„Text.”De mindezekben
felettébb diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.” (Ró,.8,37)
Húsvét
ünnepét üljük ezekben a napokban. Ehhez nagyon is talál mai témánk: győzelem a
hit által. A hit által való győzelem nem magától érthetődő dolog a keresztyén
ember életében. A hitéletben különben semmi sem magától érthetődő. Miért? Mert ez
kemény küzdelemmel áll kapcsolatban. És a harcnak mindig két kimenetele lehet,
vagy győzelem vagy pedig vereség. A keresztyén ember hitben való győzelme
teljességgel a Krisztus golgotai győzelmén és a húsvéti diadalán nyugszik.A
győzelem ilyen értelemben már egy meglevő valóság. De emberi oldalról ezt a
győzelmet még mi is ki kell vívjuk. És ez csak harc árán lehetséges, ami
sokszor nagyon heves lehet. De ebben a harcban végig ott lehet a remény, hogy
végül is győzni fogunk. Amikor győzelemről beszélünk, nem feltétlenül a végső
győzelmre kell gondolnunk. Az Úr gondoskodik arról, hogy „köztes” győzelmeink
is legyenek. Ezeket mi úgy éljük meg, ahogy a zsoltár mondja: erőről-erőre
jutnak., míg a végső győzelemben majd megjelenünk Isten előtt a Sionon.
Ebben a harcban vannak
erősítőink: az ige és Szentlélek. Ezek gyakorolnak minket a hitben. Bár Isten
bíztat minket ebben a harcban, hogy meglesz a végső győzelem, de nekünk is
minden erőnket össze kell szednünk, hogy harcoljunk a bűn és a Sátán ellen.
Ebben a hrcban nincs lazítás, nincs pihenő, minden pillanatban figyelni kell.
Aki egy percre is megáll, az visszaesik a hitben. Mindig arra kell törekedjünk,
hogy növekedjünk és erősödjünk a hitben. Ez az Úr akarata a mi életünkre
nézve.A Krisztus feltámadásának az ereje egyre inkább működik bennünk. A
hitéletben mindig az a fontos, hogy egyre jobban eltekintsünk magunktól, a mi
bűneinktől, kudarcainktól, és egyre inkább tekintsünk Krisztusra, az ő
győzelmére.
De ne gondoljunk, hogy
minél jobban növekedünk a hitben, a harc annál könnyebb lesz. Minél jobban
növekszünk a hitben, annál jobban látjuk bűneinket, gyarlóságainkat és annál
jobban kell harcoljunk ellenük. Minél erősebb a hitünk, annnál nagyobb próbák
és kísértések törhetnek ránk. De megtapasztaljuk mi is Pállal együtt: mindenre
van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.
Győztesnek lenni
Krisztusban, ez egy nagyszerű dolog. Ez nyugalmat és békességet ad. Egyre
jobban hisszük, hogy Krisztus értünk valóban mindent elvégzett, de egyre jobban
látjuk azt is, hogy minden percben rá vagyunk utalva Isten kegyelmére ahhoz,
hogy győzni tudjunk. A Szentlélek ereje nélkülözhetetlen a számunkra. Ha ez az
erő nem állana a rendelkezésünkra, akkor bizonyos lenne a vereségünk, a
kudarcunk. Ebben a harcban mi egyre jobban meg kell üresednünk önmagunktól,
hogy a Lélek egyre jobban betölthessen az ő erejével.
Különös az is, hogy mi is
úgy vagyunk ebben a harcban, mint ahogy Pál apostol volt, aki olyan erőtlennek
érezte magát, de különös módon épp így tapasztalta meg Isten erejét. Amikor a
legerőtelenebb volt, Isten ereje akkor tudott a leghatalmasabban munkálkodni
benne. Nem véletlen írja: az ő ereje a mi eretlenségünkben végeztetik el.
Ahhoz, hogy mi ebben a
harcban győzedelmeskedni tudjunk, ígénybe kell vennünk azokat a lelki
fegyverzeteket, amit Isten az ő igéjéban rendelkezésünkre bocsát. Ezen
fegyverek nélkül mi védtelenek lennénk, és biztos zsákmánya lennénk a bűnnek és
Sátánnak. De ezekkel a fegyverekkel mi erősek vagyunk és győzni tudunk. Az
Efézusi levél 6-ik fejezete elmondja nekünk, hogy melyek azok a fegyverek,
amiket Isten rendelkezésünkre bocsát, és amiket mi bátran használhatunk a hit
harcában.
Sokszor úgy érezzük ebben
a harcban, hogy az ellenség túlerőben van, és nekünk fel kell adni a harcot. A
mi oldalunkról nézve a győzelem mindig lehetetlenség, elérhetetlen messzeségben
van. De megtapasztaljuk, hogy ami nálunk lehetelen, az nála igenis lehetséges.
Átéljük azt, hogy hit által, Isten erejével mégis diadalmaskodhatunk. A keresztyén
ember mindig arra kell gondoljon, hogy Jézus győzött a Golgotán, de ő ezt a
győzelmet nem tartja meg magának, ebben minket is részeltetni akar. Hit által
mindig áradnak belénk a krisztusi erők, a feltámadás ereje és ez győzelemre
vezet minket.
Azt is nagyon fontos
látnunk, hogy a győzelem nem mindig abban a pillantban érkezik, amikor mi azt
várjuk vagy szeretnénk, hogy érkezzen. Sokszor a hit harcában meg kell tanulni
várni. Mert az Isten óráját nem mi hordjuk a mellényzsebünkben, mondja egy
híres igehirdető. De Isten soha nem késik el, mindig idejében jön. Fontos, hogy
mi tanuljunk meg türelmesen várni addig, amíg Isten elhozza a győzelem
pillanatát. Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek. Fontos, hogy a várakozás
idején ne essünk kétségbe, ne hitetlenkedjünk. Bízzunk abban, hogy ő ígéretet
tett és ezt az ígéretet meg is fogja tartani. Sokszor akkor van a legközelebb a
győzelem, amikor mi úgy gondoljuk, hogy a legtávolabb van tőlünk. A győzelem
mindig isteni meglepetés a mi számunkra.
A hit valóban hihetelen nagy
dolgokra képes, János evangélista úgy mondja ezt el, hogy a mi hitünk legyőzi a
világot. Ezt a világot még egyetlen hadvezér se tudta meghódítani, se Nagy
Sándor, se Napoleon, se Hitler, se Sztálin, de amit ezek a rettegett hadvezérek
nem voltak képesek megtenni, azt meg tudja tenni a hit. Ha az egyház
történelmét megvizsgáljuk, akkor csak ámulattal állhatunk meg a hit
cselekedetei előtt. Hogy tudtak volna hit nélkül az első keresztyének Néró
orsoszlánjai elé menni az arénákban? Hogy tudtak volna a reformáció idején a
hitvalló keresztyének a máglyára lépni, ha nem lett volna hitük? Hogy
vállalhatta volna a negyver prédikátor a gályarabságot a tizenhetedik század
közepén az ellenreformáció idején, ha nem a hit ad erőt nekik? Hogy mertek a
huszadik század hitvallói a kommunista-ateista rendszer idején bilincseket és
börtönt viselni, ha nem a hit dobog a szívükben? Hogy tudják ma a keresztyének
Irakban, Szíriában, Egyiptomban és más országokban a vértanúságot vállalni, ha
nem a Krrisztusban való hit vigasztalná őket?
Persze, mi nagyon jól
tudjuk, hogy ezért az érdem nem az emberé, hanem az Istené ezért is minden dicsőség.
De az Isten gyermekei részesek lesznek az Isten győzelmében Krisztus által.
Olyan jó nekünk azt tudni amikor a világ történelmére és jövőjére gondolunk,
hogy nem a bűné és a Sátáné az utolsó szó, hanem az Istené. Isten nem
szenvedhet vereséget. Ennek a győzelemnek két oldala van, a hívők felé jutalom,
a hitetlenek felé ítélet és megsemmisítő vereség.
A végső győzelem
kivívásában Isten nem mindig kapcsolja be az övéit. Vannak olyan területei
ennek a győzelemnek, ahol az embernek nincs szerepe. És ez nem más, mint az
utolsó ítélet, amikor Krisztus visszajön, ez a jelenlegi világ elmúlik és Isten
mindeneket újjáteremt. Akkor már nem is lesz szükség a hitre, hisz megérkezünk
a látás világába. Akkor már csak a szeretet marad meg, ami összekapcsol minket
Istennel. Akkor már nem lesz helye a kételkedésnek, a vereségnek. Akkor már
csak az öröm marad, az üdvösség öröme, az örök élet öröme. Már nem marad semmi
hátra csak az, hogy a harc és a győzelem után megnyerjük az élet koronáját,
amit Isten ígért az őt szeretőknek. Akkor már Isten lesz minden mindenekben. Mi
ezt a napot várjuk, a húsvét, a feltámadás ünnepe áldott előízét adja
mindennek. Jézus győzött, általa mi is győzünk és várjuk a végső győzelmet.
Javasolt cím.Hit általi győzelem Lőrincz
István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése