Az életünk
értelme
(előadás
presbiterképzésre vagy gyülekezeti napra)
1.Bevezető
gondolatok
Talán egyetlen kérdést se tettek fel annyiszor az
emberek, mint épp ezt: mi is az élet értelme? Filozófusok és filozófiai iskolák foglalkoztak
az évezredek során ezzel a kérdéssel. A Biblia is felteszi ezt a kérdést: mi az
élet értelme? A Prédikátor könyve írja le legdrámaibb módon az ember
gyötrődését ebben a kérdésben. Miért is élek, miért dolgozok, vajon nem
hiábavaló mindez, amit én teszek, teszi fel a Prédikátor is e súlyos kérdést.
Manapság már az a jellemző, hogy ezt a kérdést fel se teszi nagyon sok ember.
Nagyon sokan annyira megelégesznek az anyagiakkal, a fogyasztásra, élvezetekre
berendezkedett világgal, hogy ezt a kérdést már fel se teszik, talán még életük
végén sem.
Az élet értelmének a
kutatása egyidős az emberiséggel, és az idők során filozófusok, teológusok,
művészek próbáltak erre a kérdésre választ adni. Ez a kérdés főleg
krízishelyzetekben, mint szenvedés, halál, szerelmi csalódás esetén aktuális,
akkor tör fel leginkább a kérdés: ki is vagyok én tulajdonképpen és miért is
élek ezen a világon? Van-e mindennek értelme s ha igen, akkor én azt hogyan
tudom felfedezni? A fiatalok általában ezt a választ adják: tegyük, amit tenni
kell, s közben igyekezzünk minél többet szórakozni, minél több élvezetben
legyen részünk, s a többit majd meglátjuk. A különböző történelmi korokban, hol
a boldogságra, hol az értelemre, hol az emberi fejlődésre, vagy sikerre tették
a hangsúlyt. Az első világháború aztán véget vetett az optimista
világszemléletnek. Marx álma, hogy a proletárok majd szépen egyesülnek, nem
valósult meg, s ehelyett az lett, hogy a proletárok egymást öldökölték. A
második világháború ezt a krízist még erősebbé tette. Úgy gondolták akkor, hogy
mindent előlről kell kezdeni. De a világi szemléletben mindig megmaradt az
ember általános jóságába vetett hit.
2.Mit tanít
at Ószövetség az élet értelméről?
Mit tanít a Biblia, s közelebbről az Ószövetség
arról, hogy értelmes vagy pedig
értelmetlen az élet? Tulajdonképpen az
egész Ószövetségben szó esik erről, de
van az Ószövetségnek egy könyve, ami eleitől a végéig erről a kérdésről szól.Ez
a Prédikátor könyve. Már a könyv elején ott a megdöbbentő kijelentés: minden
hiábavalóság. A „hiábavaló” szó 37-szer fordul elő ebben a könyvben. A héber
szó ilyeneket jelent: levegő, lélegzet. A szó kettőzése: hiábavalóságok
hiábavalósága csak még fokozza a hatást, minden csak levegő, minden
teljességgel értelmetlen. A könyv mindjárt az elején felteszi a kérdést: micsoda
haszna van az ő munkájában, mellyel munkálkodik a Nap alatt? Ez a kérdés
foglalkoztatja mindegyre a Prédikátort. Mit ér egyáltalán ez az élet? Mi marad
meg az ember munkájából? Miért is teszünk mi mindent? Ezek olyan kérdések,
amelyeket minden ember fel kell tegyen egyszer az életben, hacsak nem teljesen
felületes síkon mozog. Mi tehát a létünk értelme? Ez egy fundamentális kérdés,
ami mélységében és fontosságában messze túlhaladja azt, hogy mit együnk és mit
igyunk. A Préd.1,4-11 ben az író körültekint a világban. S felteszi a kérdést?
Vajon a körülöttem levő világ választ ad erre a kérdésre, hogy mi is az élet
értelme? Látja például azt, hogy az
egyik nemzedék jön, amásik pedig elmegy. Nemsokára mások laknak abban a házban,
amiben most én lakom, mások dolgozzák meg azt a földet, ami most az enyém, és
amit most én dolgozok meg. nemsokára olyanok jönnek, akiket mi sem ismertünk s
ők sem ismertek minket. A folyók a tengerbe ömlenek, de azok mégsem telnek meg.
A Nap felkél, de újra lemegy, végső soron minden egy unalmas ismétlődés, egy
vég nélküli körforgás. Mindenre, amire most az mondják, hogy új, már régi lett.
A Prédikátor ezekben a versekben félreteszi a Kijelentést, és a világot
önmagából akarja megmagyarázni éppúgy, mint a materializmus és a modern
ateizmus. Épp azt akarja megmutatni, hogy ha Istent kihagyjuk a számításból,
akkor hamar zsákutcába jutunk.Ha ezen az úton maradunk, csak egy
végkövetkeztetésünk lehet: minden felettébb hiábavaló.
A Préd.1,13-18-ban a
Prédikátor a tudományos kutatás eszközével próbálja kikutatni az élet értelmét.
Hátha ez többet fog segíteni, mint az őt körülvevő világ? Hisz a tudomány nem
csak regisztrál, hanem reflektál, eredményeket tud felmutatni. Ő megpróbálja
megállapítani a dolgok közötti összefüggéseket, a törvényszerűségeket. A ráció,
az értelem majd csak rendet teremt a káoszban, reméli. De a Prédikátor, aki
adta magát minden tudományra, aki kutakodott, értelmét is felhasználta, megint
csak egy szomorú végkövetkeztetésre jut, s megint csak azt tudja mondani: ez is
csak a lélek gyötrelme, más fordításban: szél utáni vadászat. S ezt nem egy
buta és lusta ember mondja, aki nem veszi a fáradtságot, hogy utána járjon a
dolgoknak, hanem az a bölcs, tudós és okos király, aki utána járt a dolgoknak,
aki mindent kikutatott, amit csak lehetett. Nyilván, hogy Salamon után a
tudomány hatalmasat fejlődött, szinte hihetetlen és szédítő magasságokba
jutott, de el lehet azt mondani, hogy a tudomyány által közelebb jutott volna
az ember az élet értelmének megértéséhez? A válasz az, hogy:nem!
A harmadik próbálkozása a
Prédikátornak: az élet örömei. Minden, ami kívánatos, az az ő rendelkezésére
áll. Lehet élvezeteket találni, kacagni és szórakozni. De ez vajon értelmet fog
adni az ember életének? A Prédikátor válasz megint csak lesújtó: a nevetésről
azt mondom: bolondság és a vígasságról: mit használ az? Erre a következtetésre
jut az az ember, akitől az élet semmilyen örömöt, semmilyen élvezetet nem
tagadott meg, akinek mindenben része volt, amiben embernek egyáltalán része
lehetett.
Aztán beszél arról, hogy
házakat épített, szolgaseregek álltak rendelkezésre, aranya és ezüstje volt, de
ez vajon értelmet adott az életének? Nem, mert eszébe jut, hogy egyszer meg
kall halni és amit gyűjtött, az mind itt marad. De hát akkor van maradandó
érték? Nem csoda, hogy a Prédikátor eljut odáig, hogy azt mondja: gyűlöltem az
életet.
Mindezt azonban azért
mondja el a Prédikátor, hogy a végén egy nagyon fontos dolgot jelenthessen
ki.:egy dolognak mégis van értelme, és ez az, hogy Istennel és mintegy Isten
kezéből éljünk. Ő rájön a könyv végén arra, hogy mindent Isten ad. Ő adja az
ételt és italt, Ő ad örömöt a munkában, szórakozásban, házasságban, családban,
vagyonban. Az értelme az, hogy meglátjuk és belátjuk, hogy végső soron minden
Istentől jön. Az emberi életnek tehát az Istennel való kapcsolatában van
értelme. A Prédikátor végső soron nem pesszimizmust hirdet, hanem felszólít
arra, hogy Istennel éljünk. Ahol nincs Isten, ott nincs értelme az életnek, ott
teljesen üres a lét. A kérdés tehát végső soron nem az, hogy van-e értelme az
életnek, hanem az, hogy ki Isten a mi számunkra? Az élet értelme, hogy az ember
kapaszkodjon Istenbe, aki az életnek értelmet ad.
3.Mit tanít
az Újszövetség az élet értelméről?
Míg az Ószövetség két könyve, a Prédikátor és Jób
szinte csak az élet értelméről beszél, addig az Újszövetségben nem találunk egyetlen olyan
könyvet sem, ami egyértelműen erről szólna. De ha figyelmesen olvassuk, akkor
az egész Újszövetséget végigkíséri a kérdés, hogy mi az élet célja és értelme.
Nem felejthetjük el azt
sem, hogy az Újszövetség egy olyan korban keletkezett, amikor erre a kérdésre
nagyon sok válasz volt. Gondoljunk csak a görög filozófiára, ami ezzel a
kérdéssel nagyon alaposan foglalkozott. A görög filozófia tanításának lényege
az volt, hogy ez a földi élet csak egy látszat, egy árnyék, és ezért meg kell
próbálni ebből kitörni, és egy más világban boldogságot keresni. Így például
Socrates a jót, az igazit, szépet és értelmest a gondolatban, az ideában látta.
Ismét más filozófusok ezt az életet egy tragédiaként fogják fel, amiben az
ember szükségképpen elbukik, mert ez a végzete. Más filozófiai iskolák arra
szólították fel az embereket, hogy mivel az élet rövid, igyekezzenek annak
minden percét élvezni, mert úgyis minden olyan hamar elmúlik. Mások megint azt
hirdették, hogy az élet értelme a belenyugvás, az ha az ember mindent úgy fogad
el, ahogy van.
Nos, ebbe a világba
csendült bele az evangélium üzenete. És ez a reménység üzenete volt. A keresztyénség
azt tanította, hogy ennek a reménységnek van alapja és perspektívája. Ezért az
Újszövetség kulcs-szava az élet értelmét illetően kétség nélkül a reménység. A
reménység forrása maga Jézus Krisztus. Benne az emberiség történelme
fordulóponthoz érkezett. Ő nem hirdetett szép ideálokat, nem robbantott ki
forradalmat, hogy úgymond mindent átrendezzen, hanem Ő meghalt és feltámadott.
Ez volt az Újszövetség gyökeresen új ismerete az élet értelméről. Van
reménység, mert a Golgotán állott a kereszt, és mert volt üres sír is.
Ahhoz, hogy ezt jól
megértsük két dologra kell figyeljünk. Az egyik az, hogy mit tanít a Szentírás
a teremtésről. A Biblia azt tanítja, hogy ez a világ nem látszat, nem is
tragédia, nem is végzet, hanem Isten teremtése. És az ember a teremtés
koronája, aki egyben Isten képmása és képviselője ezen a földön. A másik dolog,
hogy az ember felelős a rosszért. Az ember vétkezett ,ezért ítélet alatt áll.
Az ember bűnével lerombolta, megrontotta az Isten jó teremtését. De a Szentírás
azt is tanítja, hogy Krisztus a második Ádám, benne egy új kezdet érkezett el
erre a földre, Krisztus helyreállítja az ember istenképűségét, úgy hogy az
ember élete meg tud felelni Isten szándékának. Az ember tehát tulajdonképpen
egy nagy döntés előtt áll: Elfogadja, vagy pedig elutasítja Krisztust? Marad-e
a bűnben, romlottságban, kárhozatban, vagy pedig kiszolgáltatja magát
Krisztusnak, hogy ezután Ő formálja és használja. Az ember így egy győzelmes és
értelmes életet élhet. Az Újszövetség beszél az élet végső céljáról is. Mert
bár Krisztus eljött, megváltotta a világot és az embert, az ember és a világ
mégis sóhajtozik és nyög. Miért? Mert a gonosz még hatalmat kap ebben a
világban. Még van betegség, erőszak, háború, éhség, szenvedés. Vannak olyan
pillanatok, amikor még a hívő ember is értelmetlennek láthatja az életét, épp
ezen dolgok miatt, vagy pedig elhordozhatatlannak a bűn eláradása miatt. De ezeknek
vége szakad, amikor Krisztus eljön, és amikor ezek már nem lesznek. De az
életnek az Újszövetség tanítása szerint értelme van, mert Krisztus keresztje és
feltámadása ott van mögöttünk, dicsőséges eljövetele pedig előttünk.
4.Az élet
értelme a reformátoroknál
Mielőtt erről beszélnénk meg kell jegyeznünk, hogy
a 16-ik század egy nagyon zűrzavaros és nehéz időszak volt, sok feszültséggel,
veszéllyel, nyomorúságokkal telve. Gondoljunk csak a pestisjárványokra,aztán a
sok háborúra, amik ebben a században folytak. Nagyon sok fiatal asszony halt
meg gyermekágyban, a gyermekhalandóság is óriási méreteket öltött. A festők,
például Dürer képei is mutatják, hogy az emberek egyfajta apokaliptikus
hangulatban éltek. A késői középkorban alakult ki az „ars beata moriendi”
vagyis a boldog halál művészete. Képek egész sora ábrázolja, hogy a haldokló
ott fekszik a halálos ágyán. Isten maga és az angyalok ott állnak a halálos ágy
körül. De az ördög és az ő angyalai is jelen vannak. Pontosan elő volt írva,
hogy a keresztyén embernek hogyan kell meghalnia. Ennek megvoltak a maguk jól
körülhatárolt szabályai. Az élet értelme főleg ezekben a pillanatokban tört elő
elemi erővel. Luther is írt egy prédikciót a halálról, meghalásról ebben három
dolog feltűnő. Az első az, hogy a keresztyének számára életben és halálban az a
vigasztalás, hogy ő Jézus Krisztus tulajdona. Ez adja meg az élet értelmét. Ő
tudja, hogy miért, pontosabban fogalmazva kiért él. Luther ebben a
prédikációban azt mondja: ha reád tör a halál, akkor az vigasztaljon meg, hogy
az Úré vagy. A keresztyén ember ezért sohasem mondhatja: én semmiért se éltem,
életemnek nem volt értelme. Ő nem az ismeretlen, titozzatos sors, vagy épp a
halál játékszere. Valaki könyörült rajta, minden nyomorúságával együtt
elfogadta, magáévá tette.
A második dolog a hit.
Csak hit által lehet az Úré lenni. Az életnek tehát akkor van értelme, ha a hit
által az Úré leszünk, hit nélkül valóban csak az értelmetlenség marad,
szüntelen az leselkedik és tör reánk. A hit nem csak Krisztusévá tesz, de a
legnehezebb helyzetekben nyugalmat is ad.
Harmadsorban azt mondja
Luther, hogy hogy az élet értelme, nem elsősorban a földi létben van. A létünk
értelme Krisztusban van.
Kálvinnak is szép üzenete
van ebben a kérdésben. A Sadoletushoz írott 1539-es levelében egy egész rész
szól erről. A katólikus papok önvizsgálatra szólítanak fel, hogy az ember
próbálja meg magában az erényeket és kegyességet megtalálni, kitapogatni.
Kálvin erre azt mondja: nem ez a helyes út, mert az Isten dicsőségének keresése
az ember életének fő célja. Kálvin az élet értelmét abban látja, hogy mi
mindenben törekedjünk Istent dicsőíteni. Mi nem önmagunkért élünk, hanem az Ő
dicsőségére. Erre teremtett minket Isten. Kálvin rengeteget hadakozik azokkal,
akik megelégesznek a földiekkel, és Istennel nem törődnek, másrészt azokkal is,
akik magukkal elégesznek meg, és azt gondolják, hogy az a fontos, amit ők
gondolnak és tesznekA az ő tisztességük, poziciójuk, teljesítményeik,
vallásosságuk. Az Institutióban is értékes dolgokat tanít Kálvin az élet
értelméről.Kálvin feszültséget lát aközött, hogy a mi életünk egyrészt Istenre
néz, másrészt, hogy mi is felelősek vagyunk minden cselekedetünkért. A
keresztyén ember Isten dicsőségét kell keresse, mert ezért teremtetett erre a
földre, ez az ő életének az értelme. S ezt a mindennapi élet konkrét
cselekedeteiben kell megvalósítania. Kálvin nem veszi ki az embert a
társadalomból, ahogy azt a szerzetesek
tették. Ez nem Isten karata, Kálvin a szerzetességet a harc elől való
menekülésnek tekinti.
Kálvin teológiájára
jellemző, hogy a keresztyén ember olyan, mint az őrségben levő katona. Ő a
keresztyén életre sokszor használ katonai fogalmakat. Ennek oka a bűnbeesés. Az
ember elfordult Istentől, ezáltal az ember istenellenes erők hatalmába került.
Az Isten dicsőségére való törekvés harcban valósul meg. Harcolnunk kell kifelé,
a világ felé, de befelé, a saját szívünk gonosz kívánságai ellen is. A
keresztyénnek szüntelen fegyverben kell lennie és éberen kell őrködnie, ezért
soha nem lehet nyugalma. A célt még nem értük el, útban vagyunk, Kálvin ezt szüntelenül
hangsúlyozza. A keresztyén életnek kettőssége van, de ez mégsem vezet
dualizmushoz. Egyrészt ott van benne az önmegtagadás, a kereszthordozás,
másrészt ott van az is, hogy Isten teremtett világa jó, és mértékletességgel
lehet élvezni annak javait. A kettő közötti harmóniát Isten dicsőségének
keresése biztosítja. Kálvinnál nagyon hangsúlyos a keresztyén reménység is. A
hit az édesanya, a reménység pedig a leánya. Aki hit által az Isten dicsőségét
keresi, annak van reménysége. A reménység testté lett, ez maga Jézus Krisztus.
A reménység a jövőre néz, erről Kálvin sokat tanított. Egyrészt beismerte, hogy
még ő sem tudja azon dolgokat, amiket Isten még nem jelentett ki. A jövőről a
Szentírás nagyon keveset ír, de az nekünk elég, hogy drága reménységgel és
örömmel töltsön el.
Összefoglalva elmondhatjuk
azt mondhatjuk, hogy a reformátorok is azt tanítják, amit már eddig is láttunk,
hogy az élet értelme Istenben, Krisztusban, a hitben és reménységben és az
Isten dicsőségét kereső életfolytatásban van. Az életnek még akkor is van
értelme, amikor katasztrófák árnyékában zajlik.
5.Az élet
értelme a mindennapi, gyakorlati életünkben
Feltevődik, hogy mit jelent értelmes életet élni?
Egyenlőséget lehet tenni az értelmes és sikeres
élet között? S ha nem, akkor mi a kettő között a különbség? Miért nem lehet
lemérni az élet értelmességét a sikereken? Induljunk ki a modern reklámokból. A
reklám úgy mutat be egy terméket, mint ami feltétlenül szükséges egy sikeres,
boldog élethez. Ezenfelül a reklám egy vágyra is apellál. S ha egyszer egy
kívánság beindul, azt már nehezen lehet leállítani. A reklám két módon akar
hatni ránk. Egyrészt olyan embereket mutat be nekünk, akik sikeresek és
rendelkeznek ezzel a termékkel. Ez a termék az egyik titka az ő sikerüknek. A
második mód, hogy azt mondja: ha te is sikeres akarsz lenni, akkor neked is
rendelkezned kell ezzel a termékkel. A reklám azt az embert mondja sikeresnek
és boldognak, aki a vágyát kielégítette. Ez a fogyasztó ember tipusa. De mi
keresztyénként tudjuk, hogy az élet sokkal több, mint kívánságok kielégítése. A
siker még nem jelenti azt, hogy az életnek értelme van. A siker esetleg segít
ebben egy kicsit. De a siker nem egyenlő az élet értelmével. Hol van hát a
különbség? A siker mindig azzal áll kapcsolatban, amid van. Az élet értelme
azzal áll kapcsolatban, aki vagy. Ez két egészen különböző magatartást jelent.
Az elsőnél én vagyok a középpontban, én aki birtokolni akarok, ha lehet minél
többet. A másodiknál az ember túltekint önmagán és a másik emberre néz. Ő a
másiknak akar adni, jelenteni akar a másiknak valamit, szolgálni akar a
másiknak. Itt van a döntő különbség. A sikeres élet úgy érzi, hogy minden ő
érte van., az ő rendelkezésére áll, az ő boldogságát szolgálja. Az értelmes
életet élő ember a másikért akar élni.
Az Úr Jézusnak is van
erről egy figyelemre méltó kijelentése. (Máté 16,25)”Mert aki meg akarja
tartani az ő életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét érettem,
megtalálja azt. A maga életét megtartó ember, a sikerre vágyó ember, aki egyre
többet akar magának, az énközpontú, a maga körül forgolódó ember. Azonkívül
jelenti azt az embert is, aki úgy gondolja, hogy segíteni tud magán, meg tudja
oldani a maga problémáit. Az ilyennek másra nincs is szüksége. Az ilyen
emberről azt mondja Jézus, hogy elveszti az életét. Pont az ellenkezője lesz
annak, amit akart. Meg akarta tartani az életét, de elveszítette azt. Minden
siker hiábavaló Miért? Azért, mert az ilyen ember nem jut túl önmagán, nem jut
el sem Istenhez, sem a felebarátjához. Aki pedig elveszíti énérettem, az
megtalálja azt. Mit jelent az életet elveszíteni? Hát nem mást, mint feladni az
énközpontú életet, hogy én legyek az életem ura. Jézusnak ebben a szvában
hatalmas titok van. Ez a szeretet titka. Jézus épp azokért az emberekért jött,
akik sikeresek akarnak lenni, akik azt gondolják, hogy tudnak magukon segíteni.
Jézus tudja, hogy a siker bármennyire is csillogó, de üresség marad utána. Mi
kell hát megtörténjen az ember életében? Egyszerűen az, hogy én eltűnök a
középpontból és Ő kerül a középpontba. Ő tölti meg az életünket s Isten
szolgálata lesz annak célja és tartalma. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy
annak van értelmes élete, akinek Istentől kapott feladata, küldetése van. S a
küldetésben ott van a szolgálatunk a világ s benne embertársaink felé. Nem az
az élet értelme tehát, hogy sikeres légy, hogy minél többed legyen, hogy minél
többet élvezz, hanem, hogy szolgáld Isten dicsőségét és felebarátod javát. S az
ilyen ember ráadásképpen megkaphatja a sikert is, amit a Szentírás áldásnak
nevez. Sőt ennél is több: az ilyen ember áldássá válik környezete számára.
6.A
látszólag értelmetlen élet
Amikor ezt kimondom, akkor olyan emberekre
gondolok például, akik nem tudnak magukról, akik már nem ismerik fel szeretteiket, akik
nem tudnak kommunikálni környezetükkel, kómában vannak. Gondolhatunk egy
gyógyíthatatlan betegre, akinek semmi esélye már a gyógyulásra. Mi ilyen
esetekben az élet értelme? A megfogalmazásban, hogy „ látszólag értelmetlen
élet” már benne van az, hogy az ilyen élet értelmetlennek látszik, de valójában
nem az. Mert mik az értelmes élet jellemzői? Az, hogy még élvezni tudjuk az
életet? De akkor az élvezet az a cél, amiért érdemes élni? Egy másik kritérium
az lehet, hogy addig értelmes az élet, amíg még jelethetek valamit másoknak,
amíg még tehetek valamit másokért. De ha már semmit se tehetek, akkor
értelmetlen az élet, ha már nem tudok kommunikálni, akkor értelmetlen az élet?
Világosan kell látnunk,
hogy az életnek ilyen esetekben is van értelme, az ilyen emberek is éreznek és
sokszor sokkal többet értenek, mint amint mi gondolnánk. Mert nem csak
szavakkal lehet kommunikálni, hanem például egy simogatással, kézfogással is. A
non verbális kommunikáció éppoly fontos mint a verbális. Bonhoeffer mondja
etikájában, hogy nincs olyan élet, aminek ne lenne értelme, ami nem érdemelné
meg az élet nevet. Mert az élet az értékét és értelmét Istentől magától kapja,,
mi ezért soha nem nevezhetünk egy életet sem értéktelennek, sem értelmetlennek.
És nincs jogunk egyetlen életnek se véget vetni. Hogy miért vnnak ilyen
látszólag értelmetlen életek? Ez számunkra titok. De a titkok is hozzátartoznak
az életünkhöz és egy titkok nélküli világ egy hideg, racionalizált, tehnicizált
világ lenne. Tulajdoinképpen az egész életünk egy nagy titok, annak eredete,
jövője egyaránt. A Krisztus áldozata is egy titok, s ezért mi hisszük, hogy Ő a
látszólag értelmetlennek tűnő életeket is megváltotta, Ő az ilyen emberekért is
adta magát. A mi feladatunk, hogy a látszólag értelmetlennek tűnő életnek is
értelmet adjunk.. Az értelem abban van, hogy Isten ezeket az életeket is ránk
bízta, és mi ezekhez azzal az irgalommal viszonyulunk, amivel Ő viszonyult
hozzánk.
7.A halál
értelmének a keresése
Eddig az élet értelmével foglalkoztunk, de feltevődik a
kérdés: mi az értelme a halálnak? Nem veszíti el az élet is az értelmét, amikor
tudatosul bennünk, hogy egyszer meg kell halnunk? Az ókorban volt egy híres
mondás, amikor egyfajta struccpolitikával azt mondták: amíg én vagyok, addig
nincs halál, amikor pedig halál van, akkor már én nem vagyok. (Epicurus) De jól
érezzük, hogy ez a válasz nem elégít ki minket s ezért az idők során számtalan
próbálkozás volt arra nézve, hogy a halálnak is értelmet adjunk, hogy a haláűlt
is integráljuk a valóságba és így annak is értelmet adjunk. Soroljunk fel egy
párat:
a.
A
biológiai megközelítés szerint a halál elkerülhetetlen és ugyanakkor
nélkülözhetetlen. A halál egy természeti folyamat s mint ilyen magától
érthetődő.
b.
A halál az életet izgalmassá és dinamikussá
teszi. Igyekezzünk azt minél jobban kihasználni, minél többet alkotni.
c.
Helyet
kell készíteni másoknak.Ha nem lenne halál, a föld nem bírná eltartani az
emberiséget. Ezért jó, ha elhagyjuk, így helyet adunk az utánunk jövőknek.
d.
A
halál csak tehnikai kérdés. Kell tudni meghalni, ezt is meg kell tanulni, mint
minden mást is.
e.
Az
élet túl egyhangú lenne, halál és szenvedés nélkül.
f.
A
halál természetes velejárója az életnek, az ember ezt is a maga kezébe veheti
és bármikor véget vethet az életének.(eutanázia)
g.
Van
reinkarnáció, egy más életben ugyis újra fogok majd élni
Mi keresztyének másképp látjuk a
dolgot. A Szentírás azt tanítja, hogy a halál egy rettenetes valóság és nem
természetes velejárója az életnek., hanem a bűn zsoldja. A halál egy baleset a
teremtésben, szörnyű rosszként tört be a jó teremtésbe. És Isten megengedte
ezt, ennek a szörnyűséges hatalomnak is helyet adott. De a hívő tudja, hogy
Isten Úr a halál felett is. Ő elvette annak fullánkját és már nem az övé az
utolsó szó.Aki hit által Istenből és, az a halál által se esik ki az Isten
kezéből. A hívő tudja, hogy Krisztus legyőzte a halált és már nem árthat neki.
Sőt ennél több: átmenetel az örök életre, ahogy a Káténk szépen tanítja. A hívő
ember tudja, hogy a halál bűntetés, ellenség, abszurd és rettenetes, de hittel
ezt is el tudja fogadni. A hívő ember harcol a halál ellen s amikor
bekövetkezik fáj neki és sírhat szerettei sírja mellett. De megvigasztalva sír,
mert tudja, hogy akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk. Életében és halálában
egyetlen vigasztalása, hogy ő Krisztus tulajdona.
8. Az élet
értelme az örökkévalóság szempontja alatt
Az élet végső értelme nem itt ebben a földi
életben, az időben, hanem az Isten által nekünk készített örökkévaló tervében, abban a jövőben van, amit
Ő készített el a mi számunkra. A keresztyén ember az örökkévalóság jegyében,
erőterében él. Ez segíti őt túl azokon a pillanatokon is, amikor az életet
értelmetlennek látja, és tudja mondani: mindenek ellenére, mégis van értelme az
életnek. A keresztyén embernek van reménysége és ez élteti őt. A rabot az
tartja életben, hogy tudja, hogy egyszer üt a szabadulás órája. A keresztyén
ember abban a reménységben él, hogy Krisztus eljön, az ígéretek beteljesednek
és eljön az új ég és az új föld. De hogyan működik ez az életünkben? Mi tudjuk
először is, hogy a jelen és jövő között folytonosság van. A megváltás
elkezdődött a betlehemi jászolban és befejeződik, amikor Krisztus visszajön a
felhőkön. Krisztus feltámadt, a legnagyobb esemény már végbement, s mi most már
a végső győzelmet várjuk. Krisztus jön és hozza magával a teljességet és minden
rossznak a végét.
Aki ebben a hitben él,
annak a sorsa se könnyebb, mint másoké. Ő is sokszor értelmetlennek érezheti az
életet, de tudja, hogy Isten mindent számon tart, ami vele történik. Tudja,
hogy minden, ami vele történik, az benne van az Isten tervében. A földi élet
ezért a keresztyén ember számára nem cél, hanem eszköz. Nem ez az élet a végső:
a munkám, a sikerem, a családom. Itt minden viszonylagos és múlandó. A kérdés
most már csak az, hogy nem vezet-e ez ahhoz, hogy elhanyagoljuk, megvetjük ezt
a földi életet? Nem ennek épp az
ellenkezője az igaz. A mi életünket épp azt teszi komollyá és felelőssé, hogy
az örök jövendő felé haladunk. Aki várja a jövendőt, az nem lesz könnyelmű, sem
nem vétkezik, hanem megtisztítja magát a Vőlegény érkezésére. S annak van
küldetése is itt ebben az életben.
A kommunizmus azzal
vádolta a keresztyéneket, hogy az örök élet ópium a népnek. De tegyük fel nekik
és minden hitetlennek a kérdést: tudtok ti ennél jobb megoldást adni, mint a
Krisztusban való hit? Le tudja valami más jobban törülni a könnyeinket, tud a
halál kérdésére valaki kielégítőbb választ adni, mint a mi hitünk? Az, amit a világ adhat nem lehet több, mint
egy heroikus ellenállás a halállal szemben, de ebben úgyis vesztesek maradunk.
De ettől mi nem nyugszunk meg, nem vigasztalódunk meg.
Csak Krisztus váltsága,
feltámadása adhat nekünk megnyugtató választ és vigasztalást. Ez ad erőt és
hitet, hogy az életnek igenis van értelme, mert van egy végső cél, ahova
megérkezünk és ez az Isten országa, a mi Atyánknak háza, ahol Krisztus nekünk
is helyet készített. Ez nekünk nem csak értelmet, célt, hanem örömöt is ad.
Csak így ebben a hitben s abból áradó örömben érdemes élni ezt a földi életet.
Így kívánok mindnyájatoknak egy értelmes és örömteli életet. Ha ezen előadás is
hozzájárulna ahhoz, hogy értelmesebb életet éljünk, akkor ezért Istené legyen
minden dicsőség!
Marosvásárhely, 2012 adventjében Lőrincz
István
(Előadásom megírásához holland szerzők, teológusok írásait, tanulmányait
használtam fel: A.G.Knevel, N.C van
Velzen, G.J van Rookhuijzen, C.den Boer, K.Exalto, W.H.Velema. J Hoek, J.Douma
, J.H Velema)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése