Text.: „Nem építhettek velünk
együtt templomot Istenünknek, hanem mi magunk fogjuk azt megépíteni az
Úrnak. Akkor félbeszakadt az Úr házának
építése.”(Esd.4,3.24)
Kényszerű
munkamegszakítás. Sztrájk. Olyan szavak ezek, amiket manapság igen gyakran
hallunk. Legtöbbször nagyobb bérért, a munkakörülmények javításáért, emberségesebb
bánásmódért szokott történni. Van amikor csak néhány óráig, néha azonban
hetekig tarthat. Ha a közlekedésben dolgozók szakítják meg a munkát egy egész
ország lebénulhat, nagyon kellemetlen dolgok történhetnek. Annak idején a budapesti taxis blokád miatt
egy testvérgyülekezeti látogatás hiusúlt meg, nagy kellemetlenséget okozva két
gyülekezet számára, akik nagyon készültek az egymással való találkozásra.
De az is előfordulhat,
hogy emberek akadályozzák meg egymást a munka végzésében. Például valakit nem
engednek be a munkahelyére, vagy úgy megfélemlítenek valakit, hogy az nem mer
munkába menni.Itt ebben az igében valami hasonló történik. Végre elkezdődött a
munka., megindult a templom újjáépítése, amire oly soká kellett várni. A
hazatért foglyoknak előbb más munkájuk volt, meg attól is féltek, ami itt be is
következik: az ellenség mesterkedése. Ők tűnnek fel most a színen. Olyan emberek,
akik semmi áron nem akarják, hogy a templom felépüljön.
Ez a helyzet máig nem
változott. Az ördög nem alszik, szoktuk mondani, és ez nagyon igaz. Ahol Isten
elkezd egy jó munkát, ott az ellenség is megjelenik és mindent elkövet azért,
hogy a munka leálljon. Nem volt ez másképp a reformáció idején sem. Micsoda
harc indult az új tan követői ellen, meggyúlladtak a máglyák, megindult a véres
üldözés. A reformáció ellenségei mindent elkövettek, hogy a reformátorokat és
követőiket megfélemlítsék, megöljék.
De kik voltak ezek az ellenségek.
Az ige a föld népének nevezi őket. Nagyrészt samaritánusok voltak, egy kevert
nép, kevert vallással, akik az otthonmaradt zsidók és a betelepített asszírok
keveredéséből jöttek létre. Ezek egyáltalán nem örültek annak, hogy a zsidók
nagy számban hazatértek, ezt ők veszélynek érzik maguk számára, mert azt
gondolják, hogy így ők másodrendű állampolgárokká válnak. Valahol érthető is,
hogy ellenségként viselkednek a hazatértekkel szemben.
A szent földön mai szóval
élve egy multikultúrális társadalom jön létre, ahol különböző nyelvű, kultúráju
emberek élnek békésen egymás mellett. Ma mi is pont ezt éljük át és tőlünk
nyugatabbra még inkább ez van. Az ilyen társadalomban nem lehet egyik vallás
fontosabb, dominánsabb, mint a másik, egyik kultúra értékesebb, mint a másik.
Már nehogy a keresztyének mondják meg, hogy hogyan kell élni, milyen legyen az
erkölcs, az etikai szabályok. Legyünk abszolút toleránsak egymással szemben,
csak akkor ne legyünk toleránsak, ha a hívő emberek Istenre és az ő igéjére hivatkoznak,
amihez kellene tarsuk magunkat. Ha a keresztyén hitről van szó, vége van a
toleranciának. Mindenféle bűnnel legyünk elnézőek, mindent engedjünk meg, de a
hívő embereknek nincs helyük és nem lehet szavuk, mennyire ismerős gondolatok
ezek.
A samaritánusok jönnek és
azt mondják: ha ti újjáépítitek a templomot, mi is szívesen besegítünk ebbe a
munkába. Hisz mi is Istennek szolgálunk, mint ti. Mi akkor is Istennek
szolgáltunk itt, amíg ti Babilonban voltatok. Miért ne építhetnénk együtt? Ez egy kísértő ajánlat volt. Mert úgymond
áldott a sok kéz, sok kéz hamar kész, mondja a közmondás is. Akkor az anyagiak
is könnyebben megoldódnának.
Ma ezt így szokták mondani
az emberek: elvégre csak egy Isten van, mind jót akarunk, ne azt keressük, ami
elválaszt, hanem ami összeköt. Keressük az egységet, még akkor is, ha az
igazságból engedni kell, aztán minden megoldódik. De a fogságból hazatértek
visszautasítják az ajánlatot. Nem illetlenség ez? Hát nem kellene örülni a
segítségnek, az együttműködésnek? Nem, mert átlátják az ellenség szándékát. Ha
ezek az emberek hozzájárulnak a templomépítéshez, akkor majd beleszólnak a
templomi szolgálatba is. Akkor ezt jelentené, hogy az igaz Istennek
osztozkodnia kellene a bálványokkal, s ez bálványimádás lenne, amiért ők annak
idején fogságba vitettek.
Ez a visszautasítás nem
intolerancia, türelmetlenség a másképpen gondolkodókkal szemben, hanem hűség az
élő Istenhez, aki nem tűr meg idegen isteneket maga mellett. A reformációban a
reformátorok megértették, hogy Isten rájuk bízta az evangéliumot. És ez az
evangélium kizáró, mert nincs más név, ami által nekünk megtartatnunk kellene,
csak egy út van, ami az életre és az üdvösségre vezet, és ez maga Jézus
Krisztus, csak általa mehetünk az Atyához. Amelyik vallás más utat hirdet ezen
kívül, az zsákutcába jut. Az is, amit a középkori egyház hirdetett, hogy a
magunk jócselekedetei, érdemei által juthatunk a mennybe. Ezért hirdették olyan
komolyan a reformáció jelmondatait: egyedül Krisztus, egyedül a kegyelem, egyedül
hit által, egyedül a Szentírás és egyedül Istené a dicsőség.
Ennek a meggyőződésnek
meglesznek a maga következményei az életünkben. Ez nem jelenti azt, hogy
lemondunk azokról, akik még nem úgy hisznek mint mi. Azt se, hogy mi
önelégülten és önigazultan visszavonulunk ebből a világból. De azt igen, hogy a
Szentírás tiszta tanításához ragaszkodunk és teljes igyekezettel a szerint
akarunk élni.
Az ellenség azonban nem
nyugszik bele a visszautasításba. Ha a segítség taktikája nem megy, akkor jön
az erőszak, a fenyegetés, akkor jön a csúfolódás, a máglya. Sajnos ez a taktika
jobban beválik és a munka egy időre megáll. Az ellenség felhasználja a
politikai kártyát is, hisz leveleket írnak Círus utódjának, aminek lényege az,
hogy vigyázzanak Jeruzsálemre, mert az mindig egy lázadó város volt. Milyen
különös ez is: a keresztyének mindig azzal vádolták meg, hogy az állam, a
társadalom felforgatói. Aháb azzal vádolja Illést, hogy ő az Izrael
megháborítója, az apostolokat is ezzel vádolja a főtanács, Pálra meg egyenesen
azt mondják, hogy ő pestis a társadalom számára. A Krisztus egyházát, annak
tagjait lehetetlennél lehetetlenebb vádakkal vádolták meg az idők folyamán.
Ezen nem is kell
csodálkozni, hisz Jézust is állandóan vádolták, hol azzal hogy részeges és
nagyevő, hol azzal, hogy a bűnösök barátja, hol azzal, hogy a császárnak nem
engedelmeskedik Beteljesedik , amit Jézus mondott: ha engem üldöztek, titeket
is üldözni fognak. De ne féljünk, a reformátorok se féltek. Tudták azt, hogy
Isten tervét nem lehet meghiusítani, Isten országa építését semmilyen erő nem
tudja megakadályozni. Nem lehetett ezt megtenni, se Krisztus előtt 500 évvel,
se a reformáció idején, se ma nem lehet. Ne féljünk, mert ez az ország nem
miránk van alapozva, hanem Jézus Krisztusra, és ezért a pokol kapui se vehetnek
rajta diadalmat. Ezen a nagy évfordulón merítsünk erőt a reformátorok hitéből,
bátorságából, kitartásából. Adjunk hálát azért, hogy ők s a magyar reformátorok
és hitvalló őseink is, ha kellett életük és vérük árán is kitartottak az Isten országa,
az evangélium igazsága mellett. Legyünk méltó utódaik. Haladjunk az ő
nyomdokaikon, kövessük elszántan azt a Jézus Krisztus, akit ők is követtek. Ő
nagyobb, mint az ellenség, nagyobb,mint minden földi hatalom. Vigyázzunk,
legyünk résen, mert az ellenség erős és ravasz. Vegyük fel az Isten minden
fegyverét, hogy győzelmesek lehessünk ebben a szent harcban.. Legyen ebben
Isten segítségünkre
Javasolt cím: Erőltetett munkamegszakítás Lőrincz
István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése