Tanulságos igék Nóéról 7

„ És amikor ivott a borból megrészegedett:” 1Móz.9,21

            Gyülekezetünk egyik presbitere mentős sofőr. Ünnep előtt mondta, hogy sajnos az ünnep egyik napján is kell dolgoznia. Kérdeztem, hogy sok ilyenkor a munka, sok a riasztás? Mondja, hogy rengeteg. Ugyan mi, kérdezem én. Hát a sok részeg ember, akit alkoholos kómában kell kórházba vinni, s ami még szomorúbb, hogy köztük nagyon sok a fiatal, sőt kiskorú is. Ezen a legtöbb ember csak mosolyog, de sokkal inkább sírni kellene, hisz az alkohol, nikotin, kábítószerek nagyon sok ember, család életét teszik tönkre, rövidítik meg.

            A kérdés, hogy mi ennek az oka? Több mindent fel lehetne itt sorolni. Az, hogy sok embernek nincs támasza, biztos pontja az életében. Aztán a szenvedélyek mindig egyfajta menekülést jelentenek a valóság elől. Ez arra is jó, hogy az ember kibújjon a felelősség alól. Sok ember meg azért él ezekkel, mert úgy gondolja, hogy ez neki jár, így boldogabb lesz, élvezheti mindazon lehetőségeket, amiket az élet nyújt.

            Sajnos még Nóéról is azt kell olvassuk, hogy egy adott pillanatban részegen feküdt a sátra közepén. Szinte nem jön, hogy ezt elhiggyük. Hisz ő egy igaz ember volt és Istennel járt. Évtizedeken keresztül engedelmesen építette a bárkát és közben prédikált az akkori világ bűnei ellen. Átélte hitben az özönvizet, a bárkában való élet minden megpróbáltatását. Ma azt mondanánk: Nóé mindenben példaadó, példamutató keresztyén életet élt. És itt most azt olvassuk, hogy részegen s méghozzá meztelenül ott fekszik a sátra közepén.

            Nem tudjuk, hogy erre a részegségre mi adott okot. Lehetett volna egy nagy családi esemény, amit megünnepeltek, vagy valami nagy öröm? A Biblia csak annyit mond, hogy az özönvíz után Nóé gazdálkodásba kezdett, és így szőlőt is termesztett és bort is készített. Ebben önmagában nincs semmi rossz. A Szentírás szép szavakat mond a borról, példáúl, hogy az megvidámítja az ember szívét. Pál is ajánlja a sokféle gyomorbetegséggel küzdő fiatal munkatársának, Timóteusnak, hogy éljen egy kevés borral. Az italkedvelő emberek hivatkoznak is erre, persze a „kevés” szót legtöbbször kifelejtik.

            Nos, akárhogyan is történt, Nóé egy adott pillanatban túl sokat ivott. Próbálkozhatunk azzal, hogy mentegessük a bűnét, mondván, hogy még nem tudhatta a bor hatását, vagy talán egy olyan borfajtát ivott, aminek erősebb volt a hatása, vagy olyan finomnak találta, hogy többet ivott belőle. De ez nem változtat a tényen, hogy az eredmény szégyenletes lett: Nóé részegen, meztelenül, alkoholos mámorban ott horkol a sátra közepén. Egy olyan szent ember, mint ő, aki olyan lelki magasságokat járt be, ki olyan közel volt az Úrhoz, aki kegyelmet talált az Úr előtt, ma azt mondanánk: egy komoly, megtért, hívő ember, akiről már születésekor azt mondták, hogy meg fogja vigasztalni az embereket minden ő nyomorúságukban, nos épp ezzel az emberrel történik most meg ez a szégyenletes, botrányos dolog. Hogyan történhetett ez meg? Mert abban nem kéteelkedhetünk, hogy Isten igéje igaz és őszinte. A Szentírás nem takargatja, még csak nem is szépítgeti Isten gyermekeinek a bűneit, hanem őszintén és nyíltan elénk tárja. Innen is látszik, hogy a Biblia nem csak emberi könyv, mert akkor biztosan elhallgatná szereplői bűneit. Akkor ez az ige is hiányozna belőle.

            De miért mer a Biblia beszélni Nóé és a többi ember bűnéről is? Azért, mert a Szentírás nem a jó emberekről szól, akik kifogástalan magatartásuk által kiérdemlik a mennyet. Ha ez így lenne, akkor egy ember se üdvözülhetne. A Szentírás szegény bűnös emberekről beszél, akik rá vannak utalva Isten kegyelmére, bűnbocsánatára, Jézus vérére. Bármilyen nagyszerű ember is volt Nóé, nem ezért tartatott meg. Üdvössége neki is csak Krisztus által volt. Nehogy abba a hibába essünk, hogy embereket imádunk, dicsőítünk.

            De még egyszer térjünk vissza a botránkoztató képhez. A már idős, az annyi mindenen átment Nóé ott fekszik részegen a sátra közepén. Figyelmeztetés ez az idősödő embereknek, hogy nagyon vigyázzanak, mert idős korban olyan bűnökbe eshetnek bele, ami fiatalságuk idején nem történt meg. Sok hívő ember idős korában rombolja le azt, amit fiatalon szépen felépített. Figyelmeztessen ez a történet arra, hogy soha ne gondoljuk azt, hogy engem ez vagy az a bűn már nem kísérthet meg. Sok áldott győzelem után is jöhet csúfos vereség.

            De mi a gyermekek reakciója apjuk részegségére? Kám érkezik először a sátorba és meglátja a részeg apját. Kiszalad és elmondja a két testvérének Sémnek és Jáfetnek. Nem olvassuk, de azt feltételezzük, hogy ezt nem mély szomorúsággal, hanem olyan pletyka szinten mesélte el. Azt kellett volna tegye, amit később a két testvére tett, hogy betakarja a mezítelen apját. Mert ez a részegség nem csak Nóét mérte le, hanem a fiait is. Mert sajnos a bűn rontása megmaradt azután is, hogy Nóé és családja áldozatot mutat be és olyan szépen új élethez kezd. A bűn megy tovább sajnos, Nóé részeg, Kám meg csúfolódó lesz. A hívő emberek, az egyház is nagyon vigyázzon, mert a bűn továbbra is az ajtó előtt leselkedik és ránk van vágyódása. De vigyázzunk arra is, hogy miként viszonyulunk a hívő emberek bűnéhez, mert lehet azon szórakozni, lehet csúfolódni, vagy lehet azt elfedező szeretettel hordozni, gyógyulást keresni, harcolni a bűn és következményei ellen.

            Nóé, miután kijózanodik és tudomást vesz a történtekről, megszólal. Különös, hogy eddig Nóénak egy szavát se hallottuk. A szavak nagyon súlyosak, Kámot megátkozza, Sémet és Jáfetet pedig megáldja. Minket ez megdöbbent s feltesszük a kérdést: ilyen súlyos dolog kellett kijöjjön ebből az egész részegségi történetből? Miért átkozódik Nóé a fia felett, miért nem maga felett mond mindenek előtt ítéletet? Sajnos Nóé bűnvallásáról egy szót se olvasunk, hadd reménykedjünk abban, amit Kálvin mond ennek a részenek a magyarázatánál, hogy Nóé azért odaállt Isten elé és bocsánatot kért a bűnére. Mert Isten gyermekeit épp erről lehet felismerni és megkülönböztetni a világ fiaitól. A világ fiai nem hogy nem bánják, hanem még dicsekszenek is bűneikkel, Isten gyermekei azonban megbánják bűneiket és bocsánatot kérnek Istentől s ha kell emberektől is.

            De itt most az Írás mégis azt mondja el, amit Nóé a fiainak mond. Nóé ezzel a beszédével prófétává lesz és világos választóvonalat húz Isten gyermekei és a világ fiai közé. De itt mégsem az átok a fontosabb, hanem sokkal inkább az áldás. És Isten igéje arra hív fel bennünket, hogy mi az áldást válasszuk, és az áldott néphez, az Isten népéhez való tartozást. Ez se tökéletes nép, mert ilyen nincs ezen a földön, és mégis a legnagyobb dolog ezen a világon a Krisztuis megváltott és megszentelt népéhez tartozni.

            Mi ebben a történetben se állhatunk meg Nóénál, mi ebben a történetben is Krisztust látjuk, azt a Krisztust, aki még a kereszten illetve a keresztrefeszítés előtt se fogadta el a bódító italt. Ő nem kábultan akarta elhordozni a mi bűneinket, hanem teljes józansággal és tudatossággal. Ő ezt azért tette, hogy még a részegség bűnében vergődőket, és minden más szenvedélyben és bűnben vergődőket is kiszabadíthassa megkötözöttségükből az Isten fiainak szabadságára.

            Pünkösdkor Isten  a józanság Lelkét küldte el nekünk, hogy mi abban járjunk. Adja Isten, hogy ebben az Új Évben is maradjunk józanok a szó legtágabb értelmében s így hordozhassuk életünkön Isten áldását.

                                                                                                Lőrincz István

Lehetséges cím: Nóé bűne-Isten kegyelme.