Barangolások bibliai tájakon: Ninivé

            Alig van olyan ókori pogány város, amivel annyit találkoznánk a Bibliában, mint épp Ninivé. Ősidők óta lakott hely volt, a bibliai tudósítás szerint Nimród alapította. A Tigris folyó keleti partján feküdt. A város jelentőségéhez nagyban hozzájárult, hogy ez a város az Istár-kultusz központja volt, akit a szerelem, az anyaság, a harc és a győzelem isteneként  tiszteltek. Az asszír  birodalom idején Szanherib király idejében lett főváros, a Kr.e. 7-ik században. Ez a király sokat tett a város megerősítéséért és szépítéséért. A várost dupla, magas fallal vette körül, 15 kapu volt rajta. A fal körül széles árok volt, ami a védelmet és a vízellátást is szolgálta. Ez a király rendkívül büszke és gőgös volt. Ő fogadott arra, hogy őt és birodalmát senki se tudja legyőzni. A népek ezért rettegtek, amikor nevét hallották. Ő úgy gondolta, hogy Izrael Istenét is kicsúfolhatja és megszégyenítheti. Egyszer csak egy óriási hadsereggel ott állt Jeruzsálem falai körül. Rabsaké generális által Ezékiás királyt arra szólítja fel, hogy fogadjanak, hogy előtte senki se fog megállani. De Isten nem csúfoltatik meg, Ő hallotta Szanherib büszke fogadkozását és Ezékiás király alázatos könyörgését. Isten azon az éjszakán az egész asszír sereget megölte, a büszke király sereg nélkül menekül Ninivébe. Amikor egy nap a bálványa előtt meghajolt, saját gyermekei ölték meg. Ez a történet legyen tanulságunkra. Istennel nem lehet csúfolkodni, aki ezt teszi, azt Isten megszégyeníti. A büszke népek és birodalmak sorra tűntek el a történelem színpadáról, miközben Izrael és más istenfélő népek ma is élnek és virágoznak.

            Kétségtelen, hogy a legismertebb történet, ami a Bibliában ehhez a városhoz kapcsolódik, az a Jónás próféta története. Isten őt ebbe a nagy és pogány városba küldi evangélizálni, igét hirdetni. Mert Isten gondolata az volt, hogy még Ninivé se vesszen el, hanem térjen meg és éljen. Isten ma is nehéz helyekre, hitetlen emberek közé küldheti az Ő gyermekeit. Egy ilyen helyre ma se könnyű elmenni és bizonyságot tenni. Lehet, hogy sokszor mi is tiltakozunk, könnyebb helyet szeretnénk a szolgálatunk végzésére. De Isten csak ott tud megáldani, ahova Ő küldött minket. Ha Ő küld, akkor az áldás, az eredmény nem maradhat el. Ne féljünk a nehéz helyektől, Isten nagy áldásai várhatnak ott ránk.

            Jónás nem akart engedelmeskedni, épp az ellenkező iránybe indul el. De Isten nem engedi oda, mert Ő szigorúan szereti az övéit. Sokkal szigorúbban, mint a világ fiait. Nem Jónás volt azon a hajón a legbűnösebb ember, de a többiek engedetlensége miatt nem tör ki a vihar, csak a Jónás engedetlensége miatt. Sokszor nehéz azt látni, hogy mások lopnak, csalnak, élik a világukat s nem történik semmi, de mihelyst mi tesszük ezeket, ránk nehezedik az Úrnak a keze. Mert Isten minket nem akar a bűnben hagyni. Ő szeret minket, akkor, amikor megfenyít, mert neki nincs szüksége neveletlen gyermekekre.

            Mekkora kegyelem történik Ninivében. Az egymondatos evangélizáció megteszi hatását, a ninivebeliek királyukkal az élen megtérnek és Istenhez fordulnak. Megbánják bűneiket s ekkor valami csodálatos dolog történik: Isten is megbánja a gonoszt, a rosszat, amivel sújtani akarta ezt a várost. Bárcsak ismétlődne meg ez ma is sok város és falu életében!

            Ez a történet arra is bátorít minket, hogy merjük hinni azt, hogy van értelme az igehirdetésnek és bizonyságtételnek. Ne azt higyjük, amit a világ mond, hogy a mi „kegyes és papi” beszédünk semmit se ér. Amikor 19 évvel ezelőtt először mentem be a marosvásárhelyi börtönbe igét hirdetni, azzal fogadtak a tisztek, hogy ezeknek aztán hiába hirdetem az igét, mert úgyse fog egy se megtérni. De az Isten ott is adott megtéréseket, mindig adott annyi áldást, ami bíztatott, hogy még e reménytelen helyen se hiábavaló az ige hirdetése, a bizonyságtétel. Csak épp tudjuk szeretni azokat, akiknek az evangéliumot hirdetjük. Jónásnál épp ez volt a baj, ő a kegyelmes Isten kegyetlen szolgája volt. Nem tudott irgalmas szívvel nézni e nagy városra, ami pedig ott volt az Isten irgalmában. Ebben ne kövessük Jónást, hanem sokkal inkább Jézust, aki könnyekre fakadt Jeruzsálem felett!

            Sajnos a niniveiek bűnbánata nem sokáig tartott, szalmalángnak bizonyult. Hisz alig hetven év múlva Náhum próféta kemény ítéletet hirdet újra a város felett. Náhum el kell mondja azt, hogy mit fog Isten tenni ezzel az istentelen várossal. De mondhatná valaki: ma se jobb a helyzet a nagy városokban, mert igaz az, amit valaki találóan mondott: nagy városban sok a bűn. Jézus óta ezek a városok is kegyelmi időt kapnak, hogy megtérjenek és Istenhez forduljanak. Sokszor Isten nagy városokban nagy ébredéseket adott a történelem folyamán. De egyszer eljön az ítélet nem csak a nagy városokra, hanem az egész világra is. Isten tűrelme hosszú, de nem végtelen. El fog jönni az idő, amikor épp úgy, mint Ninive szamára, nem lesz vigasztalás. Bárcsak megtérnének a nagy városok, de a kicsi falvak is.

            A Bibliában tizenkétszer olvasunk Ninivéről, s ebbőt kettő az Újszövetségben található. De a megrázó az, hogy milyen összefüggésben találkozunk Ninivével. Jézus beszél a niniveiekről, akik majd az utolsó ítéletben eljönnek és tanúskodni fognak azok, ellen, akik Jézus idejében éltek, hallgatták az Ő áldott igehirdetését, de nem vették azt komolyan és nem tértek meg Istenhez. Ninive lakói nem az ítélet tárgyaiként szerepelnek, hanem olyanokként, akik ítélők lesznek az Isten választott népe felett. Hogyan lehetséges ez? Milyen összefüggésben mondja Jézus mindezt? A zsidók csak akkor akartak volna hinni Jézusban, ha Ő valami különös jelet tett volna előttük. Akkor elhitték volna, hogy Ő az Istentől küldött Megváltó, hogy Ő a megígért Messiás, Ő népének Szabadítója. S ekkor kezd el Jézus Jónásról és a niniveiekről beszélni. Jónás és az ő igehirdetését a város lakosai úgy fogadták, mint Isten által küldött jelet és megtértek a Jónás igehirdetésére, bizonyságtételére. Jézus azt mondja: itt most sokkal nagyobb áll előttetek Jónásnál, ti ismeritek az Írásokat, ott van kezetekben a Biblia, és ti még sem akartok megtérni. Mivel a ninivebeliek megtértek a Jónás szavára, ti pedig nem tértek meg annak szavára, aki sokkal nagyobb Jónásnál, ezért el fognak majd jönni az ítéletkor ezek az emberek és tanúskodni fognak ellenetek. Erre sokan lehet azt mondják: de a történelemből tudjuk, hogy a niniveiek megtérése se tartott sokáig, s nemsokára felettük is ítélet hangzott. Ilyen okoskodások helyett sokkal jobb ha megalázkodunk és megkérdezzük: mi komolyan vesszük-e Isten igéjét? Alkalmazzuk-e azt a mi mindennapi életünkre? Megelégszünk-e Isten igéjével és nem kívánunk mi is különös jeleket, élményeket? Bárcsak tudnánk hinni és engedelmeskedni Jézus szavának!

Olvasandó igék: 2Kir.19,36, És.37,37, Jón.1,2.4, 3,10, 4,11, Náh.1,1,  3,7, Mát.12,38-45,  Luk.11,32

                                                                                                            Lőrincz István