzük magunkat a szolgálatra, akkor vagyunk a legalkalmasabbak. Isten a népet is bemutatja Ezékielnek. Itt se szépít semmit, a próféta ne tápláljon illuziókat a hallgatóival kapcsolatban.Pártütőknek, makacs szívüeknek nevezi őket, sőt azt mondja, hogy skorpiókkal kell együtt lakjon. Micsoda gyülekezete volt ennek a prófétának! Ezt egy lelkipásztor se kívánná ma. De nem ilyenek vagyunk mi mind természettől fogva? Nem ilyen kemény a mi szívünk is Istennel szemben? De nagy kegyelem, hogy Isten ilyen embereknek hirdetteti igéjét, és ilyen embereket tud megváltoztatni, átformálni.  A próféta kell hirdesse az igét s nem szabad törődnie azzal, hogy a hallgatók miként reagálnak erre. Mert könnyű hirdetni az igét ott, ahol azonnal áldott gyümölcsöket lát az ember, de nehéz ott, ahol semmi eredmény nem látszik.

            S most jön ez a különös látomás. A próféta egy kezet lát, nyilván Isten keze ez, amiben egy könyvtekrcs van. Legalább képen láttunk már ilyent el tudjuk képzelni. Isten a tekercset kibontja, az is különös, hogy mindkét felén tele van írv, normális esetben a papíruszra csak egik oldalán írtak. Úgy látszik Istennek annyi üzenete van, hogy mindkét felére szüksége van. Mi van a tekercsen: örömüzenet, evangélium? Nem, hanem gyászének, panasz és jajszó. Mit kell tennie a tekerccsel? Felolvasni a nép előtt: Nem, meg kell ennie a tekercset. Az eredeti szövegből még inkább kitűnik, hogy hasába kell jusson, és a belső részeit meg kell töltse a tekerccsel. Különös étkezés ez, emészthetetlen eledel, mondanánk mi. Hogy lehet ezt lenyelni?  Mit jelent ez? Két dolgot mindenképpen. Az egyik, hogy a próféta nem a saját szavait mondja el. Ő azt kell mondja, mit az Úrtól kapott. Nem olyan üzenetet, mi tetszik hllgatóinak. Ez mindig nagy kísértés az igehirdetők számára. A második jelentése ennek az evésnek, hogy az ige elsősorbn az igehirdetőt érinti, rajta keresztül megy át, ha valamit megeszünk, az eggyé válik a testünkkel, része lesz annak. Az ige egészen részünkké kell váljon.  Másképp olyanok lennénk, mint az írástudók, akik a keleti bölcseknek megmutatták az utat, de maguk nem indultak el, hogy imádják a megszületetett Királyt. Az igét nem elég kívülről ismerni, belülről is kell. Mert az ige csak belülről tudja átformálni az embert.

            Edd meg a tekercset, ez a parancs mindnyájunkhoz szól. Mit teszünk mi az igével, amit Isten felénk nyujt? Mert az nem kérdés, hogy ez a kéz most is nyul felénk Az ige jön az igehirdetésben, a tanításban, otthoni csendesóránkban. Milyen nagy áldás az ige számunkra, tudatában vagyunk-e ennek, értékeljük-e ezt, ahogy illik? Mert hány olyan ember van ma, akiknek Isten hiába kínálja az igét, nekik ez nem kell. Van, akik kerek-perec elutasítják, van akik úgymond udvariasan teszik, de a lényeg ugyanaz. Pedig ige nélkül nincs igazi élet.

            Ezékiel engedelmes volt a parancsnak és megette a tekercset. S utána csoda történt: olyan édes lett az íze szájában, mint a méz. Különös, hisz a tekercs ítélettel volt mindkét oldalon teleírva. Minden volt, csak evangélium nem, ez pedig nem szokott ízleni az embernek. Sokan úgy köpték volna ezt ki, amint a kserű vizet Márában. Hogy létezik ez, gyönyörködött a próféta abban, hogy Isten el fogja pusztítani Jeruzsálemet, gyönyörködött abban, hogy az emberek elvesznek, elkárhoznak? Egy irgalmatlan és kegyetlen ember ez az Ezékiel? Szó sincs róla, sokkal inkább sokkolta őt ez az üzenet, egy hétig szólni se tudott. De ő tudta azt is, hogy Isten soha nem mond csak ítéletet, hogy Ő nem gyönyörködik a bűnös halálában. A próféta az ítéletben is érzi Isten szeretetét. Tudja azt, hogy még az ítélet is a megtartást szolgálja.

            Ez nálunk is kell legyen. Mert áldás az is, mikor az Úr megdorgál minket. Amikor megmutatja bűneinket. Az édes az ebben, hogy épp így menekülünk a kegyelemhez, így találjuk meg a kegyelmet, amit Ő Jézus Krisztusban készített el a mi számunkra. Az ige mindig édes, mert mindig jót munkál az életünkben.

            Ez az ige is Jézus Krisztusra mutat.Ha volt valaki, aki megette a tekercset, akkor az Ő és senki más. Ő mondta azt magáról, hogy neki az eledele az, hogy cselekedje Atyja akaratát, és elvégezze a munkát, amit rá bízott. Krisztusban az ige testté és vérré lett. Ez Őt végül is a keresztre vitte. Ő is pártos népnek kellett hirdesse az igét, kik nem hallgattak rá. Ő megtette azt, amit sem Ezékiel, sem a többi próféta nem tuott mgtenni: meghalt a népért, meghalt a világért, meghalt minden emberért. Miért tette ezt? Hogy nekünk üdvösségünk legyen, hogy mi élhessünk általa. Az ige erről tesz bizonyságot, ezért nekünk nincs más feladtunk, mint hallgatni az igét, magunkba fogani, engedni, hogy végezze el bennünk is áldott munkáját. Akkor Jézus halála nem volt hiabavaló a mi életünkben.

                                                                                                Lőrincz István.