Tanulságos igék Nóéról 1

Text: „Nóénak nevezte el, mert ezt mondta: Ő vigasztal meg minket kezünk fáradságos munkájában e földön, melyet megátkozott az Úr. De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt.” (1Móz.5,29,  6,8)

            Mindjárt a Biblia elején találkozunk Nóéval, akiről mindenkinek a bárka jut eszébe, ami megmentette őt és családját az özönvíz idején. Nóé két világban élt, az özönvíz előtti és utáni világban. Ő Istennek egy nagy és áldott embere volt, mind az Ó, mind pedig az Újszövetség fontos helyet jelölnek ki neki a hithősök sorában. Ő egy prófétai alkat volt, aki egy romlott , bűnös világban mert Isten akarata szerint élni. Bízott Isten ígéretében és hirdette az eljövendő ítéletet. Bár bűnét is feljegyzi a Szentírás, mégis Jézus Krisztus egyik előképe lesz. Ez egy régi történet és mégis nagyon időszerű a mi számunkra, aminek üzenete van a mai ember számára is. Mi egy olyan világban élünk, ami nagyon emlékeztet a Nóé napjaira. S ez az ember ebben példa lehet a mi számunkra. Őt Isten Lelke vezette és kegyelemből élt.

            Milyen időben élt Nóé és milyen időben élünk mi? Meglehetős jólétben éltek akkor az emberek és élünk mi is, főleg ha azokra gondolunk, akik ma is éheznek és nyomorognak. A másik hasonlóság a hit hanyatlása. Mert mit jelent a legtöbb ember számára a hit, templombajárás, bibliaolvasás, gyülekezet? Szinte semmit. Nem véletlen, hogy amikor az evangéliumok a világ végéről, az utolsó időkről szólnak, a legtöbbször a Nóé napjaival hasonlítják azt össze. Az emberek adnak, vesznek, esznek és isznak, házasodnak és férjhez mennek, amíg eljön az ítélet és mindennek vége lesz. Ezért érdemes nagyon Nóé személyével foglalkozni. Ezt próbáljuk mai és még néhány következő áhítatunkban megtenni.

            Az első, amit Nóéról olvasunk, hogy Lámek volt az édesapja, aki születendő gyermekét Nóénak nevezte el. Nóé a reménység gyermeke volt. Hisz a névben, amit apja, Lámek neki adott, ez jut kifejezésre. Lámek egy jobb jövendőt várt. Vigyáznunk kell, hogy a Nóé apját ne tévesszük össze egy másik Lámekkel, aki istentelen volt, aki egy semmiségért is gyilkolni tudott. A Nóé apja nem ilyen ember volt. Ő hitben élő ember volt, hisz másképp nem adta volna ezt a nevet fiának, hogy ő vigasztaló lesz, nyugalmat fog adni a fáradságos munka közepette. Lámek tudott Ádámról és Éváról, akik bűnbe estek, tudott arról, hogy Isten megátkozta a földet, tudott arról, hogy az ember orcája verítékével kell egye kenyerét. Lámek ismerte, hogy a Káté szavával éljek, az ember nyomorúságát.

            De vágyakozott valami jobb után, a vigasztalás után, az Isten szebb jövendője után, és bízvást mondhatjuk, hogy vágyakozott a Megváltó után, aki véget vet a bűnnek, átoknak, fáradtságnak és átoknak. Ő komolyan vette az ősi ígéretet: az asszony magva a kígyó fejére fog taposni. Nos, Nóé még nem lett a Megváltó. Ő is csak egy bűnös ember lett, akinek meg voltak a maga gyengeségei, nyomorúságai. Lámek egy bűnös és romlott világban élt. Olyan világban, amelyben az egyházat egyetlen család képviselte, pár emberre zsugorodott össze. S mégis ragaszkodott Isten ígéretéhez. Vajon tudjuk-e követni példáját?

            Egészen bizonyos, hogy a hitet benne is a Szentlélek munkálta. Szentlélek által töltetett ki Isten szeretete a szívébe, a Szentlélek ereje által tehette, amit tett. Lámek Isten gyermeke volt és nem a világ fia. Neki még nem volt Bibliája, úgy ahogy nekünk van.. De  mégis ismerte Istent és ez meglátszik abból, hogy milyen nevet ad gyermekének. Lámeknél látjuk azt, hogy mi az igazi megtérés. Hát az a változás, ami ott benn, az ember szívében kezdődik. Amikor az ember kezdi magát nem otthon érezni ebben a világban, vagyis a bűnben, hitetlenségben. Amikor az ember vágyik valami többre, nagyobbra, mint amit ez a világ tud nekünk adni. Amikor vágyik az ember az Isten országa után.

            Nóé gyerekkoráról semmit se tudunk. Az életéről is csak néhány dolog van feljegyezve, de az nagyon fontos. A legfontosabb az, amit ki is emeltünk az elején: Nóé kegyelmet talált az Úr előtt. Nagy dolog, amikor valakinek az egész életét ezzel az egy mondattal lehet jellemezni. Mit is jelent ez? Azt, hogy Nóé egy nagyon aranyos ember lett volna? Hogy egy tökéletes, szimpatikus embert ismerhetünk meg benne? Nem! Fontos, hogy ez a mondat a „de” szócskável kezdődik. De Nóé...! Ebben az van, hogy ő egészen más volt, mint a többi emberek. És ez nem kívűlről látszott meg rajta, hisz valószínű, hogy pont úgy volt felöltözve, mint a többi ember. Neki más volt a szívében. Az ő szívében ott volt az istenfélelem és a hit, egy szóval kifejezve: ott volt Isten.

            Tudjuk azt, hogy ő sem volt tökéletes ember, hisz majd azt fogjuk hallani róla, hogy részegen feküdt a sátra közepén. Mégis kegyelmet talált, vigyázzunk: nem érdemelt. És ebben az Isten kiválasztó kegyelme ragyog fel. Tetszett az Istennek, hogy a sok bűnös ember közül  épp Nóét válassza ki dicső terve, a szabadítás megvalósítására. Ez titok a mi számunkra, ami felett mi csak ámulhatunk: miért épp engem választott ki az Isten? Miért nem hagyott engem is a hitetlenségben, mint sokan másokat? Nem tudhatjuk, csak annyit mondhatunk: mert így volt kedves neki.

            De akkor az embernek nincs semmi szerepe ebben, kérdezhetné valaki? Akkor mi tehetetlen bábuk vagyunk az Isten kezében, akiket Ő oda tologat, ahova akar. Nem! Itt azt olvassuk, hogy Nóé kegyelmet talált. Vagyis ő kereste a kegyelmet, kereste Istent. A többiek csak minél több élvezetet, vagy épp gonozságot kerestek, de ő kereste Istent.  S ez a mi felelősségünk. Mi mit keresünk, te mit vagy kit keresel?

            Mi a Nóé történetét is Jézus Krisztus személyén keresztül olvassuk, nem szakíthatjuk el tőle. Ha Jézus neve nem is lehet ott ebben a történetben, Ő már mégis ott van, hogy úgy mondjam a háttérben. Nóé is csak Krisztusért találhatott kegyelmet. Ez a történet is a megfeszített és feltámdott Krisztusról szól, Őt hirdeti nekünk. Nóé is Krisztusért, Krisztus által lett azzá, akinek őt megismerjük. S nincs ez másképp velünk sem. Ezért olyan nagy dolog, hogy meg vagyunk keresztelve az  nevében, hogy ismerhetjük Őt, hogy hallgathatjuk az evangéliumot.

            Nóé apjától a „Vigasztaló” nevet kapta. Persze ő csak rész szerint lehetett azzá, még akkor is, ha ő egy rendkívűli ember volt, ahogy azt következő áhítatainkban látni fogjuk. De az igazi Vigasztaló a Szentlélek, akit Isten elküldött nekünk, aki által mi új teremtmények leszünk, aki szívünkben munkálja a bűnbánatot, s az örök élet reménységét.

            Mi túl kell látnunk Nóén Jézus Krisztusra, a Szentháromság Istenre. Látnunk kell az Atyát, aki teremtett minket, s aki Megváltót küldött, adott nekünk. Látnunk kell Krisztust, a Fiút, aki tökéletesen elvégezte a mi Megváltásunkat és hív minket a megigazított és megszentelt életre. Látnunk kell a Szentlelket, aki nekünk is adatott, aki bennünk is hitet munkál, aki minket is vezet, vigasztal és nekünk is erőt ad.

            Nóé azt mutatja meg nekünk, hogy egy romlott és bűnös világban, ahol a hitetlenség és istentelenség egyre jobban árad, lehet kegyelmet találni Istenneél és lehet Isten akarata szerinti életet élni. Egy engedetlenkedő világban lehet Istennek feltétel nélkül engedelmeskedni. Nóé példája legyen buzdítás és bátorítás a mi számunkra: ha neki ez lehetséges volt, miért ne lehetne nekünk is lehetséges.

                                                                                                Lőrincz István

Címe ez lehetne: Nóé neve és születése