Barangolások bibliai tájakon: Sikem

            Sikem egy kánaáni város, amely a Garizim és Ebál hegyek közötti hágónál feküdt. Nevének jelentése –nyak – is innen ered, mert úgy terül el a két hegy között, ahogyan a nyak ott van a két váll között. Már a Kr.e.4-ik évezredben laktak itt emberek, s egy Kr.e.1800-ból származó felirat úgy említi, mint amely nagyon fontos stratégiai szempontból. Később itt épült fel az egyik legnagyobb pogány templom, majd Baál tiszteletére egy nagy oszlopot emeltek ide.

            Először a Bibliában Ábrahám történetében találkozunk e helység nevével. Tudjuk azt, hogy ő rengeteget vándorolt, hisz őt Isten kihívta szülőföldjéről, először Háránig jutott, majd innen Kánaánba érkezett. Így jutott el Sikem vidékére is, ahol Mamré tölgyese is volt. Amint már mondtuk, itt volt az egyik legnagyobb pogány templom, de Ábrahám itt az élő Istennel találkozik. Micsoda bátorítás és bíztatás ez a mi számunkra: ott, ahol mások bálványokat imádnak, ott ahol mások hitetlenségben, bűnben élnek, mi ott Istennel járhatunk, az Ő szentségében élhetünk. Ahol a pogányok pogány istenüknek építettek hatalmas templomot, ott Ábrahám az Úrnak épít oltárt. Mert az Urat mindenütt lehet imádni és szolgálni. Nincs olyan hely, nincs olyan körülmény és helyzet, ahol, amikben nem lehetne Istennek szolgálni. Lehet, hogy nagyon nehéznek érezzük azt a helyet, ahol élünk, dolgozunk, istentelennek azt a környezetet, mi körülvesz, de ne csüggedjünk,  szolgáljuk ott hűségesen az Urat, ahogy azt Ábrahám is tette.

            Sikem a Jákób életében is fontos szerepet játszik. Miután Jákób kibékül Ézsauval, hamar elválnak az útjaik. Ézsaú visszatér Szeírbe, ami az ígéret földjén kívül fekszik, Jákób pedig Sikem felé veszi az útját és szerencsésen megérkezik oda. Ez a város már Kánaán határain belül van. Jákób újra itthon van, visszajöhetett hazájába, ahonnan a csalása miatt kellett elmenekülnie. Az, hogy el kellett mennie az ő bűne volt, az pedig, hogy visszatérhet az Isten kegyelme és hűsége. Jákób itt egy földterületet vásárol, ahol felüti sátrát.Ez a hitnek a cselekedete. Ezzel megvallja mindenki előtt: ez a föld az én hazám. Ő is oltárt épít, amivel azt fejezi ki, hogy ő ezen a földön Istennek akar szolgálni, hogy ő egészen Istennek szánja oda az életét. Tegyünk mi is így. Legyen az életünk Istennek odaszánt élet.

            Józsefnek is köze van ehhez a helységhez. E város környékén talál rá testvéreire. De a testvérek nem örülnek az érkezésének. Messziről felismerik cifra ruhájáról, s szívükben rettenetes gyűlölet támad fel. Most itt az alkalom, hogy leszámoljanak Józseffel. Letépik ruháit, majd egy kiszáradt kútba vetik. Ez a történet nagyon tanulságos a mi számunkra is.Megmutatja, hogy milyen rettenetes az, ha a gyűlöletnek helyet adunk a szívünkben. Ilyenkor megkeseredünk s gondolataink is összezavarodnak. A gyülölet tönkreteszi az Istennel és felebarátunkkal való viszonyunkat, kapcsolatunkat. A gyűlölet mindent romba dönt. De ebben a történetben is az a csodálatos, hogy amit az emberek gonoszságként gondolnak el és visznek véghez, azt az Isten jóra gondolja fordítani. Jól tudjuk, hogy József Jézus csodálatos előképe a Bibliában. Jézust is gyűlölték és keresztre juttatták. De Ő épp azért halt meg, hogy megszabadítson minket a gyűlölet bilincseiből, hogy felszabaduljunk a szeretetben és békességben való életre.

            Izrael életének egyik csúcspontja, amikor Józsúé egy nagy népgyűlést hív egybe épp itt Sikemben. Itt köti a Kánaánba bevonuló nép szívére, hogy egyedül Istennek szolgáljanak. Nem is lehetne ez másképp, hisz Istennek annyi jóságát és kegyelmét megtapasztalták az elmúlt évtizedekben. Hogy is lehetne megköszönni másképp Isten számtalan szabadítását, mint hogy teljes szívvel neki szolgálnak. Szebb válasz nem is lehet az Isten hűségére. Vajon miért olyan fontos az számunkra, hogy a Biblia annyiszor megismétli az Úr szolgálatára való felhívást? Hát azért, mert nem csak Istennek lehet szolgálni, hanem a bálványoknak is. Izrael népét pogány vallások, kultuszok vették körül, ami állandó kísértés volt számunkra. De a mi világunk se különb, ma is óriási a veszély, hogy elhagyjuk Isten szolgálatát és e világ szerint éljünk. Kérjük naponta Istent, hogy segítsen meg minket az Ő szolgálatában és őrizzen meg minket a hitetlenségtől, a nélküle való élettől.

            A bírák idejében újra felbukkan ez a város egy nagyon szomorú történetben. Ebben az időben ennek lakosai Baálnak szolgálnak és Abimélek a királyuk, aki egy kegyetlen és istentelen ember. Milyen rettenetes, hogy ott ahol Ábrahám és Jákób, a hitben járt elődök valaha Istennek építettek oltárt, most a pogányság üli diadalát. Hogy ott, ahol a nép Józsué idejében ünnepélyesen megfogadta, hogy Istennek szolgál, most a bálványok előtt borul le. Jótám, aki csodával határos módon megmenekül Abimélek vérfürdőjéből egy intő prédikációt tart a népnek. Elmondja, hogy a nép nem jó úton jár, Abiméleket galagonya-bokorhoz hasonlítja, ami se védelmet, se árnyékot nem ad. Jótám igehirdetése ma is időszerű: mi kiben bízunk, kihez menekülünk, kiben keressük életünk éretlmét? Csak Istenben érdemes bízni, benne nem csalatkozunk.

            Roboám király is kapcsolódik e helységhez. Tudjuk, hogy a nép azt várta tőle, hogy enyhítse az adóterheket, amiket Salamon tett rájuk. Ő azonban nem a vének, hanem az ifjak tanácsát fogadja meg, és még nehezebbé teszi a terheket. Így az ország ketté szakad. Roboám intő példa minden vezető ember számára. Neki tudnia kellene, hogy ő azért van, hogy segítsen a népén, hogy ő legyen a népért, de ennek épp az ellenkezője történik, mert ő úgy gondolja, hogy a nép van őérte. Ő az önző, másokat kihasználó, a maga javát kereső embert jelképezi. Mi is valamilyen szempontból vezetők vagyunk. Vezetjük családunkat, esetleg egy vállalkozást, gyülekezetet vagy más közösséget. Látjuk-e, hogy mi az ő javuk, készek vagyunk-e önzetlenül az ő javukat keresni? Legyen Roboám intő példa számunkra.

            Az újságokban, híradókban naponta rettenetes eseményekről szerzünk tudomást: gyilkosságok, terrorcselekmények, véres háborúk. Sajnos a Bibliában is sok ilyen eseményről hallunk. Jeremiás könyve beszámol arról, hogy Jismáél a király egyik főembere merényletet követ el Gedalja ellen. Másnap a hívőknek egy csoportja megy a templom felé, hogy ott áldozatot mutasson be. Útközben Jismáél őket is kegyetlenül legyilkoltatja. Látjuk ebben a történetben, hogy milyen szörnyű a Sátán munkája ebben a világban. Ő emberölő kezdettől fogva, s különösképpen az Isten népét veszi célba. De egyszer vége lesz hatalmának, s Isten lesz minden mindenekben. Mi ezt a dicsőséges pillanatot várjuk. Maranatha!

Olvasandó igék: 1Móz.12,6, 33,18, 37,14, Józs.24,1.14, Bírák 9,7, 2Krón.10,1, Jer.41,5, 1Kor.16,22

                                                                                                            Lőrincz István