tanulságos igék Jeremiásról 18

Tanulságos igék Jeremiásról 18

Text.” Kihúzták tehát Jeremiást a köteleken, és fölhozták őt a veremből,ezután Jeremiás a börtön udvaráabn lakott. Egészen biztos, hogy megszabadítalak téged, nem esel el fegyvertől és lelkedet ajándékul kapod, mert bíztál bennem, ezt mondja az Úr.” (Jer.38,13,  39, 18)

            Ki volt közülünk kútba  dobva? Úgy gondolom: senki. Talán még olyanok is csak páran lehetnek, akik valamilyen okból kifolyólag leereszkedtek egy kút mélyére. De a Biblia emberei közül többet is kútba dobtak. Ezek között a legismertebb József, akit testvérei vetettek kútba. De ebben a sorsban Jeremiás is osztozott, őt ugyan nem testvérei, hanem népének tagjai vetették oda.

            Láttuk már eddig, hogy Jeremiás élete már nem is csak egyszer veszélyben volt. Az Anatótból való férfiak összeesküvést szőttek ellene. Papok és hamis próféták is életére törtek. Jojákim király is halálra kerestette, de sikerült elrejtőznie. Nemrég el akarta hagyni a várost, de feltartóztatták, hazaárulással vádolták meg és letartóztatták. Csak Sedékiás király közbenjárására szabadult ki. De most úgy tűnik, hogy ütött az órája. Mert Jeremiás nem tud hallgatni, igehirdetése még keményebb lesz. Azt mondja, hogy egyetlen megoldás az, hogy adják meg magukat Nabukodonozornak, s így életben maradhatnak. Erre a fejedelmek dühbe gurulnak és Jeremiás halálát követelik. Azt állítják, hogy ő demoralizálja a hadsereget, azzal vádolják, hogy nem a nép megtartását, hanem annak vesztét akarja.

            Ez a legrosszabb, amit Isten szolgájára mondhatnak. Ezt a prófétát, aki népének megtérését és megmaradását akarja, azzal vádolni, hogy elveszíteni akarja népét, ez hallatlan dolog. De az Isten mindenkori szolgáival gyakran megtörténik ez, hogy legjobb szándékaikat és kiforgatják, félreértik őket. Akháb Illést Izrael megháborítójának nevezi. Pál apostolt is azzal vádolják, hogy felforgatja a jó rendet. Most itt Jeruzsálemben azt az embert, aki az igazságot mondja, aki népének megtartásán fáradozik, meg akarják ölni.Engedélyt kérnek a királytól, hogy megölhessék. A királynál kedvező fogadtatásra talál a kérésük, jóllehet nemrég még kiszabadíttatta a prófétát.

            Micsoda romlása ez a királyi intézménynek! Hisz a király az Úr felkentje, aki Isten uralmát és igazságát kellene képviselje. Ahelyett, hogy Jeremiást védelmébe venné, rándít egyet a vállán és azt mondja: én semmit se tehetek.  Így kerül Jeremiás egy olyan kútba, ahol víz nincs ugyan, de van sár. Kötelekkel eresztik le oda. Ott vagy megfullad, vagy pedig éhen fog halni. Hogy mit érezhetett és élhetett át ott lenn Jeremiás, az nincs leírva, de jól el tudjuk képzelni. Azt is, hogy milyen lelki fájdalma lehetett ezen bánásmód miatt.  

            Ilyenkor feltesszük a kérdést: hogyan engedheti ezt meg Isten? Hát ez a jutalom a hűséges szolgálatért? Ez a hála mindazért, amit népéért tett? De ilyesmi nagyon sokszor megtörtént azóta is Isten gyermekeinek az életében. És pont így történt ez Jézusnak az életében is. Mennyi jót tett ő, meggyógyította a betegeket, hirdette az örömüzenetet s mit kapott érte: a kereszthalált. Jeremiás tulajdonképpen már most Krisztus gyalázatát hordozza, s Isten gyermekei mindig is ezt kell tegyék.

            Mi lesz Jeremiás sorsa? Mert emberileg úgy tűnik, hogy nincs szabadulás, nincs megoldás. Mintha Isten ígéretei is kútba esnének. Mégis, Isten Jeremiásnak elhívásakor azt ígérte, hogy harcolni fognak ellene, de nem győzhetik le. Az Úr most beteljesíti ezt az ígéretet. A szabadítás olyan irányból jön, ahonnan nem is várnánk. Népének tagjai közül senki sem siet segítségére, de a királyi udvarban szolgál egy szerecsen, egy néger. Nevét is azért kaphatta, mert a király szolálatában állott, hisz az Ebed-Melek név épp ezt jelenti. Ő tehát nem izraelita, ma azt mondanánk: kivülálló, egyházon kivüli ember. De most épp ő az, aki szót emel a királynál Jeremiás érdekében.

            Milyen megszégyenítő ez a királyra és tanácsadóira nézve! Ez a pogány ember megteszi azt, amit nekik kellene megtenniük. Azonnal az irgalmas samaritánus példázatára gondolunk.A pap és lévita elkerülte a bajbajutottat, de a samaritánus könyörült rajta. Az olyan emberek, akik megmentik mások életét gyakran kitűntetéseket kapnak az államelnöktől. Ebed-Melek is kitűntetést kap, de nem a királytól, hanem az Úrtól. Az ő jutalma az lesz, hogy Jeruzsálem elfoglalásakor nem fog elpusztulni, lelkedet ajándékba kapod, mondja neki az Úr.

            Jó nekünk azt tudni, hogy az Úr nem feledkezik meg jócselekedeteinkről, hisz itt azt látjuk, hogy még egy kivülálló ember is jutalomban részesül. Jézus azt mondta, hogy ha valaki csak egy pohár vizet is ad tanítvány nevében, nem veszítheti el jutalmát. Valószínű, hogy Ebed-Melek nem is számított errre, s nem is ezért tette. Az utolsó ítéletkor a jobb kéz felől állók csodálkoznak, amikor Jézus sorolja az ő jócselekedeteiket s kérdik: mikor tettük mi ezeket? Ők már nem is emlékeznek ezekre. Nem azért tették, hogy valaki ezt nekik visszafizesse.

            Miért kapja Ebed-Melek ezt az ígéretet? Azért mert reménységed volt bennem, azért mert bíztál bennem, mondja az Úr. Ő bízott az Úrban, szerette az Urat és így szerette azokat is, akik hozzá tartoznak. Ez nem volt kicsiny dolog egy olyan időben, amikor sem a király, sem a tanácsadói nem bíztak az Úrban. Egy olyan környezetben él, ahol nem törődnek az Úrral, ahol kigúnyolják az Isten beszédét, ahol bántalmazzák azt, aki az Úr igéjét következetesen képviselte. Egy ilyen környezetben ez az ember azt mondja: én az Úrral és az ő szolgájával tartok.

            6OO év múlva egy honfitársa a gázai úton megvallja, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia és tovább megy az ő útján örömmel.Nem különös és megszégyenítő ez számunkra? Hogy a négerek jobban hisznek és jobban bíznak az Úrban, mint mi fehérek. Hogy miközben Európában hanyatlik a hit, sokan megvetik, sőt ki is gúnyolják az Isten beszédét, aközben Afrikában nagy lelki ébredés van, szomjúság az evangélium után.

            Imádkozzunk azért, hogy ennek az embernek a példáját sokan tudjuk követni. Egy nehéz időben, amikor sokan elhagyják az Urat, tudjunk bízni az Úrban és tudjunk hitből s hit által sok jót cselekedni. Higgyük, hogy ennek a mi életünkben is meglesz a jutalma

Egy néger ember, mint példakép