Tanulságos igék a jövőről

Tanulságos igék a jövőről 5

„És láttam egy nagy fehér trónust, és a rajta ülőt: színe elől eltűnt az ég és a föld, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicscsinyek a trónus előtt állnak és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint” (Jel.20,11-12)

Minden vasárnap s más alkalmakkor is valljuk az Apostoli Hitvallás szavaival: ül az Atya Isten jobbján, onnan jöl el ítélni élőket és holtakat. János látja Istent a trónon ülni, de tiszteletből nem nevezi meg a nevét.Csak annyit mond, hogy megjelenésekor az ég és a föld eltűnnek.A teremtett vilg se tudja elviselni Isten dicsőségét. Sem ember, sem a teremtett világ nem tud ebben a fényben megállni. Azért sem, mert most következik az ítélet. Egy megdöbbentő látomás ez, amit sok ember el szeretne felejteni. Hisz az emberek nem szeretnek ítéletről hallani.Sok ember nem tudja összeegyeztetni Isten szeretetét azzal, hogy Ő ítéletet tart.Sok ember csakl a szerető, könyörülő Istenről akar hallani, az ítélő Isten távol áll tőle.

            Vigyáznunk kell azonban arra, hogy Isten szeretetét ne játszuk ki az ítélettel szemben. Nyilván nem arról van szó, hogy félelmet keltsünk az emberekben, ez távol áll a Biblia szellemiségétől. A Biblia valóban azt mondja, hogy Isten nem az ember halálát akarja, hanem annak megtartását. De azt se tehetjük, hogy elhallgatjuk azt, amiről a Biblia sokszor és világosan beszél: Isten megítél majd minden embert. Mert ez bibliai realitás. Két dologra kell itt figyelni. A Biblia nyelvén az ítélet mindig szétválasztás, gondoljunk csak a példázatra, amikor a Bíró elválasztja a juhokat a kecskéktől. De az ítélet igazságszolgáltatás is, az Úr az ítéletben igazságot szolgáltat. Ezért a Szentírás azt tanítja, hogy mi várhatjuk az ítéletet, sőt imádkozhatunk annak eljöveteléért. Ez nem bosszúvágyból fakad, hanem az Úr iránti szeretetből, aki nem tűri a végtelenségig a gonoszságot, az igazak elnyomását, hanem egyszer igazságot fog szolgáltatni.

Az igazi igehirdetés ezért nem csak a Krisztuis szenvedéséről beszél, hanem az Ő felmagasztalásáról is, hogy Ő Bíróvá tétetik. János azt látja, hogy a halottak nagyok és kicsinyek a fehér trón, a Bíró előtt állnak. A kicsik és nagyok azt jelenti, hogy Isten előtt nincs személyválogatás, itt már nincs rang, állás, hatalom, tekintély. Mindenki ott áll, hogy megítéltassék.  Még a tenger is kiadja a halottakat, azokat, akiknek testét soha se találták meg. Mindenki oda kell álljon az ítélő szék elé. Ezen a napon könyvek nyittatnak meg. Ezekben a könyvekben a mi cselekedeteink vannak feljegyezve. Különös az, hogy az ítélet a cselekedetek alapján történik. Isten semmit se felejt el, akkor lepereg előttünk életünk egész  fimje.  De hogy van ez, hisz mi mindig azt mondjuk, hogy cselekedeteink alapján nem állhatunk meg Isten előtt, ha Ő a cselekedeteket nézi, akkor csak bűntetést, halált és kárhozatot érdemlünk. Ahhoz, hogy ezt megértsük meg kell gondolnunk, hogy mi Isten képére és hasonlatosságára teremtettünk, hogy Neki szolgáljunk. Mi felelősek vagyunk cselekedeteinkért, mert Isten komolyan veszi a mi cselekedeteinket. Az állatok nem ítéltetnek meg, de mi emberként teremtettünk, emberként kell élnünk és emberlként leszünk felelősségre vonva. Isten komolyan veszi, hogy mit tettünk mi a mi legkisebb atyánkfiaival szemben. De akkor nekünk félni kell, hisz ahogy a Káté mondja, még a mi legjobb cselekedeteink is bűnökkel fertőzöttek. Ki tud megállni a tökéletes Bíró előtt? De János azt mondja, hogy egy másik könyv is megnyittatik és ez az élet könyve. Ezzel a kifejezéssel már az Ószövetségben találkozunk. Ott arról van szó, hogy ebben a könyvben van feljegyezve mindazoknak a neve, akiket az Úr megszabadított, megváltott, akik őszintén járnak az Úr előtt és bizalmukat Istenbe helyezték. Ebben a könyvben azoknak a nevei vannak, akik a Bárány gyülekezetének a tagjai. Vagyis azok vannak e könyvbe beírva, akik minden bizodalmukat a Bárányba helyezték, aki vállalta értünk a kereszt fájdalmát. Kálvin azt tanítja, hogy Krisztus a mi kiválasztásunk tükre.  Ezek az emberek nem a saját cselekedeteikben bíznak, hanem egyedül Krisztus érettük elvégzett áldozatában.

            De mi van akkor a cselekedetek szerinti ítélettel? Akkor hogy értsük, hogy egyedül hit által tartatunk meg? Nincs a kettő ellentétben egymással? Ezek a könyvek nem mondank ellent egymásnak? Nem! Az élet könyvében mindazok be vannk írva, akik Krisztusban reménykednek. A másik könyvben pedig azok a cselekedetek vannak feljegyezve, amik ebből a hitből fakadtak. Valaki egyszer ezt így magyarázta: az a könyv , amiben a cselekedetek vannak, megmutatja, hogy igaz volt-e a hit vagy sem.A döntő az nyilván, hogy ismerjük meg Krisztust, hogy szőlővesszők legyünk azon a tőkén, ami Ő maga. Akkor Ő gondoskodik arról, hogy gyümölcs is legyen. Ezek a cselekedetek tulajdonképpen a Krisztus cselekedetei, amiket Ő végzett el bennünk.

            Az ítélet  tehát szétválasztást és igazságszolgáltatást jelent. Aki Krisztusban van, az megtarttik. Egyedül kegyelemből. Ez nem tőlünk van, ez az Ő ajándéka. Minden emberi dicsekvés kizárt. De világosan kell azt is látni, hogy aki ellenáll az evangéliumnak, aki a Sátán oldalára áll az el fog veszni a saját hitetlensége, keménysége miatt. János erről úgy beszél, mint a második halálról. A jövőben tehát két nagy dolog történik. Egyyrészt megtörténik a az örökre való megtartatás, az üdvösség. Másrészt megtörténik az örök kárhozat. Sokan tiltakoznak ez ellen.Ők azt mondják, hogy a kegyelem olyan nagy, hogy végül mindenki megtartatik. Mit mondjunk mi erre? Nagyon szomorú dolog, hogy sok ember elfordul Istentől, egyháztól, mert elegük van úgymond abból, hogy az egyház, a lelkész a pokolról, az ítéletről is beszél. Az igaz nyilván, hogy nem ez a Biblia fő üzenete, hisz a Biblia központi üzenete  az Isten szeretetéről és kegyelméről szól. Az evangélium örömüzenet a bűnös ember számára . De a Szentírás mégis nagyon világosan és félreérthetetlenül beszél az ítéletről és kárhozatról s mi ezt nem hallgathatjuk el. Mi nem mondhatunk többet, mint amit a Biblia mond, de kevesebbet sem.

            Azt is el kell mondanunk, hogy amikor a Biblia az ítéletről beszél, nincs szó valamilyen önkényről. Aki elkárhozik, az a saját bűne és főleg hitetlensége miatt kárhozik el, hogy nem fogadta el Isten felkínált szeretetét. Amit vet az ember, azt fogja aratni is, mondja más helyen a Szentírás. Valaki ezt egyszer így fogalmazta meg: a kárhozottaknak azok, akiknek Isten hosszú türelem és várakozás után azt mondja: legyen meg a ti akaratotok. Arra is vigyázzunk, hogy ne bocsátkozzunk találgatásokba azok örökkévaló sorsa felől, akik soha sem hallották az evangéliumot. A mi dolgunk az, amit Jézus így mondott: igyekezzetek bemenni. Az ítélet soha sem sors, az ítéletet Isten azért hirdetteti, hogy emberek ezt hallva még megtérhessenek és hihessenek Jézus Krisztusban. Az ítéletről szóló igehirdetés még a kegyelmi időben hangzik.

            Aki tehát Krisztust prédikálja, az az ítéletet is kell prédikálja. Vigyáznunk kell azonban arra, hogy miként prédikáljuk az ítéletet.  A reformáció világosan tanította, hogy aki ítélni jön élőket és holtakat, ugyanaz, mint aki Pontius Pilatus alatt megfeszíttetett. A Bíró az, aki helyttünk elvállalta és elhordozta az ítéletet. A Heildelbergi Káté ragyogóan fogalmaz, amikor azt mondja, hogy nekünk vigasztalás az, hogy Krisztus jön ítélni, mert Ő előbb érettünk Isten ítélő széke elé állott és rólunk minden kárhoztatást elvett. Ezért mi az ítéletet nem félve és rettegve, hanem felemelt fővel várhatjuk. Akik ezt tudják azok számára az ítélet várva várt pillanat. Legyünk mi is az ilyen várakozók között.

                                                                                    Lőrincz István

Javasolt cím: A jövendő mint ítélet