Tanulságos igék Ezékielről 7

Tanulságos igék Ezékielről 7

            „Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok, új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek. Elveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. Lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy rendelkezéseim szerint járjatok, törvényeimet megtartsátok és betöltsétek.” (Ezék.36,25-27)

            Aki egy világos tárgyat jól meg akar nézni, az  jól teszi, ha egy sötét háttér felé tartja. Akkor a világos tárgy még szebben látszik. Nos, ezt látjuk itt ebben a fejezetben is. Az üdvprófécia, amit itt olvasunk, az ítélet sötét hátteréből ragyog elő. Az előző versekben szó van Izrael bálványozásáról, a sok igazságtalanságról, erőszakról, amit elkövettek, aminek következménye a fogság, a népek közé való szétszóratás lett. Ez a sötét háttér. Isten emlékezteti népét, hogy miért is kellett ennek a fogságnak bekövetkezni. De itt nincs mindennek vége, lehetséges egy új kezdet. Ez azonban nem érdem, egyedül kegyelemből van. Haza fognak térni, de nem akárhogyan, mert Isten a belső megújulásról is gondoskodik népe számára.

            Az üzenet középpontjában Isten neve áll. Isten azt veti népe szemére, hogy nevét megszentségtelenítették a pogányok között. Hogyan értsük ezt? Nos, ezt úgy kell elképzelnünk, hogy az akkori világban egy istenség neve, hírneve szoros kapcsolatban volt azzal a néppel, aki ezt az istenséget imádta. Ha például egy nép elvesztett egy háborút, akkor ezt annak tulajdonították, hogy az istene tehetetlen volt, nem tudott segíteni. Nos, Izrael népe és Istene számára nagy megszégyenülés volt, amikor Nabukodonozor seregei elfoglalták Jeruzsálemet. A pogányok nem tudhatták azt, hogy ez Isten bűntetése volt. De Isten nem hagyja ezt ennyiben, Ő gondoskodik arról, hogy neve újra tiszteletet kapjon. A különös ebben csak az, hogy az Úr nevének helyreállítása kéz a kézben halad Izrael népének a helyreállításával. Nem csak Isten dicsőségéről van itt szó, hanem a nép üdvösségéről is, mind a kettő nagyon fontos. Nyílván, hogy Isten dicsősége áll az első helyen, de ez azáltal lesz naggyá, hogy bűnösök megtérnek, emberi életek megújulnak.Isten azt is kihangsúlyozza, hogy „nem érettetek, hanem az én szent nevemért cselekszem mindezt”. Milyen nagy vigasztalás ez számunkra. Mi is lenne, ha rajtunk múlna, akkor sohasem lenne üdvösségünk.  Mert miért térhet vissza Izrael népe Babilonból? Miért nem mondott le még mindig Isten az ő népéről? Miért őrzi meg az Úr ma is a gyülekezetét a történelem annyi vihara között? Azért, mert Isten kegyelmes, mi ezt újszövetségi nyelven így mondjuk: a Krisztusért.

            Isten tehát népe üdvösségét a maga nevére építi fel. Ennek első jele, hogy Izrael hazatérhet a szülőföldre, de Isten ennél sokkal többet akar: belülről is meg akarja újítani népének tagjait. Mert ha a szívük olyan maradna, mint a fogság előtt, akkor a történelem meg kellene ismétlődjön. Ezért Isten egy nagy változást fog hozni a nép életében, ami tulajdonképpen három dolgot foglal magába: megtisztulás, megújulás és megszentelődés.

            Izrael népe ismerte a kultikus tisztálkodást, a szent sátor része volt a rézből készült mosdómedence, ahol ezt el lehetett végezni. Ez se volt csak külsőség, hisz aki megmosakodott, az jelképesen a szívét is megmosta. A belső megtisztulásra mindnyájunknak szüksége van, hisz a bűn minden embert tisztátalanná tesz. A keresztség is a megtisztulást jelképezi. Nagyon hangsúlyos itt a „minden” szó. Minden tisztátalanságtól és minden bálványtól meg akar Isten tisztítani minket. Ez számunkra az evangélium. A kedvenc, a titkolt, a jellemünkben rejlő bűneinktől is meg akar Isten tisztítani. Mekkora vigasztalás ez a mi számunkra. Milyen fogódzó ez hitünk számára.

A második dolog, amit  Isten tesz: a megújítás. Isten ezt a szívünkkel és a lelkünkkel kezdi. A Szentírásban a szív és a lélek jelenti az életünk irányító központját, azt ahol minden eldől, ahol életünk fontos döntései születnek. Ezt kell megújítani, mert a bűn épp ezt rontotta meg. Egy képpel fejezi ki ezt a próféta, amikor a kőszívről beszél. A kőnek két jellemző tulajdonsága van, az egyik az, hogy hideg, a másik az, hogy kemény. Persze, más dolgokat is lehet róla mondani, hogy halott, érzéketlen, süket és vak, élettelen. Lehet ,hogy erre azt mondjuk, hogy ez mégis csak túlzás, hisz nincs olyan nagy baj velünk. De mit látunk most is a világban? Azt, hogy az egyik ember hidegvérrel megöli a másikat, hogy hiába szól az ige, sok ember szíve kőkemény marad, nem melegedik fel az igehirdetésre sem. Ez nem sors, hanem bűn, mivel Isten nem ilyen szívvel teremtett minket. A mi szívünk a bűneset után keményedett meg. Ezért van nekünk új szívre szükségünk, egy hússzívre, ahogy igénk fogalmaz. De milyen ez a hússzív, amiről az ige beszél? Hát épp ellentéte az előbbinek. Meglágyult, meleg, érzékeny és élő szív. Dobog benne a szeretet. Beszívja magába Isten igéjét, mint a szivacs a vizet.Ez a megújítás egy komoly beavatkozás az életünkbe, ami lelkünk legmélyéig elhat. Az új szív sajnos nem jelenti azt, hogy teljességgel megszabadultunk a bűntől. A bűnre való hajlam mindvégig megmarad az életünkben. De az új szívet kapott ember már elkezdi a harcot a bűn ellen az életében. Ez a megújítás tulajdonképpen egész életünkön át tart s soha sincs vége.

            A harmadik dolog, amit Isten itt megígér, hogy miután Izraelt megújította és új szivet és lelket adott neki, képessé lesz arra, hogy az Ő utain járjon. Ezt Isten az Ő Szentlelke által végzi el az életünkben. Hisz a Lélek ezt a két munkát végzi el bennünk: megújít és megszentel. Vigyáznunk kell, mert mi sokszor úgy gondoljuk, hogy a megigazulás az Isten munkája, a megszentelődés azonban a mi részünk. Pedig ez nem így van, mert  mind a kettőt Isten végzi el. Mi mindenben Isten kegyelmére vagyunk utalva. Ámulva látjuk meg, hogy a megszentelődés se a mi munkánk, sem nem a mi teljesítményünk, hanem Isten ajándéka.

            A megszentelődés nem valami elméleti, elvont dolog a mi életünkben, hanem nagyon is konkrét és valóságos. Isten adott nekünk parancsolatokat, rendeléseket, amiket be kell tartani. Olyan ez, mint az utakon a különböző közlekedési táblák, vagy az úttestre festett jelek és jelzések. Ezeket be kell tartani, mégpedig a saját biztonságunk miatt. Az Úr kijelölte számunkra az utat, amelyen járnunk kell. Amíg a kijelölt úton haladunk, nem érhet minket baleset. A Lélek megtanít minket Isten rendeléseiben járni. Mert az Isten népe egy útban lévő nép. De nem egy rohanó, egy ide-oda futkorászó nép, hanem méltósággal járó nép, akinek van az életében csend és nyugalom, Istennel és egymással való közösség.

            Nagyszerű ígéretek vannak ebben az igében. És mi ezekből az ígéretekből élhetünk. Hogy mi belekapaszkodhatunk Isten ígéreteibe. Miből is élhetne másból a mi hitünk?  Abban az időben, a fogságban ezek az ígéretetk csodálatos vigasztalást jelentettek a nép számára. De ezek az ígéretetk nem kevésbé vigasztalóak a mi számunkra is. És mi tudjuk azt, hogy ezek az ígéretek mind Jézus Krisztusban lettek igenné és ámenné, akinek a születését most is ünnepeljük. Ő azért jött el ebbe a világba, azért vállalta a jászlat és a keresztet, hogy ezek az ígéretek ne csak szép szavak maradjanak, hanem valósággá lehessenek a mi életünkben. Akkor ünnepelünk igazán és helyesen, ha ezeknek mi is teret adunk az életünkben. Akkor lesz legszebb Karácsonyunk, ha mi is új szívvel és új lélekkel fogunk ünnepelni.

                                                                                    Lőrincz István