Pokol és menny

 

Előadás Pokol és menny

Bevezető gondolatok

Pokol és menny az előadásom címe. Így együtt nem szívesen halljuk ezt a két szót. Még ha csak a mennyről lenne szó, az még megjárna, azt még elfogadnánk. De a pokolról nem akarunk hallani. Ennél vannak kellemesebb, kedvesebb témák is. Pokolról beszélni, ez rettenetes dolog. De ez a kettő elválaszthatatlanul együvé tartozik. A Biblia mindig együtt beszél az üdvösségről és kárhozatról, életről és halálról, megtartatásról és elveszésről. Minden ember útban van vagy a pokol vagy pedig a menny felé.

            Természetesen nagy veszély az, hogy könnyen és könnyelműen pokolra küldjük az embereket. Pedig az, hogy erről a témáról beszélünk, egyáltalán nem az a célunk. Mi mindig úgy kellene beszéljünk a pokolról, mint amitől mi meg vagyunk váltva, amitől meg vagyunk szabadítva. A Biblia arról tesz bizonyságot, hogy Krisztus az övéit megmentette a pokoltól, a kárhozattól. A Biblia egyrészt azt akarja, hogy mi iszonyodjunk a pokoltól, másrészt pedig, hogy vágyódjunk a menny után. Így próbálok előadásomban erről a kettőről, a pokolról és a mennyről beszélni.

Két végcél, két végállomás (Mát.7,13-14)

Jézus az ő híres igehirdetését, a Hegyi Beszédet zárja le a széles és a keskeny út, az életre és a veszedelemre vivő útról szóló tanítással. A beszéd végén bíztatja hallgatóit az Isten országába való bemenetelre. Jézus attól fél, hogy az emberek meghallgatták ugyan az Isten országáról szóló tanítást, de nem akarnak bemenni abba. Ezért valósággal sürgeti őket. Járjatok a keskeny úton,menjetek be a szoros kapun. Mert van egy másik kapu és egy másik út is, s ha valaki azon jár, az nem az Isten országába, hanem a veszedelembe, a kárhozatba jut. Az, hogy menjünk be aa szoros kapun, hogy járjunk a keskeny úton egy szeretetteljes meghívás, de ugyanakkor egy komoly intés, figyelmeztetés is.

Az Úr Jézus nagyon világosan beszél arról, hogy az emberi életnek két végcélja, két végállomása lehetséges. A széles út, a tágas kapu az örök veszedelemre, a keskeny út és a szoros kapu az örök életre vezet. Van két kapu és van két út. Az egyik az örök veszedelembe, vagyis a pokolba vezet, a másik pedig az életre, vagyis a mennybe vezet.

Életet meghatározó döntés

Jézus az ő igehirdetéseiben az embereket döntés elé állította. Jézus először kapuról, azután pedig útról beszél. Aki átlép a kapun, az elindul egy úton. Nagyon fontos, hogy melyik kapun lépsz át. Ez a döntés nagyon szoros kapcsolatban áll azzal, amit az emberek Jézustól hallottak. Ők hallották az Isten országáról szóló evangéliumot, utána pedig jött a felszólítás: menjetek be a szoros kapun.

            Jézus arra szólítja fel hallgatóit, hogy jó döntést hozzanak éás jó úton járjanak, jó irányba haladjanak. De Jézus azt is világossá teszi, hogy ennek a döntésnek óriási a jelentősége, hogy ettől függ az üdvösség és a kárhozat.

            Sokan már ifjú korban meghozzák ezt a döntést, ami aztán meghatározza egész további életüket is, s az ő örök rendeltetésüket is. Ha csak egy kapu lenne, nem kellene dönteni. De van két út és két lehetőség, lehet menni az életre és lehet menni a veszedelemre. Tulajdonképpen a kegyelem csodája, hogy van lehetőség az életre, az üdvösségre menni. Például a bukott angyalok nem kapnak lehetőséget, nem kapnak esélyt a megtérésre. Mi is mindnyájan elbuktunk Ádámban, de mi kapunk egy lehetőséget a megtérésre, és az életre.

Isten minket döntés elé állít. Nekünk döntést kell hozni. Persze, később azt is meglátjuk, hogy az is kegyelem, hogy Isten döntés elé állított s az még nagyobb kegyelem, ha jó döntést hozhattunk. Jézus arra is figyelmeztet, hogy a tágas kapu és a széles út csábít minket, hogy ne szakítsunk a bűnnel, hogy ne higgyünk Jézus Krisztusban. Ha ezt választjuk, akkor mi a világot és annak fejedelmét, a Sátánt szolgáljuk és a bűnnek élünk.

            Ahhoz, hogy a szoros kaput és a keskeny utat válasszuk, megújult szívre van szükségünk, meg kell bánjuk bűneinket és üdvösségünket Krisztusban kell keressük. Mi a megtérés által kerülünk a keskeny útra, tulajdonképpen a megtérés a szoros kapu, amin átlépve elindulunk Krisztus követésébe. Jézus azt is mondja, hogy ehhez meg kell tagadnunk önmagunkat és fel kell vennünk az ő keresztjét. Ezen az úton naponta harcolnunk a kell a Sátán, a világ és a mi tulajdon testünk ellen. Ez az út az emberek , a többség szemében nem népszerű, ezért is vannak kevesen, akik ezen járnak.

A végcél

Minden ember útban van vagy a pokol vagy a menny felé. Csak kétféle ember van, aki szolgál Istennek és aki nem szolgál. Nincs három kapu, nincs három út, nincs három végcél.

A mennybe vezető út nem könnyű. Szakítani kell a bűnnel és világgal. Nem lehet a szoros kapun belépni Jézussal, de a bűnt is visszük magunkkal. Csak úgy lehet belépni, ha megtagadjuk önmagunkat, felvesszük a keresztet.

A másik kapunál, a tágasnál nincsenek korlátozások, azon mindent át lehet vinni, ott nem kell szakítani a bűnnel,, nem kell magunkat megtagadni, nem kell felvenni a keresztet. Ennek az útnak van egy jelszava: együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk. (1Kor.15,32) A pokolba vígan megyünk, de ahogy oda megérkezünk, a vigalom megszűnik és átmegy fájdalomba. Ezért soha ne irigyeljük a világ fiainak az örömét, vigasságát.  Mert az ő örömük egyszer szomorúságra fordul.

Van-e élet a halál után?

 A művelt görögök és a harcias rómaiak is tudtak és gondolkodtak a mennyről és pokolról. Ők is tudták, hogy a halállal nincs mindennek vége. Ez a modern ember vívmánya, találmánya. Homérosz Odüsszejájáben  az elhunytak  a holtak hazájába kerülnek. Utána pedig Cerberus, a holtak hazájának a kutyája a pokolba viszi őket. De Homérosz beszél a boldogság hazájáról is, ahol már nincs halál. Az istenek döntik el, hogy ki fog oda jutni.

Az ember tudatalattijában van egy mély sejtés arról, hogy a földi élet után van vagy örök boldogság vagy örök fájdalom. A menny és pokol tehát nem tipikusan keresztyén tanítás, minden más vallás is tud mennyről és pokolról.

A legtöbb ember hiszi, hogy a földi élet után kell legyen valami. Ösztönszerűen is érzi az ember, hogy van élet a halál után. Ezt a sejtést, tudatot Isten helyezte az emberbe, pont úgy, mint a lelkiismeretet is. Hányszor olvassuk a Facebook-on is egy-egy elhunyt családtagról, hogy ő ezután már onnan felülről vigyáz ránk, a nagy sportolókról, hogy most már az égi, mennyei csapatban játszanak. Az unokáknak mutatnak az égre, hogy nagymama vagy nagytata ott egy csillag.

Vannak persze olyanok, akik tagadják, hogy lenne élet a halál után. Ők tagadják azt is, hogy van pokol és menny, azt mondják, hogy mind a kettő itt van a földön. De ott mélyen az ilyen embereket is foglalkoztatja a halál utáni élet, ők is érzik ott mélyen, hogy valami kell legyen a halál után.

A bűn és a halál

A Biblia világosdan tanítja, hogy a halált senki sem kerülheti el. „Kicsoda az, aki életben maradhat és nem lát halált, és kiszabadulhat a halál kezéből, teszi fel a zsoltáros a kérdést.(Zsolt.89, 49) A Biblia tanítja továbbá, hogy a halál a bűn által jött be a világba. A halál a bűn büntetése, amit Isten kilátásba is helyezett az első emberpárnak:amely napon eszel róla, (mármint a jó és gonosz tudásának a fájáról) meghalsz. (1Móz.2,17

Isten nem teremtett halált. A halál az ember engedetlensége, bűne miatt jött be a világba. Az a tény, hogy az ember fél a haláltól, mutatja hogy a halál idegen, természetellenes, hogy a halál egy félelmetes, egy ellenséges hatalom. A Szentírás világosan tanítja, hogy a halállal nincs mindennek vége. „Elvégzett dolog, hogy az emberek meghaljanak, utána pedig az ítélet.”(Zsid.9,27)

A Szentírás azt is tanítja, hogy amikor egy hívő ember meghal, a lelke azonnal a mennybe megy, ha pedig a hitetlen hal meg, az ő lelke a pokolba megy. (Lásd a gazdag és Lázár példázata)

Isten gyermekeinek a reménysége

Az Ószövetség egyes igéit olvasva, az lehet a benyomásunk, hogy a halál az élet végét jelenti, hisz ott megszűnik Isten dicsőítése, magasztalása. „Mert nem a Seolban magasztalnak téged, és nem a halottak dicsőítenek, nem a sírverembe szállók reménykednek hűségedben. Aki él, csak aki él, az dicsőít téged, mint ma én.”(És.38,18-19) Egy másik ilyen iga a Préd.9,7. „Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit nem tudnak, és jutalmuk sincs többé.” Az ószövetségi hívők ebben az életben akarják Istent dicsőíteni, itt akarják Isten jóságát magasztalni..

Az Újszövetség már sokkal világosabban beszél arról a dicsőségről, ami Isten gyermekeinek a jutalma lesz. De mégis, az Ószövetségben is van szó arról, hogy a halállal nincs mindennek vége. Énókot az Úr magához vette, Illést az Úr tüzes szekéren mennybe ragadta, Jób hiszi, hogy Megváltója és  teste nélkül meg fogja látni Istent. Aszáf is bizonyságot tesz, hogy őt az Úr dicsőségébe fogja fogadni. Talán az egyik legszebb ószövetségi bizonyságtétel az Ésaiás prófétáé:”Megelevenednek hallottaid és holttestük feltámad. Serkenjetek fel és ujjongjatok, akik a porban laktok.” (És.26,19) Ábrahám és Dániel is várta az alapokkal bíró várost, a halottak feltámadását.

Jézus az Újszövetségben számtalan helyen világosan beszél a halál utáni életről „És eze k elmennek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.”(Mt.25,46) Mártának azt mondja:”Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.”(Ján.11,25)

A test és lélek elválása

Az ember két lényeges alkotóelemből áll: test és lélek. Isten Ádámot a föld porából alkotta, de utána élő lelket lehelt belé. Jézus beszél arról, hogy attól féljünk, aki a testet és a lelket is elveszítheti a gyehennában, vagyis a pokolban..(Mt.10,28)

A test és lélek között szoros kapcsolat van, ami a halál pillanatában megszűnik. Elválnak egymástól és ez természetellenes.. Nem úgy teremtettek, hogy egyszer elváljanak. Amikor valaki meghal a test és lélek elválik egymástól és elkezdődik az örökkévalóság. Pál erre az „elköltözni” kifejezést használja, ez egy hajózási fogalom, amikor a hajót eloldják a parttól és az kifut a tengerre. Így válik el a test a lélektől, s ez sokszor egy nagyon fájdalmas folyamat.

A Biblia nem ismeri a „lélek alvásának” a fogalmát, ez lenne az az állapot, amikor a léleknek nincs tudata a feltámadásig. Ez egy pogány felfogás, a gazdag és Lázár példázata azt mutatja, hogy a lelket azonnal a menny vagy a pokol várja.

A test a halál után porrá lesz, de a lélek azonnal visszatér Istenhez, aki adta azt.

Mi a pokol?  (2Thessz.1,9a)

De mi a pokol? Erre a kérdésre a legegyszerűbb válasz: a pokol az a hely, ahol a hitetlenek és istentelenek megbüntetnek az ő bűneikért. Minden vallás és kultúra ismeri a pokol fogalmát. A buddhizmus, az iszlám, a hinduizmus, a sintoizmus, a zsidóság. A keresztyénség és az összes vallás tud egy olyan helyről, ahol az emberek a halál után kínoztatnak. Minden vallás beszél arról, hogy a rossz emberekre a halál után büntetés vár.

A gyehenna

A Biblia szava a pokolra: a gyehenna. Ez a héber „ge hinnóm” szóból származik, a Hinnóm völgye. Ebben a völgyben, ami Jeruzsálemen kívül fekszik Manassé király idejében folyt a Molok isten tisztelete. A 2Krón.28, 3 szerint Akház király tömjénezett a Hinnóm völgyében, sőt fiait is elégette a pogányok utálatosságai szerint, akiket az Úr kiűzött Izrael fiai elől. Ezt az istentiszteletet az ige az ammoniták utálatos bálványozásának nevezi. (1Kir.11,7)  Molok isten bálványa vasból készült, karjait előre nyújtotta, a bálvány belsejében tüzet gyújtottak. Amikor a kar kitüzesedett, arra helyezték a gyermeket.

Isten a legszigorúbb módon megtiltotta népének, hogy Molok istennek gyermekeket áldozzanak. Jósiás király irtotta ki Molok isten tiszteletét és ezen a helyen egy szemétégető telepet létesített. Itt mindig égett a szemét és egy rettenetes bűz terjengett. Ez a hely lett a szimbóluma a pokolnak, ,ahova az istentelenek kerülnek örök büntetésre. Ezért használja Jézus is a „gyehenna” szót a pokol megjelölésére. Ezt a helyet Jézus idejében mindenki jól ismerte.

A pokol egy hely

Hol van tehát a pokol és mi a pokol? A Biblia azt mondja, hogy ez egy jól meghatározott hely. Nem egy érzés csupán. Az Ap.csel.125 Júdásról azt mondja: az őt megillető helyre jutott. A Biblia a poklot egy helynek nevezi, ami az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett.

Mi nem tudjuk, hogy ez a hely hol van. A Biblia csak annyit mond erről, hogy messze van Istentől, mélységben van, sötétség van benne és a szenvedés helye. A gazdag azt szeretné, hogy testvérei ne jussanak a gyötrelem e helyére. A pokol a Jelenések könyve szerint a menyei Jeruzsálemen kívül található.

A pokol egy félelmetes hely

A Szentírás a poklot egy izzó kemencéhez hasonlítja, bevetik őket a tüzes kemencébe. Ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (Mát.13,42) Találkozunk a Bibliában az „örök tűz, olthatatlan tűz, külső sötétség, mélység kútja, második halál2 kifejezésekkel. Ezek a képek mind szenvedésre, főleg lelki szenvedésre utalnak. Egy olyan hely a pokol, ahol reménytelenség, gonoszság, szeretetlenség, kegyetlenség, gyűlölet van, ahol az ördög és démonai vannak. A pokolra azok jutnak, akik elvetik az evangéliumot és a Jézus Krisztus nevét tisztátalannak tartják.

A pokolban levők fogják tudni, hogy ők miért vannak ott. A büntetés alatt emlékezni fognak a földi életükre. A pokol azok számára lesz a legrettenetesebb, akik hallották az evangéliumot. Ők fognak emlékezni arra, hogy nekik is fel volt kínálva a kegyelem, Jézus Krisztus prédikáltatott nekik. Állandóan azt fogják mondogatni: ó, bár csak hallgattam volna a hívó szóra, elfogadtam  és megtértem volna. A fájdalmat még rettenetesebbé teszi annak a tudata, hogy mások, akik hittek, akik megtértek, azok a mennybe jutottak, az örök örömbe.

 

Kik lesznek a pokolban?

A Biblia azt is elmondja nekünk, hogy először is az ördög és az ő angyalai lesznek ott. „És az ördög a tűz és a kénkő tavába vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van és gyötörtetnek éjjel és nappal.”(Jel.20,10) Ott lesznek továbbá a gyávák, hitetlenek, utálatosak, gyilkosok, paráznák, varázslók, bálványimádók és hazugok. (Jel.21,8)

Azok lesznek ott, akik az evangéliumnak nem engedelmeskedtek, akik nem hittek Jézus Krisztusban. Akkor is, ha különben úgymond rendes és becsületes emberek voltak.

Isten szeretete és a pokol

Feltevődik a kérdés: hogyan tud a szeretet Istene embereket a pokolra küldeni? Hogyan egyeztethető össze a pokol Isten szeretetével? Hogyan akarhatta Isten, hogy legyen egy ilyen rettenetes hely? Sokan azt mondják: ha Isten ilyen kegyetlen, ha engedi, hogy emberek pokolra menjenek, akkor én nem hiszek ebben az Istenben. Sokan ezért tagadják a pokol létét. A római katolikus egyház megpróbálja ezt az enyhítést, hogy a lelkek csak egy ideig kell ott legyenek a tisztítótűzben, a purgatóriumban , de egy idő után kiszabadulhatnak onnan.

A Biblia viszont erről nem tanít. Amikor a pokolról van szó, akkor mindig ott áll: örök tűz, örök gyötrelem, örök veszedelem. Nincs második esély. A pokolból nem lehet a mennybe jutni. A tisztítótűz gondolata azért van, hogy a pokol rettenetes valóságát enyhítse. A példázatbeli gazdag nem a tisztítótűzből, hanem a pokolból emelte fel szemeit. A jobb kéz felőli gonosztevő azonnal a Paradicsomba került, nem kellett tisztítótűzön átmennie.  A halál pillanatában elkezdődik az örökkévalóság, vagy az üdvösség vagy az örök kárhozat formájában.

A döntés itt a földi életben történik. Aki nem tért meg, nem bánta meg bűneit, nem hitt, aki Krisztuson kívül élt és halt meg, az örökre elvész.

Hinni a pokolban annyit jelent, mint hinni Isten igazságosságában

A pokol léte valóban annyira kegyetlen, szeretetlen és igazságtalan dolog? Gondoljunk itt olyan emberekre, akik rettenetes igazságtalanságokat szenvedtek el. Például gondolhatunk a keresztyénekre az Iszlám Állam uralma alatt. Házaikat lerombolták, lefejeztek férfiakat és asszonyokat és ez miért kiált? Hát igazságtételért! Ha ilyen bűnöket nem büntetnek meg, akkor sérül az igazságérzet. A sértett úgy érzi, hogy cserben hagyták. Ha mi elítéljük, elvetjük azt a gondolatot, hogy Isten megbünteti a gonoszságot, akkor valami nincs rendben az igazságérzetünkkel. Persze az igazságérzet is kificamodott. Ha egy gyermeket elüt egy autó, akkor azt meg kell büntetni. De ha egy édesanya megöli magzatát szíve alatt, azzal minden rendben van. Kettős mértékkel mérünk.

 

 

A pokol oka: a bűn

Különös, hogy az emberek mindig Isten szeretetére hivatkoznak akkor, amikor igazolni akarják, hogy miért nem hisznek Istenben és azt mondják: hogy tud egy szerető Isten embereket a pokolba küldeni?  Hogy tudja a szerető Isten mindazt a gonoszságot eltűrni, ami a világban van? Miért nem avatkozik közbe? Hisz ha ő mindenható, akkor mindent megakadályozhatna. A hitetlen emberek a vádlottak padjára ültetik Istent és utána kijelentik: én egy ilyen Istenben nem tudok hinni.

Az ilyen ember egy sor fontos dolgot figyelmen kívül hagy. Először is azt, hogy az ember bűnös és nem igaz. Persze, vigyázzunk arra, hogy ne akarjunk mindig kapcsolatot teremteni egy bűn és az azt követő baj között. Azért lettél beteg, mert rossz ember vagy. De végső soron minden nyomorúság oka a bűn. A nyomorúság nem az égből hullott, azt mi okoztuk a bűnnel. A bűnbeesés nem marad súlyos következmények nélkül.

Igazságosság és szeretet

A világ ezt a kettőt kijátssza egymással szemben és szüntelen azt kérdezi: hogyan engedhet meg Isten egy ilyen igazságtalanságot? Ezek az emberek az Ószövetség azon igéire is hivatkoznak, amikor Isten elrendelte népek, városok kiirtását.

Ha azonban a Bibliát figyelmesen olvassuk, akkor látjuk, hogy ennek nyomós oka volt. Miért kellett kiirtani a kánaánita népeket? Ezek erkölcsileg annyira elfajultak, elállatiasodtak, hogy már nem lehetett segíteni rajtuk. Ez pont olyan, mint amikor az érszűkület miatt amputálni kell egy lábat. Ha nem vágjuk le a lábat, az egész testet megöli. Isten előtte ezeknek a népeknek adott lehetőséget a megtérésre. Isten először felkínálta ezeknek a népeknek is a kegyelmet és csak azután ítélte meg őket.

Nem felejthetjük el, hogy Isten egy szent Isten, nem hagyhatja a bűnt büntetés nélkül. Isten szerető Isten, de nem engedékeny, bűnt elnéző Isten. A modern ember gondolatvilágából eltűnt a büntetés és igazságosság fogalma, a jó és a rossz fogalma és mindenek előtt a bűn fogalma. Ha történik is bűn, mindig az enyhítő körülményeket keresik: neveltetés, genetika. A bűnös ember tulajdonképpen a körülmények áldozata lesz. A hitetlen ember is úgy próbálja menteni hitetlenségét, hogy ő is egy áldozat, hisz neki Isten nem adott hitet, ő erről nem tehet, Isten a hibás.

A modern ember gondolatvilágában nincs helye a szent és igazságos Istennek, aki gyűlöli és megbünteti a bűnt. Isten nem önkényesen, kénye-kedve szerint küld embereket a pokolba. A pokolban nem bűntelen és ártatlan emberek lesznek. Olyan emberek lesznek ott, akiket Isten sokáig eltűrt és figyelmeztette őket, hívta őket a megtérésre.

Az ember mindig próbálja a másik embert hibáztatni a maga bűnéért. A második világháború után a németek vívódtak azon a kérdésen, hogy ki a hibás mindezért? A katona azzal mentegette magát: a kapitány parancsolta. A kapitány meg azzal: az ezredes parancsolta, az ezredes: a tábornok parancsolta. A tábornok: Hitler parancsolta. Végül oda lyukadtak ki, hogy Isten a hibás, mert Hitlernek ezt megengedte.

A pokol büntetése igazságos lesz

Isten mindenki cselekedetét alaposan mérlegeli mielőtt az ítéletet meghozná. Jézus a farizeusoknak azt mondja, hogy az ő ítéletük annál súlyosabb lesz. Akik hallották az evangéliumot és nem engedelmeskedtek, azoknak lesz a legsúlyosabb ítélete. „Hogy menekülhetnek meg azok, akik íly nagy üdvösséggel nem törődnek?” (Zsid.2,3) Azokat, akik nem hallották az evangéliumot, az ő lelkiismeretük szerint fogja megítélni, mert a lelkiismeret nekik is megmondta, hogy mi a jó és mi a rossz.

A pokol szükségessége (2Móz.34,7)

Miért kell legyen pokol? Szükséges ez? A válasz: igen! Pokolnak épp úgy lennie kell, mint mennynek. A menny megfelel Isten örök irgalmának, a pokol az ő igazságos haragjának a bűn felett. A Mózes harmadik könyvében a parancsolatokat, intéseket mindig ez a mondat követi: mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok. Isten természete szerint szent, szent az ő lényében és cselekedeteiben is. Sokszor mi ezt nem értjük meg, de Isten minden cselekedete szent. Mivel Isten szent, a bűnt nem szenvedheti el. Ő a bűnt gyűlöli. Ahhoz, hogy Isten a bűnt elfogadhassa, hogy azt jóváhagyhassa, meg kellene tagadnia magát, meg kellene változzon, de ez lehetetlen.  Ő nem tűrheti el, hogy törvényit lábbal tiporják, Isten nem szeretheti a bűnt.

Az, hogy Isten szent, azt jelenti, hogy igazsága is szent, haragja is szent és szeretete is szent. De ha ez így van, feltehetjük a kérdést: akkor miként üdvözülhetünk, mi bűnösök, hogyan lehetünk a szent Isten jelenlétében? Csak úgy, ha megmosódunk a Jézus Krisztus vérében és újjászületünk a Szentlélek által.

Ezért nagyon fontos, hogy mi hogyan vélekedünk a bűnről. Csak gyengeségnek, a körülmények következményének látjuk azt? Ha nem lenne bűn, akkor pokol sem lenne. A pokol léte is mutatja, hogy milyen rettenetes dolog a bűn. Ez olyan rettenetes, hogy Jézus Krisztusnak kellett szenvedni és meghalni a kereszten.

A Biblia nagyon szűkszavú a bűn eredetét illetően. Csak annyit mond, hogy a Sátán hozta be ebbe a világba, de végső soron a bűn is egy titok, misztérium. Nem Istentől ered, hanem egy arkangyal Isten elleni lázadásából. Júdás 6-ban azt olvassuk egyes angyalokról, hogy nem tartották meg lakóhelyüket, vagyis szent voltukat, ezért kivettettek a mennyből. A Sátán fellázadt Isten ellen, a mennyben egy háború tört ki, aminek az lett az eredménye,, hogy a Sátán és a vele fellázadt angyalok kivettettek a mennyből.

Azt, hogy mi a bűn, azt Isten határozza meg. Miért bűn a lopás? Azért, mert mi emberek úgy gondoljuk? Nem, hanem azért, mert Isten igéje mondja ezt. A Sátán Isten normáit, hogy mi a jó és mi a rossz, megkérdőjelezi és azt ajánlja az embernek, hogy ő döntsön a jó és a rossz kérdésében. A bűn tehát szoros kapcsolatban van a jó és rossz kérdésével. A bűn az, hogy az ember nem fogadja el azt, hogy Isten határozza meg, hogy mi a jó és mi a rossz. A bűn tulajdonképpen lázadás Isten Isten-volta ellen, hogy nem fogadjuk el Isten tekintélyét. A bűn lázadás Isten szentsége, jósága, igazságossága ellen.

A pokol és a bűn kapcsolata

Ha a pokol annyira rettenetes, akkor a bűn is rettenetes. Mi nem vesszük elég komolyan a bűnt, hogy mi a bűn a szent és igazságos Isten szemében. Ha a Szentlélek megvilágosító munkája által meglátjuk, hogy milyen súlyos dolog a bűn, akkor meglátjuk azt is, hogy a pokol egy szükséges dolog. A bűn egy olyan pusztítást végzett a teremtett világban és az emberben, hogy Isten nem tehet mást, mint hogy rettenetesen haragszik arra. Ha Isten nem büntetné meg a bűnt, megszűnne szent és igazságos Isten lenni.

De erkölcsi szempontból is fel lehet tenni a kérdést: jó dolog az, ha nem büntetjük meg a rosszat? Az, hogy a bűnt büntetlenül hagyjuk a szeretet bizonyítéka? Mit mondanánk arra, ha valaki azt mondaná, hogy Hitlert és Sztálint Isten nem büntette meg, hanem beengedte a mennybe? „Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot? (1Móz.18,25)

A mennyben imádják Isten igazságosságát

A Sátán és a gonoszok pokolra való küldése a Bibliában mindig az ítélet napjával van kapcsolatban. Már Plátón is azt mondja: kell legyen egy ítélet, mert ebben az életben sok jót nem jutalmaznak meg és sok rosszat nem büntetnek meg. A Biblia beszél egy olyan napról, amikor az emberek sorsáról végső döntés születik. Ezen a napon mindenki meg fog ítéltetni, aszerint, amit életében cselekedett.

Az ítélet napját a Biblia az Úr napjának is nevezi. Az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. (2Pét.3,10) Azért nevezi ezt a napot az Úr napjának, mert e nap középpontjában Isten áll. Ezen a napon mind az övéi, mind ellenségei őt fogják dicsőíteni.

Isten ezen a napon mindenkinek igazságot szolgáltat és a számlákat kiegyenlíti. Akkor mindenki láthatja, hogy Isten igazságos. A bűnt ezen a napon megsemmisíti, minden ellensége felett diadalmaskodik. A halál és a pokol a tűz tavába vettetnek. (Jel.20,14) Az angyalok és a megváltott lelkek magasztalják Istent, de a Sátánnal és a gonoszokkal Isten le fog számolni.

A pokoltól meg lehet menekülni

Mindaz, amit a pokolról mondtunk, minket ne tegyen kétségbeesetté, sem keserűvé. Mert a pokoltól meg lehet menekülni. A bűnnek két megoldása van: vagy a pokol, vagy a Golgota. Vagy az örök büntetés vagy az Istennel való megbékélés. Jézus világosan mondja:”bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédeimet hallja és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.”(Ján 5,24)

Egy indián közmondás azt mondja. A tűz már nem pusztít ott, ahol már előtte egyszer járt. A Golgotán Isten haragjának tüze már leszállt és a bűneinket felégette, mi már biztonságban vagyunk. Isten már megbüntette a bűnt az özönvízben, Sodoma és Gomora elpusztításában, népe fogságra való vitelében, de sehol sem olyan nyilvánvaló az Isten bűn elleni haragja, mint a kereszten, mint Jézus halálában. Mennyire kell Isten gyűlölje a bűnt, ha azt Fia halálával kellett megbüntesse! Így tudja a szent Isten, aki a bűnt gyűlöli és megbünteti, szeretni az embert, megbocsátani bűnét, anélkül hogy igazsága és szentsége sérülne. A kereszten győzött a szeretet, de nem igazságossága feladásával, hanem annak eleget téve.

A bűnös ember számára van egy óriási lehetőség: Jézushoz menekülni, bűneinket vére alá helyezni, ott teljesen védve leszünk Isten haragja elől, mint ahogy az izraeliták védve voltak a pászkabárány vére által.

Miért kell beszélni a pokolról 2Kor.5,11

Ha ilyen rettenetes a pokol, ki akarna beszélni róla? Ki akar beszélni egy olyan Istenről, aki pokolra küld embereket? Legszívesebben mellőznénk ezt a témát, vannak a Bibliában sokkal kellemesebb témák, beszéljünk inkább azokról. Miért kell mégis beszélni erről a témáról? Azért, mert minden ember 10,50,80 év múlva vagy a pokolba vagy a mennyben lesz. Sok ember azért lesz a pokolban, mert életében ez a téma soha nem érdekelte, nem foglalkozott vele. Sok egyházban igehirdetésben nincs is szó a pokolról. És ez tetszik az embereknek. Beszéljünk csak Isten szeretetéről, kegyelméről, ami megjelent Jézus Krisztusban.

De a pokolról beszélni kell, ez nélkülözhetetlen, mert a Biblia nagyon sokat beszél róla. A mentő evangéliumról, de a pokol fenyegetéséről is kell beszélni. A pokolról való tanítás nagyon nagy jelentőségű. Ha erről nem beszélünk, nagy hibát követünk el. Az, aki nem beszél a pokolról struccpolitikát folytat, aki amikor jön a veszély bedugja a fejét a homokba és úgy gondolja, hogy akkor nincs már veszély.

Vannak a Bibliában olyan dolgok is, amik nem üdvösség kérdést kérdezik. Gondolhatunk itt a mózesi törvényekre, hogy mit együnk, mit ne együnk, hogyan öltözködjünk, egyházi rendelésekre, hogy pl hányszor úrvacsorázzunk egy évben, mennyi ideig tartson egy istentisztelet, de a pokolról és a mennyről szóló tanítás nem ilyen. A Biblia azért beszél komolyan a pokolról, mert az mindnyájunk kérdése. Azért kell beszélni erről, mert mi természet szerint mind úgy születtünk, hogy a pokol felé haladunk, ha csak valaki meg nem állít ezen az úton, ha valamilyen nagy változás nem történik az életünkben.

A pokolról szóló tanítás azért fontos, hogy megértsük Isten szeretetét. Mi köze van a kettőnek egymáshoz, hisz úgy tűnik, hogy ezek szöges ellentétben vannak egymással. De ez nem így van, hanem úgy, hogy a pokolról szóló tanítás nélkül nem tudjuk megérteni az Isten Jézus Krisztusban megjelent szeretetét.

Hogy egy példát mondjak: felhalmoztál egy nagy adósságot és az a veszély fenyeget, hogy ezért börtönbe zárnak. De van egy barátod, aki azt mondja: én megfizetem a te adósságod. Ha tudod, hogy milyen nagy volt az az adósság, amit ő megfizetett, akkor tudod, hogy mekkora büntetéstől szabadított meg. Ha tudod, hogy mi a pokol, akkor tudod, hogy milyen rettenetes dologtól szabadított meg téged az Úr Jézus. Ő elszenvedte helyettünk a pokol kínjait. Az Isten haragjának tüze reá csapott le. A kereszten elszenvedte a poklot, amikor így kiáltott: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Isten gyermekei így látják meg, hogy milyen félelmetes ítélettől szabadította meg őket Krisztus és hogy milyen nagy árat fizetett ezért. Ha nem látjuk a poklot , nem tudjuk értékelni a keresztet.

Hogyan prédikáljunk a pokolról?

Kell-e egyáltalán prédikálni erről? Nem jobb, ha hallgatunk? Akkor félelmet keltünk az emberek szívében és ha szolgálunk is Istennek, legfeljebb félelemből tesszük, hogy ne kerüljek a pokolba, mondogatják egyesek. Jézus volt a legszeretőbb, legmelegebb szívű igehirdető, aki valaha is élt. De senki nem beszélt többet a pokolról, mint Jézus. Számtalanszor figyelmeztette hallgatóit, hogy van egy külső sötétség, mindenkit intett arra, hogy ne maradjanak bűnben, hitetlenségben.

Olyan kemény dolgokat is mondott, hogy jobb fél karral, lábbal, szemmel bemenni az örök életre, mint két kézzel, lábbal, szemmel bemenni az örök veszedelembe. Ezért nem szabad hallgatnunk a pokolról. Aki szereti felebarátját, az figyelmezteti őt a veszélyre. Ha mi tudjuk, hogy valaki egy  szakadékos helyre indul kirándulni, de nem figyelmeztetjük: vigyázz, mert ott szakadékok vannak.

Mi kell beszéljünk a pokolról, mert ez is benne van a teljes Írásban, ami Istentől ihletett. Az emberek iránti szeretetből kell erről beszéljünk: „ismerve tehát az Úr félelmét, embereket nyerünk meg.(2Kor.5,11). Pál sohasem hallgatta el a kárhozatnak a veszélyét. Nem lehet úgy beszélni Isten szeretetéről, és az evangéliumról, hogy a pokolról hallgatunk. Az evangélium az a jó hír, hogy Isten mindent megtett Jézus Krisztusban, hogy minket a pokoltól megmentsen. Ha nincs pokol, akkor nincs szükség misszióra és evangélizációra. Pál azt mondja, hogy ő mindenkinek adós az evangéliummal. A menny elveszti ragyogását, ha nem beszélünk a pokolról.

Mi a célja a pokolról szóló igehirdetésnek?

Kinek kell prédikálni a pokolról? Azoknak az embereknek, akik abban a veszélyben vannak, hogy a pokolba jutnak. Ezek azok, akik nincsenek megtérve és nem hisznek Jézus Krisztusban. Miért hirdették olyan komolyan a próféták, Keresztelő János, Jézus Krisztus, az apostolok a megtérést? Hát azért, hogy az emberek ne vesszenek el, hogy örök életük legyen. Isten azért hirdettette komolyan a pokol valóságát, hogy szent rettegéstől áthatva keressük az attól való szabadulást, ami Jézus Krisztusban mindenki számára készen van. Hirdetni kell, hogy az Isten igazságos ítéletétől, a pokoltól csak a Jézus Krisztusban való hit által lehet megmenekülni. Ő mindent megtett azért, hogy mi a pokoltól megszabaduljunk és a mennybe jussunk.

Két lehetőség van: az első, hogy élő hittel keressük az üdvösséget, a megtartatást, a megfeszített Jézus Krisztusban vagy a második, hogy viseljük bűneink büntetését a pokolban., az örök kárhozatban. Aki hisz, tudhatja: én meg vagyok váltva a pokoltól. Krisztus a kereszten elhordozta bűneim büntetését. Mert nincs már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Jézus Krisztusban vannak.”

II. A menny

A menny, mint Isten dicsőségének a színtere

A mennyről való tanításnál már más a helyzet. Erről szívesen hallunk, ezt már szívesen hallgatják az emberek. A pokolról szóló tanítást rettenetesnek és elfogadhatatlannak tartják, nem is akarnak hinni benne. De a mennyel már egészen más a helyzet. Az vonzó, abban szinte mindenki hisz. A menny után van egy tudatalatti vágy , ez az elveszett Paradicsom utáni vágy tulajdonképpen. De ez nem jelent azt, hogy az emberek élete a menny felé néző élet lenne. Bár várjuk a mennyet, megvigasztal, hogy van menny, de az életünk mégis csak a föld felé irányul. Mert a földi élet egy csomó szép dolgot kínál a mi számunkra. Főleg azok, akik gazdagságban, jólétben élünk, meg vagyunk elégedve, azok csak a földi élettel törődünk.

Hol van a menny?

A menny szintén egy hely az Isten teremtett világában. Ha mi a „menny” szót halljuk, önkéntelenül felfelé, az égre tekintünk. Énók is elragadtatott, Illés felvitetett az égbe, Jézus is felment a mennybe. Jézus azt is mondja: én a mennyből szálltam alá tihozzátok. A Bibliában a menny szó három összefüggésben van kijelentve.

Először is a levegőég, ami felettünk van, ahol a fellegek is vannak. Az eső és a hó leszáll az égből. A menny szó az égboltot is jelenti, ahol a csillagok is vannak. Harmadik jelentése a mennynek: az a hely, ahol Isten lakozik. Az Ótestamentum ezt egek egeinek nevezi. „Az ég és az egek egei sem fogadhatják be őt. (2Krón.2,6) Ezt a Biblia harmadik égnek is nevezi, ahova Pál is elragadtatott. (2Kor.12,2) Ez az a hely, ahova Krisztus is felment. A menny tehát egy hely, amit Isten teremtett.

Az űrkutatás felfedte azt a tényt, hogy az univerzum, a világmindenség megmérhetetlenül nagy., amit mi el sem tudunk képzelni. Van olyan csillag, ami 51 millió fényévre van tőlünk, ezt kilométerekben ki sem lehet fejezni. Egy fényév 10 billió kilométer. Ez a mennyország még ezen is túl van. Isten teremtett egy lakóhelyet a maga számára, de ebben a lakóhelyben az Atya házában számunkra is sok lakóhely van.

 

 

 

Milyen ez a hely?

A Biblia néhány dolgot elmond erről a helyről. Először is azt, hogy ez Istennek és az ő angyalainak a lakóhelye. De itt vannak az üdvözült lelkek is. A Biblia nagyon szép dolgokat mond el a mennyről. Ez az örök öröm helye, ez az Isten dicsőségének a színtere. De mi az Isten dicsősége? A héber szó a „dicsőség”-re a „kábód” szót használja, ez súlyosat jelent. József dicsősége az ő magas pozíciója volt ez egyiptomi birodalomban.

Isten dicsősége abban áll, hogy egyedül Ő az Isten. Az Úr dicsősége az a ragyogás, ami az Ő tökéletességéből származik. Isten dicsősége az, hogy Ő nem hasonlítható össze senki mással. Isten dicsősége az Ő lényében és jellemvonásaiban van. Lássunk pár jellemvonást.

A 2Móz.34,6-7 szerint: irgalmas, kegyelmes, késedelmes a haragra, nagy az irgalmassága és igazsága, megbocsát hitszegést, vétket és bűnt. De nem hagyja a bűnt büntetlenül. Isten maga a tökéletes szeretet, ezért nevezi a Biblia Őt a dicsőség Urának.

Eltorzult dicsőség

Amikor Isten befejezte a teremtést látta, hogy minden, amit teremtett, az igen jó. Minden teremtett dolog az Isten dicsőségét hirdette. Isten dicsőséges világának középpontja maga az ember volt. Ő az Éden kertjében lakott és élvezte az Istennel való közösséget. Minden felett, amit Isten teremtett uralkodhatott. Az ember színről-színre láthatta Istent és az Ő dicsőségét. Ez a helyzet a bűnesettel teljesen megváltozott. Az Istennel szembeni engedetlenség által az ember kiesett dicsőséges pozíciójából. Bejött a világba a halál, Isten megátkozta a földet. Az Isten dicsősége teljesen elhomályosodott az emberben, a világban.

Isten helyreállítja dicsőségét.

De Isten nem adta át a teremtett világot a gonosz erőinek. Ő kigondolt egy tervet a bukott világ és az ember megmentésére. Ő ezt a megváltási tervet már rögtön a bűneset után be is jelentette.

Ez a terv az volt, hogy elküldi Fiát, az Úr Jézus Krisztust és megváltja ezt a világot. Ebben a tervben felragyog az Isten dicsősége. Isten dicsősége semmiben sem ragyog szebben, mint Jézus személyében. Jézusban jobban felragyog Isten dicsősége, mintha az ember nem bukott volna el. Hisz akkor mi Isten kegyelmét és megbocsátó szeretetét soha nem tapasztalhattuk volna meg. A bűnesetre is igaz, amit József mond: „ ti gonoszt gondoltatok, de az Isten jóra gondolta azt fordítani.(1Móz.50,20)

A menny nem lesz idegen

A mennyei élet meghaladja a mi értelmünket. Pál azt írja:”Amit szem nem látott, fül nem hallott és emberi szív meg nem gondolt, azt készítette Isten az Őr szeretőknek.”(1Kor.2,3) Senki ember nem látta a mennyországot, senki nem tudja elképzelni. De ez nem jelenti azt, hogy mi semmit se tudhatunk a mennyről. A Biblia a mennyre és a mennyei életre képeket használ. Isten ebből is kijelent nekünk valamit Szentlelke által. Mi nem egy idegen, egy ismeretlen mennybe fogunk megérkezni.

Ami nagyon fontos, hogy a mennyei élet itt a földön kezdődik. Amikor az ember megismeri Isten szeretetét, akkor már a menny kezdődik el benne. Egy nagy puritán író azt mondja, hogy a kegyelem, a dicsőség kezdete. A mennyei élet fontos része az Istennel való közösségé s a Bárány imádása. Isten gyermekei ezt már most, a földi életükben ismerik. Számukra ez már most kibeszélhetetlen öröm, a menny előíze, az eljövendő dicsőség előszobája. Isten gyermekei tehát haláluk pillanatában nem egy idegen mennybe lépnek be.

Mindig az Úrral leszünk

A menny legszebb leírása, hogy mi ott örökre az Úrral leszünk. A menny nem más, mint örökre Jézussal lenni. Jézus nélkül a menny se lenne szép. Mert menny ott van, ahol Jézus van. Nem az arany utcák és a gyöngykapuk a fontosak, hanem hogy ott lesz Jézus.

Meglátni, látni Jézust

János evangélista azt mondja, hogy még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk, de ha nyilvánvalóvá lesz, akkor meg fogjuk Őt látni, amint van. Az üdvözültek meg fogják látni Krisztust. Itt nem a lélek szemeiről van szó, hanem a feltámadott és megdicsőült test szemeiről. Ott Jézust a maga teljességében látjuk meg. Most a Jézus látását elhomályosítja a bűn és a hitetlenség. A mennyben Jézus teljes dicsőségében látható lesz, mert a felvett emberi természetét már soha többé nem veti le. Isten gyermekei a mennyben látni fogják Megváltójukat. Látni fogják a sebeit is. Ha már a földön olyan nagy dolog Jézust hitben meglátni, micsoda öröm és dicsőség lesz Jézust a mennyben meglátni! Nem fogunk betelni az Ő látásával.

Kapcsolat, ami a földön kezdődött

A menny azt jelenti, hogy örökre Krisztussal leszünk. A földön való hitben járás és a mennyben való meglátása Krisztusnak , szorosan egymáshoz tartozik. A menny folytatása egy olyan kapcsolatnak, ami a földön kezdődött el. Csak annyi a különbség, hogy itt a földön ez hitben történik, ott pedig már látásban. Hitben kezdődik és látásban fejeződik be. De ahhoz, hogy ez a mennyben látás legyen, előbb a földön hitnek kell lennie.

Feltűnő, hogy az emberek természetesnek tartják azt, hogy haláluk után a mennybe mennek. Azok is, akik Isten parancsolataival sohasem törődtek, akiknek Krisztussal semmilyen kapcsolatuk nem volt. Tudták azt, hogy van Isten, van Jézus Krisztus, de semmi  közük sem volt hozzá. Mégis természetesnek tartják azt, hogy a mennybe jutnak. Nem! Csak azok jutnak a mennybe, akiknek itt közösségük volt Jézus Krisztussal. Csak egy út vezet a mennybe és ez maga Jézus Krisztus. A mennyei polgárjogot Ő szerezte meg nekünk, amikor elszenvedte bűneink büntetését. Krisztuson kívül a menny zárva lesz minden ember számára.

 

Krisztus az Ő juhait biztonságos karámjába viszi

Lehetetlen az, hogy az Ő gyülekezete nélkül legyen a mennyben. A pásztor nem lehet a juhai nélkül. Jézus megígérte a juhoknak, ha az Ő szavára figyelnek, akkor Ő örök életet ad nekik és senki ki nem ragadhatja őket Atyja kezéből. Ő imádkozik juhaiért, Szentlelkét is elküldte nekik, ezért egészen bizonyos az ő üdvösségük.

A halál az övéit Krisztushoz viszi

Izrael népe és az ígéret földje között ott volt a Jordán folyó. Ahhoz , hogy bejussanak az ígéret földjére, át kellett keljenek a Jordánon. Más út nem volt Kánaánba. Így az Isten gyermekei számára sincs más út a mennybe jutásra, mint átmenni a halálon.

Számukra ez egy nagyon nehéz, szinte lehetetlen út. Hisz a meghalás egy olyan folyamat, ami sok fájdalommal, harccal, félelemmel jár. Luther azt mondja, hogy a lélek csak akkor hagyja el lakását, ha az lakhatatlanná válik. De Isten ott a Jordánnál gondoskodott egy útról. A papok ott álltak a frigyládával a folyó száraz medrében s a nép átjuthatott. De a frigyládán ott volt az áldozat vére. Az Úr biztonságban hordozza az övéit. Isten gyermekei nem kell féljenek ettől az úttól, mert az Kánaánba vezet. A vér ott van az életükön. A bűneik meg vannak bocsátva s az a Jézus, aki a halált legyőzte, várja az övéit a túlsó parton. A halál minket Krisztushoz visz, aki nagyon szeretett minket.

Az új ég és az új föld (2Pét.3,13)

Merre halad a világ? Mit hoz a jövő? Ezek olyan kérdések, amik komolyan foglalkoztatnak minket. A Biblia azt mondja, hogy a világ az új ég és az új föld felé halad. Ez Jézus Krisztus visszajövetelével kezdődik el. Akkor véget ér a történelem, és Isten megítéli a világot. János apostolnak  megadatott, hogy megpillantsa ezt az új eget, a mennyei Jeruzsálemet. A világ most szülési fájdalomban van. De a fájdalmak egy új világ születését jelzik előre. Isten teljesen megújítja a teremtett világot, visszaállítja eredeti dicsőséges állapotába. A bűn nyomait el fogja tüntetni.

A mennyei Jeruzsálemben ott lesz az élet fája is, ami nyilván a bűneset előtti paradicsomi állapotra utal, amikor még töretlen és szoros volt az Isten és ember közötti kapcsolat. Isten azt az ígéretet adta, hogy ha neki engedelmeskednek, akkor uralmat ad nekik az egész föld felett. Nos, most ez valósul meg. Isten egy új Édent teremt az övéi számára. Ami a bűnesetben elveszett, azt az üdvözültek, mind vissza fogják kapni.

Ezen az új földön lesz megtartva a Bárány menyegzője., vagyis egy mennyei ünnep lesz. A nagy Babilon elesett, a Sátán legyőzetett, Krisztus elvégezte a nagy munkát. Most elkezdődhet a Bárány menyegzője. Ezen a napon a menyasszony lesz a középpontban. Ő fel van díszítve  férje számára. Isten gyermekei megdicsőíttetnek. Annyi szépség, dicsőség lesz ott, amit mi el sem tudunk képzelni. Hisz most sokszor szomorúak vagyunk és keresztet hordozunk. De ott az Isten letöröl minden könnyet az övéi szeméről.

Az új föld a közösség helye. Mindenek előtt az Úrral való közösség lesz fontos. Látni fogjuk az Urat, ami a földön nem volt lehetséges. Fel fogjuk ismerni azokat, akikkel itt együtt szolgáltunk Istennek. Dávidnak is az volt a vigasztalása, hogy találkozni fog kicsiny gyermekével, aki meghalt. Pál azzal vigasztalta a thesszalonikabelieket az elhunytak felől, hogy nemsokára mi együtt leszünk velük. Péter felismerte a megdicsőülés hegyén Mózest és Illést. A mennyben való lét nem egy semmittevés lesz, hanem egy istentisztelet. Istent szolgáljuk és dicsőítjük, mint Teremtőt és Megváltót, a Bárányt imádjuk.

Ez a teljes boldogság helye lesz. A legtöbb ember a földön nem ismerte a teljes boldogságot, de ott már az ő boldogságuk is teljes lesz. A boldogság abból fakad, hogy egyre jobban megismerjük Istent és az Ő dicsőségét. Az üdvözültek egyre jobban megértik azt, hogy mit tett Krisztus értük. Azt is megértik, hogy miért vezette őket itt lenn nehéz utakon és ezért is imádni fogják őt. A mennyei lét középpontjában a Bárány lesz, a megfeszített és feltámadott Krisztus.

A menny hatása a földi életre (2Pét.3,14)

Elmondtuk, hogy a legtöbb ember természetesnek veszi, hogy a mennybe fog jutni. Olyanok is, akik soha nem bánkódtak bűneiken és nem hittek Jézus Krisztusban, mint személyes Megváltójukban. Életüket nem igyekeztek Isten parancsolatai szerint élni. A mennybe jutást a legtöbbször azzal indokolják, hogy ők nagyszerű emberek voltak. A legtöbb ember földi életének idején nem is gondol a mennyre. Egy láthatatlan Istenben, egy láthatatlan mennyben hinni, ez a modern ember számára nem „menő” dolog. Az igazság az, hogy az igehirdetésünkben keveset foglalkozunk a menny kérdésével.

Amikor nyugdíjba készültem, megkérdezte tőlem egy holland barátom, hogy prédikáltam-e a végső dolgokról, felkészítettem-e a gyülekezetet Jézus Krisztus visszajövetelére. Őszintén meg kellett vallanom, hogy nem tettem meg s így született utolsó igehirdetési sorozatom, amiben épp ezekkel a kérdésekkel foglalkoztam.

Kálvin buzdította a híveit, hogy elmélkedjenek az eljövendő mennyei életről. Ő azt is megjegyzi: természet szerint hajlamosak vagyunk arra, hogy csak ezt a világot szeressük. A keresztyén ember dicső jövendőjét főleg a Jelenések könyve írja le. Ez olyan emberek számára íródott, akiknek szenvedni kellett a Krisztus nevéért és ügyéért. Üldözés, és mártírhalál volt a részük. A Jelenések könyvével János apostol az üldözött, a vértanúságot szenvedő embert akarta az új ég és az új föld látásával megvigasztalni.

Az Ő érdemében való hit felülemelte őket a szenvedéseken, ezért tudták a halált is vállalni. A keresztyén ember számára a menny erőt és reménységet ad minden harcában és szenvedésében. A szenvedések, a halál közelében semmi sem tud úgy megvigasztalni, mint hogy van mennyország és a halál után mi oda érkezünk meg.

A menny reménysége befolyással van a mi földi életünkre. A keresztyén ember a mennyet szem előtt kell tartsa, miközben jár a földön. „Felövezve elmétek derekát, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus hoz nektek megjelenésekor.(1Pét.1,13) A keresztyén ember tudja, hogy ő vándor és hazafelé tart. A mi országunk a mennyben van. Hit nélkül mi csak a földiekkel törődünk, még a hívő embereket is kísérti az, hogy túlságosan kötődünk a földhöz, mondja Kálvin , ezért Isten keresztet ad, fájdalmat, szenvedést, hogy elszakítson minket ettől a földtől, hogy ne csak itt keressük a boldogságunkat.

Talán mindnyájan hallottunk Bunyan Zarándok útja című könyvéről. Keresztyén elhagyja Romlás városát, mert az Úr kijelenti, hogy az el fog pusztulni. De mutatott neki egy másik várost, a mennyei Siont és Keresztyén elindult Romlás városából a mennyei Sion felé. De minden keresztyén ember vándor, aki útban van mennyei hazája felé.

A menny várása arra indít minket, hogy végezzük hűségesen földi feladatainkat és türelemmel viseljük a keresztünket. A menny várása tesz alkalmassá arra, hogy a földi munkánkat hűségesen elvégezzük. A vándor ismeri a feladatát, hogy Istennek kell szolgáljon és a felebarát javára kell éljen. A menny reménysége jobb szülőkké tesz bennünket, hisz gyermekeinket is hitben neveljük. A menny reménysége segít abban, hogy bizonyságot tegyünk a világ számára a mi hitünkről és reménységünkről. A mennyben való hit egy megszentelt életre bátorít minket. A menny reménysége megőriz minket a halálfélelemtől.

A menny leírásakor az apostol bizonyságot tesz arról is, hogy kik jutnak be oda. De az is meg van írva, hogy kik nem juthatnak be a mennybe. „De kinn maradnak az ebek, és varázslók , a paráznák és gyilkosok, a bálványimádók és mindazok, akik szeretik és cselekszik a hazugságot. „(Jel.22,15)

A Biblia eleitől végig kétféle emberről beszél. Már a Biblia első lapjain: az asszony magva és a kígyó magva, az igazakról és hitetlenekről az istenfélőkről és akik nem félik az Istent. Jézus is mindig két csoportra osztotta az embereket: beszélt a konkolyról és a búzáról, az okos és a balga szüzekről, a bölcs és a bolond építőmesterről.  Jézus nagyon világosan kimondja, hogy nem mindenki megy be az Isten országába. Aki újonnan nem születik, nem láthatja meg az isten országát, mondja Jézus Nikodémusnak.

A születésünk és a halálunk napja között valami kell történjen velünk. A Biblia ezt nevezi újjászületésnek, megtérésnek, megszentelődésnek, mindvégig való kitartásnak.

Az világos, hogy minket csak Krisztus tud a mennybe vinni, mi nem vagyunk bűnösökként méltóak a mennyre. A mi jó cselekedeteink se szolgáltatnak jogot a mennybe való menetelre. Ezt a jogot csak Jézus Krisztus érdeme adhatja meg nekünk. Ezt a jogot, a mennybe való belépés jogát egyedül Ő szerezte meg a mi számunkra.

A mennyre el kell készülni. A mennyei életet már itt a földön el kell kezdeni. Nagyon sok ember akkor akar a mennybe menni, amikor meghal, de előtte a bűnben akar élni. Ilyen azonban nincs. De mit is keresne egy részeges, egy káromkodó az Isten országában, aki a bűnben érzi jól és otthon magát. Az nem is érezné jól magát a mennyben. Az Isten országába nem mehet be semmi szentségtelen. A menny egy olyan hely, ami azok számára készíttetett, akik itt a földön már felkészültek a mennybe való menetelre. Jézus értünk elvégzett munkája jogot ad nekünk a mennyre és a Jézus bennünk elvégzett munkája pedig alkalmassá tesz minket a mennyre.

Ebben az előadásban bemutattam a poklot és a mennyet. Egy rettenetes poklot és egy dicsőséges mennyet láthattunk lelki szemeink előtt. Most már csak az a kérdés, hogy melyik felé vagy útban, melyik felé igyekszel? Hiszed-e , hogy Krisztus megszerezte a jogot a mennyre, de ugyanakkor engeded-e azt is, hogy felkészítsen a menny számára. Ezzel az előadással nem fenyegetni szerettem volna, hanem felmutatni a két végcélt és bíztatni mindenkit arra, hogy legyen olyan, hogy éljen úgy, higgyen úgy, hogy majd egykor a mennybe juthasson.