Barangolások bibliai tájakon:Jerikó

Jerikóról először a kémek kiküldésének történetében olvasunk.A kémek Sittimből, a Jordán keleti partjáról indulnak. Az egyik nagy kérdésük, hogy hogyan fogják a stratégiai fontosságú Jerikót kikémlelni? Ki fogja ott őket befogadni, s hogy tudnak az ottani vezetők szeme elől rejtve maradni? De Isten vezeti őket. De hova? Egy parázna asszony házába. Valóban különösek az Isten útjai. Ez az asszony már hallott arról, hogy közeleg egy nép Jerikó felé, s Isten nekik ígérte ezt a várost. S Ráháb, mert úgy hívták ezt az asszonyt, ezt el is hiszi. Isten csodálatos módon hitet munkál az ő szívében. S ő lesz a szabadulásuk eszköze. S ami még különösebb, ez a parázna asszony bekerül Jézus nemzetségi táblázatába, az Ő egyik ősanyja lesz, a moábita Rúthal együtt. Ők megelőznek sokakat az Isten országában, akik pedig származásuk szerint ott lehettek volna, de engedetlenségük miatt kiestek onnan. Az ő életében szépen láthatjuk, hogy mit tud Isten elvégezni egy ember életében, egy olyan embernek az életében, aki nem sokat ígért emberileg, de aki hitt és hite jó gyümölcsöket termett. Mi az ilyenekre sokszor kimondjuk: kutyából nem lesz szalonna. De ahogy valaki találóan mondta, Isten az a hentes, aki a kutyából a legfinomabb szalonnát tudja készíteni. Ez a történet arra bátorít minket, hogy senkiről se mondjunk le, mindenki felől legyünk jó reménységgel. Az Isten nagyobb a mi szívünknél, Ő feljebb tud cselekedni, mint amint azt mi elképzelni tudjuk. Ezt a saját életünkben is megtapasztalhatjuk naponként.

            Nincs annál csodálatosabb dolog, amint amikor Isten ígéretei beteljesednek a mi életünkben. Mert Isten nekünk is sok ígéretet tett személyes életünkre nézve is. Ezeknek mi is bizalommal várhatjuk a beteljesülését. Milyen csodálatos és bátorító lehetett Józsué számára is, amikor Isten megígérte neki, hogy Jerikó városát be fogják venni. Falai le fognak kéz érintése nélkül omlani. Isten maga fog gondoskodni, hogy ez az első nagy akadály elvétessék az útból s így elkezdődhessen Kánaán földjének birtokba vétele. S Józsué rá meri bízni magát Isten ígéretére, engedelmeskedik Isten parancsainak. Pontosan azt teszi, amit Isten mond neki. Hét egymásutáni napon körül kell járják a várost. Isten ilyen módon fogja a várost nekik adni. Ha hitben meg fogják tenni, amit Isten nekik parancsolt, akkor a város az övék lesz. Isten tőlünk is hitet kér és vár az ő ígéreteire nézve. Ha hiszünk előttünk is lehullhatnak akadályok, bűnök, lehetetlennek és megoldhatatlannak látszó problémák. Merjünk hát hinni és bízni az Úr ígéreteiben!

            Jerikó vastag falai valóban leomlottak Isten beteljesítette az ígéretét, és az első kapu megnyílt előttük a Kánaán földje felé. Isten az ígéret mellé azonban egy különös tiltást is adott, és ez az volt, hogy Jerikó romjait nem volt szabad eltakarítani, ezt a várost nem volt szaband újjáépíteni. Vajon miért, tesszük fel mi a kérdést? Nyilvánvalóan azért, hogy ez egy jel maradjon Izrael egész népe számára, az Isten szabadító hatalmának a jele. S annak a jele is, hogy Isten megbűntette Jerikó lakóinak pogányságát, bálványimádását, istentelenségét. Ezért nem volt szabad ezt a várost újjáépiteni. Aki ezt mégis megteszi, az el fogja veszíteni legidősebb és legfiatalabb gyermekét. Isten nagyon komolyan veszi és számon is kéri ennek a parancsnak a teljesítését. De tudjuk, hogy Izrael népe ennek a parancsnak nem engedelmeskedett, s a város újra felépült s az átok is beteljesedett. Ennek a mi időnkben is komoly lelki üzenete van. Vajon nem az történik, hogy a mi időnkben olyan dolgokat építünk, engedünk meg, amik ellen atyáink, az előttünk járó nemzedékek még nagyon komoly, sokszor vérre menő harcot folytattak? Olyan bűnökkel szemben vagyunk engedetlenek, amiket Isten világosan megtiltott. Gondoljunk csak az élet tiszteletére, a megfogant magzatok ápolására. Nem azért fogyatkoztunk meg olyan vészesen, mert ezt a parancsolatot nem vettük komolyan? S mennyi áldozatot szednek a káros és bűnös szenvedélyek, amiket Isten szintén szigorúan megtiltott, amikre őseink a hitvallásban azt mondták, hogy magad rontására ne törj és önmagadat könnyelműen veszedelembe ne ejtsed! Hányszor építenek az újabb nemzedékek a bűn, a hitetlenség fundamentumára, holott az egyetlen igaz fundamentumra, Jézus Krisztusra kellene építeni. Aki erre épít, az élni fog, annak munkáján áldás lesz. Gondoljuk hát jól meg, hogy mit és mire építünk.

            Talán az egyik legnehezebb dolog az életünkben, amikor elveszítünk valakit, aki értékes és kedves volt a mi számunkra. Aki már átment ezen, az tudja, hogy milyen nehéz próba ez. Elizeus próféta nagyon nehezen tud megválni az ő mesterétől, példaképétől és elődjétől, Illéstől. Ő ott akar maradni mellette, pedig Illés azt mondja neki, hogy maradjon Gilgálban, miközben ő Béthelbe kell menjen. De Elizeus megy vele, ott tudatják vele a prófétafiak, hogy Illést magához veszi az Úr, de Elizeus továbbra is ragaszkodik hozzá, Jerikóban ugyanaz történik, a prófétafiak ott is készítik őt az elválásra, de ő még mindig nincs kész erre a szomorú eseményre. Végül aztán, amikor átmennek a Jordánon Isten elragadja Illést, Elizeus ott marad egyedül, bánata jeléül megszaggatja ruháit. Hogyan tovább, hisz ő nem tudja elképzelni az életét Illés nélkül?

            Ez bizony velünk is megtörténhet. Milyen tehetetlennek, tanácstalannak érezheti magát valaki, aki úgy érzi, hogy a legfőbb támasza, társa, szülője, lelki vezetője vétetett el! Mi is kérdezzük ilyenkor Elizeussal: hol van az Úr?  De Isten nem hagyja magára a magára maradt prófétáját. Amikor ott áll a folyó előtt megmutatja neki hatalmát és segítségét. A víz szétválik előtte. Ez jel arra nézve, hogy Isten vele lesz, és megsegíti őt minden útjában. Ezt megtapasztaljuk mi is ilyen és ehhez hasonló helyzetekben. Mi azt gondoltuk, hogy nincs tovább, de Istennel mindig tovább lehet menni.

            Elizeus az Illés elragadtatása után ismét visszatér Jerikóba. Ott várja is már egy nehéz helyzet. A víz ihatatlan és ettől mindenki nagyon szenved. Az Elizeus jövetele reménységgel tölti el a város lakóit. Elmondják neki a bajt, s bíznak abban, hogy segíteni tud. A próféta az Úr nevében a romlott vízbe sót dob, a víz meggyógyul és az élet élhetővé lesz. Ezt az igét sokféleképpen érthetjük, itt Elizeus Jézus előképévé válik. Ő is eljött egy olyan világba, ahol nem csak a víz, hanem minden megromlott. De Ő azért jött, hogy ezt a mi megromlott életünket, világunkat meggyógyítsa. Mi odahozhatjuk életünket a keresztjéhaz és a vére megtisztít minket. Megváltó szeretetének sójával gyümölcsözővé teheti az életünket.

            Jerikó áldott események színhelye lesz. Ott nyer gyógyulást a vak Bartimeus, akinek az addigi élete egy rémálom volt. Rá volt utalva mások könyörületére, alamizsnájájára. De ha Isten valamit elvesz, ad is mindig valamit. Ha nincs látása van hallása, ha nem láthatja, akkor hallhatja, hogy Jézus arra megy el. Azonnal elkezd segítségért kiáltozni. És Jézus meggyógyítja őt. Jézus ma is gyógyító Úr, merjünk kiáltani hozzá.

            A legismertebb jerikói történet kétségtelenül a Zákeusé. Ő a külső szemlélő számára egy sikeres, fényes karriert befutó, gazdag ember volt. De Jézus és Isten országa számára elveszett volt. És Jézus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Születésünktől fogva mi is elveszettek vagyunk. De Ő keres minket is. Keresett már a keresztségben, konfirmációban, igehirdetésekben, igékben, életünk eseményeiben. A kérdés csak az, hogy mi már megnyitottuk-e szívünk ajtaját előtte, mert Ő ma nálunk akar lenni. S ha Őt beengedjük, akkor ott már Ő uralkodik. A Zákeus élete megváltozik, s aki eddig kíméletlenül harácsolt, az most vagyonát osztogatja másoknak. Így tud Jézus embereket újjá teremteni! Minket is.

Olvasandó igék: Józsué2,1, 6,2.26, 1Kir.16,34, 2Kir.2,4.18-22,Luk.18,35, 19,1.5, 1Kor.3,11, Zsid.11,30

                                                                                    Lőrincz István