Tanulságos igék Nóéról 5

Text:”Ekkor így szólt Isten Nóéhoz: eredj ki a bárkából.  Nóé oltárt épített az Úrnak.”(1Móz.8, 15.16.20)

            Isten gyermekei lépésről-lépésre megtapasztalják, hogy Isten vezeti őket. Nóét is vezette Isten, mindig pontosan megmondta, hogy mit kell cselekednie, hogy mikor kell hozzáfogjon a bárka építéséhez, hogy mikor kell bemenni a bárkába, hogy meddig kell abban maradni, és most itt az ideje annak, hogy kimenjen a bárkából. Mindennek rendelt ideje van, mondja a Prédikátor s Isten gyermekei ehhez is igazodnak egész életük során. Már nagyon nehéz volt ez a „bárkasors”. Talán már kérdezgette is Nóé magában: ki fogok-e innen jutni valaha is? Vajon gondol-e még ránk az Úr, vagy talán elfeledkezett rólunk.

            De az özönvíz elmúlt és a föld ismét száraz lett.S Nóé hosszú idő után újra biztos talajt érezhetett a lábai alatt. Azt gondolhatnánk: elvégre Nóé is látta, hogy a föld száraz, magától is tudhatta, hogy mikor lehet kimenni a bárkából, miért kellett ehhez Isten parancsára várni? De Nóé vár, Isten gyermekeit épp az jellemzi, hogy ők nem a maguk feje után mennek, hanem mindenben Istent kérdezik, az Ő parancsát várják. Isten gyermekeit épp ez különbözteti meg a világ fiaitól, hogy őket érdekli az Isten akarata, nekik fontos, hogy egy-egy dologban mit mond Isten. A hitetlen ember megy az ösztönei, a maga érzései után, vagy épp együtt úszik az árral, ahogy mások tesznek, ő is úgy cselekszik. Nóénak várni kell az Isten szavára.S milyen jó, hogy neki, nekünk egy beszélő Istenünk van.

            Mit jelent ma nekünk a beszélő Istenre várni? Hát azt, hogy imádkozva olvassuk a Bibliát, s kérdezzük szüntelen:Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Persze az is igaz, hogy nem minden helyzetben kapunk egészen konkrét eligazítást. Sokszor sokat kell gyötrődni, amíg megtaláljuk a megoldást.

            Mi az első dolog, amit Nóé tesz a bárkából való kijövetel után? Ő egy oltárt épített és állatokat áldozott azokból, amik a bárkában voltak. Nem különös ez? Kijönni egy bárkából s mindenütt a pusztítás jelei, tetemek, rothadt állatok és növények, miért kell itt hálát adni? Hát mindenekelőtt azért, hogy Isten megtartotta őket ebben az ítéletben. Hogy eddig eljuttatta őket. Hogy minden próbán átvezette, hogy kirendelte eddig mindazt, amire szükségük volt. Az oltár egy mindenki által látható jel volt., ami azt mutatja, hogy Nóé kész volt mindenki előtt megvallani hitét.

            Amikor Nóé ezt az oltárt felépíti, nem csak magára, családjára és az akkori egyházra gondolt, ami pillanatnyilag csak nyolc emberből állott. Amikor ő a tiszta állatokat feláldozza , akkor ez sokkal többet jelent. Azt jelenti, hogy ő most azt az egész földet, amit lát és amit be fog lakni, az Istennek ajánlja, neki szánja. Nóé ezzel az oltárral az egész teremtett világot az Isten, a Teremtő kezébe helyezi. Jó nekünk ezt tudni, és jó  ha ez megvigasztal minket: nem csak én vagyok Istené, nem csak az egyház az Istené, hanem az övé ez az egész világ. Azok is, akik nem hisznek benne, s még azok is, akik harcolnak ellene.

            Hogy válaszol Isten Nóé oltár-építésére? Mert ez a legfontosabb.Mert mi sok mindent tehetünk, de a kérdés mindig az, hogy mit szól mindehhez az Úr? Kain és Ábel is áldoztak, de a Kain áldozatát nem fogadta el Isten. Azt olvassuk, hogy Isten megérezte az áldozat jó illatát. Ezt így is mondhatnánk: Isten örült a Nóé áldozatának, elfogadta az áldozatát. Az áldozat azonban valami mást is mutat, mégpedig azt, hogy Nóé is csak egy bűnös ember, akinek szüksége van a helyettes áldozatra.

            Most mi épp Karácsonyt ünneplünk. Azt, hogy a Megváltó megszületett. De mi azt is nagyon jól tudjuk, hogy Ő halálra született, azért született, hogy a Golgotán érettünk, a mi bűneinkért engesztelő áldozat legyen. Ez volt az az áldozat, amit Isten elfogadott, ami megváltásunkat jelentette. De akkor nekünk most már nem kell semmit se tenni? Akkor minden mi igyekezetünk, munkánk felesleges és hiábavaló? Nem!  Csak azt kell világosan látnunk, hogy mindaz, amit mi teszünk hálából jöhet, azért az áldozatért, amit Isten Krisztusban értünk elvégzett. Mi azért szánhatjuk oda magunkat élő áldozatúl az Úrnak, mert Ő már előbb odaszánta magát értünk. Ez persze csoda, nem mindenki jut el idáig, nem mindenkinek a szívét mozgatja meg ez az áldozat. Nem mindenki gondolja végig Karácsonykor, hogy mi is történt, mit is jelent Jézus eljövetele. A legtöbb ember számára ez az ünnep is csak futó hangulat, emberi érzések, szokások, alkalmak. Bárcsak mi egyre jobban értenénk és egyre jobban mozgatna meg minket Isten érthetetlen szeretete.

            Ebből az igéből még egy nagyon fontos dolgot kell megértenünk. Isten itt ígéretet tesz Nóénak: Isten nem fogja többé megátkozni a földet az ember bűnéért. Ez egészen más, mint amit az özönvíz előtt mondott. Akkor Isten megátkozta a földet. Hogy töviset és bogáncskórót teremjen. Mondhatná valaki: de hát ez most is így van, még mindig tele van a föld tövissel és gyommal. Mit jelentsen akkor ez? Hát azt, hogy Isten nem fogja többé elpusztítani a világot özönvíz által. Vajon miért? Megváltoztak volna az emberek? Jobbak lettek volna? Sajnos ez nem így van. Az ember szívének gondolatja gonosz ifjúságától fogva, ez ma is így van. S Isten mégis azt mondta Nóénak, s ez ma is érvényes, hogy többé nem pusztítja el a világot özönvíz által. Szinte hihetetlen, érthetetlen ez. Az ember nem változik meg, ezért megváltozik az Isten. Az ember nem lesz jobb, de Isten könyörülőbb és irgalmasabb lesz.

            Isten megígéri az évszakok váltakozását, s hogy mindig lesz vetés és aratás, hideg és meleg, nappal és éjszaka. Most, amikor a klímaváltozás miatt akkora félelmek vannak az emberekben, most amikor mindenki mondogatja, hogy már nincs ősz és nincs tavasz, mert a télből megyünk a nyárba és a nyárból a télbe, olyan jó ennek az igének a vigasztaló üzenetét meghallani, szívünkbe fogadni. Most, amikor annyit aggódunk a magunk és a világ jövője felől, olyan jó érezni, hogy nekünk egy gondviselő Istenünk van, aki ezt az egész világot minetegy kézen tartja és igazgatja, ahogy azt a káténk szépen mondja.

            Ahogy már mondtuk, ma sok ember hitetlenül él, lelkileg vak annak a sok csodának a meglátására, amit Isten teremtett, és annak a meglátására, ahogy Ő ma is szüntelenül cselekszik. De boldog ember az, aki hisz Istenben, s aki hálás Istennek mindazért, amit életében megtapasztalt. S hálásak lehetünk azért, hogy Isten ezt az ígéretét mind a mai napig meg is tartotta. Isten szava évezredeken át igaznak bizonyult.

            Nóé már akkor hálás volt Istennek és bízott benne, amikor Krisztus születése még távol volt, s amikor egy puszta és kietlen világ állt a szemei előtt. Mennyivel inkább bízhatunk benne mi, akik most épp azt ünnepeljük, hogy a Megtartó, a Szabadító megszületett, eljött ebbe a világba. És mi abban is bízunk, hogy Ő nemcsak eljött, hanem el is fog jönni. Mi most már az Ő második eljövetelét, visszajövetelét várjuk dicsőségben. Addig pedig építgessük oltárainkat, tegyük Isten iráti hálából mindazt, amit Isten nekünk parancsol és amire Ő nekünk erőt ad. Ezen gondolatokkal legyen áldott Karácsonyi Ünneplésünk .

                                                                        Lőrincz István