Tanulságos igék Ezékielről 3

Tanulságos igék Ezékielről 3

Text. „És azt mondta nekem: Embernek fia! Törj csak át a falon! Erre áttörtem a falon, és íme egy ajtó volt ott. Majd azt mondta nekem: Menj be és nézd meg a gonosz utálatosságokat, amelyeket ott cselekszenek.” (Ezék.8,8-9)

            Ezékielt ebben a fejezetben a  jeruzsálemi templom falánál találjuk. Egy omladékos résznél áll, ahol a kövek már kimozdultak. A falon egy lyuk keletkezett. Isten parancsára a próféta be kell törjön a résen át a templomba. De ekkor egy különös dologra bukkan, egy ajtót fedez fel, egy titkos ajtót, ami a templom épületébe vezet.

            Miért kell a prófétának betörni a templomba? Azért, mert a templomban rettentes dolgok történnek. Olyan dolgok, amik bántják Isten szentségét és dicsőségét. A próféta most néhány ilyen dolgot láthat. Ezzel Isten arról akaraja meggyőzni a prófétát, hogy népe megérdemli a közelgő ítéletet. Isten népe utálatosságokat cselekszik, ezért az ítélet elkerülhetetlen. Ezékiel ekkor Babilonban van. Miközben házában tartózkodik, felkeresik a vének, Izrael népének a vezetői. A fogságban Isten népe meglehetősen nagy szabadságot élvezett, folytathatták otthoni berendezkedésüket, így itt is lehettek vezetőik, irányítóik. A vének valószínüleg azért jönnek, hogy érdeklődjenek afelől, hogy a próféta kapott-e valamilyen kijelentést az Úrtól. Azt remélik, hogy a prófétának pozitív üzenete lesz. De ebben csalódniuk kell, mert amíg nem akarnak megtérni, addig maguk vágják el a szabadulás útját. A vének látogatása közben a prófétának látomása van. Az Úr tűzalakban jelenik meg és lélekben hazaviszi a templomba. Ott áll, ahonnan erővel hozták el néhány éve.

            Ezékielt az Úr körbehordozza a városban. De ez mégsem egy turisztikai látványosság, nem a legszebb helyeket keresik fel. Mert mik azok a látványosságok, amiket a prófétának meg kell nézni? Hát a különféle bűnök, a sokféle bálványimádás, amit a nép folytat. Közben az Úr állandóan kérdez? Láttad ezt Ezékiel? Láttad az utálatosságot, amit népem művel? Gyere csak tovább, mert még többet mutatok neked. Már a séta elején egy megdöbbentő látvány, hisz a kapunál egy nagy bálványkép áll, úgymond az utca közepén. Ezt a képet mindenki látja, aki Jeruzsálembe jön, nem lehet kikerülni. Valami félelmetes dolog, hisz az a város, amit Isten lakóhelyéül választott, most a bálványimádás középpontja lett. Képzeljük el, hogy milyen nehéz lehetett azoknak itt lakni, akik őszinte szívvel akarták az Urat szolgálni. Otthon a gyerekeknek magyarázták a szülők, hogy miként kell teljes szívvel az Urat szolgálni, s amikor kisétáltak a városba, a gyerekek látták a nagy bálványképet maguk előtt. De nem így van ez ma is? Hát nem ott függnek a bálványképek a hatalmas reklámpanókon? Lépten nyomon bűnre csábító bálványképek.  Ennek a képnek a neve: a bosszúság bálványa, mert Istent nagyon bosszantja ez a kép. Isten nem engedi meg, hogy népe képeket, bálványokat, embereket imádjon, hisz Ő féltőn szerető Isten. Isten nem lakhat olyan helyen, ahol bálványok vannak, és azokat imádják.

            A séta tovább folytatódik. A kaputól eljutnak a templomhoz. Itt is akar Isten mutatni valamit a prófétának. A különös az, hogy nem a hivatalos bejáraton mennek be a templomba, hanem egy titkos ajtón keresztül. A titkos ajtó egy rejtett helyre vezet, s itt pedig rettenetes dolgok történnek. Az ige ezeket egyszerűen gonosz utálatosságoknak nevezi. Mit lát Ezékiel, amikor belép az ajtón? Egy olyan helyiséget, aminek a falai ki vannak festve. A képek állatokat ábrázolnak, amik az egyiptomi kultuszból származnak: kigyó, krokodil, macska és más olyan állatok, amiket ott imádtak. Ennek lehetett egy politikai felhangja is, hisz azt tudjuk, hogy ezekben az években Júda Egyiptomnál is keresett segítséget. Ezen kívül a próféta férfiakat is lát, akiknél tömjénező edény van, hogy áldozatot mutassanak be szintén egyiptomi isteneknek. A döbbenetes az, hogy ezt a bálványimádást épp a 70 vén műveli, akiknek az lenne a tisztük, hogy az Úr szolgálatában buzgólkodjanak. Sők járnak elől a bálványimádásban, méghozzá a templom épületében. Ők arra hivatkoznak, hogy az Úr amúgy sem látja és az Úr már elhagyta az országot. S ha már elhagyott, akkor keressünk segítséget a bálványoknál. Az Urat hibáztatják azért, hogy más isteneket imádnak. Micsoda tévedés, a feje tetejére állítják a dolgokat. Mert nem Isten törte meg a szövetséget, hanem ők, s az hogy visszavonult, az ő bűnük miatt volt. Ahelyett, hogy megalázkodnának, még ők állnak az erdő felől. Ahelyett, hogy megtörné őket az ítélet, még keményebbé lesznek. Kálvin azt mondja e vers magyarázatánál, hogy beleharapnak  gyeplőbe, amivel Isten irányítani akarná őket.

            Milyen komoly figyelmeztetés ez a mi számunkra. Hány ember szájából halljuk ma is a panaszt: Isten elhagyott minket. Elhagyta népünket, országunkat, Európát. A vének panasza nagyon  időszerű. Isten visszavonult a világból, nem érezzük jelenlétét, miért engedi meg mindezt, ami történik, miért nem avatkozik be az eseményekbe? Mit tesznek az emberek ilyenkor, amikor ezek a kérdések feltörnek bennük? Egyesek elfordulnak teljesen Istentől és egyháztól. Mások sajnos még rosszabbt tesznek, okkult dolgok felé fordulnak. Mások a szabadosság útját választják, felrugják az isteni törvényeket, az erkölcsi normákat s kicsapongó életet élnek. Azt teszik, ami nekik élvezetet nyújt. Pedig nem ezt kellene tenni. Meg kellene alázkodni, bűnbánatot kellene tartani. Ez lett volna akkor is a megoldás és ez lenne ma is. Meglátni azt, hogy Isten a mi bűneink miatt marad távol tőlünk. Kérni buzgón azt, hogy térjen vissza hozzánk.

Isten tovább vezeti a prófétát, s ott meg azt látja, hogy asszonyok egy csoportja siratja Tammúzt, ez egy termékenységi isten volt, aki ősszel úgymond meghalt és tavasszal feltámadt. Milyen msszire jutott Isten népe! Hát nem az Úr az, aki termékenységet és minden áldást ad az Ő népének, idegen istentől kell azt kérni? Aztán továbbmenve azt látja, hogy 25 férfi a Napot imádja, háttal a templomnak. És ezt pont az oltár mellett teszik, amelyik Isten imádására kellene  indítsa őket.Isten nem győz csodálkozni, hogy ide jutott a népe.

Képzeljük el mot az, hogy az Úr a mi templomunkba, a mi gyülekezetünkbe tör be, mit látna ott? Mi van a templom falai mögött: Vajon, akik ott vannak, mind igazán szolgálják az Urat? Vagy már az egyházban is eluralkodott a hatalomvágy, a pénz imádása, a saját dicsőségünk keresése? Vajon nincsenek-e nekünk is utálatos bálványaink? Amik lassan oda kerültek Isten helyére, amikre több időt szánunk, több figyelmet fordítunk mint Istenre? Mi áll az Isten szolgálatának útjában? Most a reformáció ünnep körül jó nekünk ezekről a kérdésekről elgondolkodni. Persze vannak jó dolgok is az életünkben, s gyülekezeteink életében, ezért nagyon hálásak kell lennünk. Azért, hogy reformátori örökségünket nem tékozoltuk el, nem tagadtuk meg, hogy van leki élet, ébredés, megújulás.

            Ez az ige komoly figyelmeztetés számunkra.Vizsgáljuk meg életünket, s ha kell tudjunk bűnbánatot tartani, megújulni. Mi büszkék vagyunk arra, hogy egy szüntelen megújuló egyháznak vagyunk a tagjai. De legyünk is azok. Legyünk élő egyház, élő gyülekezet. Akkor Isten nem fog elhagyni minket, nem fogja elhagyni országunkta, népünket, hisszük Európát sem. Hisz ezen a földrészen 500 év óta annyi áldást adott az egész világ számára. Imádkozzunk hát, hogy Isten újítsa meg életünket, újítsa meg gyülekezeteinket, ezt az egész világot.

                                                                                    Lőrincz István