Tanulságos igék a kiválasztásról 2

Tanulságos igék: Az elhívásról és kiválasztásról 2

“Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannk, akik megtalálják azt.

                                                                                                       Mát.7,13,14

            Talán sokan ismerjük azt a képet, aminek a címe: a széles és a keskeny út. Szüleimnek is megvolt, gyerekkoromtól kezdve sokat nézegettem, és már akkor mély benyomást tett rám. Ez a kép erről az igéről szól tulajdonképpen. Az egyik oldalon van a széles út, ami a kárhozatba torkollik, s a másik oldalon pedig ott a keskeny út, aminek végén ott az örök élet. A különös az, hogy egész végig vannak összekötő ösvények, amiken még a széles útról a keskeny útra lehet térni. A Szentírásban nem csak az Újszövetségben olvasunk a két útról. Az első zsoltár is erről beszél, az igazak és a gonoszok útjáról. A gonoszok útjáról azt írja az ige, hogy az elvész.

            A széles út nagyon vonzó, kívánatos az ember számára. Olyan dolgok vannak rajta, amik ellenállhatatlan erővel vonzzák az embert. A becsapós dolog, hogy a széles kapu bejárata fölött is ez áll: Isten hozott. De mi ne ezt nézzük, hanem hallgassuk, hogy Jézus mit mond erről az útról: ez a veszedelemre visz. A széles útnak nagyon gazdag a kínálata, sokfajta élvezet és szórakozás kínálja magát. Ezen az úton az ember kiélheti bűnös természetét, még a titkos bűneinek is teret engedhet. Ez az út mindenek előtt biztonságot ígér számunkra. Ez az út szép és színes kövekkel van kirakva. Itt nincs szükség hitre, a hitet itt megveik és lenézik. Itt semi sincs hitből, s épp ezért minden bűn rajta, még az is, ami emberi mértékkel mérve jónak és becsületesnek tűnik. Az is nagyon megtévesztő, hogy ezen az úton sokan járnak, ezen jár a többség.

Jézus egy másik lehetőséget kínál nekünk, ez a keskeny út. Erre Ő maga hivogat minket nagy szeretettel. A nagy kérdés, hogy hogyan juthatunk erre az útra és hogyan járhatunk ezen? Ez egy nagyon fontos kérdés. Nem mi tettük fel először, Jézus egyik tanítványa, Tamás is feltette ezt a kérdést Mesterének. Honnan tudhatnánk az utat? Erre a kérdésre nem mi kell válaszoljunk, mert maga Jézus adja meg az egyszerű választ: én vagyok az út. Jézus maga tehát az az út, mi az életre vezet. Nem csak mutatja az utat, nem csak járat minket ezen az úton, hanem Ő maga az út. S nem csak egy darabig, hanem végig. Ő drága árat fizetett, óriási áldozatot hozott azért, hogy számunkra úttá legyen. Elhagyta a menny dicsőségét, lejött a foldre, ahol a jászol és a kereszt várta, ahol végig kellett járja a szenvedés, a halál, a sír, pokol mélységeit. De épp ezáltal lett számunkra ez az út olyan értékessé, drágává, felbecsülhetetlen értékűvé. Ezen az úton előttünk már nagyon sokan jártak.Ezen járt már Ábrahám, a hívők atyja is, amikor elhagyta szülőföldjét és rokonait és elindult az idegenbe. Ezen az úton járt Mózes és Izrael vándorló népe a Vörös-tengeren és a puszta rettentésein át. Már az Ószövetségben is Krisztus volt az életre vezető út.

            Erről az útról azt is mondja Jézus, hogy ezen járni kell. Hogyan lehet hát ezen az úton járni? Erre csak egyetlen, egyszerű válasz van: hit által. Hinni kell azt, hogy Jézus ez az út, hogy ez az út vezet minket a mennybe. Hinni azt, hogy aki minket erre az útra elhívott, az meg is fog tartani minket ezen. A hit és az út keskeny volta is szoros összefüggésben van egymással. A hit útjának az is jellemzője, hogy nem kitaposott, nem olyan egyértelmű, nagyszerű út. A hit keskeny útját egy hegyi ösvényhez lehetne hasonlítani leginkább, jól ki kell nyissuk szemünket, hogy észrevegyük, s nagyon kell figyeljünk, hogy le ne térjünk róla. Nem sok rajta az útjelző tábla sem, de azokra nagyon kell ügyelni.Ez a hit az engedelmesség, a Krisztus-követés útja.

            Ez az út nem csak keskeny, hanem szoros is. Mit jelentsen ez? Hát az, hogy sokszor jutunk szorultságba ezen. A szoros úton üldöztetés , megpróbáltatások és fájdalmak is lehetnek. Aki ezen jár, az kell vállalja azt, hogy mások megbotránkoznak rajta vagy épp nevetségesnek találják. Ez nem egy kényelmes és veszélytelen út. Ez a szoros kapu az egyház történetében arénákba vezett, kiéheztetett oroszlánok elé, vagy máglyára vagy bilincsbe, börtönbe is. De akármin át is vezessen ez az út, egy dolog mindig vigasztal és boldogít minket ezen, hogy ez az életre vezet. Az se zavarjon meg, hogy ezen az úton a kevesek közé kerülünk, sőt ez legyen számunkra jel arra nézve, hogy jó helyen és jó társaságban vagyunk. Jézus nem a többségnek mondta, hogy: ne féljetek, hanem a kicsiny nyájnak.

            Miután Jézus mindkét útról elmondta, amit akart, választás elé állít minden embert. És ez a választás kikerülhetetlen. Itt nincs az, hogy semleges maradok, nincs az, hogy nem akarok dönteni. Aki nem döntött, az elve a széles út vándora marad. Itt azt is jól kell látni, hogy miként állít minket Jézus döntés elé. Mert ez ez egyedi és utánozhatatlan mód. Jézus nem úgy állít döntés elé, mint a rabló, aki ránk szögezi a pisztolyt, vagy nyakunkra helyezi a kést. Úgy se állít, hogy azt mondja: döntsetek, ahogy akartok, nekem mindegy, hogy mi lesz a döntésetek. Itt lehet érezni, hogy Jézust mennyire érdekli, mennyire szivén viseli ezt a döntést. Szinte reszket és remeg a szíve, amikor elmondja azt, hogy ha rosszul döntünk, akkor a veszedelemre jutunk. És hogy milyen kedves, hívogató, szinte unszoló hangon szól, amikor minket  a keskeny útra hív. Ő jó Pásztorként beszél erről, aki keresi az elveszettet.

            Akik pedig döntöttek a keskeny út és a szoros kapu mellett, azokat nem cask valamilyen lelki élvezetre hívja, hogy most helyezzék magukat kényelembe, mert most már biztos az üdvösségük, bizonyos, hogy az életre mennek. Az ilyeneket fel akarja használni abban, hogy ők menjenek a Krisztus nevében, az Ő hívásával, szeretetével azon elveszettek után, akik még a széles úton járnak, hogy némelyeket megnyerhessenek még közülük is. A keskeny úton járók kiváltsága és öröme lehet, Isten megáldhatja úgy a bizonyságtételüket, hogy a széles útról átjöhetnek emberek a keskeny útra. Ezért az, aki a keskeny úton jár már feladatot is kapott, tudja, hogy mi a szent kötelessége és elhívatottsága, hogy mi a küldetése. A keskeny útra való hivás egyúttal a szolgálatba való hivás is. Krisztus nem cask engem és téged, hanem másokat is életre akar vezetni. Nagyon jól látjuk magunk előtt azokat az embereket, akik a veszedelem felé tartanak, akik ha a széles úton maradnak, tönkre teszik magukat és a körülöttük élő embereket is.

            Egy dologra azért nagyon kell vigyázni. És ez az, hogy nehogy nagyon magabiztosak legyünk ezen az úton, nehogy “nagyon” tudjuk azt, hogy mit kell ezen az úton tenni és mit nem kell, nehogy olyan emberalkotta szabályokat gyártsunk, amihez aztán az embereket hozzámérve, mi döntjük el, hogy ki jár a keskeny és ki a széles úton. Vigyázzunk, mert ahogy egy nagy igehirdetőnél olvastam, az üdvözülők névsorát nem mi hordjuk a mellényzsebünkben. Ebbe a hibába estek Jézus idejében a farizeusok, s ez a veszély minket is fenyeget. Vigyáznunk kell arra is, hogy ne vonuljunk ki a világból, en hozzuk létre a “keskenyutasok szigetét” hanem a keskeny úton maradva keressük és hivogassuk az embereket erre az útra. A mi feladatunk most nem az, hogy eldöntsük azt, hogy ki melyik úton jár, hanem az, hogy legyünk jó reménységgel minden ember felől. A szoros kapu még nyitva áll mindenki előtt, még mindenki bemehet.  MI járjunk ezen az áldott úton, s hivogassunk másokat is, hogy mégis sokan járjunk azon

                                                                                                Lőrincz István