Igehirdetési sorozat pünkösd nagyhetére

 

Igehirdetési sorozat Pünkösd nagyhetére

Ige és Lélek

1 Nap Az ige keletkezése Text. Jel. 22,18-19

Az elmúlt évtizedekben nagyon sokszor beszéltünk a pünkösdi nagyheteken a Lélek munkájáról. De mi tudjuk, hogy a Lélek egy eszközt használ a munkája végzésében és ez nem más, mint az ige.  Az ige és a Lélek elválaszthatatlanok egymástól. Mivel az igéről az igéről eddig kevés szó esett, ezért most ezen az áldott nagyhéten erről szeretnék beszélni.

            Ha egy könyvet kezünkbe veszünk, akkor az első kérdésünk, hogy miért is íródott ez a könyv. Milyen könyv ez? Milyen céllal íródott, ki írta, hogyan keletkezett? Vannak egyedi, különleges könyvek. Olyanok, amikből már csak pár példány van. Ezek értéke óriási. Ezeket legtöbbször híres könyvtárakban őrzik, vagy múzeumokban állítják ki őket.

Ilyen könyv a Biblia is, de csak bizonyos szempontok alapján. Hány féle Biblia van a világon sok nyelven elterjedve. A Biblia ilyen szempontból nem egy különleges könyv, az ára se magas, nagyon olcsón lehet vásárolni egy példányt, sokszor ingyen is osztogatják. A Biblia mégis egy egyedülálló könyv, amit semmilyen más könyvvel nem lehet összehasonlítani. Azért mert az Isten igéje. Ebből maga Isten szól hozzánk, Ő szólít meg minket.

Erre persze azt mondják sokan: de hát a Bibliát is emberek írták, mégpedig mindennapi emberek, akik bár egy egészen más kultúrában és időben éltek, mégis pont olyan egyszerű, fapados emberek voltak, mint mi. Miért mondhatjuk akkor, hogy amit leírtak, az Isten igéje, abban Isten jelenti ki magát? Azt is mondják, hogy ez nem Isten kijelentése, hanem emberek elbeszélései, gondolatai Istenről. Ezért is fontos, hogy ezekről a kérdésekről beszélgessünk.

Az első kérdés, amire megpróbálunk választ adni: hogyan keletkezett a Szentírás? Isten először az első emberpárhoz, Ádámhoz és Évához beszélt a teremtés után. Nekik elmondta, hogy Ő teremtette őket, hogy vele legyenek közösségben, utána pedig, hogy miről ehetnek és miről nem.

De Isten nem szűnik meg beszélni a bűneset után sem. Megkérdezte Ádámot: hol vagy? S mert Ádám a bűnben volt, már ott a Paradicsomban megígérte a Szabadítót, azt aki a kígyó fejére fog taposni. Tudjuk azt, hogy a Biblia először szájhagyományként terjedt, de később már le is írták ezeket és a tekercseken őrizték a zsinagógákban.

Tudjuk azt, hogy a Biblia nem egyszerre íródott, hanem részletekben és különböző időkben. A Szentírás első részeit Mózes írta le, hisz ő értett az íráshoz, az egyiptomi udvarban ezt is megtanulta. De utána nagyon sokan írták a Szentírást. Voltak ú.n. íródeákok, például Jeremiás íródeákja , írnoka Báruk volt. Amikor már több könyv is megíratott, ezeket összegyűjtötték, egy „kötetbe” szerkesztették.

Az Ószövetség három fő részből áll: Mózes könyvei, ez volt a Tóra, aztán a költői könyvek, és a prófétai könyvek. Ezek a könyvek évszázadokon át keletkeztek, mintegy 2500 év alatt.

Az Újszövetség keletkezése sokkal rövidebb időtartam alatt történt. Az első század második felében íródtak mind. Tudjuk, hogy a Biblia összeállítása egy döntés, zsinati döntések által történt. Az Ószövetség kanonizálása ( kanonizálási folyamatnak nevezzük azt, ahogyan megvizsgálták és eldöntötték, hogy a rendelkezésre álló iratok közül melyek kerüljenek be a Kánonba , vagyis a Bibliába). Az Ószövetség kanonizálása már a Kr.e. negyedik században megtörtént. Az Újszövetség kanonizálása a Római zsinaton, 386 –ban történt.

Kik voltak a Szentírás írói? Pont olyan egyszerű, mindennapi emberek voltak, mint amilyenek mi magunk is vagyunk. De őket a Szentlélek használta, hogy Isten tévedhetetlen igéjét írják le. Az írók személyisége nyílván rányomta pecsétjét az irataikra. Benne vannak érzéseik, az értelmüket is használták a könyveik megírásakor. Isten felhasználta az ő sajátos jellemüket, kegyelmi ajándékaikat, személyes jellemvonásaikat. A Szentírás szerzői között sok szempontból lényeges különbségek is vannak. Mózes más volt, mint Jeremiás, Pál más volt, mint Lukács.

Ámós barompásztor volt, ez érződik stílusán. Ésaiás udvari pap volt, neki sokkal emelkedettebb a stílusa. Volt költői tehetsége is és énekeket is tudott írni, mint például az Úr szőlőjéről, az Úr szenvedő szolgájáról.

Van, aki durván beszél, Samária asszonyait „Básán teheneinek” nevezi. Ő hallotta az oroszlán ordítását, ezért mondja: ha az oroszlán üvölt, ki ne rettegne, ha az Úr szólt, ki ne prófétálna?

De ez a különbség az Újszövetség könyveire is jellemző. Máté, a korábbi Lévi vámszedő volt. Ő tisztviselő volt, listákkal dolgozott. Ezért ő nagyon sok nemzetségi táblázatot közöl, hivatkozik az ószövetségi iratokra, hogy azok miként teljesedtek be. Ő gyakran használja a kifejezést: hogy beteljesedjék az Írás. Lukács orvos volt, sokat tanult, őt nagyon érdekli az események pontos leírása. Ezért nála találjuk meg Jézus születésének legrészletesebb leírását.

János sokkal inkább teológiai oldalról közelíti meg a dolgokat, őt nem annyira maguk az események érdeklik, hanem a mögöttük levő teológiai igazságok. Az a csodálatos, hogy bár nagyon különböznek, mégis egyetlen egységes könyvet írtak, ami nem mond ellent egymásnak. Ők azt írták le, amit Isten mondott nekik.

Mi a Bibliát nem írjuk, hanem ajándékba kapjuk. Mi a Szentírás 66 könyvét a Szentlélek ajándékaként vesszük a kezünkbe. Ezek után valaki feltehetné a kérdést? Miért egy bezárt, lezárt könyv a Biblia? Istennek nincsenek új kijelentései? Ha valamilyen ásatás során megtalálnák például Pál apostol Listrabeliekhez írt levelét. (Ilyenről nem tudunk, de Pál nekik is írhatott levelet.) akkor az bekerülne a Bibliába? De azt is kérdezhetné valaki: miért kell csak a Bibliát a hit dolgaiban mértékadóként elfogadni? Hisz nagyon jól tudjuk, hogy a római katolikus egyház az ú.n. tradiciót, vagy más néven egyházi hagyományt is ugyanolyan tekintélyként fogadja el, mint mi a Bibliát. Nem arrogancia, beképzeltség azt kijelenteni, hogy mi csak a Bibliát fogadjuk el hitünk mértékének?

Nyílván, ehhez is hit kell. Mi hisszük azt, hogy Isten a Bibliában adta meg számunkra az üdvösség megismeréséhez való kijelentést. Mi elolvassuk a tradiciót, az ú.n. apokrifus könyveket is (az apokrifus könyvek a Bibliával egy időben keletkezett könyvek, egy részük benne van a katolikus Bibliában is) , de mégis hisszük, hogy a Biblia számunkra Isten tökéletes kijelentése, amihez úgy ahogy a textusunkban olvastuk, nem szabad hozzá tenni és nem szabad elvenni belőle. Jézus a megkísértésekor a Sátánnak is azt mondja: meg van írva. Mi ezt hisszük és ebben boldogok vagyunk.

2 Nap Ki írta a Szentírást? Ki a Biblia szerzője?

Text.2 Pét.1,19

Amikor egy könyvet a kezünkbe veszünk, sok minden megragadhatja a figyelmünket. Megragadhat a könyv címe, a könyv borítója, de azért a legfontosabb a szerző. Főleg, ha őt ismerjük, akár más könyveiből, akár személyesen. Egy ismeretlen szerző nem érdekel annyira bennünket. De ha a szerzőt, akár könyveiből, akár személyesen ismerjük, akkor megvásároljuk az újabb könyvét is.

Nos, ha a Szentírás szerzőjére kérdezünk rá, akkor erre nem könnyű válaszolni, ennek a könyvnek különös szerzője van. Mert még annak ellenére is, hogy a Szentírást emberek írták, Isten embereket használt fel, mégsem mondhatjuk, hogy a Szentírás szerzője Mózes vagy Pál apostol, illetve a Bibliai többi írója.

A Szentírás a mi hitünk szerint a Szentlélek írta. Ennek a könyvnek mennyei szerzője van. A Szentírás szerzője a Szentlélek. Ez már eleve egy óriási tekintélyt kölcsönöz ennek a könyvnek. Mert a többi könyvekkel úgy vagyunk, hogy bármennyire is szeretjük őket, bármennyire is tiszteljük a szerzőket, mégiscsak tudjuk, hogy ők is, pont mint mi, csak gyarló emberek voltak.

De a Szentírásban magával Istennel van dolgunk, a Szentlélekkel találkozunk, aki isteni tekintéllyel mondja el, hogy ez így van és nem másként. Más könyvet, bárki is írta kritizálhatunk, de ki merné a Szentírást kritizálni, ki merne neki ellent mondani?

Persze, azt hogy a Szentírást a Szentlélek írta szintén kétségbe lehet vonni és sokan kétségbe is vonják ezt, és a benne írtakat nem tudják, nem akarják elfogadni. Nagyon sokan nem fogadják el a teremtés-történetet, Jézus szűztől való fogantatását, feltámadását, mennybemenetelét. Nem fogadják el azt, hogy van menny és pokol, hogy van üdvösség és kárhozat, hogy vannak, akik megtartatnak és vannak, akik elvesznek. Vajon tényleg a Szentlélek írta a Bibliát? Vajon tényleg igaz?

Nyílván, hogy ezt hinni is kell, hogy a Szentírásból maga Isten szól hozzánk, hogy a Szentlélek adta az emberek szívébe, gondolataiba, hogy mit írjanak le. Ők nem a maguk gondolatait írták le, még akkor sem, ha személyiségük pecsétje rajta van az írásaikon. Péter apostol azt mondja, hogy Isten szent emberei a Szentlélektől indíttatva szóltak. Az apostol ezt tudhatta, hisz ő Jézussal volt a megdicsőülés hegyén is, amikor Mózes és Illés megjelent. Ekkor szó is hallatszott: ez az én szeretett Fiam, Őt hallgassátok!  Ezt a mennyből Hozzá intézett szózatot hallottuk, mert vele együtt voltunk a hegyen, mondja el később. A Szentlélek valósággal kényszerítette őket az írásra, ők nem tehettek mást, mint hogy leírták, amit a Szentlélek nekik mondott.

Sokszor nyilván vannak nehézségeink is a Biblia olvasásakor. Sokszor úgy tűnik, hogy a Biblia ellentmond önmagának, s nem tudjuk, hogy bizonyos dolgokat hogyan értsünk és értelmezzünk. Csak egy példát szeretnék elmondani erre. Az 1 Sám.17,2 és a 2 Sám.21,19. Hogyan ölte meg Dávid Góliátot? A második ige szerint nem Dávid ölte meg Góliátot, hanem a betlehemi Jaare_- Oregim fia. Itt az lehetséges, hogy hiányzik egy szó, éspedig hogy Dávid ölte meg Góliátot és testvére Elhánán Laknát, a Góliát testvérét. Azért mi azt elismerjük, hogy szavak maradhattak aki a Szentírásból is, de ez még nem jelent ellentmondást.

A Bibliára azt a szót is használjuk, hogy azt az Isten Szentlelke ihlette, inspirálta. A görög szövegben erre egy különös szó van :”theüpneüsztosz”. Ezt szó szerint úgy lehetne fordítani: Isten belelehelte, belefújta. Vagyis a Biblia könyveinek írói is tudatában voltak annak, hogy őket Isten ihlette és azt le kellett írják. Az igében tehát Isten maga szólal meg, Ő maga szólít meg minket. Tudjuk azt, hogy Isten utolsó szava, végleges szava mag az Úr Jézus Krisztus. Már más szó nem lesz, Ő az utolsó szó, ige, kijelentés.

Persze, erre is lehet azt mondani, hogy egy híres regényt, zeneművet is inspirált, ihletett emberek írtak és nem maguktól írták le azt, amit leírtak. Nagyon sokszor ezek az emberek hitték, hogy azt, amit ők alkottak, az Istent dicsőíti. Nyílván, hogy mi hisszük, hogy például Bachot is a Szentlélek inspirálta, amikor nagyszerű kantátáit, zeneműveit megírta. Ő minden műve alá odaírta: SDG.  Én is mindig úgy ülök le prédikációt írni, hogy hiszem, Isten inspirál abban, amit leírok. Azon túl, hogy én becsületesen felkészülök, kommentárokat, prédikációkat is hozzáolvasok, beleteszem legjobb hitem és tudásom, ennek ellenére hiszem, hogy Isten Szentlelke vezérli kezemet az írásban. Erre engem Isten Szentlelke tett képessé.

És mégis, bármilyen szép zeneművet is komponáltak, bármilyen szép prédikációt is írtak, ez mégiscsak emberi munka. De amit a Szentírás szerzői leírtak, az teljes, ahhoz nem kell hozzá tenni és nem kell elvenni belőle.  Az Isten igéje tehát más, mi azt hisszük és valljuk, hogy ebben adta Isten számunkra a szükséges kijelentést és ehhez valóban nem kell se hozzátenni, se elvenni belőle. Az Írással kapcsolatban szoktunk nem csak inspirációról, hanem  illuminációról , vagyis megvilágosodásról is beszélni. Az inspiráció, az ihletettség azt jelenti, hogy bár a Szentírás szerzői hétköznapi, egyszerű emberek voltak, mégis Isten Lelke által írták le azt, amit leírtak.

De például az igehirdetés előtti imádságban szoktuk kérni a Szentlélek általi megvilágosítást, hogy a Szentlélek vezessen minket az ige magyarázatában és megértésében. Erre a leírt szentírási szöveg megértésében és magyarázásában van szükségünk, hogy jól értsük az igét, hogy ne értsük félre és ne magyarázzuk félre, hogy jól megértsük, hogy mit akar ez az ige mondani, hogy jól megértsük az üzenetét.

De vigyázzunk, hogy ezt a kettőt, az ihletést és a megvilágosítást ne mossuk egybe. Az első a Szentírás íróira, a második pedig a Szentírás magyarázóira vonatkozik. Nyílván, hogy mind a kettő nagyon fontos, de az első a fontosabb. Az írók nem tévedtek, a magyarázók tévedhetnek. Ha azt mondjuk, hogy a Szentírás írói is tévedhettek, akkor vége az ige tekintélyének, mert akkor már nincs súlya a szavaknak.

De nyílván, azt is kell kérni, valahányszor igehirdetőként, magyarázóként vagy csak egyszerű olvasóként nyúlunk a Szentíráshoz, hogy a Szentlélek világosítson meg minket, világosítsa meg értelmünket.

3 Nap Az igazság. Text.2Tim.2,15

 

Micsoda az igazság?-  tette fel Pilátus a kérdést Jézusnak. Jézus erre azt válaszolja, hogy Ő azért jött, hogy az igazságról bizonyságot tegyen. Igen ám, de ebben az a bökkenő, hogy olyan sokan állítják azt magukról, hogy ők a tiszta igazságot mondják. Honnan lehet hát tudni, hogy valaki az igazságot mondja?

Pilátus kérdését mindnyájan megértjük. Hisz mi egy olyan korban élünk, amikor mindenki mindenben kételkedik, ha valaki azt állítja, hogy ő az igazságot mondja, azt arrogánsnak, beképzeltnek tartják. Mit képzelsz magadról? Azt hiszed, hogy te birtokolod az igazságot? – kérdezik az ilyen embertől. S mi van a többi vallással, akik szintén azt állítják, hogy ők mondják meg az igazat. Ma az emberek nagy része nem csak a Bibliát kérdőjelezi meg, hanem Isten létét is és így érthető a cinikus kérdés: micsoda az igazság?

Az is nagy veszély, hogy a keresztyén egyház átveszi a filozófia gondolatait és Isten igéjét annak a segítségével próbálja magyarázni. Pedig Luther azt mondja az énekében: „Isten szava megáll mindenha”.  De sokan a filozófusokra figyelnek és Isten igéjét emberi gondolatoktól teszik függővé. Azt mondják, hogy Isten szava csak akkor lesz igévé számunkra, ha mi elfogadjuk azt. Ilyen esetben az ember kerül az ige fölé, az igének már nincs tekintélye számára.

Mi tehát az igazság? Ki tud erre a kérdésre válaszolni? Hát ki tudna jobban, mint maga Isten. És ő az igazságot igéjében jelentette ki. Pál arra figyelmezteti Timóteust, hogy ő minden emberi beszéd közepette tartsa magát Isten igéjéhez. Azt mondja, hogy vigyázzon arra, hogy helyesen hasogassa az igazság beszédét( 2 Tim.2,15).

A Biblia nagyon sokat beszél az igazságról, hogy mi is az igazság és ezt nekünk is fontos tudni. Az igazság nem egyszerűen a hazugság ellentéte, nem arról van szó csupán, hogy az igazság Istene szemben áll a hazugság atyjával. Az „igazság „ szó a héber nyelvben, amiből a mi „ámen” szavunk is származik. Az „ámen” pedig megbízhatóságot jelent elsősorban. Arra rá lehet állni, mint egy kősziklára. A világban semmi sem állandó, de Isten beszéde megmarad örökké. Aki ráépíti életét az Isten szavára, az igére, az előbb-utóbb rájön arra, és boldogan tapasztalja, hogy életét a kősziklára építette, ami nem rendül meg. Jöhet az eső és az árvíz, nem fog összedőlni. Ezért boldog ember az, aki a megbízható isteni szóra, az igére építette fel életét, ami maga az igazság.

A reformáció , a hitvallások nagyon határozottan ragaszkodtak ahhoz az igazsághoz, ami a Szentírásban van megírva. Tudjuk azt is, hogy a reformáció azért is indult el, mert a középkori egyház a Biblia mellé odatette az ú.n. „egyházi hagyományt”, ami sokszor ellentmond a Biblia tanításának és így egy tévútra vezeti az embert.

Persze, ma már a reformáció tanítását is kétségbe vonják, azt mondván, hogy azok már túlhaladottak. Vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy a kételkedés jobb mint a bizonyosság. Ők azzal érvelnek, hogy ez az őszinte, ez az emberi. Ők azt mondják, hogy beképzelt ember az, aki annyira biztos a dolgában, jobb ha kérdéseket teszünk fel, ma a kételkedés divat lett, mindenki mindenben kételkedik, a kételkedést vallási rangra emelik.

Lehet-e hát teljes bizonyosságra jutni, s ha igen, mi ennek a titka? A Biblia azt mondja, hogy mindet a Szentlélek vezet bizonyosságra. Mi hisszük, hogy a Szentlélek nem csak inspirálta, ihlette a Szentírás szerzőit, hanem ő munkálja azt a hitet is, amivel mi hiszünk az igében. Ő vezet minket hitre, hogy elhiggyük, hogy Isten igéje az igazság.

De hogyan kell ezt elképzelni? Hallunk egy mennyei hangot, ami meggyőz bennünket az ige igazsága felől? Nem, a Szentlélek másképp dolgozik, ő nem dolgozik ige nélkül, az ige megkerülésével. A Szentlélek munkája az, hogy miközben olvassuk, hallgatjuk az igét, érezzük, hogy ez az ige személyesen hozzánk szól, minket szólít meg s érezzük, hogy ez az ige tényleg az igazság. Szívvel kezdünk el hinni és ez minden kételkedést kiűz az életünkből és minden kételkedést le tudunk győzni. Így nem csak megszeretjük Isten igéjét, de meg is hajlunk előtte és engedelmeskedünk is neki.

Persze, a kételkedés nem egy csapásra tűnik el belőlünk. Sokszor felüti bennünk a fejét, nem akarunk kételkedni, és mégis újra és újra kételkedünk. Ilyenkor imádkozni kell, mert csak a Szentlélek tudja a kételkedést teljességgel kiűzni belőlünk, hogy tényleg elhiggyük, hogy Isten igéje az igazság.

A Szentlélek nem csak igehirdetést használja fel abban, hogy mi bizonyosságra jussunk, hanem például a szülői, nagyszülői nevelést is. Pál írja, hogy Timóteusban ugyanaz a hit volt, ami már anyjában és nagyanyjában is lakozott. De a Szentlélek felhasználja a tanítást is, például a Káté tanítását és tanulását.

A kételkedés a hitetlenségből jön és hitetlenségre vezet. A kételkedés rettenetes bűn és a bűnt mi el karjuk kerülni. Mi nem kételkedni akarunk, hanem hinni, biztosan és boldogan hinni, hogy amit Isten az Ő igéjében kijelentett, az mind igaz, az Ő ígéretei is mind igazak és be fognak a mi életünkben teljesedni. Ezért kérjük mi is a tanítványokkal együtt: Uram, növeljed a mi hitünket.

4 Nap A cél text. 2Tim.3,16-17

Mi a Bibliát nem „csak úgy” ahogy népiesen mondanánk, nem potyára kaptuk. Istennek ezzel egy határozott célja volt. Ezt a célt jó nekünk szem előtt tartani, hogy mit is akar vele Isten elvégezni a mi életünkben a Szentlélek által. Mert olyan könnyű ezt a célt eltéveszteni, elhanyagolni. Mert lehet úgy is foglalkozni a Bibliával, hogy végül semmi hasznunk nem lesz belőle. Pál a 2 Tim.3,16-ban elmondja, hogy mi9lyen céllal adta nekünk Isten az Írást.

Nagyon fontos, hogy a hitéletben lássuk azt, hogy vannak fontos és mellékes kérdések. A fődolog maga Jézus Krisztus. Tulajdonképpen Ő áll a Biblia középpontjában. Nyílván, ezt úgy is lehet fogalmazni, hogy a Biblia Istenről, a Szentháromság Istenről szól, hisz Isten három személyben jelenik meg.

A Biblia nem elsősorban az értelmünket célozza meg, jóllehet a Szentírás megértésében nagyon fontos szerepe van az értelemnek. Mégis a Bibliát elsősorban nem az értelemmel lehet megközelíteni. Ha csak az értelem oldaláról közelítjük meg, a hitünk nagyon hideg és száraz lesz. A Szentírást elsősorban a szívünkkel kell megközelítenünk, a Biblia nem csak a fejünkben, hanem a szívünkben kell legyen.

Aki a Bibliát csak értelmével közelíti meg, az mindig bizonyítani akar, mégpedig a maga igazát akarja bizonyítani. Nagyon jól látható ez egyes felekezetekben. A Biblia nem is csupán egy érdekes könyv, jóllehet a Bibliában nagyon sok érdekes dolog van, rengeteg információt szolgáltat a régi időkről, amit más könyvekben nem is lehet megtalálni. Például az Ap.csel. 27-28 fejezetek az egyik legrészletesebben leírt hajózási történet abból a korból, hogy mit is tettek a hajósok a menekülés érdekében. Nagyon sok érdekes információ van növényekről, állatokról, építkezésről, szokásokról.

A Biblia nem is egy hittankönyv, hogy konferenciákon, szimpóziumokon vitatkozzunk annak igazságain. Sok olyan ember van, a mi gyülekezeteinkben, akik nagyon szívesen vitatkoznak egy-egy bibliai kérdésről, csak épp hinni és engedelmeskedni, megtérni nem akarnak.

De a Biblia nem is egy érzelmes könyv, ami jól megmozgatja az érzéseinket, amikor beleéljük magunkat a Bibliai szereplők helyébe és helyzetébe, hogy milyen lehetett Dániel helyzete az oroszlánok vermében és milyen érzések kavarogtak Dávidban, amikor saját fia támadt ellene. Az is rendkívül megható, hogy megpróbáljuk beleélni magunkat mindabba a kínba és szenvedésbe, amit Jézus a kereszten értünk elhordozott.

Persze, nekünk is vannak érzéseink. A Bibliát nem szenvtelenül olvassuk, de mégsem elég az, hogy ez csak érzelmeinket mozgatja meg, de akarati döntés , egy-egy bűn megbánása nem következik be nyomában. Hányszor hullatnak emberek könnyeket a prédikáció alatt ,de hazamenve mégis ott folytatják az életüket, ahol épp abbahagyták. Édesapámra emlékezem, ő nagyon örült, hogy egy férfi sírt a prédikációja közben. Örömmel újságolta ezt el édesanyámnak. Mire édesanyám azt mondta: Józsi bácsiból csak a pálinka sírt, amit istentisztelet előtt megivott.

Végül: a Biblia célja nem a mi kíváncsiságunk kielégítése, hogy mi mindent megtudjunk és minden kérdésre választ találjunk. Kálvin társaságában arról beszélgettek egyszer, hogy milyen is lesz a mennyben. Mire Kálvin azt mondta: ne azon filozófáljatok, hogy milyen lesz a mennyben, hanem járjatok azon az úton, ami a mennybe vezet.

János apostol evangéliuma végén válaszol arra a kérdésre, hogy miért is adta nekünk Isten az Ő igéjét. Azt mondja, hogy ha mindent leírtak volna, amit Jézus tett, mondott, a világ sem fogadhatná be a könyveket, de amik megírattak, azért írattak meg, hogy higgyünk. Ez az ige elsődleges célja, hogy mi higgyünk és bízzunk benne.

Mert a Szentlélek a hitet bennünk az ige által teremti meg. És nem akármilyen hitet, hanem az üdvözítő hitet. Mert az igében Isten minket keres, mégpedig megtartásra keres. Azért keres, hogy higgyünk és életünk legyen az Ő nevében. Isten azért adta a kezünkbe a Bibliát, mert az igében maga Isten jön hozzánk. Az igére nyilván nem csak addig van szükségünk, amíg hitre jutunk, hanem utána is, mégpedig azért, hogy növekedjünk és erősödjünk a hitben.

De az igének van egy ú.n. normatív szerepe is. Nekünk szükségünk van az igére, hogy lássuk, hogy mit is kell nekünk cselekednünk, hogy mihez tartsuk magunkat. Nekünk az ige szerint kell élni, minden cselekedetünket ahhoz kell igazítanunk. Minket nem a korszellem, az emberek véleménye, nem a média, az internet vezérel, hanem Isten igéje. Mi Isten igéjéből tudjuk meg, hogy mi a jó és mi a rossz, hogy mit kell cselekedni vagy mit nem kell cselekedni. Isten a rendnek és a fegyelemnek az Istene.

Képzeljük el, hogy mi történne, ha egy nap bejelentenék, hogy ma semmilyen közlekedési szabályhoz nem kell tartanunk magunkat. Hát a temetkezési vállalatoknak pár nap múlva nagyon busás jövedelme lenne. A közlekedési szabályok az élet védelmében vannak, de azok a szabályok is, amiket Isten ad az Ő igéjében.

Ez nem jelent azt, hogy nem lehetnek jó szokások, hagyományok, amikhez tartjuk magunkat, amik nincsenek megírva a Bibliában. Csak egy példa: a keresztyén ember szép szokása a napi igeolvasás. Erre nem találunk kifejezett parancsot a Bibliában, de ez egy nagyon jó szokás, amihez jó tartani magunkat. Mert bár ez nincs kifejezetten megparancsolva, de mi nem növekedhetünk a hitben naponkénti bibliaolvasás nélkül. Az ige olvasása, hallgatása által mindig erősödik a hitünk. Az ige int is, figyelmeztet, adott esetben meg is ítél minket, helyreigazítja az életünket. Ezért olvassuk naponta Isten igéjét.

5 Nap A bibliaolvasás Text. Ján. 5,39

Az nem is kérdés, gondolom, hogy mindnyájunknak van Bibliája. Talán nem is csak egy, hanem több is, esetleg több fordításban vagy több nyelven is. Tudjuk azt, hogy ez nem mindig volt így. A kommunizmus ideje alatt sokan örültek, ha bár egy Újszövetséggel rendelkeztek. Most is vannak olyan országok, ahol keresztyén-üldözés van, ahol nagyon boldogok, ha esetleg egy evangélium a kezükbe kerülhet. Nagyon sok olyan család van, ahol a Biblia csak a könyvtár egyik darabja, vagy épp dísze. De nem olvassák, nincs mindennapi használatban. Van sok olyan család, ahol esetleg vasárnap vagy ünnepnapokon olvassák csak a Bibliát.

Ezért nagyon időszerű kérdés: olvassuk-e a Bibliát és ha igen, hogyan tesszük ezt? Először is tudatosítsuk magunkban, hogy mekkora ajándék, ha a Bibliát a saját nyelvünkön tudjuk olvasni. Azért is hálát adhatunk, hogy több fordítás is rendelkezésünkre áll, amit mind jó használni.

A megszokott Károli fordítás mellett most már elérhető a revideált Károli és az Új fordítás is. Aki más nyelveken is beszél, az olvassa a bibliát ezeken a nyelveken is. Minél több fordítást használunk, annál gazdagabb lesz a bibliaolvasásunk.

Ha keresztyén családban nőttünk fel, akkor megszokhattuk a Biblia közös olvasását. A mi családunkban ez mindig este történet, amikor együtt volt a család. Emellett természetesen nagyon áldott dolog a személyes foglalkozás a Bibliával. A Bibliát naponta kell olvasni. Aki nem olvassa naponként, annak a hite sorvadni kezd.

Most már nagyon áldott eszköz áll rendelkezésünkre, a Református Bibliaolvasó Kalauz, mely 3 év alatt végigveszi az egész Bibliát. Minden napra van Ó és Újszövetségi rész is, és egy rövid magyarázat is segít a rész megértésében. Emellett nagy segítséget jelenthetnek az ú.n. áhítatos könyvek, amik most már igen szép számmal állnak rendelkezésünkre. Naponta olvassunk el legalább egy áhítatot is, de lehet többet is.

Fontos az is, hogy a Bibliát imádkozva olvassuk. Sámuel szép imádsága örök érvényű: szólj Uram, mert hallja a te szolgád. A Szentírás nem egy könnyű olvasmány, ezért óriási szükségünk van a Szentlélek megvilágosító munkájára, hogy értsük is meg, amit olvasunk. Nagyon ki szeretném hangsúlyozni, hogy a Szentírás alapigazságának, az üdvösség útjának megértéséhez nem kell teológia. Ezzel nem akarom lekicsinyelni a teológiai tudást, mert vannak olyan igék, amiket csak komoly háttérismerettel lehet magyarázni. Például a Jelenések könyve olvasásakor elengedhetetlen, hogy ismerjük a császárkultuszt.

Ezért fontos az igeolvasás mellett az igehirdetés, amit az arra kiképzett, teológiai tudással rendelkező lelkipásztorok végeznek, akik jó esetben elolvassák az eredeti szöveget és kommentárokat, igemagyarázatokat, más igehirdetők prédikációit is tanulmányozzák. Amennyiben egy igét nem értünk, nyugodtan kérdezzük meg lelkipásztorunkat. Lehet, hogy ő sem tud azonnal választ adni, de könyvtárában utána néz és megkeresi a helyes választ.

Nagyon fontos, hogy mély tisztelettel közeledjünk az igéhez. Aki nem tiszteli, hanem kritizálja az igét, az semmit se fog nyerni annak olvasásakor. Az is fontos, hogy szeressük az igét, mert az annak az Istennek a szava, aki minket úgy szeretett, hogy Egyszülött Fiát adta értünk.

Nagyon fontos, hogy időt szakítsunk a Bibliával való foglalkozásra. Modern életünk egyik legnagyobb nyomorúsága a rohanás, hogy semmire sincs igazán időnk, mindent csak úgy „kutyafuttában” intézünk. Persze, azt is nagyon jól tudjuk, hogy arra van időnk, amire időt szakítunk. Aki szereti a labdarúgást, az szakít időt a meccsek megnézésére, akinek van egy hobbija, annak arra mindig van ideje. Így lesz ez a bibliaolvasással is, időt kell szakítsunk rá. Fontos, hogy Isten előtt elcsendesedjünk, kikapcsoljunk minden zavaró tényezőt, hogy Isten szavára, igéjére figyelhessünk. Ha a hétköznapokon nincs is időnk, szenteljük meg az Úr napját, az legyen tényleg Istené, azon foglalkozzunk sokkal többet az igével, bibliaolvasással. Ilyenkor mélyüljünk el az igében.

Ez a nap különösen is alkalom arra, hogy a Biblián kívül más segédeszközöket igénybe vegyünk. Említettem már az áhítatos könyveket, de most már hála Istennek rengeteg más könyv is rendelkezésünkre áll. Nagyon sok olyan könyv van, ami egy – egy témát dolgoz fel, amiben jó elmélyedni, de vannak olyanok is, amelyek egy bibliai személyről szólnak. Ma már óriási segítség az internet, rengeteg igehirdetést, előadást hallgathatunk naponta, illetve teológiai kérdésekben is tájékozódhatunk. Éljünk ezzel az áldott lehetőséggel is. Így elérhetők olyan kincsek, amik régen nem álltak rendelkezésre.

Mindenkit buzdítok egy teológiai, bibliai könyvtár kialakítására. Én Hollandiában láttam, hogy az egyszerű egyháztagoknak is legalább 4-5 méternyi teológiai könyvtára van: áhítatos könyvek, kátémagyarázatok, prédikációs kötetek, meglepett magas szintű teológiai képzettségük, tájékozottságuk egyházi és lelki kérdésekben.

Nagyon tanulságos lehet számunkra azon könyvek tanulmányozása, amik az egyház történetéről, a híres  keresztyének életéről szólnak. Nekem óriási élmény volt ifjúkoromban a Quo vadis vagy a Köntösömre sorsot vetettek című könyvek elolvasása. De nagyon tanulságos lehet a reformátorok életéről olvasni vagy megismerni például a gályarab lelkipásztorok helytállását, szenvedését vagy atyáink szenvedését , akik megjárták a kommunista börtönök poklát. Ezek a történeti könyvek a bizonyságok fellegei, amik körül vesznek, mind-mind áldott segítség lehet hitünk erősödésében.

 

6 nap Amikor az ige megszólal Text. Mt.5,13-16

A mai napon beszéljünk arról, hogy mi különbség van Isten szava és a mi emberi szavaink között. Nagy a veszély, hogy mi túl sokat beszélünk és nem engedjük az igét szóhoz jutni. Mi rengeteget beszélünk, rengeteg információ áraszt el minket, de emiatt is a hallásunk nagyon felületes, sok minden az egyik fülünkön be, a másikon ki. Egy ilyen világban nagyon nehéz Isten igéjére figyelni és azt komolyan venni. Az ige is elmegy különösebb hatás nélkül a fülünk mellett. Megdöbbentett, hogy már többször is rákérdeztem emberekre, akik azelőtt egy-két nappal temetésen vettek részt, hogy mi volt az ige. De fogalmuk sem volt róla. Egyszerűen elfelejtették vagy meg sem hallgatták azt.

Az igére nagyon oda kell figyelni, azt meg kell jegyezni és annak engedelmeskedni kell. Ezt más szavakkal úgy fejezzük ki, hogy az ige szerint kell élni. Mert minket nagyon fenyeget az a veszély, ami ős-szüleinket is megejtette, hogy mi nem Isten szavára, hanem a Sátánra figyelünk és neki engedelmeskedünk. Mert a bűn nem a cselekedettel kezdődik, hanem azzal, hogy nem az Úrra, hanem a Sátánra figyelünk. Pedig nekünk Istenre kell figyelni és neki kell engedelmeskedni. A megtérés tulajdonképpen nem is más, mint engedni, hogy Isten igéje belénk hatoljon, bennünk hitet és hitből való engedelmességet munkáljon.

Jézus azokat mondta boldogoknak, akik hallgatják és megtartják Isten beszédét. Ez a bensőnkben, a szívünkben történik, aztán meglátszik külső életünkben is. Mi elkezdjük tartani magunkat az igéhez, az ige emberei leszünk. Pál apostol a levelei végén mindig intéseket fogalmaz meg azok számára, akik az ige szerint akarnak élni. Megmutatja azoknak, hogy mit is jelent a valós életben az igéhez tartani magunkat.

Jakab apostol is felszólít arra, hogy az igének megtartói , cselekvői legyünk és ne csak hallgatói. Tehát nem elég meghallgatni az igét, azt meg is kell cselekedni. Levelében nagyon sok utalás van arra, hogy ez mit jelent. Hogy csak egy példát mondjunk, a hívő ember nem lehet személyválogató.

De hol hangzik fel az ige? Hát egy dolog biztos: a gyülekezet összejövetelein. Nem véletlenül beszélünk az ige szolgálatáról, az ige szolgáiról, ma ez nem is olyan egyszerű, mert az emberek nem szeretik azt, ha megmondunk nekik valamit. Nekik ne mondja meg senki, ők már felnőttek, majd ők eldöntik, hogy mi a jó és mi a rossz. Nyílván, hogy itt óriási az igehirdetők felelőssége, hogy ők valóban Isten igéjét hirdessék, ne emberi véleményeket fogalmazzanak meg. A hallgatók meg kell érezzék, hogy ez valóban nem emberi szó, hanem Isten szava hozzájuk, hogy az igehirdetőn keresztül maga Isten szólít meg.

Arra is nagyon kell vigyázni, hogy a teljes Szentírás üzenete szólaljon meg, jusson szóhoz. Ne csak azokról az igékről beszéljünk, amik nekünk „fekszenek”, amikről úgy gondoljuk, hogy senkit sem sértenek, merjünk a Szentírás kemény igéiről is prédikálni. Mi azokat az igéket is el kell fogadjuk, amik nekünk nem annyira tetszenek. Nagyon fontos, hogy a Szentírás nagy igazságai napirendre kerüljenek, hogy mi a bűn, mi a kegyelem, kicsoda Isten, kicsoda az ember, mi a megváltás, mi a megszentelődés. De azt is látnunk kell, hogy mi az Isten munkája és mi a mi felelősségünk. Világosan kell látnunk, hogy mi a megtérés, hogy mi az újjászületés. Tisztán kell látnunk azt, amit a Káté így fogalmaz meg: nyomorúság, megváltás és hálaadás. Nagyon jól kell lássuk a Szentháromság személyeinek a munkáját az életünkben. Tanítást kell kapnunk a végső dolgokról, az örök életről, a feltámadás kérdéséről is.

Mi nem szabad az igét megtartanunk a magunk számára. Mert az igére nem csak a gyülekezetnek, nem csak ami kis zárt közösségünknek, hanem a világnak is szüksége van az igére. Isten igéje a világ világossága, nem csak a hívőké, mert Isten nem csak a hívőket szereti, hanem ezt a világot is, és meg akarja menteni, meg akarja váltani azt. Mert ez a világ mégis csak Isten világa. Enyém a föld és annak teljessége, mondja a 24-ik zsoltár. Isten nem mondott le erről a világról. Jézus a Hegyi Beszédben azt mondja, hogy ti vagytok a földnek sója és ti vagytok a világ világossága és úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a tii jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

Mi büszkék vagyunk arra, hogy demokráciában élünk, ami népuralmat jelent, tehát ahol a nép dönti el, hogy mit akar tenni, hogy mi számára jó. De Isten teokráciát akar, ez Isten uralmát jelenti s ezt Ő igéje által valósítja meg. Mi el kell mondjuk a világnak, hogy Isten parancsolatai ma is érvényesek, ezeket ma is meg kell tartani. Mi nem az emberek véleményét tartjuk irányt adónak, hanem Isten szavát.

Nekünk az igét mindig mondanunk kell. Péter és János egy adott ponton azt a parancsot kapják a főpapoktól és az írástudóktól, hogy ne szóljanak többé a Jézus nevében. De ők ennek nem engedelmeskedhetnek, mert inkább Istennek kell engedelmeskedni, mintsem embereknek. Mi nem hallgathatunk a Jézus nevéről, mert nem adatott más név, ami által megtartatunk, csak az Ő neve. Az apostolok nem voltak hajlandók hallgatni erről a névről, hanem bátran bizonyságot tettek róla, még akkor is, ha ezzel az életüket sodorták veszélybe.

Az egyház története során nagyon sokszor a bátor bizonyságtétel a vértanúhalált jelentette. De ők ekkor sem hallgattak és ezért oroszlánok elé, máglyára vagy börtönbe kellett menniük.

Nagyon sok ember van, aki nem olvassa Isten igéjét, de látja a keresztyének életét, és ahogy valaki találóan mondta: a keresztyének élete az ötödik evangélium. Tegyünk mi is bátran bizonyságot róla.

                                                                                                            Lőrincz István

(Ezen igehirdetési sorozatot J van Amstel Door Woord en Geest című könyve alapján írtam)